A Salvator nővérek vezetése alatt álló Salvator intézet iskolái, Budapest, 1944
- 1 - "TE, DEUM... " Elfogadható tény, hogy minél nehezebb feladat megoldása vagy idők elmúlása után van az ember, annál felszabadultabb érzéssel hagyja el ajkát a megkönnyebbült sóhaj:" Hála Istennek!" És most ezt tapasztaljuk. Akárhová nézzünk, akármilyen széles látókörben is gondolkozzunk, mindenkinek az arcán megláthatjuk ezt a fellélegzést. Hiszen nehéz napok ss voltak, melyeket a bombázások és az ostrom ideje alatt átéltünk ... De vége van ... "Istennek hála!" ... Ám azóta is sok nehézséggel kellett megküzdenünk mind országos viszonylatban, mind pedig az élet kisebb jelentőségű megnyilatkozásában. Így a tanítás megindítása, és -ami BENSŐNKET, SAIVLT ŐRISTÁKAT KÖZELEBBRŐL érint- iskolánk megnyitása körül... De a nehézségeket legyőztük, iskolánkat átmenetileg használható állapotba hoztuk, a tanítást megkezdhettük ... "Hála Istennek!" ... Nevelői munkánk zavartalanul -bár tanár és diák részéről megerőltetve- folyhatott, és ez évre sikeresen befejeződött. Sikerült újból gazdagítani ifjúságunk lelkét, szilárdítani világnézetét, gyarapítani tudását. Sikerült közös munkával egy egészségesebb gondolkozású, jövőt építő, egyszer majd társadalomalkotó és a ránk váró idők nemes eszméit hordozó erős nemzedék kialakításához hozzájárulni ... "Istennek Hála!" ... "Téged, Isten dicsérünk...•"