Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-01 / 311. szám

fixen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­b­ráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 311.­ Januar 1. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethe­tni he­lyin­n a kiadóhivatalban, hatvani ut­­czai Horváth-házban 4-3 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyar­o­rszág és Erdély. Orvosi állapotok státusi szempontból. Ib­d. közlés: Kir. orvoskar. — Gabona. Igazítás. Megyék. Közgyűlés Békésben, Csongrádban. — Budapesti hirha­­rang. Nemzeti színház. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Afrika. Poroszország. Oroszország. Hivatalos és magánhirdetések. ]UACí¥AROR§ZÁ€Í és ERDÉLY. (Orvosi állapotok statusi szem­pontból.) Illásk közlés. Kir. orvosi kar. Szabadjon e czikkem folyamát jeles hazafiak, főleg olly statusférfiak fi­gyelmébe ajánlani, kik a magyar orvoskar jelen­re­ ’s jövőjére hatást gyakorolni képesek. Mert ezen testület, mellynek tagjai nagyobbrészt sem jutalom, sem remény által le nem köttetvék, most várja ő felségétől belszerkezetének javított uj megalapítását —mellynek mivoltától függ annak békéje ’s üdvös hatása. A magyar k. orvoskar áll elnök-, dékán-, jegyző ’s szá­mos tagokból jelenleg mintegy 60). Minden egyetemi or­­vos-professor e testületbe folyamodás nélkül vétetik föl; más orvos-doctorok pedig csak folyamodás után, ha titkos szótöbbség esik részökre. A bekeblezett tagok állása ’s jogaik aztán egyenlők, akárkik legyenek azok. ’S az igy szerkezeti orvosi kar egyrészt a kir. egyetem kiegészítő ’s ellenőrködő része; egyedül pedig az ország orvosi röforuma, melly­ek­be minden orvosi közügyek, statusorvosi tárgyak, orvos-rendőrségi kérdések ’sat. tartoznak. Az orvos-pro­­fessorok osztályát kizárólag csak az orvos-egyetemi közok­­tatás illeti. A bécsi orvoskar szerkezete ettől némi­leg különbözik. Minden orvosnak, ki Bécsben akar gyakorlatot irni, két év alatt kell magát 209 pft fizetés mel­lett az orvoskarba bekebleztetni. Ott nincs választás , ott a tagok száma majdnem 500ra rúg. A bécsi orvoskar te­hát nem képez egy választott és válogatott testületet, hanem — egyenesen kimondva — orvosi czéhet. Szívesked­jék az olvasó ezen szerkezeti különbséget, utóbb előforduló körülmények miatt, emlékezetben megtartani. És most hadd előzze meg örömérzetem a részletek so­rát, mert midőn orvosi tanintézeteink a bécsiek mellett csak parányi árnyéklétben nyomorognak, a pesti orvoskarnak tagjai szerencsére önérzettel azt mondhatják az ottani colle­­gáknak: mi a­karunk díszére ’s társas életünk viszonyaira nézve — nem cserélünk veletek! Különös eset. A bécsi és pesti orvoskar most egy időben új alapszabályokat kértek és várnak ő felségétől. Itt is, ott is néhány év előtt convulsiókba esett az orvoskar; a pesti valamivel előbb és sulyos­ okok miatt, a bécsi utóbb és csekélyebb indokra. Itt is, ott is professorok elleni viszh­a­­tás főszerepben lépett föl, és ké­t pár­t szenvedelmei fog­­lalák el a tudomány és orvosi jólét gyámhelyét. De mi, hála az egeknek­ egy lángoló összeütközés szakán mentünk ke­resztül, és kivíttunk elnyomott jogokat, a­nélkül, hogy egy­más elleni dühöngés bizalom­pusztító sebeket ejtett volna nyilvános állásunk gyöngéd viszonyain! A­kikben pedig még a múlt szenvedelmek falánkja el nem tompult volna, azokat szeretném a császárv­ros orvos­ köreibe vezetni----------­Mert jaj nekünk, ha orvoskari