Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-07-01 / 207. szám
derűben, hogy az időszaki sajtó nagyobb része rászalva fölszólalni kényszerűlt furcsa modora ellen, ’s dölyfös elbizottságát mi sem mellőzhetjük hallgatással, mert olly zsarnoki önkény, minő múlt vásár alkalmával egy pár író ellen gyakoroltatott, csak vándorcsapathoz illő, nem pedig nemzeti intézethez, melly nyilvánosan adott szavát mindenkor megtartani köteles. Épén magától Fáncsytól tudjuk, hogy az igazgatóság bizonyos idegen művésznek minden föllépésért fél jövedelmet ajánlott, a „biztos jövedelmezésü“ vásári hétben, az írók ellenben negyedet sem kaphattak, hanem pirító „minuendo licitatio“ által apró percentek elfogadására kényszeríttettek, ha szájukat végkép nem akarák szárazon megtöröltetni, noha az igazgatóság által valamennyi hírlapban ellenkező bánásmódról "biztosítva voltak. És aztán még Fáncsy merészelhetenkedni, és magas hangon leckét adni a nyilvánosság közlönyeinek, mintha ennek megítélését, és nemzeti színházunk sorsát épen csak rá bízták volna! Ha ez még sokáig tart, úgy végre kénytelen lesz a sajtó összesített akarattal azon fontos kérdés megvitatásába bocsátkozni, hogy ugyan ki igazgatja most tulajdonképen a nemzeti színházat? — Most jelent meg Vörösmarty munkáinak 5dik füzete, a költő élethű és remek kivitelű arczképével, mellyben hőskölteményei befejeztetvén, egyszersmind drámái megkezdetnek. — Múlt szombaton egy lovagművész a lóról leesvén, tetemesül megsérült. Az egész társaság néhányszor a német színházban is működni fog; kérdés azonban, hogy a sok ló ki fogja-e húzni a sárból ezen mulatóhelyet, vagy még inkább belevonandja azt? — Az állatsereglet már elköltözött Budáról, és e veszélyes concurrentia megszűntével némelly arszlánok ismét büszkébben hordozzák fejőket. — Ez évben olly sok széna termett, hogy szalmára alig lesz szükség; több arszlán igen örvend, hogy ennek következtében feje minden megtámadás és követelés ellen biztosítva van. — (A tolnai szeder-selyem-egyletnek tavaszi közgyűlése.) T. Bezerédj István elnök úr szívesen üdvözölvén a részvényes társakat, fájdalmas érzéssel nyilvánitá Csapó Dánielnek elhunytak Érdemeit, úgymond, szükségtelen elősorolni; kedves emlékezete ezen egyletben megszűnni soha sem fog; hazaszerte eléggé magasztalt érdemei megóvják őt az enyészet sírjától, és így csupán közsajnálkozásnak jeléül kívánta elhunyta felett kijelentett emléksorait a jegyzőkönyvbe tétetni. Az egylet nem is késett kipótolhatlan veszteségéből eredeti fájdalmas részvétét a jegyzőkönyvben néhány soraival enyhíteni és csak távolról érinteni azt, mi már magában amúgy is elfelejtlen emléket alapított. Szinte elnök úr a lefolyt három év alatt történt egyleti működésről kívánta az egyletet értesíteni. Az igazgatói jelentés nyomán előterjeszté, mikint az egylet a ns megyétől hiteles felettár mellett szegzárdi szedreskerteiben átvett 3589 db egyéves, 2679 db kétéves, 1019 db hároméves, 846 db négyéves, összesen tehát 8133 db szederfácskákat, melyek az egylet idejének lefolyta után ismét a ns megyének kiállítandók lesznek. A lefolyt három év alatt országutak mellé szederfa kiszolgáltatott 77 db hároméves, 846 db négyéves, és így összesen 923 db, készpénzért eladatott 7210 db. Jelenleg a palánki és szegzárdi szedreskertekben van 45,996 db szederfa és 58 sor vetés, ezek között pedig 70 db szemzett, 6300 ültetett, 1300 db méretű, 14,100 közönséges magból kelt, 12,058 kétéves, 12,168 hároméves fácskák találtatnak. A selyemgubók kezelése minden részvétlenség daczára jövedelmezett, ha mindjárt fizetésmulasztás miatt gubókat kívánt mennyiségben venni nem lehetett is. 1842dik évben 4 font selyembogártojás után a megyebeli adózóktól beváltatott 10553/4 font, külmegyeit hoztak 462/4 fontot. 