Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-11-25 / 291. szám

Es a lapok minden héten négyszer, a. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., bontókban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábboráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik Kedden 201. November 25. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban , hatvani útozat Horváth-házban 483 dlk gr. alatt földszint, ég minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg. Előfizetési figyelmeztetés. A jövő hónap végével BUDAPESTI INIRADÓ-nk 1845ki második félévi folyama lejárván, ezennel annak 1846ki első félévi (januiar—júniusi) uj folyamára előfizetés nyittatik, jelentvén az olvasó közönség iránti köteles tisztelettel egyszersmind, hogy e politikai lapok vezérlete és szerkesztése az eddigi marad; tartalmuk azonban egy terjedelmesebb tudományos rovat által fog gazdagodni. — Előfizetési ár félévre Budapesten házhozhordással 5 ft; borítékban 6ft; postán borítékban szinte 6 ft ezüstben. Pesten előfizethetni a kiadóhivatalban (hatvani-utczai Ilorváth-házban 483 ik szám alatt földszint) és azonkívül minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s külföldre járatni kívánt példányok csak a bécsi cs. kir. postahivatalnál rendeltethetnek meg. ____________________florsos szlárton, tulajdonos. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Budapesti hírharang. — Az életből: Adalék Pestmegye 1. évi nov. 11 -én tartott közgyűlésen Cs. P. és N. I. urak közt fenforgott ügy ismérvéhez. Megyék: Tisztválasztás Csanádban. Közgyűlés Liptóban. Pálinka és Ínség Árvában. Ellennyilatkozat Hevesből. Válasz a B. P. Híradó 2804. számában megjelent „Váltóilag a személynek meg nem itéltethetéséről“ szóló czikkre. Hivatalos jelentés a k. magy. természettudományi társulat évnegyedes működéséről. Külföld. Nagybritannia. Spanyolország. Oroszország. Amerika. Afrika. Egyveleg. Felszólítás Budapest közönségéhez.— Ma'zy. gazd. egyesület novemb. közgyűlése. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZAG és KRDÉL¥. A ragn magy. kir. udv. Kamara a Muszinán megüresült k. vám-és harminczad-beszédes hivatalra ideiglenesen Rafesberg Vilmos munscheki tisztirnokot alkalmazta. BUDAPESTI HIRHARANG. A magy. tud. társaság nagy gyűlése múlt szombaton ért véget, mit vasárnap szokás szerint közülés követett a megyeházi nagy teremben. A nagy jutalmat, vagyis kétszáz aranyat ezüstserlegben, Tarczy Természettudománya nyerte. Ezt a Marczibányi Jutalom elítélése követé, 1828, 1829 és 1830ban megjelent legjelesb munkáknak, egyenkint négyszáz v.frttal, ’s e három jutalmat Czuczor „Aradi gyűlése,“ Balázsházy gazdasági munkája, és Széchenyi István gr. „Hitele“ nyerte. A tagválasztások ezúttal úgy történtek, miszerint a szakosztályok először külön ülésben jelölteket választván, azokat nagy gyűlésekbe terjeszték, melly aztán titkos szavazás utján választ a közölök, előre meg lévén határozva, hogy egy osztályba kettőnél több új tag nem választathatik. A négy osztály összesen tizenhárom uj tagot ajánlott, kik közöl a nagy gyűlés által szótöbbséggel ezek választottak meg: Frankenburg Adolf, Gondol Dániel, nagyajtai Kovács István, Nendtvich Károly, Pauler Tivadar, Szentkirályi Zsigmond. Mathematikai rendes taggá az igazgatótanácsnak, kinevezés végett, első helyen Fest Vilmos levelezőtag ajánltatott. Az ülést egy kis grammatikai vita rekeszte be a fölött, hogy nyelvtanában használjon-e hiányjeleket még ezentúl is az akadémia, vagy nem? Hoszszas vitatkozás után határozatta jön, hogy csak maradjunk a régi mellett. A magyar- és erdélyországi kegyes tanító szerzet 1846diki névkönyvéből látjuk, hogy e hasznos szerzet a két magyar házban jelenleg 413 főből áll, és a múlt iskolai évben összesen 8430 tanulót oktatott. — Egy kis regényes eseményt kell itt leírnunk, mellyből akár beszélyt is lehetne gyártani. Hol, hol nem, az nem tartozik ide, bizonyos szerzetes-zárdában reggeli 3/ órakor az elöljáró, ki rendesen illy korán szokott fölkelni, a zárda külső ajtajánál csöngetést hallott, ’s tudakolására illy választ kapott: „Nyissa meg az ajtót, tisztelendő atyám, mátkámmal vagyok itt, esküdni akarunk, tüstint.