statútumok, jogok és műkö­dési szabályok megalapítása fölött kedélyeink elkeseredvén ’s viszonyos gyülölségre fakadván—a békével együtt a leg­drágább kincset — a közönség rokonszenvét ’s bizodalmát vesztenék! Ezen kis „collegialis“ digressio után — me­lyet a nyájas olvasó tán elnézend — csak néhány gyöngéd vonalakkal kí­vánom vázolni az újabb eseményeket ’s jelen álláspontunkat. Az 1806ban kiadott „ratio educations“ több czikkeiből, ezenfelül több kir. parancsokból kiviláglik a magyar orvos­karnak következő törvényes czélja ’s szerkezete: 1) ez az ország orvosi reforuma; 2) a tagok állása a karban egyenlő; 3) a tagok szótöbbséggel választják a dékánt, jegyzőt és az uj tagokat; 4) a dékán — az elnök után első személy — minden functiókban, mellyek a kart illetik, elsőséges részt vészén; 5) 1. professor, a hivatalok súlya miatt, dékánná nem választható; 6) a növendékek szigorú vizsgálatainál (exam. rigorosa) az orvos-egyetemi czímek, engedelmek, vagy szabadalmak osztogatásánál, az elnökön, dékánon és az illető tanárokon kívül, egy másik orvoskari tag is hivatalos. Ezek a főalapvonalak. A kormány bölcsesége illy na­­gyobbszerű szerkezet által, az orvoskar szaktudományi működésének az orvosi rendben nagyobb érdeket és terje­delmet , a közönség előtt pedig nagyobb biztosságot kívánt szerezni. A dékán állása — melly némileg az egyetemnél a kar nevében szellemi ellenőrséget is gyakorol —a kar min­den működéseiben hathatósan részesül, mindenképen fon­tos és meglehetősen jövedelmező. Tekintvén azonban, hogy egy orvos legfölebb két évig maradhat e hivatalban, hogy e hivatal nagyon fárasztó , és hogy a gyakorló orvosoknak egyéb jövedelmei nagyon bizonytalanok, a dékánság pár ezer forintnyi jövedelmei épen nem tekinthetők túlságos, hanem csak méltó jutalmaztatásakint egy jeles­ , érdemes gyakorló orvosnak. Történt 1836 körül, ezelőtti elnökök alatt, hogy az or­vosi kar nemtanitó tag­ja­i minden jogaikból tökélete­sen kivettettek, ’s 8 évig új tagok választása sem történvén, az orvoskar törvényes szerkezete teljes semmisüléshez köze­lített. Tompulj tollam ! az akkor történteket nem akarom vá­zolni. Az elnyomott nemtanitói tagok majdnem gyáván el is­­ némultak, míg végtére létök végszélére űzetvén, je­len-­­­leg működő dékánunk erélyes vezérlete alatt legfelsőbb­­ helyre folyamodtak, panaszolván a történt sérelmeket, és­­ kérvén a régi törvényes állapot helyreállítását. És jöt­­­­tek ő felségétől kegyes és igazságos parancsolatok, mellyek végrehajtását a k. helytartótanács l­843 ban sürgetőleg eszi e közzé.­­ Ez időtől kezdve uj élet ömlött ’s fejlődött a magyar or­­­­voskarba — melly ugyan csak ekkor ’s e rövid idő óta lat­­­t­inból lett tökéletes magyarrá. Az érintettek szerint : azonban gondolható, milly fokra emelkedett, milly harczczá ; gyuladott a két pártnak feszült ingerültsége az akkori el­ső közülésekben!—E testület állapotja alapostul föl volt dúlva ’s létveszélyben forgott; ’s meg kell vallani, hogy je­len országos főorvosunk—illy szenvedelmi zavarok közt fog­lalván el az orvoskari elnök-széket, ’s a két szemközt álló pártok viszhatásainak egyaránt lévén kitéve — illy gáncsos állapotban az elnöklet mérsékelt, ügyes kezelése által nem keveset tett az orvoskar dísztelen felbomlásának elhárítá­sára. — A szenvedelmek még jó idején enyhültek, és, sze­rencsénkre­ nem rontottak semmit, úgy, hogy az 1844iki oct. 13-án tartott legnevezetesb ülés leírásában e szavakat lehet­ mondanom: „-------dicsőítem azt, hogy parlamentá­ris ülést ült a pesti orvoskar, mellyben érzés és gondolat szabad téren küzdött férfias erélylyel, mellyben a legellen­zőbb nézetek ’s vágyak lángoló összeütközése ’s órákig tartó harcza egy szóval sem sérté, sem fertőzteté a hely és a tes­tület méltóságát.