Dr. László Mihály nyilvános főgimnáziuma és nevelőintézete, Budapest, 1878
Az intézet célja és vázlatos története. Nemzeti életkérdéseink közt alig van fontosabb a nevelés ügyénél. Nem szándékunk a nevelés különféle elveit fölsorolni, hanem csak reá mutatunk az útra, melyen ma a korszerű nevelésnek haladnia kell. A nevelésnek arra kell törekednie, hogy az embernek minden irányban mutatkozó erejét lehető tökéletes harmóniában fejleszsze Ily módon elkerüljük az egyoldalúságot, mely a valódi műveltségnek ellentéte. A nevelésnek a nyers erőket az akarat körében erkölcsi szabadsággá kell átváltoztatni, szemléletek és képzetek által gazdagítani s igy az ész működésének a szükséges anyagot nyújtani; ezt hangsúlyozta Goethe is, midőn a neveléstől megkívánta, hogy ész és érzék, elme és kedély egyensúlyba hozassék. Ez a főfeladat, amelynek csak úgy felelhetünk meg, ha a nevelésnél határozott elvek szerint járunk el, s úgy hatunk a növendékre, hogy az képes legyen magát önállóan képezni. Ez az elv felette fontos és meggyőződésünk, hogy míg a nevelés e jelzett cél elérésére nem képes, addig feladatának teljesen nem felel meg. Ha a nevelés a növendékben nem ébreszti föl a tudomány szomját, ha azzal nem érezteti annak szellemi szükségességét, ha az teendőit csupán kötelességszerűen teljesíti, akkor tanulhat bármennyit, gyűjthet bármennyi tudományanyagot, a nevelés még nem érte el célját. Az összegyűjtött tananyag gyorsan elpárolog, a növendék belép a nagy világba s ha nem érzi a további képzés szellemi szükségességét, ritkán teljesül be a jövőjébe vetett remény. Tudjuk, hogy számos kitűnő tanuló az életben elzüllött. A növendéket tehát önálló- Ságra kell fejleszteni, mire nem elég a puszta tanítás, ezt a neveléssel kell párosítani. A nevelésnek és tanításnak karöltve kell járnia, e kettő egyesítése célja intézetünknek, s ezáltal különbözik más tanintézetektől. Az államok a tanításügyet rendezik, azt ellenőrzik, de ama két főtényezőt iskoláikban — oly mértékben mint a nevelő- és tanintézetek — nem egyesíthetik. Intézetünk célja épen az, hogy a növendéket a nevelés és tanítás folytonos kapcsolatossága által képesítse az ember magasztos feladata.