Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-30 / 189. szám

362 ’s rudvas, tehát félgyártmány 85/12, az ebből készített esz­közök ’s kézművek csak 6*/n petét. Olly vashomloku megtámadok ellenében mint P. ur, ki mindig ugyanazon vádra tér vissza, nem lehet eléggé ismét­leni , hogy a körvonali vám lényegénél fogva nem egyéb, mint kiegyenlítési adó, pótlékul a statusnak, a magyaror­szági nagyobb földbirtokok egyenes adója hiányában. E vámokban egyrészt, habár kisebb mértékben, talán a statusnak szinte Magyarországban hiányzó ipari és emésztési adó pótléka is kerestetett *) , de a magyar műipar iránt a vámjegyzékben ellenséges irányt sehol sem fedezhetni fel, legkevésbbé pedig olly furfangosságot (traffiniment), millyel P.­ur költött rá. Ez utóbbit akárki átláthatja, ha megmond­juk neki, miszerint azon beviteli harminczadi tariffa , melly magyar részről az áruk kivitelénél fizetendő vámilletékeket szabályozza, Mária Terézia kormányának műve, sőt részint VI. Károlyé, ’s hogy épen a Rendek meg nem egyezése miatt, kik azt teljes átalakitásra jutni nem engedék, kevés módo­sítással egészen ránk szállott. Hogy egyes rovatok a meg­változtatott árok ’s viszonyokhoz többé nem illenek, hogy az adózásban nagy egyenetlenségnek kelle támadnia, nyilvános dolog, és csupán az értéknek általában igen csekély, 1—3 péttek­ vámoztatása tette ezen fogyatkozásokat kevésbbé érezhetőkké, de furfangosságot illynemű tariffában valóban nem vehetni észre. Egyébiránt, hol a kormány változtatott, azt mindig engesztelő, enyhítő szellemben is ott tette, hol a magyar műipar szüksége kívánta, így például, hogy a nyers­anyagok ’s félgyártmányoknál, tehát annál maradjunk, melly­­nek Magyaroszágba megnehezített vitelén P.­ur rágalmai a kormány által állítólag követett rendszert illetőleg, alapsza­nak, a pamut, selyem, vas, réz, kőszén, gőzgépek gőzhajó­záshoz, hamu, gyps és trágya a földműveléshez, ásványvizek orvosi használatra, Magyarországba vitetvén, minden vám­tól fölmentettek; a beviteli harminczad-vám a fonal minden nemeire, az ecsetelt ’s ecseteletlen lenre nézve felénél többre szállíttatott le. Arany, ezüst, aztán folyamatban lévő ’s azon kívüli pénzek, tehát épen azon tárgyak, mellyeket a régi, a védegylet képviselőitől ismét megkedveltetett mercantil rendszer, mint egyedül becseseket tekint, ’s miknek kivitelét a külföldre szigorúan tiltja, Magyarországba vitetvén, már ennek előtte minden vámtól szabadok voltak. Illy ellenvetések tétettek a védegylet párthivének. A nyers vas szabad vitelére Magyarországba az augsburgi újság — levelezője figyelmeztetett már; de P.­ur ez en­gedményt kölcsönösnek tekinti, mivel a vas Magyaror­szágból Ausztriába szállíttatván, szinte nem vámoztatik, ’s azt hiszi, miszerint ez idő óta a felső-magyarországi hámorok munkálatlanul állanak , ’s a nyers vas Ausztriába azért vitetik, hogy onnan mint készgyártmány jöjön vissza. Kár, hogy P.­ur az általa a mantuai könyvtárban olly nagy fáradsággal felfedezett ausztriai kereskedési forgalom kimu­tatásában kissé alaposabban nem búvárkodott. Már maga a­­zon nehézség, mellyel e titok birtokába jutott, ösztönül szol­gálhatott volna neki arra, hogy azokat jobban méltányolja , mint más emberfiúk, kik e köztudomásra szánt, M.ország­­ban ’s azonkívül annyi törvényhatóság’s intézetekkel nyilvá­nosan közölt, adatokat könnyebb uton vizsgálhatták meg. Megtanulhatta volna innen, hogy a magyar nyersvas Morva­országba vitetik, mig a M.országba szállított vasáruk Stá­jerországból kerülnek, ’s igy lehetlen magyar vasból készít­tetniük. Ha tehát Felső-M.ország hámorai munkátlan állanak, nem a vámrendszer, hanem a honi rész utak okai, mellyek eszközük , hogy az alsó-magyarországi lakos szükségeit in­kább a drágább Stájerországból, melly sok megbízásainak alig felelhet meg, mint saját hona északi részéből elégítse ki. Ezen bajok orvoslása végett nem ama vámrendszer elleni védegylet, hanem az utak javítása ’s fentartására alakuló társaság lett volna korszerű. Vannak szavak, mellyek P.