Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1902

J­yole, vagy kilenc órakor kezdjük-e télen a tanítást ? A múlt d­eczemberben, midőn a tél kissé szokatlan ridegséggel jelentkezett s a hőmérsékletet 10 — 146-ra szál­lította le, jelent meg egyik esti lapunkban egy levél, melynek panasza bár tárgya nem volt új, sokak előtt jogosnak tűnt fel s minthogy összes lapjaink arról tudomást vettek, a székesfőváros lakosságát két táborba osztá. A levél — sajnálom, hogy szó szerint nem idézhetem — azt pana­szolta, hogy a szegény gyermekeknek ebben a zord időben már kora reggel, *­28-kor, mikor az apa meleg ágyában még másik oldalára fordul, kell elhagyniok a szülei házat, hogy pontosan az iskolában lehessenek. Ez lelketlenség az iskola részéről, mely nem tekintve a gyermekek zsenge korát, őket meghűlésnek teszi ki stb. Ha úgy, egyszerűen tekintjük a valót, a­mint az apa azt előadta, igazat kell adnunk neki, mert néha valóban sajnálatra méltóknak tűnnek fel azok a kis bogarak, kiket édes álmukból többnyire csak keményebb szóval lehet öntudatra ébresztenünk, kiket félig álmukban öltöztetnek, megreggeliztetnek s küldenek a legzordabb időben, fs . 348-kor, hogy reggel 8-kor pontosan az iskolában lehes­senek. Kinek ne esnék meg a szíve, különösen a gyengéd leánykákon, ha azokat 10 — 14 fokos hidegben dideregni látja amint sietnek szegénykék tipegő lépésben, hogy lábacskájuk ne fázzék annyira?

Next