Vakok Országos Királyi Nevelő- és Tanintézete, Budapest, 1916

I. RÉSZ. 1.­­ I. Ferenc József. Szomorú hírt röpített világgá a villamos dróthálózat a múlt év vége felé, hozzánk a Magyar Távirati Iroda hozta november hó 21-én éjjel 11 órakor, mely szó szerint a következőképen hang­zott: 10 császári­ és apostoli T­irályi Felsége I. Ferenc József ma, november hó 21-én este 9 órakor a schönbrunni kastélyban csöndesen elhunyt az Úrban­. Szeretett királyunk halálával egy igen értékes pályafutás és atyai szívjóságról tanúskodó élet záródott le. Helyesen mondja a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a gyászeset alkalmából kibocsátott körrendelete: «Végtelen a fájdalom, mely nagynak és kicsinynek lelkét betölti, mert pótolhatatlan veszteségünk». De nagy a fájdalmuk a világtalanoknak is — mondjuk mi — mert az ő bölcs és békeszerető uralkodása tette lehetővé, hogy intézményeink örvendetes fejlődésnek indulhattak, miáltal számtalan szerencsétlen világtalan gyermeket és embert mentettek meg a hazának. Amidőn elhunyt, jó királyunkról alkalmi ünnepélyeken az alattvalói hódolat hangján megemlékeztünk, érzelmeinket, gondolatainkat tömörítve mindenkor ebben a mondatban fejeztük ki: «Bölcsessége, melegen érző szive és páratlan kötelességérzete, egész fennkölt élete a leg­ragyogóbb példa arra, hogy miképen kell mindenkinek odaadással, szeretettel, becsülettel és hűséggel szolgálnia azt az ügyet, amelyre hivatott». I. Ferenc Józsefet szeretettel övezte a hazának minden pol­gára. Az ő nevének ragyogása érzelmeinknek utat jelölt ki a nemes cselekedetek gyakorlására. Ő maga is követte humanisztikus érzel­meinek tettekben való megnyilatkozását, amidőn 1858-ban Felsé­ges nejével a dicső emlékezetű Erzsébet királynéval intézetünknél 500 pengő forinttal alapítványt létesített. Az alapítvány Ő császári és apostoli királyi Felsége I. Ferenc József és neje Erzsébet királyné-féle vizsgái jutalmazási alapítvány cimen tartatik nyilván. A vakok értesítője, 1916—17.­1

Next