Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-26 / 359. szám

rattak ki az ösztöndíjazásból, mivel följelentették, misze­rint szláv anyanyelvűket szeretik, ámbár a magyart is ér­tették, hogy tanítók választásánál ne csak gyanítás és aján­latokra, de tanítási ügyességre, alapos ismeretekre, és ifja­kat-vezérlői képességre legyen tekintet; hogy a tanítók jobb­léte, a növendékek bővebb táplálm­a és szigorúbb fel­­vigyázata eszközöltessék; hogy a vallás és egyházi dolgok a tanítóknál úgy mint a növendékeknél egész kiterjedésben mozdittassanak elő, és főleg alapos ismeretekre fordittassék ügyelem ; hogy a közgyűlés jegyzőkönyvei ne csupán ma­­tgyar, hanem latin nyelven is nyilváníttassanak ; és hogy az egyházi alkotmányt általában az 1824-ei közgyűlésből ki­küldött választmánynak valóban protest, elvekre alapított fororum coordinatioja szerint vizsgáltassák ’s ugyanaz életbe hivassák, az itt érintett rendetlenségek és visszaélések pedig legott szüntessenek meg. BUDAPESTI HÍRHARANG. Közös volt az aggály, hogy nemzeti nyelvünk iskolákba­ hozatalát a magyar tankönyvek hiányzása akadályoztatni fogja, és ezen aggály annyira ment, hogy a magyar tud társaság nagygyűlései is többször vitat­koztak azon kérdés fölött: mikép lehetne illy könyvekkel a növendékeket minél olcsóbban és minél gyorsabban ellátni ? Némellyek jutalomkitűzést ajánlottak, hogy a rejtett szellemi tehetségek is részt vehessenek a nemes versenyben, mások ellenben azt hitték, hogy egyes szaktudósokat kellene illy tankönyvek kiállítására megbízni; e vitákat azonban mindig azon nyomós ok szünteté meg , hogy az akadémiának nincs pénze. Ezalatt az iskolák nagyobb részben csakugyan meg­­magyarosíttattak, és gondolja talán valaki, hogy magyar tankönyvekben hiányt szenvedünk ? Dehogy, sőt egyszerre annyi támadt, hogy a választás mindenkinek nehezére esik, é s egy falusi ismerősünk nem­rég hét különféle „Magyaror­szág históriája apró gyermekek számára“ czimű tankönyvecs­két mutatott be nálunk, hogy a legczélszerűbbet válaszszuk ki. íme, nem kellő jutalom, nem kelle egyes megbízás, és van tankönyv, hogy van-e bennük köszönet is, már az ter­mészetesen egészen más kérdés , mert valamint sok ember zabkereskedésre adja magát, ha néhány ismerőse abból meg­gazdagszik, úgy most nálunk mindenki tankönyvek gyártá­sával kereskedik, ki nevét hiba nélkül le tudja írni. Költők, kik verseiknek egy könyörülő divatlapot sem találtak, drá­maírók, kiknek műveiből a játékszini választmány egyetlen fölvonást is alig birt elolvasni; szóval, boldogok, boldog­talanok felgyürkőznek, néhány német gyermekmunkát ki­­­forgatnak, elferdülnek, és a sajtónak munkája akad, és egy­­egy magyar tankönyv megszületik, és igen természetes, hogy jelenleg a legroszabb is talál annyi vevőre, mennyit legalább a költségek megtérítése kíván. Hátha még mind­azon kézirat világot láthatna, mikkel könyvárusink napon­kint elhalmoztatnak! Láttunk kéziratban egy pár magyar nyelvtant is, miknek irói még a helyesírás legmindenna­pibb szabályi ellen is minden lapon vétettek , ’s mégis ne­hezteltek, midőn kéziratukat az illető könyvárus visszauta­­sítá. Valamint váltókkal, úgy tankönyvek gyártásával is szörnyű visszaélések történnek most, mellyek az ügynek is ártanak, és azért igen czélszerűnek tartanék, ha néhány szakértő, szigorú és részrehajlatlan férfi egyesülne, és úgy intézkednék, hogy minden magyar tankönyvet megjelenése után rögtön meg kellene kapniok, mellyről aztán lehető leg­rövidebb idő alatt itéletöket nyilvánosan elmondanák, és ez által a roszat elfojtanák, a jónak pedig nagyobb keretet biz­tosítanának, mert különben