A Salvator nővérek vezetése alatt álló Salvator intézet iskolái, Budapest, 1930
mély valláserkölcsi lelkűlét vagyis vallásos hit és ebből táplálkozó erkölcsös élet. A női hivatás olyan magasztos, olyan sok önmegtagadást, lemondást és áldozatot kíván, hogy vallásos hit és erkölcsös élet nélkül lehetetlen ennek megfelelni. Valláserkölcsi lelkűlét nélkül nem tud eligazodni az élet útvesztőjében, erkölcsi jellemre nem tehet szert és szenvedés idején vigaszt és erőt nem tud találni. a) A női lelket sokszor kétségek ostromolják: honnan származom? Hová törekszem? Mi az életcélom? Miért küzdök s miért szenvedek? A tudomány, a bölcselet, a világ ezekre a kérdésekre halk visszhangot sem ad. A megnyugtató, felvilágosító választ csupán a hit adja, amikor a költő szavaival így felel: Woher ich kam, wohin ich geh' das weiss ich nicht Doch dies: von Gott zu Gott, ist meine Zuversicht. Honnan származom, hová készülök, azt nem tudom, De hitem azt mondja: Istentől Istenhez. Ez a keresztény világnézet tárgya: Von Gott zu Gott: Istentől Istenhez. Ez a válasz megfelel az összes kérdésekre, ez a válasz megnyugtat és boldogít az élet összes kétségeiben. b) A vallásos világnézet jellemre és erkölcsös életre neveli a nőt. Az a hit, hogy Isten mindent lát a legelrejtettebb gondolatainktól a legnyilvánvalóbb cselekedetig, az a szilárd meggyőződés, hogy minden gondolatunkért, szavunkért és cselekedeteinkért egyszer majd számot kell adnunk az örök Bíró előtt, visszatart a nemtelenségtől. Az Isten pedig erőt és kegyelmet ad rossz hajlamaink megfékezésére, a bűn kerülésére és az erény gyakorlására. c) Végül a vallásos világnézet ad a nőnek erőt az élet sokszor súlyos keresztjének elviselésére, áldozatos hivatásának méltó betöltésére. A keresztvivő Istenember példája s kegyelme, a Fájdalmas Szűzanya részvétteljes képe, az a tudat, hogy a nagypénteki Kálváriát követi a húsvétvasárnapi feltámadás, életünk tövises zarándokútját az örökélet boldogsága, olyan vigasszal tölt el, s olyan erőt önt a lélekbe, hogy a gyöngének mondott nő sziklaszilárd hősnővé magasztosul. Tapasztalati tény, hogy a nő jobban tudja viselni a keresztet, mint a férfi, nagyobb áldozatra, lemondásra képes, mint a férfi. Honnan meríti az erőt? A hitből, melyről a költő zengi, hogy szegénynek, gazdagnak egyaránt nagy kincs a hit, tűrni és remélni megtanít. Ilyen vallásos hit nélkül a nő olyan, mint a virág, melynek nincs gyökere, s nincs illata. Csakhamar elhervad, mert lelke nem tud táplálékot találni, s elveszti báját, mert nincs meg a jellem és erkölcsi