Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-02-25 / 137. szám

Kedden 137. Februar 25. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru. Jelennek meg. Előfizetési ár félévre - b­uda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni no ignen a kiadókira­lban, gránátos­­utczai Drinhy-házban IGGik szára alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezé­sek. Előléptetések. Névváltoztatás. Újabb adakozások az árvamegyei szegények részére. Nemzeti szinház (drámai pályadíjak kifüzetése.) Megyék: Közgyűlés Fehérben. Zoltán János tb. beszéde a sza­bolcsi közgyűlésen. — Budapesti hirharang. Egyesületi közlés : Ma­gyar gyáralapító részvénytársaság. Megyeri­ emlék­társulat. u­irlapi szemle. Külföld. Schweiz. Nagybritannia. Franczaország. Kabul. Hivatalos és magánhirdetések. T­á­r­c­z­a. Akarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. Ild. Kész. 2. szak. Monomania. (Vége.) MACHCA KORSZACI ERDÉIV. a cs. ap. kir. Fölsége b. V­a­y Miklóst a hétszemélyes törvény­szék biráját és koronaőrt helytartósági tanácsnokká és országbiztosság főigazgatójává kinevezni, egyszersmind val. b. t. tanácsosi ranggal, díj-elengedés mellett, diszesiteni legkegy. méltóztatott.­­ cs. ap. kir. Fölsége a tek. királyi táblához Bezerédy Miklós veszprémi kanonokot praelatussá, Brezovay Józsefet és S­z­u­c­s­i­c­s Károlyt pedig ugyan ezen kir. itélőtörvényszékhez tábla­­birákká méltóztatott legkegy. kinevezni. Ő cs. ap. kir. Fölsége M­e­­­c­­­e­r János kassai kerületi főbiz­tost cs. k. kamarássá méltóztatott kegy. kinevezni. A főmagy m. kir. udv. Cancellaria a keblebeli kiadó-hivatalnál megü­resült járulnokságra Schütz Antal gyakornokot alkalmazta. (Mag. tud.) A nagy magy. kir. udv. Kamara a bajai kir. sóhivatalnál megüre­­sült mázsamesteri tisztségre Wittmann Imre óbecsei k. tutajhivatali ellenőrt alkalmazta. A nmgu magy. kir. udv. Kamara a keblebeli számvivőhivatalnál megüresült tisztségekre követk. egyéneket léptetett elő, u.m. Freund Antal és L­o­v­á­k Vilmos ingrossistákat számtisztekké, F­e­t­t­i­c­h Antal , T­röscher József és Kaesz Antal járulnokokat ingros­­sistákká , végre Oettner Antal díjas, M­e­r­c­z­n­e­r Ferencz díjtalan, Rózsahegyi István díjas, gyakornokokat járulnokokká. C­o­r­­­m­n­á­s­z­y Flórián a hradek-tykavai k. kamrai praefectus meghatározván, az általa viselt hivatal ürességbe jött. Névmagyarosítás. Ő Fesége Nasch M.J. csongrádi vás­áros vezetéknevének ,C s e m­ e g h y.-re változtatását megengedni méltóztatott. Szerkesztőségünknél az árvamegyei, éhséggel küzdő szegények részére újólag köveik, emberbaráti adakozások történtek p. p.ben: Groffits Mihály szomolányi tiszttartó 4 ft. Heller N. nádasi sebész 1 ft. —Tóth Gáspár pesti magy. szabó 2 ft. — A sajó-némethi anya- és hozzátartozó fiók-egyházak hívei 6 ft 12 kr. a várkonyit. plébános az egyh. hivek nevében 20 ft; a nagyváradi növendékpapság 5 ft. — Újabb adakozás sz.kir. Székes- Fehérvár és Tanácsától az ,Életképek­ szerkesz­tője által 158 ft 173/6 kr p. (vagy is 395 ft 44 kr váltóban.) Tészen (a múlt számbeli 364 ft 20 krnyi részlettel) az újabb adakozási öszveg 560 ft 493/5 kr pengőben, melly szinte már rendeltetése helyére uton van. (’S igy az általunk