11022/4 font gubó adott 43 font jó és 42 font aljas, összesen tehát 85 font lemotolozott selymet. Általában mindenkor a galétáknak fontja 28 pgökrban váltatott be. A beváltási, fonási és tűzifára tett költségek kerültek 632 pgöft 9 krba, a selyemért pedig bejött 637 pgöft 30 kr, következve a költségek levonásával, a selyemkezelés adott hasznot 5 ft 21 krt pgőben. 1843dik évben 4 font selyembogártojás után lett 1181 /4 font megyebeli gubó; külmegyei 30 f 1 ; 12113/4 gubó adott 96 jó, 23/4 aljas, összesen 983/4 font lemotolozott selymet, miért 908 ft 50 kr p. jött be a pénztárba, mellyböl levonván a 719 ft 33 kr költségeket, marad haszon 191 ft 17 kr p. p. — 1844dik évben 4 font selyembogártojás után megyebeli adózók hoztak 15023/4 font gubót, a külmegyebeli nem váltatott be, lett belőle 119 font jó ’s 4 font aljas, összesen 123 font lemotolozott selyem, bejött évette 1240 ft 15 kr pengőben, levonván 880 ft 5 kr költségeket, marad nyereség 360 ft 10 kr. Mindez kettőzve vagy háromszorozva hat az egyletre, ha a részvét hiánya a gubók összevásárlását nem akadályozza, — az amúgy is fenlévő tisztviselői fizetések ezt többnyire fölemészték. A pénztárnoki számadás szerint részvények után bejött 7896 poft, van pedig az egyletnek értéke. A gyári telep minden épületekkel és gépekkel 2406 ft, maradék múlt évi számadás szerint készpénzben 248 ft 73/s kr; kötelezőkben 1509 ft; részvénytartozásban 1000 ft; szederfákra tartozás 80 ft 54 kr; múlt évben motolozott selyem ára 1201 ft 30 kr; 39.000 db tulajdon szederfa, darabját általában csak 3 pökrjával, 1950 ft; összes érték 8386 ft 313/5 kr p. p. Ebből a részvényfizetéseket, t. i. 7896 ftot lehúzván, marad tartalékul 490 ft 313/5 kr. Ide nem számítván a tavali vetésből eredt 58 sor szedercsemetét, 6370 db már kiültetett szederfácskát, a nj megyének és több helységnek ingyen kiosztogatottakat nem is említvén. És igy az előadottak szerint elnök úr azon következést voná, hogy az egyletnek eddigi működése, a közjó előmozdítása mellett nemcsak némi gyümölcsöt hozott, de a megyére nézve szép jövendőt, a részvényesekre pedig jó hasznot ígér ; ámbár a köznép között a gubók ápolása még lábra nem kaphatott, ez is fog terjedni csak csüggedés nélkül folytassuk munkálatunkat, mit a tisztviselőknek eléggé ajánlani nem is lehet. Befejezvén ekint a három évet, terjedelmes jelentése után elnök úr a választmánynak következendő végzéseit ajánlá a közgyűlés figyelmébe, és pedig 1) A rendetlen fizetések eltávolíttatása, és az egyleti érdekek rendezhetése végett, a folyó évi részvénytartozésoknak határnapja május 15 ik napjára, a régibb elmaradottaké pedig jut. Síre határoztatván , melly határidőknek mulasztói ellen az alapszabályoknak 16ik szakasza vétessék eszközlésbe. 2) A jelen nem levő részvényeseket az egyletnek értékbeli állapotja iránt, megnyugtatni kívánván, annak rövid áttekintése kinyomatni határoztassék e 1. 3) A ds megyét megkérni, hogy a nmlrgu magy. kir. helyt.tanács által évenkint a szeder fa ápolására és gubók terjesztésére kitűzött jutalom ösztönül újra ismét közhírré tétessék. 