Dr. Málnai Mihály-féle felső leányiskola, Budapest, 1920
I. Az intézet történetéhez
I. Az intézet történetéhez. Intézetünk a folyó iskolai évvel töltötte be működésének 26. évét. A Gondviselés nem engedte meg, hogy az intézet első megalapítója ez évfordulót megérhesse és mi utódjai azt hittük, hogy legjobban úgy felelünk meg intencióinak, ha kerülve minden feltűnést, csendesen, zajtalanul folytatjuk az ő szellemében a megkezdett munkát. Csendesen, családias otthonosságban ünnepeltük legrégibb munkatársunknak, Hoffmann Károlynénak, az intézettel kapcsolatos internátus felügyelőjének 25 éves jubileumát. Az intézet falai között összegyűltek február 15-én tisztelői, volt és jelenlegi tanítványai, az intézet vezetősége és tanítótestülete és mindnyájan egyszerű, de szívből jövő és szívhez szóló szavakkal fejezték ki iránta való szeretetüket és hálájukat. A tanítványok egy kis kedves jelenet előadásával, mely Illés Kornélia tanárnő tollából származott, továbbá szavalatokkal, énekekkel, táncprodukcióval kedveskedtek neki és hogy az ünneplésnek némi állandó nyoma maradjon, szép összeget gyűjtöttek össze tiszteletére. Még egy örvendetes esemény történt tantestületünk körében, midőn tanári karunk legifjabb tagja, Oppenheimer Márta, örök frigyre nyújtotta kezét dr. Koch Sándor urnak a piaristák kápolnájában márc. 19-én. Az intézet apraja, nagyja ott volt és szívből boldogságot kívánt a fiatal párnak. Az intézet tanári kara a legnagyobb egyetértésben, teljes harmóniában és buzgó kitartással végezte működését. Az év folytán minden hónapban legalább egy értekezletet tartott, melyen a módszeres kérdéseken kívül behatóan foglalkozott a növendékek magaviseletével és előmenetelével. A tanulók magaviselete teljesen kielégítő volt. Fegyelmi vétség az egész év alatt nem fordult elő és törekvésünket, hogy a tanulókat művelt modorra, szerény és illedelmes magatartásra, a tekintély tiszteletére szoktassuk, általában siker koronázta. Nagyrészt ezt a szülői ház közreműködésének köszönhetjük, állandóan és sűrűn érintkeztünk a szülőkkel és szülők és iskola között való egyetértést nem zavarta meg semmi. Nagy gondot fordítottunk az ifjúság hazafias és vallás-erkölcsi nevelésére. Mindenki az intézet falai között részesült hitoktatásban és buzdították a növendékeket, hogy kiki szorgalmasan látogassa saját felekezetének istentiszteletét. A tanári kar nemcsak a tantermekben érintkezett az ifjúsággal, gyakran tett velük kisebb-nagyobb tanulmányi kirándulásokat, vagy látogatta főleg a közelebb fekvő múzeumokat és kiállításokat. Általán az ifjúság nem annyira félelemmel, mint inkább tiszteletteljes bizalommal viseltetett tanáraihoz. Buzdítottuk az ifjúságot a jótékonyságra és így az év folyamán számos gyűjtésben vettünk részt. Különösen a tehetős szülők gyermekeit rá kell nevelni arra, hogy a szegényebbekről való gondoskodást lelkiismeretbeli kötelességüknek tekintsék. fv I.