elküldött egész gyűjteményi öszveg mostanig 2906 ft 473/5 kr pgőben és 3 db arany.) NEMZETI SZÍNHÁZ. A nemzeti szinház részéről követ­kező három drámai pályadíj tűzetik ki: sör, 5­0 darab arany, egy, a magyar életből vett tárgyú, né­pies, de aljasságoktól ment szinműre, mellyben a szerzőnek dalokkal, és látványos eszközökkel is szabad színdarabja érdekét nevelni, ha illyesmit czélszerűnek gondol. Sor, 60 darab arany, egy, nemesebb kör­ben forgó, társalgási vígjátékra. Kor, 100 darab arany egy honi tárgyú ko­m­ oly színműre, melly tárgyához képest versben, vagy folyó beszédben, vagy vegyesen versben, és folyó beszédben lehet írva. Mindhárom rendbeli pályaművekben, miután a pályadíj a szinház részéről tűzetik ki, a színi hatás mellőzhetlen föl­tétel. Ezen határzott pályadíjakon kívül, a pályanyertes színda­rabok szerzői a 2ik, 3ik és 4ik előadás jövedelmeiből, le­vonván az előadási napi költségeket, egyegy­harmadot, és így öszvesen az első utáni három előadásból egy egész jövedel­met fognak kapni; az ötödik előadáson kezdve pedig, olly jövedelmekből, mellyek, levonván az előadási napi költsé­geket, 200­0.forinttal fölérnek, mindenkor 10 százlélét. A népszínművekhez netán szükséges zene költségei a szerzőket illetendik. Az első rendű pályaművek beküldetési határnapja 1845 September lje, a második rendüeké 1846 martius lje, a harmadik rendüeké pedig 1846 September lje. Az illető ha­tárnapok után érkezendő művek nem pályázhatnak. A neve­zett határnapoktól számitván, másfél hónapra az illető pá­lyadíjak a nyerteseknek okvetlenül ki fognak adatni: tehát az első pályadíj 1845 october 16án ; a­kik 1846 april 16án; a 3ik 1846 october 16án. A pályadíjak csak azon esetben nem adatnak ki, ha az illető pályaművek közt a bírálók ítélete szerint, előadásra méltónak egy sem találtatnék. A pályadíjakat alulírt elnöklete alatt t. ez. Bajza József, Császár Ferencz, Vörösmarty Mihál, Egressy Gábor, Fáncsy Lajos és Szentpétery Z­s­i­g­m­o­n­d urak itélendik oda. A pályaművek tisztán, és olvashatóig, és idegen kéz által leírva, lapozva, bekötve, és a szerzők neveit magok­ban rejtő jeligés levelekkel ellátva Fáncsy Lajos, ren­dező, és igazgatósági ügyvivő úrhoz küldessenek. Az így beküldött pályaművek, bár jutalmat nem nyernek is, 6 év alatt semmi ürügy alatt viszsza nem adatnak. A pályadíj nyertes műveken kívül az előadásra méltó többi pályaművek rendes jutalomban , és száztok­ban része­sülnek. Továbbá, a rendes drámai jutalmazásra nézve következő állandó szabály állittatik fel: Akár nyomtatott, akár kéziratban levő eredeti színmű, melly mai napig még a nemzeti színpadon nem adatott, mi­dőn előadásra kerül, szerzője, a négy első előadás tiszta jövedelmeiből, levonván az előadási napi költségeket, egyegy negyedrészt, ’s igy öszvesen négy előadásból egy egész jövedel­met fog kapni; az ötödik előadáson kezdve pedig, az olly jövedelmekből, mellyek levonván az előadási napi költsége­ket, 200­0.forinttal fölérnek, mindenkor 10 százlélit. E kéziratok, mint eddig, ezentúl is a nemzeti színház titoknokához küldessenek, és fölöttük írókból és színészek­ből álló vegyes biztosság fog ítélni. Legvégül nyilvánittatik , hogy a nemzeti színpadon eddig adatott olly