4) A dombóvári járásban a kertek kezelése végett egy alelnök választassák, melly figyelmeztetés nemcsak hogy helyeselve egész kiterjedésében elfogadtatott, hanem mind az első, mind pedig a második pont iránt az illető részvényes urak értesíttetni fognak. — Domsics Lajos egyleti ügyész ur három év előtt — midőn ügyésznek közbizodalommal megválasztatott — tett nyilatkozatához ragaszkodván, több mostoha körülmény végett a még mostanáig biztos alapra nem vergődhető egyletnek ügyészi foglalatosságit díj nélkül ajánlotta vinni azon esetre , ha a jelen választás alkalmával ismét az előbbeni bizodalmát megnyerni szerencsés leend, illy értelemben nyilatkoztak szinte Albanich G. János pénztárnok és végre Stann Ferencz jegyző urak, kiknek a közjóért buzgó lelkesedésök köztetszéssel fogadtatott,'s közfelkiáltás által előbbeni tisztekben megerösíttettek, és az 1842dik évi május 9dik napján tartatott közgyűlés 5dik száma alatt meghatározott részvényszám ingyen, folyó apr. végétől számítva, számukra továbbá is fenmaradand. Morvay Joachim felügyelő javított fizetéssel előbbeni tisztében szinte megerősíttetett. Ezután Bezerédj Istv. elnök úr közfelkiáltás által elnöknek megválasztatott, a két alelnöknek ’s tiz választmányi tagnak kijelölésére titkos szavazás határoztatott. A magy. gazd. egyesület közgyűléséhez követekült. Bezerédj István és Kápolnay Ignácz urak küldettek. Végre, miután a jövő közebéd gazdájává t. Augusz Antal ur megválasztatott, a magának sok jót ígérő közgyűlésnek vége jön. — Közli Stann Ferencz, egyleti jegyző, AUSZTRIA. Az alsó-ausztriai rendek berekesztett országgyűlési tanácskozásaik örvendetes eredményt szülének. A tartományra kivetett adó, egyéb örökös tartományokéval összehasonlítva, tetemesnek látszik, de a székváros környéke aránylag drágábban értékesíti földterményeit ,s a birtok ára növekszik. Figyelmet érdemelnek a súlyosan megterhelt szőlősgazdák, kik nemcsak az emésztési adó, de kivált a mindinkább szaporodó sörfogyasztás által, kivált szűk esztendőben, kemény helyzetbe jőnek. Ezért a rendek azon kívánságukat fejezék ki, miszerint ő felségétől a bortermesztőkre nézve 20 petnyi adóleszállítás eszközöltessék, mi végre választmány küldetett ki. Egy más választmány egy jobb nevelés-rendszer javaslatának kidolgozásával bízatott meg. Egy harmadik bizottmánynak azon feladás jutott részül, a patrimoniális bíróságok büntető hatalma mi módon lenne átruházandó a fejdelmi ítélőszékekre. A kormány annak minden pénzteherreli elvállalására késznek nyilatkozott, hogy az uradalmak alóli felszabadítása által nyerjen a közbátorság. Milly tetemes leend az, mutatja azon körülmény, hogy a tartomány 200 büntetőbíróságai, mellyeknek költségeit az uradalmak viselik, majdnem Vised részre olvadnak le ,s a többiek a kincstárra esnek. Hajlandónak mutatkozott a kormány elemi csapásoknál a földbirtokosok és tizedjoggal felruházottak adójuk leszállítására is. A praelatusok közt kitűnt most is Melk, az állapotok világos felfogása és gyakorlati javaslatai által, nemkülönben a lilienfeldi convent praelatusa is. A hgek közt az uralkodó hg Lichtenstein Alajos tűnt ki nemcsak legdúsabb birtoka, hanem nézeteinek gyakorlati tisztasága és azon tisztiszteletreméltó hajlama által, miszerint magánérdekeit a közügynek alárendeli. Az úri rendnél gyakran és élénken szóltak Breuner és Pergen grófok, Doblhoff báró ’sat., ’s a lovagok között, kiknek soraiban több tartományi tanácsnok ült, Mitls a jogi szempontokat fejtegette, Goesz gr. a tartományi udvarnagy (Landmarschall) közsaronra jelenté ki, hogy egészségi állapota miatt az elnökséget tovább nem viselheti. (Schw. M.) MIJIJEDIJD. NAGYBRITANNIA. A „Times“ közli O’Connell beszédét, mellyet Corkban tartott: „Holnap, mondam, parliamentbe utazom. Hivattam oda. Helyemre idéztettem ellenállhatlan módon. De ha poroszlóikat küldik vala, máskint fogadtam volna a követséget. (Nagy tetszés.) Elmegyek oda kötelességem szavára és pedig három külön czélból, mellyeket elérni kötelességemnek tartom. Első tárgy a sir J. Grahamról behozott ir-bankbill. Előadása szerint jeles volt az, én elfogadom ’s hirdetém, hogy az ir népnek javára szolgáland. Jó, ő kinyomatta a bilit, ’s most