Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1882
Magyar
4 töl megadatott. Mindamellett hasznos dolgot vélünk tenni mi a természetes nevelők: az anyák figyelmébe merjük ajánlani azon jő alapelveket és szabályokat, melyeknek zsinórmértékül kell szolgálatok, ha gyermeküket jellemekké akarják nevelni. A gyermeknevelés első főszabálya minden esetre, hogy a gyermekek minden jóra korán szoktassanak és feltétlenül engedelmeskedni tanuljanak. „Engedetem < gyermeknevelés csírája és szoktatás az ember dajkája!“ Miként a csemetét karóhoz kötjük, hogy egyenes növéshez szokjék, úgy a gyermek is sokkal előbb gyakoroltassák már a jóakarásban, békeszeretetben, engedékenységben, kedveskedésben becsületességben, jámborságban, mintsem ő az önmegfigyelésre és önmegitélésre képes, mintsem ezen erények nagy becsét és a javak megbecsülését egyáltalán felfogni birja. A gyermeknek, melynek még ítélőereje nincs, nem is szabad saját akaratának lennie; anyjának, nevelőjének tanítójának akarata legyen az ő élő törvénykönyve; számára tulajdonképen csak egy erény létezik, ez az engedelmesség, és egy vétek:az engedetlenség. De ha azt akarjuk, hogy gyermekeink teljes készséggel és örömmel engedelmeskedjenek - mert csak ilyen engedelem mondható minden nevelés alapfeltételének — kell, hogy parancsolni tudjunk. Elismert tény, hogy könnyebb engedelmeskedni, mint helyesen parancsolni. Sohase parancsoljunk vagy tiltsunk meggondolatlanul, indokolatlanul és ne többet mint okvetetlen szükséges de mindig határozottan és röviden! Vannak gyenge anyák, kik egy negyed óra alatt százféle haszontalan és lényegtelen dolgot parancsolnak, százfélét tiltanak, kik szüntelenül kiáltják: Hagyd azt!“ „Nem teszed ezt mindjárt?!“ de akik nem akarják, vagy nem tudjuk elérni, hogy a számtalan parancs vagy tilalom a gyermek részéről teljesíttessék is, sőt akik azt, mit a kérő gyermektől, sokszor minden ok nélkül, megtagadtak, később a sironvának megadják. Avagy nem láthattuk még sétatereinken mint hánykolódott a kis 3-4 éves ficzkó, mint rugdalódzott Kezzel-labbal dajka es anya után, mig megkapta a vörös léggombot, melyet ott a sarkon árultak? A mama még mentegeti, hisz’ még olyan piczi a Sándorkája és nem veszi észre, hogy e Sándorka már ur, ki neki parancsol. — Hányszor nem , íl J*1 ’ ” 121 ted id le az ollót; százszor mondtam már, ne vedd ezedbe, de te nem hallasz! Addig játszol az ollóval, mi* meg Vagyd m‘fo llamat .Ee mama, én nem vágja, mer valósTM11 w 'De igen ’ keS’ Vela’ ° 116 ~~ 110111 gyermek kezébe „No, mama, csak egy kicsit hadd játszani vele!“ —