A Salvator nővérek vezetése alatt álló Salvator intézet iskolái, Budapest, 1944

- 1 - "TE, DEUM... " Elfogadható tény, hogy minél nehezebb feladat meg­oldása vagy idők elmúlása után van az ember, annál felszabadul­­tabb érzéssel hagyja el ajkát a megkönnyebbült sóhaj:" Hála Istennek!" És most ezt tapasztaljuk. Akárhová nézzünk, akármi­lyen széles látókörben is gondolkozzunk, mindenkinek az arcán megláthatjuk ezt a fellélegzést. Hiszen nehéz napok ss voltak, melyeket a bombázások és az ostrom ideje alatt átéltünk ... De vége van ... "Istennek hála!" ... Ám azóta is sok nehézséggel kellett megküzdenünk mind országos viszonylatban, mind pedig az élet kisebb jelen­tőségű megnyilatkozásában. Így a tanítás megindítása, és -ami BENSŐNKET, SAI­V­LT ŐRIST­ÁKAT KÖZELEBBRŐL érint- iskolánk megnyi­tása körül... De a nehézségeket legyőztük, iskolánkat átmeneti­leg használható állapotba hoztuk, a tanítást megkezdhettük ... "Hála Istennek!" ... Nevelői munkánk zavartalanul -bár tanár és diák ré­széről megerőltetve- folyhatott, és ez évre sikeresen befejező­dött. Sikerült újból gazdagítani ifjúságunk lelkét, szilárdíta­ni világnézetét, gyarapítani tudását. Sikerült közös munkával egy egészségesebb gondolkozású, jövőt építő, egyszer majd tár­­sadalomalkotó és a ránk váró idők nemes eszméit hordozó erős nemzedék kialakításához hozzájáru­lni ... "Istennek Hála!" ... "Téged, Isten dicsérünk...•"

Next