“’S azóta a kedélyek mindinkább csilapod­­tak ’s a viták és tanácskozások méltányos módja megalapult. Akar törvényes szerkezetének említett hat szabályai nagyobbrészt már életbe léptettek, és a­mi még hiányzik, úgy hiszem, békés tanácskozás útján bizton létesíthető, mert legújabb időben a két párt között már örvendetes közelítések is történtek. Azonban mégis új alapszabályokat vár a pesti orvoskar, mivel még ama zavaros időkben mind a két párt e czélra felsőbb helyen külön terveket és kérelmeket nyújtott be. A nemtanító tagok pártja, tervében leginkább a bécsi orvos­kar alapszabályaihoz ragaszkodott, t. i. a régiekhez. De azóta, mint említem, a bécsi orvoskar is — egész­en más okok miatt mint nálunk—zavarba esett, egy bi­zottmány ott is, 1844-s nyáron új alapszabályokat tervezett; de ezen terv fölötti viszálkodásokban a bécsi kar­ban a zavar és szakadás legnagyobb fokra emelkedett. Ta­nárok elleni viszhatás az új bécsi terv szeleméből némileg kiviláglik. Sajnos állapot i de figyelemre méltó. És szükségesnek tartom a következő különbségeket vi­szonyainkban különösen kiemelni. A pesti orvoskarban az ellenzékes párt a tanárok ellenében csak rég megalapított erőszakosan megsértett törvények és szabályok mellett küzdött; újabb időben pedig a nyugodalmas tanács­kozás ösvényén a két párt közelítvén egymáshoz, a többség főkép csak a fentebb előhozott hat szabály megerősítését és szigorú alkalmazását óhajtja. Egyébként béke nálunk. — Bécsben mind ez máskép van : ott a tanárok nem sértenek, nem zárának ki senkit jogaiból; — ott a tanárokon kívül számos magas é­s­­ m­ű ’s hatályos befolyású or­vosok a karnak tagjai; — ott azon 12 tagból álló bizott­mányhoz, melly az uj alapszabályokat tervezte, csak egy tanár neveztetett ki; — ott ezen terv szülte a jelen nagy el­lenzéket, mellyben a tanárokkal együtt az öszves tagok V3 részénél több kezet fog. Ezen uj alapszabályok 1 */* év óta a többség megegyezését nem nyerhették meg, és ha válto­zás nem történik azokban, békét nem fognak eszközölni! Ámbár tehát az uj bécsi terv (Entwurf der Statuten etc. 1844) többnyire igen jeles szabályokat foglal magában, mégis, mielőtt mi reánk alkalmaztatnék, higgadt megfonto­lást igényel! Ezen alapszabályok száma 150re terjed; mi tán — ha a béke angyala el nem hagy — kevesbbel is beérnénk ; ha pe­dig elhagy —akkor itt mint ott, egymást fogjuk gyűlölni és gyalázni ’s a közönség tiszteletében veszteni. A következő szabályok pedig némi elégületlenségre ’s ingerültségre lát­szanak okot szolgáltatni­­. i. A 73. §ban az elnök által nevezendő tudományos, orvos­törvényszéki ésat. bizottmányokban az illető szaktudományok tanárai mint szükséges tagok nem jelentetnek ki. Már pedig statusorvosi ügyekben ezek, mint a státustól megbízott és ismert szakemberek, a Rajnán túl is mindig szerepelnek. — Ha egy szabály, fontos okoknál fogva, a professorokat a dékáni hivatalból eltiltja , méltányos és czélszerű volna egy másikban kijelenteni, hogy az említett bizottmá­nyokhoz több tagokkal együtt mindig az il­lető szakprofessorok is neveztessenek ki, ’s illy bizottmányok a dékán elnöklete alatt