lényegében egészen távol esik előbbi állításitól. (Zugás.) Az ám az ember, kiben bizhattok ! Elmegyek a parliamentbe e csalást felfedezni ’s a rendszabály kétnyelvűségét bevádolni. (Tetszés.) Nem hallván őt beszélni, állításait könnyen kétségbe vonandja ’s a tudósitónak róvja fel terhük Ezen tudósitók sajonraméltó ficzkók! Ők mindenki bűn-bárányai’s történjék hiba, azonnal rájok kenik azt. (Nevetés.) De ha sir J. Graham a tudósítást helyesnek ismerendi el, akkor egy státusférfiu még soha nem esett nagyobb ellenmondásba. Stanley lord bilije foglal magában rendeleteket, mellyek szerint az ír haszonbérlők pénzük és fáradságuk egész összegét és díját kikapják. Ezért el kell ismernem Stanley lord igazságát, noha ő, megvallom, nem a legszeretetreméltóbb férfiú. (Mosoly.) De ha valami jót tesz, fogadja forró pártfogásom és tetszésem. ... De ha e biliben van valami, mi a földművelőknek kárára válhatnék, nem fogom tűrni, hogy ez ülésben keresztül vitessék ... a másik pont, mit meg akarok érinteni, az oktatási bili (halljuk! halljuk!); megvallom, ezen bilitől igen iszonyodom. Ez országban , hála az égnek, kevés védői vannak az „istentelen nevelésnek,“ avagy kik merészelnék megvallani, hogy más nemű oktatást kívánnak, mint vallásost. (Tetszés.) Semmiesetre azonban bele nem egyezem, hogy hazám katholikus népe szabadelvű hitellenségben neveltessék. Kívánom, hogy neveltessék, éspedig nemcsak felebaráti kötelességére, de kivált az Isten iránti kötelmekre, mint minden nevelés alapjára. (Halljuk! halljuk! nagy tetszés.) Ideje, mondom, hogy mozogjunk. Javára válnék némi tekintetben Corknak, ha ott néhány ezer font elköltelnék, de én tudom, a corki nép nem ügyel illy okoskodásra. (Halljuk!) Némi pénzhaszonért nem adják ők el vallásuk legcsekélyebb részét sem. (Tetszés.) Minél többet gondolkozom ezen bili felöl, annál kevesbbé bízom benne.“ — Galignani ’s Messengere szerint a szónok csakugyan megjelent Londonban. A „Times“ egy vezérczikkében kimerítőleg ír a franczia kiadási budget felöl, megjegyezvén, hogy az mindig nő, anélkül, hogy alábbszállításáról gondoskodnának. E lap szerint a franczia hajósereg ki nem állja az egybehasonlítást az angollal, azon esetre, ha minden angol rakható háborúra alkalmaztatnék. Csak a nyűgat és keletindiai rakhajókra, a középtengeri gőzösökre és azon magán gőzösök seregére kell mutatni, mellyek Anglia és a szárazföld, Scotia és Izland között léteznek, hogy minden aggály alaptalansága kivilágosodjék. Az angol hadigőzösök számosabbak ’s erősebbek, mint a francziaországiak, ’s a magángőzösöket beleszámítva, angol tengerierő húszszorosan nagyobb. FRANCZIAORSZÁG: A követkamrában junius 17 ’s következő napokban a katonai budget tárgyaltatott. A kamra igen hajlandó ezen igazgatási ág költségeinek mind inkább növekedő számát korlátozni, melly 1830 óta 1846 ig 187 millióról 329 millióig szökkent, noha a júliusi forradalom által és azóta tetemes kiadások takaríttattak meg, katonai öltözet, kir. testőr sereg, schweiczi ezredekre a vezérkarnak (Generalstab) három tábornagy, kétszáz tábornokkal ’sat. meggyéritése által. Ha a sereg, melly az utolsó forradalomkor 224,000 embert számlált, most 116,000 emberrel ’s a hadibudget 152 millióval megszaporodott, ennek oka részint Afrika, melly 60,000 embert kiván meg rendszerint, részint a katonai zsoldnak 5 pcentteli felemelése, részint a vezérkar fényűzése. Junius 16 án az aquinoi sz. Tamás templomában esketés volt, mellynek fényét igen számos követ és pair jelenléte nevelé. Dumon t. i. a közmunkák ministere leányát adta férjül Hochethez, Guizot Dumonnet vezető karján. Amint a követek a templomban voltak , a pairkamra sem volt helyén. Az öreg pairek