“ A szerzetes kissé meghökkent e szokatlan kívánat hallatára ’s kérdé, hogy vannak-e olly irományokkal ellátva, mellyek illyesketést megengednek? Igen, mondák a kívülállók, ’s a szerzetes vigyázva megnyitá a nehéz tölgyajtót, mire egy férfi, egy hölgy ’s egy 10—12 éves fiú azonnal beléptek. Ezeket még két férfi akará követni, de a szerzetes rögtön becsuktá az ajtót, és nem bocsátá őket be, félvén, hogy mégis valami veszélyes szándék által vezéreltethetnek. Szobájában az irományokat gondosan megvizsgálván, csakugyan tökéletesen meggyőződék, hogy minden renden van, ’s az esketést tüstint teljesítheti. Először azonban mégis meggyóntatá a szerelmeseket, utóbb misét monda, és csak ezután vitte véghez az esketést, mit még az is hátráltatott, hogy a szerelmeseknek csak egy jegygyűrűjük volt, ’s azért egyet kölcsön kelle az egyházfitól hozatniok. Néhány nap múlva egy tisztes aszszonyság jelent meg a zárdában, ’s tudakolá: nem történt-e ott esketés kevés nap elött ? A szerelmes pár rövid leírása után az asszonyság összerogyott, ’s magához térvén, elmondá, hogy a menyasszony az 5 lyánya volt, első férjétől, ’s hogy most — ez már nem regényes — hatezer forintot és két házat tartozik neki kiadni, miután leánya titkon megesküdött azzal, kit ő nem akart vőül elfogadni. — A védegyleti tánczvigalomban fényes példa történt arra, milly rendkívül jártasak vagyunk mi magyarok a földleírásban, ’s mennyire ismerjük szeretett hazánkat. A sok szép hölgy közöl egy rendkívül szembe tűnt ritka bájai által, ’s egy ur kérde ismerősétől: ki légyen azon csodaszép földiangyal? A furfingos férfi erre igy felele: „Ah ez a strassburgi fiókvédegylet elnökének egyetlen leánya!“ És ezt nemcsak a kérdező hitte el, hanem óranegyed múlva már legalább ötven ember magasztaló a strassburgi védegylet elnökének leányát! ” A pesti pékeket kissé megriasztá a hatóság, ’s három napig azon örvendetes tapasztalást tehettük, hogy a zsemlyéket nagyobbakra akarák sütni; most azonban minden ismét a réginél van. — Most jelent meg Yahot Imre Nemzeti szinműtárának 2ik füzete, három kis vígjátékkal, a szerzőtől , ’s ugyanattól a Házassági és szerelmi ismeretek tárának első füzete. Mindegyiknek ára két huszas. — A faár fölemeltetését már többször tiltá meg az illető hatóság, igen furcsa tehát, hogy az mégis folyvást emelkedik.— A Lipótvárosi nagy templom, Iluid terve szerint, mintegy hatszázezer pengő forintba fog kerülni, ’s tavaszra az építést mindenesetre megkezdik. — Az életből. (Adalék Pestmegye f. évi nov. ükén tartott közgyűlésén Cs. P. és N. I. urak között fenforgott ügy ismeretéhez.) 1806iki aug. 26kán néhai T. J. ur haszonbérbe adja bojári és miklai részjószágait N. I.nak és ipának T. M.nak azon esztendei Sz. Mihálytól számított 24 évre, évenkinti 5500 ft haszonbérben, némelly termesztményeket is maga részére kikötvén. A haszonbéri összeg fizetésén felül kötelesek voltak még a haszonbérlők 1806diki sept. 29kén 80 ezer forintot készpénzben lefizetni, amint hogy le is fizették. ” A szerződés 5dik pontja igy szól: „Ötödször. Ezen arendás esztendők elteltével ellenben tartozom én vagy successorim egy esztendővel előre felmondani, az előreadott 80 ezer forintokat az országban kelendő pénzben letenni; úgyszinte, ha az arendális esztendők alatt valamelly somma pénzt fölvennék, azon somma pénzt is a jószág állásvételével köteleztetem egyszerre megfizetni.“ — „Hatodszor. Megengedtetik az illető árendás uraknak, hogy akár Miklán, akár Bolláron a gazdasághoz és lakásokhoz szükséges, de nem pompás épületeket tehessenek, melly ujonan teendő épületeknek árát, szinte az arendális esztendők elteltével és visszavételével köteleztetem törvényes becsű szerint letenni.