Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

Magyar

Gyermeki hibák és azoknak orvoslása. „A szülők a legjobb nevelők­“ Oh bár csak igaz volna gyü­lekezetünk egy előkelő tagjának ezen állítása, a­mel­lyel egy­néhány évvel ezelőtt testületünket arra akará bírni, hogy egyik in­dítványának üdvös voltát elismerjük. Akkor nem hallanánk oly gyak­ran alapos panaszokat a rósz gyermeknevelésről; nem látnák a sze­gény kisdedeket, testben, lélekben elhanyagolva, felnőni, és könnyel­műség és rosz szokások következtében káros befolyásoknak kitéve, teljesen elromolni. Igaz, hogy a szülők legfontosabb, legszentebb köteles­sége : gyermekeiknek nevelése; gyermekeikben élnek és működnek még haláluk után is, azok által vesznek részt a jövő nemzedéknek alkotásaiban. De hány szülő van, ki ezen komoly felada­tát teljesen méltatja ? Hány van, ki a gyermeknevelésnél határozott terv és helyes elvek szerint jár el, és nem tesz csak gyakorlati kísér­leteket, melyek ismeret és tapasztalat hiányában vajmi gyakran igen roszul sikerülnek, és melyeknek következményeit saját gyer­mekeiknek kell szenvedniük ?! Igen, mi is aláírnék a fennti állítást, ha a gyermekek nemtől — az anyák — mind igazi anyák volnának. Míg azon­ban a gyermek­szobákban mindent találunk, csak az anyát nem; mig asszonyaink munka­asztalán művészies szöveteket, a világirodalom regényeit és ábrándjait látjuk, de nem az „anyák könyvét“; mig tapasztaljuk, hogy oly anyák is, kik gyermekeiket szeretik, mégis tűrik, hogy a dajkák durva keze magzatuk ártat­lan lelkébe a félelem vagy makacsság vagy szivtelenség vagy ha­zugság első csiráit vetik; mig azt halljuk, hogy „édes angyalának“ boldogságát akarja ugyan az anya, de nem gondol arra, hogy anyai tisztében szivét, lelkét a nehéz felelősség munkájára előkészítse és életét egészen gyermekének nevelésére szentelje, addig Lutherrel kell tartanunk, ki irataiban a családi életről szólva, azt mondja, hogy a ha a gyökér lesz, nem teremhet jó gyümölcsöt a törzs. Miként a méh mindent mézzé varázsolhat, úgy a szerető anyai szív is elfojthatja gyermekében a gonosz csirákat, és nemes példájának befo­lyása erőt ad a gyenge csemetének is, hogy később a vész között 1*

Next