A Salvator nővérek vezetése alatt álló Salvator intézet iskolái, Budapest, 1931
I. Kedves növendékek! Az ifjúság nagy apostolának, Boldog Don Boscónak élettörténetében olvashatjuk, hogy a Szűzanya víziókban, látomásokban készítette elő magasztos hivatására, az ifjúság nevelésére. Az apostoli lélek egy alkalommal gyönyörűséges rózsaligetet látott, mely terve volt szebbnélszebb rózsákkal. A kert közepét remek rózsalugas szelte át, melynek még talaját is soha nem látott élő rózsaszőnyeg borította. Aztán a Szűzanya sétára hívta a fiatal papot ebbe a földi paradicsomba. Don Bosco lelkét mennyei öröm töltötte ennek a tündéri kertnek a szemléletén. De mikor a rózsalugason átment, véres lett a lába, mert a pompázó rózsaszőnyeg alján tövisek bújtak meg és megsebezték lábát. A Szűzanya végül e szavakkal búcsúzott el tőle : „Menj, utad rózsakertbe visz, de számolj a tövisekkel is!“ Ha a mai ünnepi alkalomra gondolok, joggal hihetem, hogy minket is égi kéz fog karon s nekünk is mondja: Jertek velem ! elmegyünk egy csodaszép rózsakertbe, benyitunk egy rózsáslelkű, kedves magyar Szentnek az életébe, hol csupa szépség, illat, napsugár.