Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1879
Magyar
A) Az úgynevezett „iskolai takarékpénztárak“ kérdéséhez. Azon mozgalom, a mely nehány évvel ezelőtt, különösen Weisz B. Ferencz, kir. tanácsos úr kezdeményezése folytán az u. n. iskolai takarékpénztárak érdekében hazánkban is megindult, s a melyet azóta a napi sajtó közlönyei s egyes szaklapok is folytonos és kiváló buzgalommal támogatnak, a mi iskolánkat sem hagyta érintetlenül. Gyülekezetünk s iskolánk elöljáróságának kebelében szintén megtétetett az indítvány arra nézve, hogy ez intézmény a mi népiskolánkban is meghonosíttassék. Iskolai választmányunk azonban, mielőtt ez ügyben véglegesen határozott volna, mint átalában minden oly kérdésre nézve, mely az iskolát és annak tanító-testületét közelről érdekli, — úgy e tárgyra vonatkozólag is mindenek előtt a tanítói testület véleményét kívánta meghallgatni, s annak megadására bennünket felhívott. Testületünk, mely az iskolai takarékpénztárak ügyében felmerült mozzanatokat kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte, e megtisztelő felhívás folytán beható megvitatás tárgyává tevén e kérdést, erre vonatkozólag az alább következő véleményt terjeszté az iskolai választmány — illetőleg presbytérium — elé, mely azt egész terjedelmében helyeslőleg fogadván, egyszersmind elhatározta, hogy a tanítói testületnek e munkálata a legközelebb kiadandó — jelen — „Iskolai Értesítődben is közzététessék. Ezeknek előrebocsátása után azon óhajtással, vajha jelen felszólalásunk által a már annyi oldalról megvitatott, de mindekkoráig eldöntetlen kérdés megoldásához mi is hozzájárulhatnánk, — ajánljuk véleményünket az érdeklődők becses figyelmébe. * * * A helyes értelemben vett takarékosság kétségkívül egyike azon biztos forrásoknak, melyekből úgy az egyénre valamint az egész társadalomra nézve is az anyagi jólét áldása fakad, — s viszont: az anyagi jólét, egyike azon hathatós tényezőknek, melyek az egyénnek a társadalomban függetlenséget, az álladalomnak pedig, más államokkal szemben, erőt és tekintélyt biztositanak. 1*