Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-02-23 / 136. szám

128 gyában küldöttség adand javaslatot, mikép foganatosittassék s a legjobb fápoló kezek közös időelötti szökésre birt. — Ennyi a törvény; továbbá a levélhordás és rabkisérés mikép tudás­ nem ugyan czáfolatul, de igazolásul a fen érintett czikkre, sok közmunkába. — Február 18­. felírás inditványoztatik. — Annyi bizonyos, hogy a nyomor és ínség napról napra kéretnék meg ő felsége, méltóztassék e szűz magyarmegyét, nő,’s olly igen csüggesztö, hogy ha az egész haza nem nyus­­söt az egész hazát megkímélni a más nyelveken fordításban tand nemes részvéttel segélykezet, még sokkal irtózatosb ’s adandó törvényektől, de az indítványt egy szó sem pártolja, iszonyúbb eseményektől tarthatunk. De bizton hiszszük is — A jászkun kerület néhányszor fölkérte Heves megyét, fő­ reményijük, hogy ezen nyomorral küzdő embertársaink vég­­gálna el keblében tartózkodó két egyént, kik a törvény utján elpusztulását, azon részvét, melly édes honunkban szerte rabságra itéltetvék; parancsoltatok u­gyanez legfelsőbb hely­ mutatkozik, működéseinket, fáradozásinkat gyámolitva, er­röl is, de mert teljesedés nem következett, most legfelsőbb fogja hárítani. — helyről hanyagság bűne mondatik Hevesre, és kérdeztetik Veszprém, február 14-én. E napokban szomorító neve a kötelességét mulasztotta tisztviselőnek. — Fölolvas­ hir érkezett hozzánk Zalamegyéböl. Tapolcza mezővárosá­­t a téli nádor ő fensége levele is, mellyben záros határidő alatt nak nagy részét alüzemészté föl. Körülményesebb előadását sürgeti a színházra tett ajánlásnak még ma is tartozásban máskorra halasztjuk. E rövid jelentéssel csak azért sietünk, levő részét (2837 ftot); a záros határidő már elmúlt, ’s meg- hogy a lakhely, élelem és öltözet nélkül szűkölködők iránti hagyatott az ügyészi hivatalnak, igyekezzék azt per­ utján be- könyörületesség gyakorolhatására minél előbb tudassuk­at venni; de igy lesz ez mindaddig, valamig csak a felelőség alkalmat kivált a szerencsétlenekhez közelebb lévő honfiaink­­a tisztviselő erszényét nem fenyegetendi. E két utóbbi tárgy- kat. Ő méltósága a veszprémi püspök, azonnal, hogy a tor­nás urunk legkegyelmesb királyunk személyese nagyon be­­tént szerencsétlenségről értesült, kétezer ötszáz forinttal, és pillanthatott a belső kamarába, hol a tárgyak végzésre várva ötszáz mérő eleséggel vigasztalá meg a kárvallottakat; a nagy halmazban, por és moly martaléki, ’s láthatta, hogy helybeli nemes káptalan pedig ezer kétszáz ötven forinttal, pénztárak átadása, számadások vizsgálatai több efélék, mind — Mégis csak jó, ha vág a papoknak valamicskéjük, miből a teendők közt vannak; láthatta, hogy a jobbágy telken lak a hon polgárain különféle szükségeikben segíthetnek ! — A kő nemesektől, annyi év enyésztével is, az adó­bevétel még latin jósmondat: Maria purificante ’stb. igen nagy mértékben csak meg sem kezdetett; éne nemesekre gondolva, kényte­ teljesedik nálunk. A Balaton ismét befagyott — melly már len vagyok őket szerencsétleneknek nevezni; a meghozott tör- úgyszólván két ízben fölengedi volt — és halászszák javában, vényt a törvénykönyvből ki nem törölhetjük, az adót meg Hát a pesti molnárok, kik malmaikat beállították, kiváncsiak kell adniok, már annyi évi halmozott tartozást egyszerre is­ vagyunk tudni, vájjon örölnek-é? *) zetni, nem annyi-é , mint 3A-ét ez osztálynak koldusbotra ~ ~---- . .. , juttatni; e megye ügyésze nem neveztetik-é „adózók párt- I BUDAPESTI HÍRHARANG. Gyári mozgalmaink köze tar­­fogójának“ ’s a jobbágytelken lakók, nem adózók-é ? Föl­­tozik még Englaender H. és Társ. pesti n.kereskedök mun­­dlvastatott még az ismeretes intézmény is mindennemű egye­­kássága is, kik a Király utczában selyem- és szalaggyárt sületek alapszabályainak legfelsőbb helyre leendő fölterjesz- állitnak föl, rövid idő múlva már működendőt. — Pár tése iránt. Heves RR.tisztelve megismerik a fölügyelési jogot, nap előtt Budán az átjárás közelében sajátszerű jelenet és a létező egyesületek alapszabályait fölterjesztendik, de a tanúi valánk. A halászváros felöl négylovas hintó közelite, társulati intézkedés korlátlan jogát az utódoknak sértetlenül elől, fölül és hátul ládákkal és párnazsákokkal megrakva, átadandók, az intézvény iránt óvásukat terjesztik föl, aláza- Alig pillanták ezt meg a révész-gyakornokok, kik a partot tos fölirásukban nyilvánítva, mikép azt, hogy a társulatok ellepik, ’s a csónakokba szállítható teherre várakoznak, a­­keletkezése legfelsőbb helybenhagyás előtt, megakadályoz­­zonnal hangzott a szokott kiáltása, ,Bergknappen!­ és erre tessék, a föfelügyelési jog körébe nem sorozzák. — Febr. mintegy harmincz mosdatlan ripök gyorsan a hintó elibe 19én ezen végzést az elnök k. biztos e méltósága magáénak rugtatott. A kocsis ijedtében megállapodék, midőn a sáska­nem fogadván, ellene biztosi állásánál fogva a jegyzőkönyv- sereget megpillantó, ’s a hintóban ülő ur is elrémült és bi­kén óvását nyilvánította, és óvása, a megyének e rendkívüli zongosan pisztolyai után nyúl vala, ha azokat nagyobb bá­­állásában a méltóságos elnök ur, k. biztosi tekinteténél fogva torság kedvéért ládája fenekére nem rejtette volna; igy a jegyzőkönyvbe elfogadtatott, azonban csak kiugrott hintájából, ’s mire kezét bundájából -----­------ kiszabadítható, és botját emelni birta, akkor már 40—50 Fehér megye évnegyedes közgyűléséről rendes leve­ köz oldozá ládáit a hintóról, mert megállapodásából azt kö­­tetönk tudósítását jövő számunk adandja. vetkezteték a révész-segédek, hogy az utas Pestre szándé­---------- kozik. Ez azonban Fehérvárra szándékozott, ’s igy ezen Árvamegyei rendes levelezőnknek a nép ínségéről szolgálati készséget rablási merénynek magyarázta, és bot­imént vett tudósitását csak azért is legott közleni sietünk, sőt teljes erejéből tánczoltatta a legények hátán. E kölcsönös mivel ő is tagja lévén a segélyezési választmánynak, a szó­ félreértés annyira ment, hogy egy révész, kit kissé homo­­génység állapota mibenlétéről legjobb felvilágosításokat ad- lyabban érintett a bot, nyakon csipé az utast, és derekasan hat. Levelének tartalma imez: döngetni kezdé. Biztos és hajdúk csak nagynehezen bírták a „A Nemzeti Újság 17dik és a Budapesti Híradó 425dik küzdőket fölvilágosítani, mi végre megtörténvén, az utas számában nyilvánittatik, miszerint Árvában kebelezett Erdötka több kék folttal ellátva ismét hintájába ült, a révészek pedig helységében 36 elhagyatott gyermek esett a szörnyű éhhalál- hátukat vakarva szétoszlottak.­­ Mivel már épen a révészek­­nak martalékul. Igaz ugyan, hogy 39 (nem 36) gyermek­­nél vagyunk, egy kis példát mondunk el kemény természe­­tészint kivándorlótt szülőktől az emberek irgalmában helyez­­tékről. Egy illy ember ugyanis keztyüjét vízbe ejtvén, olly vén bizalmakat honhagyattak, részint az uralkodó járvány mohón kapott utána, hogy a sulyegyént elvesztő és Dunába által szüleiktől megfosztatva az éhenhalás iszonyú veszélye­ esett. Társai mintegy három perez alatt kiszabadják őt, ’s nem valának kitéve; azonban — hála a szegénység ügyében mit tett a szerencsétlen? Lábait egymásután fölemelé, hogy működő állandó kiküldöttség