III. ker. Kórház-utcai polgári fiúiskola, Budapest, 1935

Ifjú Sebestyén. Amidőn néhány gondolatban meg akarok emlékezni nyug­díjba vonult igazgatónkról, szívemet valami különös melegség hatja át. Búcsúzni kellene attól a férfiútól, aki mindig olyan közel állt hozzánk, aki 15 éven át vezette iskolánkat a jó pedagógus jó szívével, akinek vonzó egyénisége mindig egy szilárd pont volt intézetünk életében. 1921 szeptember havában alakult meg mostani iskolánk. Még magunk mögött éreztük a négy éves világégés minden szenvedését, a trianoni kereszt súlyos teherként neh­ezedett mindnyájunk vállára, gyártelepeink nagy részében hiába akartuk hallani a munka dübörgésének diadalmas ritmusát és ekkor minden vihar­nál hangosabban felhangzott a jelszó: Az ifjúságban a jövő! Amit apáinknak, testvéreinknek négy éves küzdelem után nem sikerült elérni, azt fiainknak, tanítványainknak kell a magasabb művelt­ség tankjaival visszaszerezni. Az iskolák lettek a csonkaország őrhelyei, ahol a munka és az igazság fegyvereivel készülnek ifjúink a szent feltámadásra. Ez a szellem hozta létre iskolánkat 15 évvel ezelőtt és ennek a szellemnek lett zászlóvivője Ifjú Sebestyén igazgató. Amidőn az elmúlt idők periszkópján visszatekintek, magam előtt látok egy kis, de lelkes tanári kart, alig 150 játékos, de dol­gozni akaró gyereket és mindezek élén ott látom igazgatónkat, amint egyszerű, de közvetlen hangon a következő gondolatokkal nyitja meg az első tanévet: „Amidőn Isten kegyelméből és a Polgármester úr elbízása folytán ennek az új intézetnek az élére kerültem, igazgatói pályám két alappillérének a hitet és a mun­kát teszem. Azt akarom, hogy az az új polgári iskola itt Óbudán a magyar műveltség szilárd védbástyája legyen, amelyet semmi­féle idegen áramlatok megdönteni nem tudnak. A hitnek a fénye világosítsa meg utatokat és a munka szeretete vezessen benneteket mindig." A 15 évvel ezelőtt elhangzott beszéd nem volt a pusztába való kiáltás. Ifjú Sebestyén megmutatta, hogy összetartással, megértés­sel és szeretettel a nagy és nehéz feladatokat is meg lehet sikerrel oldani. Elgondolásaiban a józanság, munkaszeretetében az őszinte­ség, életében a becsületesség voltak leghűségesebb barátai. Több­ször hangsúlyozta, hogy megállást nem ismer. Az iskolát sem lehet régi elavult elvekkel vezetni, de minden megnyilatkozásában kiemelte, hogy a pedagógiában a meggondolt józanság és a hala­dást megértő és a haladást kívánó elvek vezetik.

Next