“ — T. J. úr végintézetének 2dik pontja igy szól: „2szor. Hogy kedves feleségem, N. K. asszony, iránta viseltető igaz hajlandóságomat megmutathassam, rendelem, hogy halálom után rüszint lépjen Bojári jószágom birtokába ’s annak jövedelmével haláláig szabadon disponálhasson; hogy pedig árendásommal baja ne legyen, tudtára adom, hogy a contractualis virtualékon és naturalékon kívül, utóbbi egyezésünk szerint esztendőnkint 4500 forint tartozik v. ez éd. fizetni. — T. J. ur halála után az alapszerződést, mellyet az özvegy haláláig a végintézet különben is meghosszabbított — özv. T. J.né asszonyság 3szor hoszszabbította meg, mindig hat-hat évre; utoljára különösen 1841iki sept. 30-án úgy, hogy az egyévi előleges felmondási idő ebben mindig megtartatott ’s az alapszerződés minden pontjai megerősítettek. Az utolsó meghosszabitás tartott volna 1848iki sept. 29-eig; azonban f. évi július hónapban meghal az özvegy, az oldalagos örökösök megintetik N. I-t és testvérét S-rt, hogy f. évi sept. 29-ére kitakarodjanak a pusztából, 48 óra alatt liquidáljanak, mivel meghalván az özvegy, a haszonbéri szerződés is megszűnt. — Erre feleletül adatott, hogy miután egyévi felmondást a tulajdonos, néhai T. J. ur, maga és örökösei részéről kötelezett — jóllehet még az iránt is kérdés támasztathatnék: vájjon az özvegy részéről engedett prolongationalis éveket nem tartoznak-e az örökösök megállani? ezen kérdést mellőzve, Nagy örökösei csak azt kívánják, hogy 1846 ik évi Sz. Mihályig, melly napig t. i. kell az előre felmondást érteni, őket Cs. ur és rokonai ne háborgassák, akkor kilépnek a birtokból — ’s ezt egy feleletben adták nekik tudtul. — Ők azonban, miután N. I-nak másnap a B. P. Híradó szerkesztőségéhez intézett leveléhez csatolt eredeti javaslatot az arra adott feleletnél fogva N. I el nem fogadtak), ellen nem állván az is, hogy N. I. jövő évi Sz. Mihály-napon kezdetét veendő szerződést J-ch tb. úrral kötött és igy tettleg is megmutatta, hogy szavának ura akar lenni, mintegy hatodfél száz emberrel először Miklára menvén, egy pár száz ekével szántattak, vettettek, azután Bojáron folytatni akarván foglalásaikat, mivel látták, hogy valamint Miklán senki által nem gátoltattak, úgy Bojáron könnyen akadályoztathatnak, keletkezett egy egyesség, melly szerint a Nagy-örökösök 1846iki Sz.Mihályig csakugyan birtokban maradnak, minél egyebet különben sem kívántak, a liquidationális összeg meghatározása compromissionalis bíróságra bízatván. A sok ember uralma alatt kivárna ugyan Csigár, hogy ezen foglalásra kivántatott költségeiből 1000 postot Nagy-örökösök vállaljanak el, de nem vállaltak, N. I. pedig, ki a kérdéses időben hivatalos foglalatosságai miatt Pesten lenni kényteleníttetett, azon egyességet, melly illy csoportozat paizsa alatt létesült, alá nem irta, — de erre fel sem szólíttatott. — Az előadottakból törvényeinkben csak *) *) Ezen iromány megolvadásából teljesen meggyőződön az alulírt szerkesztőség, hogy abban bizony semmi sincs, mit a gyűlés színe előtt felolvasni bízvást nem lehetett, vagy aminek felolvasását akár az alispánok, akár a főjegyző akadályozni kívánhattak volna. Megszűnik ennélfogva a B. P. Híradó 285dik számbeli pesti gyűlésrőli tudósítójának azon észrevétele, mintha az említett tisztviselő urak azért látszottak volna nem sürgetni ezen iromány felolvasását, mert abban valami rájok kellemetlen találtatik. — Az e .k. kevéssé jártas is átláthatja, melly részen van az igazság? és hogy van-e oka Csay P. urnak N. I. ellen szót emelni és vádaskodni? Islejcyék. Csanádból. Makó, nov. 18. Mirgos Aczél Antal főispán ur f. hevén megyénkbe megérkezvén, másnap a tisztikar által üdvözölteték, 11 én kezdett számoltató rendkívüli közgyűlésünkben küldöttség által meghivatva elnökölt. Az ismeretes tisztválasztási rendszabályok helybenhagyása után, a credentionalisok eltöröltettek, a birtokos és megyében lakó nemesnek szavazatra — küldöttség által a megye udvarába józanon — bebocsáttatása elrendeltetvén, 16kán tisztválasztási tanácskozásra a megye birtokosait ’s t.biráit meghivá; délután „Bánfidy-Rónay éljen“ és másiratu nemzeti szinü zászlók és zene alatt Makóra beérkezett a köznemesség ; az éjszakát barátságos beszélgetés és felköszöntések közt tölté el,’s megtudván R.