ernyedetlen buzgalmának, melly a viz kifolyhasson saraiból, ’s azután az evezést nevetve is a veszélyről azon helység elöljárói ’s a járásbeli szolga- folytató! — Múlt pénteken Budán a várban egy kút elégett, biró által hivatalosan értesittetvén, a szerencsétlen kisdedek miután egy kocsis a befagyott csövet tűzzel akaró kiolvasz­­számára addig is, mig ápolókezekre találnának, a főkép tani, ’s ez által a szalma meggyuladt, mellyel a kút a hideg akkor még igen csekély öszvegböl, lömérő árpát rögtön be-­­ befolyása ellen födve volt. A szerezni parancsolt, hála több család könyörületességének, kik a felnevezett szerencsétlen gyermekeket, nemcsak az Rimaszombat, febr. 14. (Nyílt válasz B. éhhaláltól megmenteni,hanem azokat legczélirányosabb ápa- L. nyltlevelére.) A Budapesti Hirdadó 1096. számában lásra egész készséggel méltatva, többen nevelésök édes tér- Baloghy László neve alatt közöltetik egy nyiltlevél, mellynek hét magokra vállalni kegyeskedtek , hova is a választmányi főtörekvése a közönséget olly hibás állítással, mintha a ma­elnök által azonnal szétosztanák. Csak az kár, hogy a bu­­gyár, semmiféle gyárak vezetésére és igazgatására alkalmas taság durva tréfája, mellyel a lakosok e szegény kisdedeket nem volna, minden illyes vállalatoktól bizonyos felhozott illeték, mint ha t. i. csak azért vitetnének nevelésbe, hogy a példák által is, elrettenteni. Keserű fájdalom foghatná el min­­idő múlva katonáknak fogassanak, néhányait a korosbaknak ! Jelenleg nem. — Szer­k. fiú ’s ki néha az estéket nálunk töltötte , bennünket gyakori kirán­dulásaink közben a főváros gyönyörű környékébe kisért, "s kivel meglehetősen bizodalmas lábon álltunk mindketten. — így telt egy év el. Később férjem egyszerre kedvetlenebb­­ön szokottnál. Kü­lönösen meglepett az, mikép költségeimben kezdett gáncsoskodni, az anyámmal, ki párszor pontatlansága miatt kérdőre vonta, nem a legszelídebben bánt. Ez annyival inkább feltűnt nekem, mivel az előtt férjem pén­zével szabadon rendelkezhettem; kulcsai néha hetekig nálam állot­tak , s nem tagadom, annyira rá valók e bőségére a pénznek szokva, mikép kevés vágyamat tagadhatom meg. Egy éjjel férjem igen későn érkezett haza, nekem álom nem jövén szememre, a játékszín után bondok­omban ültem ,s olvastam, mikor annak üveg ajtaján át férjemet láttam a mellékszobán keresztül Roderichchel iró­­szobájába sietni. — Nem tudom képzelődés volt-e — vagy való­ság, de a teljesen világított szobában ajtóm felé fordítván férjem arczát, nekem úgy tetszett, mintha abban a legnagyobb ingerültsé­get vagy elfogultságot vettem volna észre. Miért is majdnem örül­tem, hogy be nem jött hozzám, ’s Roderichc­el, ki ellen nem volt soha panaszom , de ki ellen valami kis ellenszenvet soha sem tudtam elfojtani magamban — szobájába távozott. E nap óta férjem kedélye tökéletesen megváltozott, mogorva jön, ’s neme a nyugtalanságnak annál föltünőbb volt rajta, mennyivel könnyebb kedélyünek ’s derültebbnek ismertem őt az előtt. Velem, újra a legnyájasabban bánt , ’s pénze sokkal több volt mint valaha. Anyám a ’ múltat feledve, kibékült vele. Néha még mentegette őt, mondván, hogy pontatlanságának egyedüli oka némelly pontatlan fizetők voltak, ’s mikép most minden újra a legjobb rendben van. Mint minden ollyan házasságban, mellyet nem a szív vonzalma kötött, férjem sokszori távolléte legkevesebbé sem terhelt. Rode­­rich számtalanszor kisírt a játékszínbe , redouttokba ’s néha kirán­dulásainkban is legtöbbnyire férjem akaratából, ki sok dolgaival mentegetőzött. — Egy napon hárman együtt ültünk a