­ur pártjánál jelszóként hang­­zanak szájról szájra, ’s ezek közt egy, mellyel ő különösen tud mesterkedni, ’s ez a gyarmat szó! „Magyarország­gal úgy bánnak mint gyarmattal, ’s mint illyen a többi tar­tományok javára kizsákmányoltatik.“ Vizsgáljuk meg, mit kell e szónak tulajdonkép jelentenie. Egy ország akkor áll másikhoz olly viszonyban, mint gyarmat anyaországhoz, ha ettől kapja törvényeit’s alkotmányát, ha ettől saját mege­gyezés nélkül adók ’s egyéb terhek magára rovatását tűrni kénytelen,**) ha felsőbb hivatalai az anyaország tagjaiból töltetnek be, ’s benszülötteinek illy méltóságok ’s tisztségek­től az itt el van rekesztve, ha neki harmadik állodalommal közlekedni tilos vagy nehéz , ha gyárak alapítása tőle meg­­tagadtatik ’s végre ha jövedelmeinek fölöslege kizárólag az uralkodó ország javára fordíttatik. Illynemü viszonyok szülték az éjszakamerikai szabadságháborút , ez nyo­masztja Izland lakosait , ’s némelly kereskedői álladal­­mak tenger túli birtokainak polgárai, jelenleg is emiatt méltán panaszkodnak. De Magyarország viszonyai a többi ausztriai tartományokhoz az érintettekkel egyáltalában nem azonosak. Alkotmányt és törvényeket maga adott magának, más adó nem kívántatik tőle, mint az, mellyel­­ Itt igen gyenge alapokra építi a Lloyd okoskodásait, mert alkotmányos nemzetre megegyezése nélkül illyféle adózásokat róni nem lehet, és sokkal erősebb lábon állana , ha azt mondja, hogy azon vámok véd vám­ok; az ausztriai különféle adózásokkal ter­helt ipar- és földművelésnek, a magyar részint kisebb adókkal ter­helt , részint egészen adómentes ipar és földművelés ellenébeni megvédésére irányozzák, mellyeket önhatárain felállítani minden statusnak joga van. — S z e r­k. ##) A nélkül hogy ezt az annyira elkoptatott gyarmat szót akarnak szárnyaink alá venni, meg kell jegyezni, mikép itt a Lloyd önmagával következetlen, mert felebb áll vo­ta, hogy a vám nem egyéb mint kiegyenlítési adó , itt pedig meg nem bizo­nyította, hogy ezen adó Magyarország megegyezésével szaba­­tott meg. Szerk. képviselői helybenhagynak, *) a kormányzati hivatalok M.országban ’s M.országra nézve bármiilyenek legyenek, csupán benszülöttekre ruháztatnak, sőt a birodalom központ­jában valamint a magyar tartományokban, az udvarnál, a hadseregnél, a diplomatiában, a státustanácsban, a kor­mánynál, a tanításban a legkitűnőbb hivatalokat magyarok foglalják el. **) Legkisebb akadály nélkül, mint a többi tartományok, űzhet kereskedést a külfölddel, az áru batká­­val sem fizet több vámot ha­t.országból, mint ha a biroda­lom többi tartományiból vitetik a külföldre, vagy innen be­­szállíttatik. Műhelyek és gyárak alapítását semmi tekintetben nem hátráltatja a kormány, sőt ellenkezőleg i­lyen vállalato­kat­­ létesít, pártol és kedvezményez. Végre azon csekély fölösleg, mellyet M.ország jelen alkotmánya és kormánya mellett saját szükségei levontával az állodalomnak a központi költségek fedezésére nyújt, egy­negyedét sem teszi annak, mit a többi tartományok részletéhez aránylag adnia kellene. ***) Igen is, figyelemmel tekintve, a dolgok fekvése épen ellen­kező azzal, mit P. ur ’s társai kigondoltak : nem M.ország a tartományok ellenében , hanem ezek M.ország ellenében ká­rosulnak. Azon makacsság miatt, mellyel M.ország magát minden