Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1884
Magyar
A szülői szeretet kinövései. Érzem, hogy a tárgy, melynek fejtegetésére vállalkoztam, sok tekintetben kényes természetű; kényes, mert már magábanvéve is igen alkalmas arra, hogy — ha nem is minden, de kétségkívül sok — szülőnek szívében, már előzetesen is, visszatetsző érzelmeket ébresszen. De nem csoda! — Valamint a rosszul beillesztett ablaktábla mindannyiszor meg-megrezdül, valahányszor a zongorán rokonhangot ütünk meg: épen úgy az emberi szív is — hibás voltának érzetében — rendesen visszhangot szokott adni a lelkiismeretnek jogosan vádló szózatára! Ha bizton várható, hogy e kérdés fejtegetése sokakat fog érzékenyen érinteni, nem volna-e tanácsosabb más, alkalmasabb tárgyat választani, s e nehéznek látszó kérdés megoldását avatottabb, szerencsésebb kezekre bízni? Mi sem volna ennél könnyebb s kényelmesebb! Mindazonáltal ■— lelkiismeretem szózatát követve — választott tárgyamnál maradok, s azt hiszem, nem teljesitek fölösleges avagy tán épen hiábavaló munkát, midőn azt legjobb meggyőződésem szerint fejtegetve, a tisztelt szülők becses figyelmébe ajánlani bátorkodom. A nevelőnek, ha hivatását igazán betölteni akarja, nem lehet feladata, hogy a szülőknek hízelegjen, s a házi nevelés hiányait látva, azok előtt szemet hányjon. Avagy nem helyesen s nem kötelességéből kifolyólag s egyenesen a szülők javára cselekszik-e, midőn nekik az igazat megmondja, még akkor is, midőn azáltal nekik pillanatnyi kellemetlenséget okoz? A gyógyszer, melyet az orvos rendel, gyakran kellemetlen szű ugyan, de visszaadja a beteg egészségét — s ez a fődolog, s hányszor kell a betegnek magát épen ez okból oly műtétnek alávetnie, mely neki nem ritkán majdnem elviselhetetlen fájdalmakat okoz? Nem kell-e nekünk is, mint kik a gyermekneveléssel hivatásszerűleg foglalkozunk, s épen ezért a házi nevelés fogyatkozásait jobban ismerhetjük mint bárki más, a leplezetlen igazságot a szülőknek megmondanunk, még az esetben is, ha ezáltal nekik előreláthatólag keserűséget okozunk? Valóban, a gyengéd i'