theaasztalnál, mikor egy­szerre az ajtó megnyílt ’s a rendőrség részéről egy tiszt lépett be, a nélkül hogy férjem komornyika, mint máskor ha valaki jött, be­jelentené. — Én egykedvűen tekintettem fel reá, nem lévén épen szokatlan darab idő óta ismeretlen embereket látni, kik férjemhez jöttek, vele szobájába mentek, ’s ha kérdeztem, kik? férjem fő­­felelete többnyire az volt, hogy ügynökök, kikre egyet vagy mást bízott, vagy hajhászok és alkuszok. — Egy tekintet férjemre tüs­­zint meggyőzött, hogy valami váratlan történt, mert halálfapadk­á lett, hirtelen pár szót súgott Roderichnek, azután kissé ingadozva hagyta oda ülését é s a rendőrségi tiszt elé ment. Mivel szolgálhatok önnek? kérdé azonnal. A tiszt illedelmesen köszönt, azután szelíd hangon mondá: Pár magános szám volna önnel. Férjem e pillanatban jelentőleg intett Roderichnek, ki megfog­­hatóan hidegvérrel várta a jelenet kifejtését. — A rendőrségi tiszt úgy állt, hogy férjemnek intését észre nem vehette . Roderick ar­­cza változatlan maradott; nekem úgy tetszett mintha pillanatra fér­jemre szegezné szemeit, azután a rendőrségi liszthez fordult. Ha alkalmatlan vagyok , szólt: úgy távozni fogok. A tiszt szótlan hajtotta meg magát, míg férjem k­ószobája felé haladott, azután mindig egy helyt állva mondá: Ha önnek úgy tet­szik, legyen szives nejét eltávolítani. Férjem kissé magához tért e közben, ’s minden erejét összeszedvén, elég nyugodt hangon kért, hogy Roderichhc­el menjek szobáimba, hová nem sokára követ, ha ezen urral végezni fog. Megvallom, mindez engemet elrémített, de Rorichnek nyugodt biztató tekintete valamennyire fölbátoritott; szobáimba vonultam vissza; mikor az első szoba véginél voltam , több lépteket hallot­tam, ’s hirtelen visszafordulván, férjemet katonaságtól körülvéve láttam. — Roderich megragadta kezemet, de kirántottam maga­mat, ’s a szobába siettem. Férjem e pillanatban fordult felém, kis ideig habozott, azután szilárd hangon mondá: Eredj szobádba Mária ! a mi itt történik nem egyéb félreértésnél, mellyet meg nem foghatok , — gondolom nem sokára sikerülene ezen emberekkel tévedéseket megértetni. Ezt hiszem és reméltem, szólt a rendőrségi tiszt hozzám intéz­vén szavait, addig kérem önt hagyjon kissé egyedül férjével. Maradni akartam, de férjem ismételte szavait és kért, hogy legyek egészen nyugodt. Az üveges ajtót behúztam , ’s azon át láttam mikép kiséri a rendőrségi tiszt férjemet i­ószobájába ,a a fegyveresek közöl kettő hasonlóul belép , a többiek pedig az ajtó­kat állják el; két percz múlva egy lövés hangzott, felsikoltottam ’s ájulva dőltem Roderich karjai közé, a mi történt tovább velem, nem tudom. (Vége köv.) den igaz honbarát szivét, a magyarnak szellemi állapota ’s szebb jövendője iránt, ha ezen czikknek nyomatékot tulajdo­nítani lehetne. — Ennélfogva én sem tartom szükségesnek a kérdéses czikk részletes czáfolatába ereszkedést, csupán annyiban érzem kötelességemnek az ellen fellépni, mennyiben írója, legszerencsétlenebbül épen a rimabrezói vasgyár­­egyesületet hozza föl például, mellyben úgymond egykor 24 részvénynyel állott, igazgató választmányi tag is volt de sem ő, sem társai ki nem tanulhatván a vasgyártás mester­ségét, azzal érték be, mit tiszteik adtak, kik magok egytől egyig ezerekkel gazdagodtak.