Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézete,Budapest, 1920

I­REV­OL­­­ AJ TANÍTÓNŐKÉPZŐ. 1. Az iskolai év története. Három év múlt el, mióta nyomtatott értesítőt adtunk ki s működé­sünkről nyilvánosan beszámoltunk. Szomorú változások következtek be azóta. Forradalmak viharfelhői szálltak át felettünk, egyik majdnem elsöpörte intézetünket. Egy ránk parancsolt lehetetlen béke feltételeihez való kényszerű alkalmazkodás, vergődés és küzdelem a létért — kisérik e három iskolai év verítékes munkáját. Elmondhatjuk az írás szavaival: «Az Úr irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk». Ám energiánk, munkakedvünk azért nem törött meg. Rendíthetetlenül hisszük, hogy az erőszak műve csak ideig-óráig tartó lehet. Siettetni a «jobb kor» eljövetelét azzal, hogy odaadással gondozzuk a nemzetfenntartó erkölcsi­ és szellemi erőket, ez intézetünknek magasztos hivatása, melynek megfelelni szerény erőinkhez mérten állandóan törekszünk. Mivel az 1918/19. és 1919/20.-i iskolai évről az elrendelt beszámolót írásban már beterjesztettük, e helyütt csak a mostani iskolai évről emléke­zünk meg. Elsősorban is az intézet vezetőségében történt nagy változást említjük meg, mely a képző működésére is kihatással volt. A tartományi elöljárók t. i. január elején Holczmann Auguszta irgalmas nővért, az intézet eddigi főnök­, nőjét, magas korára és betegségére való tekintettel felmentették terhes hivatalá­tól s helyébe Kolarics Leopoldin nővért állították, ki eddig a tanítónőképzőben a pedagógia tárgyait tanította. Fájó szívvel búcsúzott el a tantestület a távozó főnöknőtől, ki közel négy évtizedes működése alatt az intézetet hatalmasan kifejlesztette, a tanítónőképzőt felépítette s ezer és ezer leánynak nevelése által az egyháznak és hazának tömérdek szolgálatot tett. Hálafohászaink, jó­­kivánataink kisérték őt a nyugalomba. Ő Eminenciája, Kegyelmes Főpászto­runk a távozót a következő sorokkal tüntette ki : «Oly hosszú időn át vezette erdőséged a budapesti legjobb hírű zár­dák és intézetek egyikét s nagy buzgalmával és szakértelmével oly magasra emelte színvonalát, hogy most, midőn a fáradságos munkában már kimerült s ez okból vezető állásától megválni volt kénytelen, arra érzem magamat indíttatva, hogy a leánynevelés terén az egyház és a haza javára tett kitűnő és értékes szolgálataiért eidőségednek főpásztori elismerésemet és köszöne­­temet nyilvánítsam». " Ugyancsak más intézetbe távozott Schieberna Clarissa nővér is, ki 32 éven át működött intézetünkben, 24 évig a tanítónőképzőben s erényeivel, komolyságával a kötelességteljesítésben sok jó tanítónőt nevelt. Az új tiszt, főnöknőtől a pedagógiai tárgyak egy részét Weszely Ödön dr.

Next