bizony elsózza a nevelési levest a sok irodalmi szakács. — A pesti német színházigazgatót súlyos időszak fenyegeti, egy részről a nagy művészek mind a nemzeti színházba sereglenek, más részről pedig a budai színház új bérlője meg akarja mutatni, hogy lakatos is leh­et az ember és egyszersmind ismerője a művészeinek, ’s azért Bécsben résziüt vendégszerepekre, részint állandóan olly színészekkel szerződött, kikkel a pesti németek alig fognak versenyezhetni; sőt mi több , néhány bécsi eredeti bohóza­tot is vásárlott, olly t­öltéttel, hogy szerzőik azokat a pesti német színpadnak csak Budán adatásuk után adhassák el. E .­szerint Buda erkölcsnemesítésben Pestet meg fogja előzni.—­­Egy ismertebb magyar író tengerre készül néhány hónapra, hogy irodalmunkban a tengeri regényeket meghonosíthassa. Sok szerencsét e nedves vállalathoz, csak aztán vizenyősség ne legyen belőle, mit irodalmunkban tengeri utazás nélkül is találhatui . Bosco vasárnapi mutatványán egy páholyban tizenöt nézőt báltunk, mire valaki azt jegyzi meg, hogy Bosco, ha történetesen oda nézett, alkalmasint többet látott mint ők. Egy néző elégületlenül monda : ,Mit ér ez, ha va­lóban döglött lett volna a madár, Bosco bizony föl nem ele­­venitette volna!‘ Illy követeléseknek aztán természetesen bajos megfelelni. — A megyegyülés a husárt nem szállító ugyan le, de egy őszinte mészárostól hallottuk, hogy a mos­tani rendszabályok és felügyelés mellett erszényük csakugyan úgy érzi magát, mintha két krajczárral olcsóbban mérnék a húst, é s e mellett mégis igen jól érzik magukat.­­ Egy bécsi lap neheztelve említi, hogy a pesti művészek táncz­­vigalmára magyar meghívó jegyek adattak ki; milly boldog ember az, kinek nincs ennél igazságos­ oka neheztelésre! — A budapesti hegyek és kérlek bérlői, a folytonos tavaszi idő következtében azon tanakodtak , hogy nem lehetne-e ez évben május elsejét ápril első napjára áthelyezni ? A tanács­kozás eredménye még nem tudatik. — Kattera József bécsi alaköntő Magyarország tizenkét nevezetesb királyának 24 hüvelyknyi szobrocskáját készül kiadni tajtvegyizékből. E királyokat 1016—1526 évből szemelé ki, ’s az előfizetési díjt e tizenkét szoborért csak száz ezüstforintnyi csekélység­re szabta, minélfogva reménylhetni, hogy igen sok előfize­tője leend, miután most alig tudunk ennél szebb ’s hasznos­ vállalatot, melly figyelmünket’s részvétünket inkább igé­nyelhetné. Ezenkül még némi csekély vámköltség is lesz fizetendő, ’s miután e szerint még Magyarország kirá­lyai is vámot fizetendnek , midőn az ország határit átlépik, ennek következtében méltán reményb­ezni, hogy e példa után ezentúl köznemeseink sem fognak többé any­­nyira irtózni a fizetéstől.­­ Az „Életképek“ legújabb divat­képén egy csinos hölgy nyílott zongora mellett ül ugyan, de nem játszik rajta; adja Islert, hogy ezen üdvös divat mi­nél előbb lábra kapjon, mert Pesten majd több a zongora, mint a fül, mellyek általok ártatlanul szenvedni kénytele­nek. — Mindenki figyelmébe ajánljuk a kir. tud. egyetem körmöczi papírgyárát, mellynek készítményei jelenleg nem­csak legjobbak az egész országban, hanem egyszersmind legolcsóbbak. — © ISMÉTI FELSZÓLÍTÁS. (A pestmegyei gazdasági f­i­ó­k­e­gy­e­sü l­e­­­t.