adó alól kihúzza, akadályozza a közvámvonal a töb­bi tartományok kereskedését. M.ország fiaiktól elveszi a hi­vatalokat, anélkül, hogy azért nekik saját földön kárpót­lást nyújtana, ’s mivel M.ország a közterhekhez kevesebbel járul, nekik többet kell fizetniök, mint kellene. Hogy illy helyzetben a magyaroknak mindent el kellene kerülniök, mi a németek, tótok és olaszoknál viszszahatást szülhet ellenök, nem szükség bizonyítanom , hanem a véd­egyleti papancz, nem a kár miatt, mellyet a tartományoknak okoz, — mert az tulajdonkép éppen nem jelentékeny, — ha­nem azon ellenséges irány miatt melly abban nyilatkozik, egészen alkalmas illy törekvések előmozdítására. Ki M.ország javát akarja, ne feledje, mikép a körvonali vámok ez ’s a többi tartományok kereskedésében, két különböző tartozá­sokból állanak, a magyar harminczadi­ tartozásokból t. i. és az ausztriai vámokból. Ha amazok tiltóvámokká változtatná­nak , mint ama párfelekezet kívánja, ezeket visszatorló vá­mokká lehetne alakítani. Azt is könnyen átláthatni, hogy az egyedüli akadály, melly Ausztriának a vámegyesülethezi csatlakozását hátráltatja, M.országgali szoros összekötteté­sében van. Hogy a kapcsolt országgal a szabad közlekedés, ’s a régi megkedvelt kereskedési viszonyok meg ne zavar­tassanak , a többi tartományok még mindig lemondanak azon haszonról, mellyet nekik a németországi szabad vásárok i­­gérnek ; f) de ha M.ország magát kevélyen elkülönzi, ha a régi kötelékeket maga tépi szét, akkor nincs semmi, mi ben­nünket amaz uj szövetségtől viszszatartson. Ha M.országot kiveszszük, melly csekély műipara és földművelő népességé­nek nagyobb részt nyomorult, szegény helyzete miatt kevés külfödi terményt használ és dolgoz fel, Ausztriának mégis valószínűleg lesznek olly nagy vámjövedelmei, azon föltétel alatt, ha a vámegyesület rendszerét elfogadja , hogy ez u­­tóbbi velünk — mit eddig elé nem tehetett — egyenlő lábon fog alkudozni, ’s bennünket a népesség arányához képest részesítend a vámok tiszta jövedelmeiben. — De milly szo­morít állapotra jut M.ország, ha terményei, mellyek jelenleg Ausztriába vitetvén , olly kevéssé terheltetnek, a vámegye­sület magas vámjainak lesznek alávetve, ’s az összes ha­tárőrizet költségei is rá rovatnak, ezt az olvasó ítéletére bízzuk. Annyi bizonyos, miszerint a kormány M.ország el­­zárkozási rendszerének fenmaradása ’s kiterjedése mellett, a többi tartományok érdekében ehez, vagy hasonló lépéshez folyamodni kénytelen leend.­­f) „Azonban, minek kívánunk mi P. úrtól bizonyító okokat? Ő állásánál fogva igy válaszoland Falstaff-el: Okokat? — „Lennék bár örvény szélén, vagy a világ minden kínpadain, még sem engedném, hogy tőlem okokat erőszakosan csikar­janak ki. Ha az okok olly közönségesek volnának mint a sze­der, akkor mégis senkinek sem kellene tőlem erőszakosan o­­kot követelni.“ Azért mutat P.­ur is diadalmasan azon eze­­rekre, kik a védegylethez csatlakoztak, számos hasonfélesre az utolsó országgyűlésen, ’s azon felírásra, mellyet a véd­egylet szellemében terjesztettek a kormány elibe. Itt áll mind az, fekete a fehéren, miről vitatkozunk. A követek mondat­*) Lásd a felebbi jegyzést. S­z­e­r­k. *;f) Semmiféle hivatalt sem tudunk, mellyet a magyarok az ausztriai alattvalók előtt elkapkodnának. Az előszámlált hivatali és közszolgálati ágakban , az ausztriai birodalom minden országai és tartományainak fiai, hivataloskodnak, és így magyarok is. S z e r­k. ***) Itt is meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi szemrehányás a­­zon hibás nézeten fenekük, mintha M.ország ugyanazon arányban, mint az ausztriai tartományok, adózni volna kötelezve, vagy csak ezt méltányosan kívánni is lehetne. S­zer­k.