Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889
HERODOTOS KELETI ÚTJA. Herodotos magyarázói közönségesen úgy vélekednek, hogy a történetírás atyja a perzsa birodalomnak több provinciáit látogatta meg azon időben, amikor még szülővárosa, Halikarnassos a perzsa uralomtól el nem szakadt; felteszik, hogyy ő mint perzsa alattvaló mindenesetre megtette azt a nagy utat, melynek újrómai művében itt-ott mutatkoznak. Miután valószínűnek tartják, hogy Halikarnassos 449. Kr. e. szabadult fel Lyugdamis kényuralma alól, valószínűnek látszik az is, hogy Herodotos amaz útját ezen idő előtt megtette. Ezen utazásnak végpontját is, valamint egynéhány állomását is szokták, az író szavain indulva, meghatározni. Végpontjának tekintik Susa városát, illetőleg a közelében létezett Arderikkát, mely utóbbit, mint gondolják, akként írja le, ahogyan csakis autopsia alapján lehet; leírja továbbá Egbatanát, Media fővárosát, olyan formán, ahogyan az utazók az általuk meglátogatott nevezetes helyeket le szokták írni, hasonlóképen Babylonról is akként szól, mintha saját szemével látta volna. Legfőképen pedig azt szokták Herodotos utazásainak e részében kiemelni, hogy az egész utat Ephesostól Susáig ismeri és annak irányáról valamint hosszáról egészen pontos leírást ad, sőt hogy az ezen úttal egybekötött postát és állomásait is ismeri. Mindebben azonban egyet nagyon különösnek és az egyiptomi utazásával össze nem egyeztethetőnek találunk. Egyiptomról szólva, Herodotos ismételve és nyomatékkal felhozza, hogy ebben még abban a városban megfordult, hogy a Níluson felhajózott a kataraktáig, sőt akárhányszor kiemeli, hogy hős és miféle papi személyekkel állott szóba, habár csak tolmácsok segítségével tehette. Ama nagy keleti útról szólva pedig sohasem állítja, hogy vagy az illető helyen megfordult volna, sem azt, hogy a bennlakókkal szóba állott volna. Ennek kell okának lenni, mert Herodotosnak az a szokása, hogy ahol csak lehet, dicsekszik azzal, hogy idegen földön megfér Értesítő 1889—90. évről.