­ez. tagjaihoz a tagsági díjak ügyében's utóbbi aláírás végett.) A gazdasági fiókegyesület­­etelének közel négy éves pályáján örömmel nézvén el, midőn zsenge életének a fölmerülő akadályok ellenhatásai közt is szépen fejlődő gyümöl­cseit csekély erejével öszvemérné, kétszeresen föl­hivatva érzi magát, a körébe vágó minden munkálatoknál azon ernyedetlen kitartásra , melly nélkül hazafiul tettekre napfény nem mosolyog sehol és soh­a ! Annál fájdalmasabban esett tehát a február 6-án tartott közgyűlésnek, a pénztári kivonat tárgyalásánál kitűnő azon szomorú tapasztalással találkoznia , miszerint ezen köz­hasznú intézet iránt némelly tagokban a részvét­el lankadott, je­lesen , hogy többektől a tagsági díjak minden behajtási kísérlet daczára mindekorig sem szedethettek be; — miután pedig az egyesületnek a tagsági díjakból áll minden jövedelme ’s ezek fize­­tetlensége által működési körében, nevezetesen a beálló tavaszi munkálatok ’s elkerülhetlen szükséges építések felállithatásában, minduntalan gátoltatnék, elhatározó közgyűlésileg utabbi figyel­meztetéssel sürgetni a hátralevő tartozások behajtását. — Mihez— képest hazafius bizodalommal ismételve szólittatnak fel az egye­sület illető t. ez. tagjai, miszerint tekintvén mindazon szép hasz­not, mi eddig is már intézetünk életéből a haza keblére szivár­gott, ’s mindazon őszinte törekvéseket, mik egyesületünket egy messze nyíló kilátás küszöbére állították; a már eddig is egye­sületünk kárával nélkülözött tagsági díjak letevésével tartozása­­iknak eleget tenni siessenek. Lejárván pedig az 1843iki aláírási részvények zárideje, tisztelettel szólittatnak fel a t. ez. részvé­nyes urak , mikint megyénk felvirágzását erejéhez képest elő­mozdítani törekvő egyesületünket ezentúl is pártfogásaikra mél­tatván , hazafius buzgalmukkal a közös czélhoz járulni szivesked- j jenek. — Fizetések és aláírások elfogadtatnak: Pesten egye­dül t. ez. Csanády Ferencz r. t. urnái, az iparegyesület szállásán. A pilisi járásban P­o­m­á­z­o­n Takács Mihály, Tinny­én Sántha István, Csepely-szigetén Rá­czk­evében Fejes György, Váczi járásban K.-Megyeren az egyesület pénztárnokánál, F­óthon a helyettes titoknoknál. Pesti járásban Ocsán Darányi Ignácz, Kecskeméti járásban Ke­c­s­k­e­m­é­t­e­n Csányi János, N. -Kö­rös­ö­n Kalocsa László, Cz­e­g­l­é­d­e­n Szabó Károly , Solti já­rásban S­o­lr­o­n Stefanyák Ferencz, Duna-Patajon Nyári Péter tel. cz. egyesületi képviselő uraknál. Kelt Fóthon marcius 2an 1846. Közgyűlés meghagyásából Flekl K­á­r­o­l­y, helyet­tes titoknok. --------­DEVALVATIONALIS ROVAT. X. A Pesti Hírlap borsodi levelezője szerint az ottani tisztújitáskor ,némi ingerültséget­ idézett elő az ellenzék részéről egy miskolczi előkelő, közdolgokban befolyásos és mun­kás, de —­ — nem-nemes polgárnak, a főispáni helyettes által táblabiróságra kineveztetése, esannyira, hogy csak a kijelöltnek visszalépése nyugtathatta meg a kedélyeket/-------Aztán ki merné állítani, hogy az oppositio nem dolgozik lelkesen a nemzeti egybeolva­dás nagy munkáján? ki merné állítani, hogy az oppositio nem az igazi haladási eszmék képviselője ? ki merné állíta­nó lábon áll ez vagy amaz a németeknél , meglehet semmi vagy igen kevés kivételem volna ellene , azonban ha valaki azt állítaná, mi szép kifejlődésben van a német nemzet, ezt határozot­tan tagadni fognám (és ezzel mégis volna minden bizo­nyítva.)“ — Ezen engedékenység daczára ,,a német nemzet semmit sem nyom az európai súlyegyenben, hanem egye­dül a kormányok, vagyis a német nemzet sem mi, hanem min­den egyedül kormányai — és ez onnan van, mivel nincs politi­kai élet. — — Németország valósággal nem egyéb, mint üvegházi növény.... a jámbor németek elmaradtak a kortól, m­e­l­­­y­b­e­n élünk — mielőtt letették volna nemzetépületek alapját, már ter­m­ ékítésről (tudomány és művészet) álmodoznak (?).. A kicsiny fej­e­delmességek nem kevés befolyással voltak a tudományosság ter­jesztésére .... ámde épen e­z gyil­ko­lt­a meg Németorszá­got. - - Szerencsétlen nép ! Saját országában hazátlan !