Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889

HERODOTOS KELETI ÚTJA. Herodotos magyarázói közönségesen úgy vélekednek, hogy a tör­ténetírás atyja a perzsa birodalomnak több provinc­iáit látogatta meg azon időben, a­mikor még szülővárosa, Halikarnassos a perzsa uralomtól el nem szakadt; felteszik, hogyy ő mint perzsa alatt­való mindenesetre megtette azt a nagy utat, melynek újrómai mű­vében itt-ott mutatkoznak. Miután valószínűnek tartják, hogy Hali­karnassos 449. Kr. e. szabadult fel Lyugdamis kényuralma alól, valószínűnek látszik az is, hogy Herodotos amaz útját ezen idő előtt megtette. Ezen utazásnak végpontját is, valamint egynéhány állomását is szokták, az író szavain indulva, meghatározni. Végpontjának tekintik Susa városát, illetőleg a közelében létezett Arderikkát, mely utóbbit, mint gondolják, akként írja le, a­hogyan csakis autopsia alapján lehet; leírja továbbá Egbatanát, Media fővárosát, olyan formán, a­hogyan az utazók az általuk meglátogatott nevezetes helyeket le szokták írni, hasonlóképen Babylonról is akként szól, mintha saját szemével látta volna. Legfőképen pedig azt szokták Herodotos uta­zásainak e részében kiemelni, hogy az egész utat Ephesostól Susáig ismeri és annak irányáról valamint hosszáról egészen pontos leírást ad, sőt hogy az ezen úttal egy­bekötött postát és állomásait is ismeri. Mind­ebben azonban egyet nagyon különösnek és az egyiptomi utazásával össze nem egyeztethetőnek találunk. Egyiptomról szólva, Herodotos ismételve és nyomatékkal felhozza,­ hogy ebben még abban a városban megfordult, hogy a Níluson felhajózott a kata­­raktáig, sőt akárhányszor kiemeli, hogy hős és miféle papi szemé­lyekkel állott szóba, habár csak tolmácsok segítségével tehette. Ama nagy keleti útról szólva pedig sohasem állítja, hogy vagy az illető helyen megfordult volna, sem azt, hogy a bennlakókkal szóba állott volna. Ennek kell okának lenni, mert Herodotosnak az a szokása, hogy a­hol csak lehet, dicsekszik azzal, hogy idegen földön megfér­ Értesítő 1889—90. évről.

Next