a fiatalokra támaszkodtak, ezek viszont ’s a hőség is nagy lévén, nem gyűlt össze annyi tag, hogy törvényt alkothattak volna. Pasquier ha kimeríti a legerőteljesebb meghívásokat, ’s ők hon maradnak ’s ha ezen időpazarlás után a budget jő, vágtatva rohannak. Ezen bajban mindkét kamra sinylik; az elvkérdések megemésztik minden figyelmét, minden tevékenységét, ’s a munkára, az anyagi kérdésekre akkor térnek, midőn nincs idő azokat föleleveniteni, ’s erő megvitatni. A ministerek jól érzik magokat ezen lankadságra, melly budget-öket fogadja ’s minden részleteinek keresztül vitelét ígéri. A toulousi érsek tartalmas levelet intézett a francziák királyához a jezsuiták ügyében, ahol e rendet védelmezvén , az ellene támasztott vádakat cáfolgatja. Az iromány vége így áll: „Kinyilatkoztatjuk, hogy a jezsuiták szétpusztítása nagy kárára válik a vallásnak, mert ennek bomlását készítendi elő ismét. Egyúttal állítjuk Sire, legmélyebb meggyőződésünk szerint, hogy ha trónjának állandóságát féltheti, illy félelmet csak a vallástalan emberek és a rend ellenségei és nem a jezsuiták részéről meríthet. Folyamodunk Felségedhez a bennünket fenyegető fergeteg eloszlatásáért.“ A toulousi érsekhez ezen szavakat intézi a J. d. Débats: „Mit akar az érsek , a királyhoz intézett levelével ? Milly sikert vár ezen lépésből? Nem tudja-e, hogy nem élünk többé korlátlan monarchiai alkotmány alatt, és hogy ma a királynak még tanácsában sincs joga a törvények végrehajtását feltartóztatni? Ez azon rut bölcselet egyik bűne, mellyet az érsek minden sorában megátkoz, kétségkívül felejtvén emellett , hogy a király, kihez szól, a forradalomtól, a bölcselet ime lyányától, nyerő koronáját. A jezsuiták tilos társulatot képeznek, itt a király mit sem tehet. Minél nagyobb zaj üttetik mellettök, törvénytelen tételek ténye annál erősebben bizonyul be. A törvényeket kívánják megváltoztatni? Akkor nem a királyhoz a tanácsban, de a királyhoz a parlamentben kell fordulni. Senki sem nézheti fájdalom nélkül, milly útra készül a püspökség, melly útra, melly örvényhez vezet. — Olly rend az, melly joggal nem joggal (ezt most nem vizsgáljuk) a katholikus népesség kebelében, jelesül Francziaországban, örökké leggyőzhetlen visztetszést gerjeszt — olly rend, mellynek neve azonosnak látszik a türelmetlenség és vakbuzgósággal; — rend , melly parlamentünk határozatai által ünnepélyesen kárhoztatott egy pápa által Europa összes katholikus felségei megkeresésére eloszlatott , ’s casuisticus morálja miatt elitéltetett. Örökös háború van a franczia és jezsuita szellem között, gyűlöltség, mellynek eltörölhetlen nyomai átmentek a közélet nyelvébe, a hol a „jezsuita“ nevezet gúnynevet tesz. És megfoghatlan vakságból akarnák ezen rendet a 19dik században a vallás és egyház sőt a katholicismus sarkkövének tenni.“ Az Augsb. Alig. hg egyik párisi levelezője ezt írja : Várjon Guizot igazán mondta-e azon szellemdús gonosz szót ? „Hogy van minister úr?“ kérdést egy látogatója Sattyban. „Nemroszul, a mint látja,“ válaszolá a magas beteg, „regényt olvasok.“ E szavaknál egy könyvet mutatott, mellyel kezében tarta; a „Consulatus történetei“ volt az Thierstől. — Ugyan Guizot igazán igy válaszolt-e? Én kétlem, mert Guizot, az elsőrangú szónok, a tudós oktató és szellemdús státusférfia nem bir azzal, mit Francziaországban de l’espatnek neveznek. Egy napon Guizot az egész kamrát megnevettető talpraesett elménetségével, csak ö maga nem nevetett ’s pillanatra meghökkent, nem lévén képes magának megfejteni, a „tiszteseket mi bírja olly élénk vidorsagra. Lamartineröl beszélt ö ’s neveze „l’ illustre voyageur nek, ha nem csalatkozom a keleti, jelesül a syriai kérdésben, ép azon * 3