II. kerület Marczibányi-téri községi polgári leányiskola, Budapest, 1943
RÉV 2010 A magyar öntudatra nevelés módja. (Kivonat a szerző nevelés tárgyú értekezéséből.) A történelem tanulsága szerint csak az a nemzet érhette el állami életének felvirágozását, amelyik meg tudta őrizni nemzeti jellegét, melynek minden társadalmi osztályában erősen kifejlődött a nemzeti öntudat. A magyar mindig büszke volt arra, hogy magyar, de nekünk nehéz sorsot rendelt a Mindenható. Földrajzilag egységes országunkban nemzetiségekkel voltunk körülvéve, sok magyar esett áldozatul az idegen behatásnak, amelynek átka ma nyomasztóan nehezedik ránk. Hány magyar lelkében ingott meg a magyar öntudat az elnyomatások idején! Isten különös kegyelme, hogy nem pusztul- slunk el akkor, amikor tilos volt a magyar szó, másé volt a vérrel szerzett ősi föld. Bár hazánk még mindig igazságtalanul feldarabolt csonka ország, de Európa szeme már ránk néz, így teljes erővel kell dolgoznunk nemzeti öntudatunk sziklaszilárd felépítésén. Szükséges, hogy ez a célkitűzés a nevelésnek minden ágában érvényesüljön. A társadalom alapja a család. Érdeklődjenek a tanulók családjuk múltja felől. Sokan vannak tanítványaink között, akiknek szülei falusi földmíves családból származnak. A nagyváros és a falu közötti különbség igen sokszor erős válaszfalat húzott a családok között. Ne szégyelje a fővárosi gyermek, hogy ősei veritékkel művelték a magyar földet, ismerje meg, hogy az ő ragaszkodásuk az ősi röghöz adja meg nekünk a mindennapi kenyeret. Ha tudja, hogy ősei helytálló magyarok voltak, bizonyára könnyebben ellenáll a romboló nemzetközi behatásoknak. Nagy szükség van arra is, hogy a gyermek szeresse, becsülje a magyar irodalmat. Elsősorban magyar könyv kerüljön a gyermek kezébe, de olyan, amelyet tősgyökeres, zamatos magyar nyelven írtak, magyar lélekből magyar léleknek. A történelem ismerete hathatós eszköze a nemzeti öntudat fejlesztésének. Ismerje meg a tanuló történelmi dicsőségünket, de mutassunk rá hibáinkra is, amelyekért keservesen bűnhődtünk. Neveljük tanulóinkat állami vezetőink és élő nagy embereink megbecsülésére. Tiszteljék a nemzeti jelvényeket, a szent koronát és a nemzeti zászlót, mint a nemzeti érzés kifejezőit. Az eljövendő boldog Magyarország alapja az Istenbe vetett hittel megépített családi otthon. Szerettessük meg leányainkkal a házi munkát, készítsük fel őket a magyar nő legszebb hivatására: a családanyaságra. Ébresszük fel lelkükben a gyermekszeretetet, mert csak úgy marad fennnemzetünk, ha Isten drága ajándékának tartják a gyermeket. Adjon a jó Isten nekünk ehhez a munkához erőt, kitartást. Fejes Zsigmondnné.