-nak ki nem-jelöltetését, Návay Mihály urat köszönté fel másod alispánnak. — 17én zenekiséretében nevenkint bocsáttatott be a valódilag józan nemesség. Bánhidy Albert első alispán ur megnyitván a gyűlést, ő mllga a főispán küldöttség által hivatott meg, ki átvevé a megye pecsétjét, pénz-és levéltár kulcsait, elfogadá a hivatali lemondást, a kihágások fenyítésére törvényszéket, szavazatszedő , és szavazatra-bocsátó küldöttségeket nevezvén , közfelkiáltással — más hang nem is hallatszván — első alispánul elválasztatott Bánhidy Albert, ki a hitesküt a levéltárba zárt eskükönyv miatt azonnal le nem tehetvén , mlaga a főispán úr ezen bizodalom teljes szavaiért „eskü nélkül is bátor vagyok a megye pecsétjét és kulcsokat átadni“, éljen a főispán ! tiszteltetett meg. Másod alispánná lett szavazattöbbséggel Návay Mihály. Főjegyzővé: Nyéky Antal. Továbbá főadószedő: Dániel Antal ; főügyész: Cseresnyés István; aüegyész: Baross Sándor; fizetéses tábla bírák: Hervay Istv., Hofbauer Sándor. A Makai járásban főbíró: Pozsonyi Ferencz; számvevő: Lonovics Károly; mezőrendőri sz.bíró Dobsa Ferdinánd leköszönése után Kövér Pál; nagylaki sz.biró Sauka Zsigmond; batonyai sz.biró Tarnay János; aladószedő: Lutzay János; esküttek: Makón Mátéffy Lajos, Nagylakon: Vertics Károly, Batonyán : Nyéky János; csendbiztosok: Makón, László Károly, Batonyán Kövér Sándor; katonai biztos: Vargha Pál; levéltárnok: Bánfi József főjegyzői czimmel; várnagy: Kompár Péter; főorvosnak megerősittetett Meskó János; batonyai rendes sebésznek Dr. Povolni József; makói rendes sebésznek kineveztetett tiszteletbeli orvos dr. Urbanits Mihály. — Másnap a jegyzőkönyv hitelesítése alatt a főjegyző kineveztetését, visszaélésnek czímezve némellyek, a választási jogot veszélyeztetni láták, azért különféle kitételt kívántak a jegyzőkönyvbe iktatni, holott Csanádban a jegyzőket mindig a főispánok éshelyettesek nevezték; tudtomra K. J. főisp. helyettes a főjegyzői hivatalt, fentartván jogát, bocsátá a nemesség választására egyszer ; ugyanazért e mizsga „a megyei bevett szokás“ kitételt a jegyzőkönyvbe tétetni megengedte. — A Dobsa Ferdinánd lemondását illető sorokhoz hozzátétetni kivánok lemondó beszédét, és a megye sajnálatát ; a kellemetlen vita sokáig húzódott, a lemondó beszéd elmaradt; a megye sajnálata beíratott a jegyzőkönyvbe. Dobsa Ferdinánd a tisztválasztási tanácskozmányban elvbaráti által batanyai szolgabirónak jelöltetett ki, ő mltga pedig kiválasztott helyére őt nem jelölvén ki, jogát sértettnek vélte , ’s azért cselszövényt, alattomos vádat, ’s nem védelmezhetést panaszolva mondott le rendőri szolgabiróságáról. A fiatal fellengő eszü, azonban jó hazafit, hirtelenkedéseért tiszta szivemből sajnálom, szabadelvű barátai szónokukat, ha a közügyektől elvonandná magát pótolhatlanul vesztenék el. A várnagy kinevezésében is sérelmet láttak némellyek, holott először a gyűlés, máskor pedig a főispánok ’s helyettese nevezték, kineveztettek táblabirákul többen, tszdb. sebészekül Kolek Kálmán és két zsidó Eizenstein Ignácz és Wilhelm Herman. — A tisztválasztási rend jellemző, nyilvános korteskedés a mostanit nem szennyezte. Főispánunk azokat jelölé ki, kikben bizodalma volt; a nemesség azokat választá, kikben bizodalma van ; a tisztikar tehát minden tekintetben a közbizdalom választottja. Főispánunkban olly férfira ismertünk, kit megyei gyakorlati jártas élet, rendithetlen jogaihozi ragaszkodás, honunk és királyunk és az igazság hű szeretete , szilárd akarat, alkotmányos utáni rendes haladás — ékesítnek. Liptóbul. L.-Sz.-Miklós, november 12kén. Boldog megye, mellyet a gondviselés olly kormányzóval ajándékozott meg, ki a törvényes és politikai tudomány mellett még azon tulajdonsággal is bir, melly neki a kormányzottak sziveit megnyeri. — Liptómegye mind ezen kormányzói kellékeket főispánjában, mirgos b. Majthényi Antal urban gyönyörrel szemléli, kit ugyanis e napokban, hogy szavaival éljek, nem valami uj rendszer, hanem ön szive eme-