eredeti színművek, mellyek a közelebbi években 5 százlólival fogadtattak el, a régi föltételek mellett, az 5 százlóliban ezentúl is mindenkor részesülni fognak. A szerzőket illető jövedelemrészek, és száztólik, az elő­adás utáni napok reggelén a pénztárnál rögtön ki fognak fi­zettetni. A melly pályadíjak, jövedelemrészek, és száztelik, fél év alatt a szerző, vagy hiteles megbízottja által el nem vi­tetnek , az intézet sajátivá válnak. Általában véve, a szerzők műveiket kinyomathatják, ’s más színházakhoz, a budapestieket kivéve, eladhatják. Költ Pesten, február 7-én 1845. — Gr. Ráday Gedeon, nemz. színház orsz. főigazgatója. Megyék. Fehérből. Sz.- Fehérvár, febr. 18. Levelezői tisztemet évnegyedes közgyűlésünk nevezetesb végzésinek közlésével kezdem. E hó 17én köztiszteletben álló első alis­pánunk hoszszas távolléte ’s betegeskedése után, szives őszinte , öröm-üdvözletek közt elnöki székét elfoglalván, ’s nyájas jószívűséggel köszöntvén a szép számmal egybe­­gyült Rendeket, mindenek előtt a nm. Helyt.tanács ismeretes intézvénye a társulatok iránt vétetett tanácskozás alá. Három részre oszlottak a vélemények, egyike elismervén a főfel­­ü­gyelési jogot, nem voná kétségbe, hogy a felsőbb hata­lomnak a társulatokra felügyelni teljes és törvényes szabad­sága van, arra azonban, hogy a társulatok keletkezésük előtt jóváhagyás végett eleve feljelentessenek, positív tör­vényt kíván, addig a Helyi­ tanács intézményének ezen rende­lete ellen pró­felirást tétetni javasol; másik rész a felügye­­lési jog természetét abban keresi, hogy a társulatok, mielőtt alakulnának, legfelsőbb helybenhagyás végett felterjesztes­­senek; a harmadik végre e két elágazó véleményt abban pontosítja öszre, hogy a megalakult társulatok a főfelügye­­lés jogánál fogva tudomás végett a főkormányszékhez ter­jesztessenek fel, elismervén és tiszteletben tartván ő Fel­ségének azon jogát, hogy törvényszabta hatalmával a netán veszélyesek ellenében élhessen. — A tanácskozás hoszsza­­san ’s elég hevesen folyt 's az idő későre haladván ez utolsó vélemény elfogadtatott, ’s az ellenzék sürgetésire az óvó fel­­irás is megrendeltetett. E tanácskozás közben több kitérés­nek,’s ezek miatt szükségessé vált elnöki és ügyészi rendre­­igazításoknak valánk tanúi. Többek közt a B. P. H. egyik számában megjelent követjelentési közlemény is az ellenzék által élesen megtámadtatott. Nem tagadhatni ugyan, hogy e czikk csípősen , és nem igen válogatott szavakkal van írva. Azonban, ha a hajdani Pesti Hírlapban időnkint megjelent fe­hérmegyei tudósításokat áttekintjük , nem fogjuk tagadhatni, hogy a B. P. H. czikkének írói csak amazok példáját követék. Egyébkint tegyék kezöket szivökre az ellenzéknek, magokat sértve érző tagjai, ’s vallják meg, hogy évek lefolyta alatt, különösen pedig a múlt követjelentési gyűlésben olly kifejezé­sekkel éltek, mellyek a kormány iránt tartozó tisztelettel, ma­gunk választotta követeink iránt méltányló szeretettel, me­gyénk köztiszteletben álló tagjai iránt igazsággal telt hazafi keblében méltó fájdalmat támasztanak. ’S ha e hazafikebel az intra muros elkövetett bántalmi vétket a még egészen le nem csilapulhatott felhevülés pillanatában extra muros ha­­­sonló