III. ker. Kórház-utcai polgári fiúiskola, Budapest, 1935
Ifjú Sebestyén. Amidőn néhány gondolatban meg akarok emlékezni nyugdíjba vonult igazgatónkról, szívemet valami különös melegség hatja át. Búcsúzni kellene attól a férfiútól, aki mindig olyan közel állt hozzánk, aki 15 éven át vezette iskolánkat a jó pedagógus jó szívével, akinek vonzó egyénisége mindig egy szilárd pont volt intézetünk életében. 1921 szeptember havában alakult meg mostani iskolánk. Még magunk mögött éreztük a négy éves világégés minden szenvedését, a trianoni kereszt súlyos teherként nehezedett mindnyájunk vállára, gyártelepeink nagy részében hiába akartuk hallani a munka dübörgésének diadalmas ritmusát és ekkor minden viharnál hangosabban felhangzott a jelszó: Az ifjúságban a jövő! Amit apáinknak, testvéreinknek négy éves küzdelem után nem sikerült elérni, azt fiainknak, tanítványainknak kell a magasabb műveltség tankjaival visszaszerezni. Az iskolák lettek a csonkaország őrhelyei, ahol a munka és az igazság fegyvereivel készülnek ifjúink a szent feltámadásra. Ez a szellem hozta létre iskolánkat 15 évvel ezelőtt és ennek a szellemnek lett zászlóvivője Ifjú Sebestyén igazgató. Amidőn az elmúlt idők periszkópján visszatekintek, magam előtt látok egy kis, de lelkes tanári kart, alig 150 játékos, de dolgozni akaró gyereket és mindezek élén ott látom igazgatónkat, amint egyszerű, de közvetlen hangon a következő gondolatokkal nyitja meg az első tanévet: „Amidőn Isten kegyelméből és a Polgármester úr elbízása folytán ennek az új intézetnek az élére kerültem, igazgatói pályám két alappillérének a hitet és a munkát teszem. Azt akarom, hogy az az új polgári iskola itt Óbudán a magyar műveltség szilárd védbástyája legyen, amelyet semmiféle idegen áramlatok megdönteni nem tudnak. A hitnek a fénye világosítsa meg utatokat és a munka szeretete vezessen benneteket mindig." A 15 évvel ezelőtt elhangzott beszéd nem volt a pusztába való kiáltás. Ifjú Sebestyén megmutatta, hogy összetartással, megértéssel és szeretettel a nagy és nehéz feladatokat is meg lehet sikerrel oldani. Elgondolásaiban a józanság, munkaszeretetében az őszinteség, életében a becsületesség voltak leghűségesebb barátai. Többször hangsúlyozta, hogy megállást nem ismer. Az iskolát sem lehet régi elavult elvekkel vezetni, de minden megnyilatkozásában kiemelte, hogy a pedagógiában a meggondolt józanság és a haladást megértő és a haladást kívánó elvek vezetik.