­­) Itt is meg kell jegyeznünk, miként nem csupán itt fekszik ezen egyesülés akadálya, hanem az ausztriai műipar egy részbeni alárendeltségében , az adózási rendszerek különbözéseiben , és a dohányi jövedelemben, melly Ausztriában a státus egyedárusága mellett tetemes jövedelmet hoz, a német vámszövetségben pedig bevitelben egészen szabad és mérsékelt vámmal van csak terhelve. Mindemellett azonban nem szabad felejtenünk , hogy mind­ezen akadályokat az idő­s politika kiegyenlíthetik, és így jó lesz a­­zon helyzet megítélése végett, mellybe mi akkor jönnénk , az aus­­triai és német vámegyesü­leti taristákat legközelebb egy kissé ösz­­szehasonlítgatnánk. — S z o r k. A védegyleti tagok cselekvése miatt a kormány semmi olly lépéshez nem folyamodhatik, és nem is fog folyamodni, melly az egész országot sújtaná. H ha egyszer az ország rendei törvényes mi­­néműségekben fognak a prohibitív rendszerhez hajolni, és azt élet­be is léptetik, akkor természetes és igazságos teend , hogy a kor­mány az ausztriai tartományok érdekében elkövethesse mit jogos­nak és igazságosnak tart, ha bár ez nekünk árt is, de addig nem teheti, és hiszszük, tenni nem is fogja. — S­z­e r­e­­ták azt, megírták, kinyomatták, hogy lehetne tehát valót­lan ! — „Csak a körvonali vámok okai M.ország szegénye­désének, csak listarendszer Ausztria műipara ellen, hozhat segedelmet. Minthogy a kormány ezt elfogadni vonakodik , minden egyes polgár tegye azt magáévá; a védegylet törvény­utalma alá van helyezve.“ Ezen urak elfeledék, hogy a törvények csak ott és akkor szolgálnak biztos paizsul’s ernyőül, hol azok védetnek ’s tiszteltetnek, de hogy ők a törvényeket megtagadták ’s meg­­sérték, hol csak lehetett. Többségöket a rendi táblánál csu­pán erőszakkal, a káptalanok ’s városok kirekesztésé­vel , a horvát ’s tótországi követek szólásszabadságának korlátozásával ’s a rettegetés kifejlett rendszerével érték el,’s ezen bitorlott állást használták már most, mi képviseleti al­kotmány évkönyveiben hallatlan eset, arra, hogy egyoldalú­ig, a két rendezett törvényes hatalom akarata nélkül és el­len, olly ellenséges ’s kártékony vállalatot mint a védegylet, törvényessé, megengedetté,’s jogossá, egyszersmind az igaz hazafiuság jelenségévé nyilatkoztassák ’s mint illyet az alkot­mány megsértésével nyilván kihirdessék. És ezen emberek, kik nem féltek királyukat ’s tanácsosait nyilvánosan azzal vádolni, hogy évek óta követnek olly rendszert, mellynek nem egyéb czélja, mint az ország műiparának kifej­lését gá­tolni, ’s jólétét a többi tartományok kedvéért föláldozni, azon idő alatt, mióta magoknak a felsőséget kivítták, az ország ja­vára váljon mit indítványoztak ’s mit tettek? ’sat. A magyar ellenzék rákfenéje az országnak. Nemcsak az által üt rajta sebeket a mit cselekszik, vagy félbenhagy, hanem azon ál­helyzet által is, mellybe a népet ’s kormányt kényszeríti. Ez utolsó őszintén ’s igazságosan akarja a reformot, az elő­­haladást; legelső és legvilágosultabb orgánumai véleményé­nek képviselőji, a nyilvános lapokban, mind ez irányban küzdenek; de a megyében, az országgyűlésen kényszerítik őt, választani minden fenállónak megdöntése, és saját ha­talmának aláásása között, és egy hatalom melly nem napról napra él, mellynek jövendője van ’s hiheti, miszerint a men­nyiben az élő csirákat jobb kifejlésök reményében megmenti, azok egykoron szemei előtt virágzandanak fel, illy pillana­tok alkalmával a leendőkre nézve nem lehet kétkedő. Jobb halasztani mint rontani! " Megyéit. B­aranyából. Máj. 26. Megyénknek egy jelesb és ritkább ünnepét várandók, aggasztó gondok közt véltük ránk viradni