“ De­­ nem csak hazájoktól , hanem még kedélyüktől is megfosztja a kegyetlen I. a szegény németeket illy aristotelesi okoskodással : „miből áll a hiresztelt német tulajdon, a kedélyesség? Kedély annyit tesz : lélekállapot (magyar szótár szerint). Látni való tehát, hogy kedélye, az Isten ege alatt mindenkinek van 'S ennél fogva tehát üresség van azon állításban, melly szerint a németek ma­gokat ,,g­e m ü th­­­i c­h“-nek nevezik; mert hiszen nem kedé­lyes ember nem is létezik.“... ilyen és még ilyen­e­bl számtalan elmeháboruk által, védetlenül meglevén támadva a derék német nemzet , 's a jelenkor ezen ,s­z­o­m­o­r­u képű l­o­v­a­gj­a (Rit­ter von der traurigen Gestalt) által egy örvény szélére szorítva , hol minden érdeme és becsülete a lerohanás kétes pontján áll, reméljük , nem fog nemzetietlenséggel vádolni még a legtörzsö­­rtesebb magyar olvasó is, ha keblünknek, csupán az elnyomot­­. : *-*» -»fionálihatlan YQnzalmát követve, a megtámadottnak tök írttíiu v/n»/.»-'». - ,*1.. »■rílvcri wrunk figyelmezletünk mindenkit, hogy aa a j a m - b.Vném­et egykor-Wo*, ^ zsákot töltött volt meg ma­gyar fülekkel. - ne adjon »«ki »«*­ •M»»1. 1hetei h­aragjában levágandó ha­znak esalán «« füllel », mel­y­­re olly nagy szüksége van az illetőnek , ha hallani, és ez al­ár okulni és épülni akar! (Folyt, köv.) ni, hogy az oppositio már elmaradt és szerepéből kiesett?— Mi mégsem mernök állítani, mikép a szájas liberalismusnál van gyűlöletes­ a nép előtt, ha egyszer ráismert. Exempla sunt odiosa. DEVALVATIO a szedő és corrector urak szá­mára. A B53ik számú Híradó 17ű­k lapja első hasábján azon urakhoz szólván, kik parlagi magyar létekre mindig a tenger felülmulhatlan nagyszerűségéről énekelnek , ekint fejeztük volt ki magunkat a 33 ik sorban: „’s ti is, kik meszsze a ten­gertől sík földön születtetek ’sat­u — mit önöknek oda tetszett igazítani, kik földön születtetek; — ami azt látszanék feltenni , mintha az ember levegőben is születhet­nék, holott legfölebb csak ott halhatna meg. — Lehet, hogy önök nem ok nélkül tették e változtatást, úgy okoskodván, hogy: képtelen következményekből képtelen előzmé­nyekre lehet indukálni; tehát: folyvást levegőbe beszélőkről is levegőben szülöttekre. De látni való, mikint a dolog ekint csak egy üres logomachiára menne ki, millyeket nekünk nem csinálni — az másoknak mestersége — hanem épen devalválni, tisztünk. — Azért hát maradjon kiki a maga szerepében , ’s aztán béke közöttünk 1­ s illelt I» FRANCZIAORSZAG. (Courrier francais.) Guizot ur ma (mart. 13.) Larochejaqueira ur kérdésére azt fogja felelni, hogy Krakó el van foglalva! Mi azonban, mi azt mondjuk, hogy a forradalom meg van mentve! „Csak azt ne tennék a felkelők, hogy J­rakót védelmezzék,a mondók mindjárt az első napon ; aggodalmunk gyarló vala, ellenben most örö­münk nagy!— Guizot úr azt mondandja, hogy a felkeltek Krakót elvesztették , ellenben azt fogják neki felelni, hogy ahelyett Lemberget vették be. Magánlevelek Galicziából, t.i. azt jelentik , hogy midőn a lembergi őrség nagy része a városból kiment volna, rögtön nagy csapatokban teremtek ott a felkeltek és a várost véres tusa után hatalmukba kerí­tették. Eszter Ferdinánd főkormányzó, hir szerint, egy ko­lostorba vonult seregeinek maradékával, itt csakhamar kö­­rülvételvén eltorlasztékolta magát. Azonban a felkeltek itt nem támadták meg, hanem megelégedtek azzal, hogy a fegy­vertárból 60.000 puskát,álgyat, taraczkot sat, vittek el, és olly álgyuk gyujtólyukait, mellyeket magokkal nem vihet­tek , beszegezték. Ezenkívül még nagy mennyiségű lőszert és pénzt, mellyet a státuspénztárakban találtak, vittek