Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1918-1919
vasárnap délbenegyszerre váratlan meglepetés gyanánt a vörösőrség lefoglalta iskolánkat kaszárnyának. Délután már minden felszerelésünket a szertárakba kellett zsúfolni, összes padjainkat pedig a vörös őrök a padlásra hurcolták. A tanítást ezután május 6-ától kezdve másutt folytattuk, az István úti főgimnázium vendégszeretetét vettük igénybe, melynek a háború alatt három éven át mi adtunk hajlékot. Most mi tanítottunk délutánonként 40 perces órákban. E közben megjelent iskolánkban egy likvidáló bizottság is, hogy az értékeket átvegye, s leltárt vegyen fel akkor, midőn az az épület kaszárnya lett sa felszerelés nagy részét a szertárakba hordtuk össze. Május 23-án a közoktatási népbiztos az igazgatót állásától felmentette, meghagyva őt a tantestületben és egy községi kereskedelmi iskolai tanárt nevezett ki főgimnáziumunk vezetőjévé, aki a fegyelmezési kérdésekben és a dilettantizmusnak az iskolától való távoltartásában ugyan méltányos álláspontot foglalt el, a főintézkedésekben azonban mégis a tanácskormány szándékai szerint járt el. Június 7-én volt a záróünnep s e napon volt elrendelve, hogy a tanulók magyar olvasókönyveiket és történelmi könyveiket szolgáltassák be, mivel e könyvek vallásos és hazafias irányukkal «megmételyezték» az ifjúságot. Tanulmányi tekintetben növendékeink ez évben nagy rövidséget szenvedtek egyrészt a járványszünet miatt, másrészt a forradalmi állapotok folytán s ezekhez járult még, hogy a tanévet június elején gyorsan be kellett fejezni. A közoktatásügyi népbiztos május 13-án eltörölte az évvégi osztályozást, a tárgyak szerint kiállított bizonyítványt, a javító vizsgát és az érettségit. Mi azonban mégis megtartottuk az osztályozó értekezletet s ennek alapján adtuk ki a következő tanév elején a bizonyítványokat. Tanítványaink nagy tömege tartózkodott a kommunista eszméktől; azt áll tanulót, akik hajlottak ezen irány felé, eltávolítottuk iskolánkból. Egy VII. osztálybeli tanuló politikai működéséért az év vége előtt kapta meg bizonyítványát; ez később az összes hazai intézetekből kizáratott. Iskolaépületünkben április 27-től kezdve különféle vörös alakulatok tanyáztak, míg augusztus 6-án, szerdán bevonultak intézetünkbe a románok s az itt levő legénységet lefegyverezték és fogságba vezették, miután tisztjeik előbb elszéledtek s politikai megbízottjaik megszöktek. Az épület különösen a felszerelésben nagy károkat szenvedett, miknek megtérítését mindezideig hiába sürgettük. Midőn e sorokat írjuk, e tanévet már a múlthoz számíthatjuk. Iskolánk visszakerült már Egyházunk tulajdonába. A tanulságokat azonban levonhatjuk s ezek szolgáljanak intő példákul arra, hogy a jövőben hasonló bajok ne érhessenek bennünket. A múltban a főbaj az volt, hogy teljesen tájékozatlanok voltunk a politikai kérdésekben s a politikai mozgalmak valódi céljait nem ismertük; a kommunizmus azonban veszedelmes, romboló törekvéseivel bebizonyította azt, hogy csak akkor járunk a helyes úton, ha ifjúságun