Szünidei Gyermektelep-egyesület, Budapest, 1885
I. Visszapillantás egyesületi életünkre. Midőn a szünidei gyermektelep-egyesület 1884-ik év junius hó 14-én tartott közgyűlésével a nyilvánosság elé lépett, oly csecsemőhez hasonlított, a ki ugyan még nem tudott volna önerejéből a közönyösség és egoiszmus ikerszörnyetegekkel, mint Hercules a kígyókkal megküzdeni, de úgy czélszerű szervezetével, mint tagjainak tekintélyes száma által már is kimutatta, hogy egészséges, erőteljes élet csiráit hordja magában s csakhamar hatalmas fejlődésnek fog indulni. És csakugyan, az első évi pályafutása igazolta jogos reményeinket; a pólyákból fölszabadított kisdedet szemlátomást izmosodni, gyarapodni látjuk; angyali mosolyával utat nyit magának a legkeményebb szivekig, megnyeri a legönzőbb kedélyeket is. De nem hisz erre nem is volt szükség. A magyar faj példaszerű áldozatkészsége, a fővárosi közönség világszerte ismeretes bőkezűsége nem tette szükségessé, hogy egyesületünk kemény ostrommal döngesse a gazdagok szekrényeit, vagy türelmetlenül kopogtasson a boldogabbak zárt ajtain. Egyesek úgy mint társulatok, magánosok és közhatóságok az első megkeresésre legkészségesebben támogatták a szegény fővárosi lakosság ifjú sarjadékát, kiknek egészségét istápolva, megannyi honpolgárt való föntartandó, esetleg épen az elveszéstől megmentendő nemzeti haladásunk jövendő nagy munkájára. A lefolyt évben nem éltünk világra szóló reklámokkal, nem jártak házról-házra gyűjtögetők, nem rendeztünk látványos, szemvakító mulatságokat, s mégis megkétszereződött az egyesületi tagok száma, mely ma 65 alapító és 607 rendes tagot számlál, mely körülmény bizonynyára a közönségnek ügyünk iránti meleg rokonszenvéről tanúskodik.*