f. hó 20át, minthogy nálunk már a szánakozásig keservesen síró egek könnyei által meghiusulandóknak féltettük mind azon nagyszerű készületeket, mellyek főispáni helyettes székhelyi ifj.Majláth György ő mlrgának e napra határozott beiktatására rendelvék. Azonban, noha előtte is, utána is szüntelen esett, azon nap, mellyben tisztelt főispáni helyettes ő mlrga kebe­lünkbe érkezett, velünk együtt örömszinbe öltözvén, egyik fő oka volt, hogy a bekísérő pompás menet egész fényében tisztelkedhetett. Milly örömöt rejtett, és táplált keblünk ez egész ünnep lefolyta alatt, annak tolmácsa legyen mind­az, mit csak látni, de ecsettel festeni vagy tollal leírni nem lehet. Ugyanis: május 20 án délutáni 3 órakor b. B­. János el­nöksége alatt kiküldött választmány főisp. helyettes o­mlrgát sz. kir. Pécs városa halárán kívül bevárván, a történt szó­noki üdvözlés után mirgás főisp. helyettes ur számos hintó és az ős századunk korát visszavarázsló öltönyü úri, és szabad sz. királyi köznemes, banderialis alakú lovagok kíséretében a város sorompójáig eljutván, és itt a város tanácsa által fo­gadtatván, miután ez is magát a menethez csatoló, végét alig látható hosszú sorban a város főutczáján és térén a fel­állított polg­­árseregek, megyei katonaság és pandúrok által képezett hosszú csarnokon keresztül lakában leszállván, itt szinte fényes küldöttség által, kir. tanácsos Sauska Keresz­­tély ur vezérlete alatt fogadtatott. — Ezek után Bács és Ve­­rőcze küldötte számos és fényes választmányok által ü­dvö­­zöltetvén, majdnem késő estig járultak a minden rendű tes­tületek a szeretett uj kormányzónak tisztelkedésére. Este a város főbb utczái ki voltak világítva, ugyanekkor a sok öröm sokfelé kiágazó jelképeivel és felírásokkal, mellyek közöl a megyeház és a polg. casino legfeltűnőbbet és díszesebbet mutattak, mutatá magát a fel alá hullámzó, és az éjjelt nap­pallá változtató népsokaság. — Másnap, azaz május 21én regg. 9 órakor az isteni tiszteleten az egész megyebeli RR. és tisztikar megjelenvén, és innét a megyeházba menvén, ked­veltünk másod alispán Gaál Ferdinand a közgyűlést meg­nyitó beszéde után, mirgás Terstyánszky Imre püspök és nagyprépost elnöklete alatt, főisp. helyettese mirgát a gyü­­lésbeni megjelenésre megkérő választmányt nevezett ki, melly tisztében eljárván, a feszült keblek, talán hogy az öröm­kitörésre annál készebbek legyenek, eddig csendesek, egy­szerre, harsány örömkedv és vonzódást magyarázó „éljenre“ fakadván, ezek robaja közt helyettes ö­mliga főisp. székét elfoglalá; ki első beköszöntésmodoru remek beszéde után, megyés püspök ő nmliga által felesked­etvén, a mit éltében leginkább tudott, sziveinkhez szólva, hivatásának jogi és kötelességi oldalait fejtegetve, és megyénknek , az anyater­mészet ajándékozta javadalmai után boldog jövendőt jósolva, mint a hajnal pírja közt szerénykedő és hosszú derűt ígérő jótékony nap, magát és minden tehetségeit megyénknek és nekünk boldogulásunkra, átadta és odaáldozta. — Ezek után másod-alispánunk, szerencsés tolmácsa a KK. és RR. érzel­meinek viszonköszöntő beszédet mondván, és végre Madarász József főjegyzőnk a tisztikar nevében üdvözölvén ö mligát, némelly tárgyak vétettek tanácskozás alá, mellyek folytában főisp. helyettes ö­mltga hazánk több fényes csillagait, Bara­nyának nem kietlen egén is ragyoghatni óhajtván, többeket megyei Urnáink koszorújába fűzött, jelesen Lonovics József püspök , mini I­gát, gr. Haller Ferencz horvátországi bánt, gr. Keglevich Gábor főtárnokot,gr. Batthyány Imrét, báró Jósika Samut, herczeg Schwarzenberg Frigyest, gr. Apponyi Györ­gyöt, gr. Széchen Miklós és Antalt, báró Vay Miklóst, gr.

Next