Állami Kisegítő-iskola, Budapest, 1914
1914-15. Mikor először lépsz az iskolába, legyen arcodon a Jézus nyájassága,■ szólítsd köréd a kis gyermekeket és simogasd meg fejecskéjöket. S ha látsz közöttük rátat, rongyosat, gyermeki arccal búbánatosat, ismerd meg benn a korán szenvedőt, öleld magadhoz és csókold meg őt! Gárdonyi Géza.* Az állami kisegítő iskolába oly gyöngébb képességű gyermekeket veszünk fel, akik az elemi népiskolában, egykorú társaikkal rendes iskolábajárás mellett sem tudnak lépést tartani. Ez az elmaradás többnyire csak egy vagy két évi iskolábajárás után állapítható meg, azért a kisegítő iskolába való felvétel előtt a gyermeknek rendszerint egy-két évig az elemi iskolába kell járnia. Az ilyen elmaradó gyermeket az elemi iskola tanítója, az erre a célra szerkesztett és a kisegítő iskolában díjtalanul kapható »ajánló« vagy »áttelepítő« lap kitöltése mellett átküldi a kisegítő iskolába. Olyan gyermekről, aki iskolába még nem járt, az orvos vagy a házi tanító tölti ki az ajánlólapot. Az így bejelentett gyermeket a kisegítő iskola igazgatója az egyik szülő kíséretében behívja és az orvos közbejöttével megvizsgálja. A felvétel csak ennek a vizsgálatnak a befejeztével következhetik be. A felvett gyermeket lelki képességének legjobban megfelelő osztályba sorozzák be. A kisegítő iskolának 6 felmenő osztálya van. Ezekben mindazokat az ismereteket tanítják, amelyekre a gyermeknek az életben szüksége van, mégis különös gondot fordítanak a kézügyesség tanítására, ami által a későbbi életben az egyes iparágak elsajátításához szükséges ügyességet akarják kifejleszteni a gyermekben. Nagy költőnk ezt a szép verset iskolánk jeligéjéül átengedte.