“ A czikk írójának igazsága lehet egy részben magára nézve, mert ki önvallomása sze­rint csak annyi időt sem vesz magának, hogy igazgató vá­lasztmányi tag létére , néhány napot a vasgyáraknál töltsön el, hanem felvevén osztalékát azonnal haza siet, é s egy évig ismét feléje sem megy a gyáraknak, másutt pedig annál ke­vesebb alkalmat nyerhet vasgyárkezelési tapasztalás-szer­zésre, illy egyén természetesen nem juthat a vasgyártás mestersége kitanulásához. Azonban voltak ezen társaságnak mind részvényesei, mind különösen választmányi tagjai kö­zött eleitől fogva , ’s vannak ma is olly férfiak , mindnyájan magyarok, ’s egyszersmind jeles földbirtokosok, kik részint mint külön vasgyárak tulajdonosai, részint mint más gömöri vasgyárak részvényesei, részint mint műkedvelők, másnemű, többnyire magasabb polgári hivatásuk mellett is, tudtak ma­guknak a vasgyártás körül kitűnő ismereteket szerezni. Ezek éles tapintata, egyesülve a miavatott gyárigazgatók és tisz­tek járatossága, szorgalma és hűségével, — emelte Gömör, Kis-Hont nagyszerű vasgyárait, sőt mondhatom más sok­­nemű iparintézeteit is a virágzásnak azon fokára , mellyen jelenleg állnak; — ’s még inkább állhatnának, ha a honi gyárakra nehezült ama közönséges átokkal, a közlekedés és szállítás nehézségeivel küzdeni kénytelenek nem volnának*). Ezt minden tiszta fő, különösen ott, hol közel fél millió mázsa gyártmány létetik mozgásba, átláthatja a nélkül is , hogy a vasgyártás mesterségét tanulni kényteleníttessék. Ámde vi­rágzanak mondom illy nyomott állapotban is gyáraink, külö­nösen pedig a rimai egyesület vasgyárainak épen magyar részvényesek vezérlete ’s igazgatása alatt történt felemelke­dését , az egyesület eredetének, ’s jelen ideigleni folyamának következő rövid vázlata eléggé kitünteti. Ezen gyáregyesület, néhány tekintélyes hazafi terve szerint első tételét vette 181 ük évben 210 rész­vény­nyel. Akkor egy részvény ára 2000 bankó , vagy is v­­ezér. 400 ft volt, melly a mostani számítás szerint 160 pft teszen. Ezen tőke az értelem és szorgalom teremtő ereje által, magából a jövedelemből csak hamar visszakerült! ’s a birtok ingyen maradt. Ez okból mindjárt 2000 v. fkra rúgott föl a rész­vények becse. A Baloghyféle részvények is illy áron szerez­tettek, ’s tudtomra 12—15 percenttel osztoztak.— Most egy részvény legközönségesb ára, mindamellett, hogy fekvő birtokokért tett cserék által a részvények száma töb­beknek beváltása után is — az eredeti mennyiséghez képest mintegy 50nel szaporodott — 4000 v. czéd..ft vagy is p. p.ben 1600 forint. — De ez csak kamatláb szerinti, ’s csak kereskedői becse a részvényeknek; még is 10 annyi a rész­vény értékbecse mint volt eredetiben; ha pedig azt meg­gondoljuk, hogy az egyesület ezen kamaton kívül, részvények beváltására, birtokok szerzésére, jogok szilárdítására, új épületek és erőművek és gépek készíttetésére évenként több ezereket áldoz, hogy ezekben a vagyoni belső érték időről időre növekszik,­­s hogy ezen növekedés által az egyesület összes vagyonának törvényes becse az egy millió pengő fo­rintot közelíti meg — biztosan tehetni a javult állapotot 50 annyira. Ez állapot mellett figyelmet sem érdemel többé azon csekély teher, melly különösen a jószágok szerzése miatt még fenmaradt; de évenkint annyira törlesztetik, hogy el le­hető határozni, miszerint ezentúl csak ötös kamat mellett vé­tessenek fel azon tőkék, mellyek közhitel és biztosítás tekin­tetéből az egyesület kezelése alá olly sűrűen kináltatnak. ’S kérdem: ki számíthatja ki azon anyagi ’s erkölcsi hasznokat, mellyek ezen kiterjedett gyárintézet által, a munkás nép osz­tályra olly érezhetőleg áradnak ki? 25—30 ezer mázsa vas *) Itt tehát szakember mondja, hogy csakugyan van annak alapja, mit mi a közlekedések rész állapotának következéseiről mondtunk , ’s mit a Jelenkorban értekező barátunk el akar tagadni. — S­z­e r­k.

Next