modorban megrója, ha az iró képeinek leírásához, a sértegetők szavaiból kölcsönzi színeit, — ha a nyíl, mellyel másoknak sebet okozni kívántak, viszszapattan rájok, ’s ha végre a közlemények szelleméből átláthatják, hogy ideje már egyszer oda munkálnunk, mikép a személyeskedések innen is, onnan is számüzettessenek, helyökbe a közhazának köz­szeretete, igazságos kormányunk átalános tisztelete, minvé­­reink iránti méltánylás lépjenek, és szabaduljon fel megyénk azon zsibbasztó kórállapotból, mellyben évek óta a közjó kárára sínylődik, ’s ha mind ezt átlátandják, ne vegyék rész néven a sajtószabadság védelme alatt tett, méltó kifakadást. Elég kár, hogy illyenekkel kell örökké bíbelődnünk. Legyen feladatunk: nem bántanánk egymást a tanácsteremben, ’s a sajtó bántalmai el fognak maradni, ’s kell hogy elmaradja­nak. — Ezután olvastatok Rosti Albert adómentességről le­mondó folyamodása, mellyet nyomban követtek Kenessey Ferencz, Fiáth István, Madarász László, Madarász József, Meszlényi Rudolf, Kovachich Kandid, Horváth László, Sala­mon Lajos és Markus István hasonértelmű­ nyilatkozataik. — Milly arányban vesznek majd részt az adózásban, jövőízgyű­­lésig adandó választmányi­ vélemény nyomán fog­ elhatároz­­tatni. — Egyébiránt a megye Rendes jegyzőkönyvileg kije- B. PESTI HÍRADÓ TÁRCKÁJA­. AKARAT és HAJLAM. Regény, -- B. JÓSIKA MIS­LÓS-tól. II. R­é­s­z. II. Monomania. (Vége.) Mikor magamhoz tértem , egy orvos volt ágyam mellett ’s ko­­mornám, ki minden kérdéseimre kényekkel felelt. Az orvos a le­hető legnagyobb kímélettel adá tudtomra, hogy férjem bankócsi­­nálás, sőt gyilkosság gyanújába jött, ’s midőn a rendőrségi tiszt kulcsait kérte elő, egy asztalhoz sietett, ’s onnan két pisztolyt kapván fel az egyiket a rendőrségi tisztre lőtte, de az el nem sült, a másikkal pedig magát lőtte agyon. — Szoros vizsgálat után férjemnél semmit sem találtak, mi a gyanút igazolhatná, ’s tárczájában csak 400 p­o ft volt. — Én is többször kikérdeztettem, de semmit sem tudván, végre föloldatva legalább a magam részéről a terhes gyanú alól, elhatároztam ma­gamban Bécsből örökre távozni, ’s Pestre jöni. Anyám odahagyta szállását, minden ékszereit pénzzé tette, ’s ugyan ezt cselekedtem én is. Mindezekben Roderick nagy segítségünkre volt, ’s egyszers­mind mondá: mikép férjemnek egy meglehetős öszvege van, mely­­lyet néhány hét múlva remélt kézhez keríthetni. Roderich szavának állott, ’s mikor Bécset anyámmal oda hagytam , 60.000 pengő forintunk volt. E tőkének kamatjából kelle tehát Pesten élnünk. Roderich kért, hogy a pénz kezelését bízzam reá, ígérvén, mikép száztól 18 kamatról biztosíthat, ’s igy egy háromszor akkora tőke hasznát élvezhetem. ■— D Gina !--------van az emberi életnek, a legegyszerűbbnek is olly szaka, hol egész jövőnk majdnem ész­­revehetlen szálakon csügg. — Roderichnek ajánlata levonta a lep­let ezen ember jelleméről: én benne azonnal köznapi uzsorást lát­tam, ’s egy sejtelem ébredett bennem, hogy ezen ember volt a gonosz szellem , ki férjemet ezer bajokba hozta. Ha ekkor jobb érzésemnek ’s ezen Isten sugalla sejtelemnek engedek , ’s Rode­­richtöl végkép megválók, egész életem más fordulatot veende. — Tőkémnek törvényes kamatja mindig annyi