el. Több magánlevél összeegyez e tudósításban. A felkeltek el­hagyták Lemberget, melly város nincs megerősitve, és a forradalmat Galiczia többi részeiben mentek terjeszteni. Bé­csi levelek aggodalmat nyilvánilnak a kedélyek állapotáról Galicziában. — Guizot úr azt mondandja , hogy ötszáz, Kra­­kóból kivonult lázadó a poroszoknak adta meg magát. Mi azt feleljük neki, hogy ez 500 ember megütközött ugyan a po­rosz ügyelő hadtest utócsapatjával, de hogy aztán, mint egy levél Bécsből, melly velünk épen most közöltetik, jelenti , utjokat balra, Nicolai mellett folytatták. — Guizot úr azt mon­dandja, hogy minden Bécsből jött levél szerint a mozgalom el van fojtva; mi ellenben azt találjuk Bécsbeli tudósítá­sainkban, hogy egész Magyarország fellázadt, és hogy Lich­tenstein­ig hadteste, melly Olmützból Galiczia felé ment, útközben azon felkeltek által, kik a Kárpátokat elfogva tart­ják, egy szálig megsemmisiltetett.“ Lássuk, milly jó prófé­ta a Courrier français. A követkamarában mart. 13kán Larochejaquelin a len­gyel ügyben kérdést intézett a ministeriumhoz, mi mellett némelly hírlapok azon állítása nyomán, hogy a cs. k. ható­ságok Galicziában az agyonverendő lázadók fejeire díjat tűz­tek volna ki, legalaptalanabb vádakat emelt Ausztria ellen. Beszéde végén azt kérdé a külügyek ministerétől, tud-e a kormány valamit az idézett tényekről,’s mit tett és mit szán­dékol tenni ? —Mire Guizot: „Uraim ! Azon kérdések közt mellyeket az előttem szólott érdemes szónok a kormányhoz intézett, az, mellynek különös súlyt adott, ’s mellyet leg­­■ fontosabbnak tekintett, egy idegen kormány politikája-­­és eljárásmódjára vonatkozik. Ennélfogva hallgatással mellőz­hetném el. De ezt nem teendem , sőt előadandom a kama­rának, mit tudok és mit gondolok e dologról. Ha a tények , mellyeket az érdemes szónok e szónokszéken előadott, iga­zak volnának, pillanatig sem késkedném, azokat sajnálatra és büntetésre méltóknak mondani. Társadalmi felforgatást idézni elő politikai veszély elhárítása végett vétek volna ■ hasonlót csak békétlenek tesznek, rendes kormányok ennyi­re el nem feledkeznek magukról. Azonban, ámbár sürgető­­leg tudakozódtam és a hozzám érkezett oklevelek és felvilá­gosításokat gondosan feszegettem,de mindarról, mit az érde­mes szónok állított, bizonyossággal nem értesültem. Ilye­tén hírek állottak ugyan a hírlapokban és levelekben azon­ban egyátalján nincs okom, ezeknek hitelt adni, ellenben az el nem hivésre minden okkal bírok, mikkel okos ember bír­hat. Tudni fogja a szónok, hogy azon szerepnek, mellyet a galicziai parasztok játszottak , megmagyarázása védett nincs szükség olly különös és vétkes nyilatkozatokhozminőket o e szónokszeken előadott, folyamodd. Mióta Posen nagy­­herczegsége és­ Galiczia Poroszország és Ausztriához tartoz­nak, azaz 14 év óta, mindkét kormány iparka lett a paraszt­ság és a néptömeg sorsán javulni; mindkét kormány külön­böző sikerrel Mindenki tudja, hogy Poroszországban és Jesenben, valamint e monarchia többi részeiben—mert a különféle tartományok egyenlően igazgattalak — sokban javult a parasztok sorsa. Földbirtokosok lettek, a státus ren­­des törvényszékei alá állíttattak, és a terhelő hűbéri nyo­mástól és visszaélések alól felmentettek. Miért is a föld né­pe, midőn e tartományban összeesküvések és páh­n­tési kí­sérletek történtek, magát elcsábitni nem hagyta ; és félvén, hogy előbbi kormánya alá jutna vissza,’s jelen állapo­­tai­nál, mellyre emlékeztetők, jobbnak találván, ellenállott az izgatásoknak, így volt Galicziában is. Mária Therézia és I. József törvényhozása megváltozatta, megjavította a galicziai löd

Next