Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1914

Adatok iskoláink 1914/15. évi történetéhez. „Kérünk téged Istenünket, Vezesd minden seregünket, Adj győzelmet, igazságot, Szép hazánknak boldogságot!“ Ezzel az egyszerű imával kezdtük az elmúlt iskolai év min­den reggelét. Minden nap gondoltunk hős seregeinkre, minden nap feléjük fordítottuk gondolatainkat, hogy összes tanítványaink lelkébe jól bevéssük ezt a háborús esztendőt és figyelmeztessük őket kötelességeikre. Nekünk, itthonmaradottaknak is voltak és vannak kötelessé­geink a háború alatt. A reánk maradt munkát kettős akarattal kell végeznünk, mert csak így segíthetünk az értünk harcolókon, kettő­zött örömmel és lelkesedéssel kell dolgoznunk, hogy el ne ma­radjunk ! Merjük állít­ani, hogy ezt tanítványaink megértették és ipar­kodtak kötelességeiknek megfelelni. Felügyelet: A háborús év azzal kezdődött, hogy a június hó végén megtartott képviselőtestületi ülésen Dr. Csengey Gyula úr, isk. 11. felügyelője tekintettel egészségi állapotára és nagymérvű elfoglaltságára állásáról leköszönt. Szándékát a nyár folyamán akkér módosította, hogy egy évi szabadságot kért, mely időre a a képviselőtestület Vécsey Leó egyháztanácsos urat kérte meg helyetteséül, aki ezt a terhet szívesen vállalta. Ő volt iskolánk hű gondozója a bonyodalmakkal teli esztendőben. Testület: A mozgósítás augusztus hó első napjaiban hadba­­szólította testületünk több tagját, még­pedig Votisky Zoltánt, a 9. honv. gy. e. hadnagyát, Windt Józsefet, a 9. népfelk. ezred tartalékosát és Dr. Bexhert Ármin főorvost.­­ Kalma Pál, Lamann György és Pósch Károly népfelkelőket egyelőre szabadságolták. Augusztus hó utolsó napján azonban Lamann György kartárst behívták szolgálattételre és a Vörös Kereszt tudakozó irodájába rendelték, ahol mind mai napig végzi teendőit.

Next