volt, mennyivel meg­húzva kijöttem volna, ’s anyám e részben épen úgy gondolko­zott mint én. — De álszégyen ’s azon szenvedélyes ’s mint lát­szott haszonvágynélkü­li csatlakozás, mellyet Roderich irántam mutatott, nem engedé, hogy szigorú legyek iránta: nem engedé hogy őt elutasítsam , azonban egyenesen kinyilatkoztattam előtte, mikép pénzemet csak törvényes kamatra adandóm ki. — Roderich nehány perczig gondolkozott, azután mindazon jól hangzó sophis­­mákat és közhelyeket hordá fel, mellyek az illy nemű embereknek hatalmukban vannak, annak bebizonyítására, mikép nagy hálával veendi a legtöbb ember pénzemet olly kevés kamatra, a mennyire ő akarja azt három holdról három holdra elhelyezni. Komoly szavai czélra nem vezetvén , tréfásan kezdé lelkiismeretességemet nevetségessé tenni. Akkor sok más kint volt kedélyemben mint most, ’s bár nem csalódás vetette a kesermagot szivembe, szilárdul elhatározásom mellett maradtam. — Pénzem egy nagy hitelű háznál jön elhe­lyezve. Én egy ujdon épült háznak második emeletében egyszerű szállást fogadtam , hol anyámmal igen meghúzva éltünk. Látoga­tónk senki sem volt, ’s nem tagadom leányom — nagyon éreztem a különbséget azon könnyű élet közt, mellyet Bécsben a bőség közepette folytattam , ’s azon naponkint sürüdő nélkülözések közt, mellyek mindinkább terhemre voltak. Egy átaljában meg nem szokván a kevés pénzzeli bánást, ’s azon aprólékos kiszámítását minden költségnek, mellyet az illy szűkre szabott jövedelem szükségessé tesz, nem egyszer szorultam meg. Illyenkor Roderich , ki gondolatimat látszott kitalálni, mint a kisértő, oldalomnál termett, állhatatosan vonakodtam tőle a leg­kisebb segítséget elfogadni, ’s a véletlen egy Pesten lakó elég is­meretes uzsorásnéval vezetett össze, ki néhány darab öltözetemet vette meg, ’s úgyszólván maga kínált meg segedelmével. Az ösz­veg, mellyet tőle először fölvettem, igen csekély volt , de még­sem valék képes azt a kiszabott időre megfizetni. Ekkortájban férjem halála után öt holddal születtél te kedves Ginám. — Anyám bete­gen feküdt, szükségben valék, a legnagyobban, mellyet addig tapasztaltam ; ama nő pontosan jelentette magát a kitűzött határ­napra; de látván mennyire aggódtat, hogy ki nem tudom fizetni, durva szavak és sürgető követelés helyett, még maga vigasztalt ’s bátorított: ki tudta tőlem e nagy szorultságomban fürkészni segéd­­forrásimat, ’s midőn hallá, mennyi tőkepénzzel bírok, a nélkül hogy kérném, ’s nyájas biztatások közben olly öszveget hozott hozzám, mellyel az előbbi nemcsak kamatostól födve volt, hanem még annyi maradott, mivel saját tőkéim kamatjainak határnapjáig megérhettem. Vonakodva ’s baljóslatú sejtelmek közt fogadtam el végre a pénzt, erősen föltevén magamban , saját kezem munkájával kisze­rezni a kölcsönözött öszveget. Isten elött állíthatom , mikép ezen óráig semmit sem tettem , semmit Ginám! miért Isten ’s emberek elött pirulhatnék, nem ismertem az embereket, hittem nekik, ’s anyám előtt titkoltam a veszélyes játékot, mellybe a sors akarat­lan bonyolított. Roderich e közben többször meglátogatott, több­ször kért, esdeklett, hogy kedvetlenségem okát fedezzem föl előtte: nem tudtam ezt tenni, nem tudom mikép történt, hogy azon

Next