műkö­dj­enek. Van aztán, sőt tustint eleinte 6. §. egy szabály, melly a tervnek egyébkint szabadelvű ’s egyenlőségi iránya mellett különösen feltűnő: ez az orv. kar tagjainak rang sza­bálya! mellyben 12 rang alapittatik meg — ’s az orvos­­tanitók a lóik rangba esnek! aztán a jegyző , aztán a többi tagok. — Nálunk ugyan nehéz volna az ülésekben 12 féle rangot megalapítani— mert p.o. cs. k. főorvosok ’s hasonló notabilitások nincsenek ; de általában is erősen hiszem azt, hogy illy számos alrang formális megalapítása nemcsak magyar hazánk szellemével nem jól férne öszve, hanem hogy nem czélszerű ’s nem] szükséges egy tu­dományos testületben — mellyben, úgy látszik, hogy a főhivatalnokok (elnök, dékán, senior) megalapított ülrang­­ja után, minden törvény nélkül is, a tudományos érdem és szerénység legjobban intézendi az ülők sorát. —Tudva van, hogy karunk szabadelvű szerkezete mell­e­tt, és a casta-szellem ellen , mindeddig én is hi­ven működ­tem ; de ez le lévén győzve, ’s több professorok együtt más tagokkal egy értelemben kívánván a kar törvényes állapotát megalapítni ’s fejleszteni, minden jó gondolkozó taggal vi­­szonos méltányosságot ’s békét óhajtók. Én legalább kelle­metlenül érintődném, ha (a bécsi statútum rangjai szerint) egy „emeritus“ dekán , csupán mivel 1—2 évig dekán volt, vagy akármiféle egyéb rang az orvoskarban, azok előtt ülni praefendálhatná, kik szüntelen az orvosifjak tanítása ’s kiképzésével foglalkoznak — ’s ez által valóban a tudomány­hoz és egy orvosi testület disztrónjához természetes , szoros és méltó kötelékkel csatolvák. 59. §. szól egy szótöbbség által választott­­ 2 tagból álló választmányról, mellynek nagy hatás tulajdonít­­tatik. — Ez intézkedés Bécsben, hol az orvoskar nem vá­lasztott testület, hanem ezehféle alkotással bír, ’s a száz meg száz bécsi orvosokat mind magában foglalja — tán szükséges lehet; nálunk — e czikkem kezdetén említett or­­voskarunk válogatottabb ’s kisebb léténé­l fogva — nem tartom szükségesnek. Egyébkint aztán, a­mint most állnak a dolgok , nem bizonyos , hogy a tagok több­sége által csak egy tanár is Bécsben a választmány tagja legyen! Pesten — nem tudom. Ez pedig lovagiatlan, undok volna ’s egyetértést zavaró. Vannak végtére 96—99. §., egy kissé kellemetlen ’s veszedelmes szabályok. Ezek (Von den Disciplinar-Verfah­ren, Disciplinar-Strafen ’sat.) az orvoskarnak jogot adnak, az életben és collegialis viszonyokban hibázó tagokat fed­dések, hivataloktóli eltiltások, az orvoskarbóli kivetés által ’s t. ef. megbüntetni — még pedig nagyobbrészt minden to­vábbi törvényes védelem és folyamodás el­tiltása mellett. Ez valójában végtelen „collegialis“ ül­dözések és piszkolódások termékeny kútfeje! — Remény­em, hogy mi illy jognak hasznát semmi esetre nem vennők. Ezen négy szabály által jó vér és nyugodalmas vérke­ringés egy orvoskarban sem eszközöltetik. És ha béke nin­csen közöttünk, száz meg száz statútumok’s jogok mellett is a kar czéljai ’s üdvös feladatai a tudomány, emberiség és az orvosi jólét mezején soha el nem érhetők! És midőn bátorkodunk orvoskarunknak a bécsitől különböző szerkezetét’s viszonyait és jó ezéltatu észrevételeinket a sor­sunkat kormányzó statusférfiak figyelmébe ajánlani: bécsi ügytársainknak szívünk forró fohászával mindenekelőtt ’s fölött collegialis békét kívánunk. — Végczikkünk legkö­zelebb : az orvosi rendőrség ’s polgári állásunk állapotáról. — Pest, dec. 27. 1845. Dr. Schoepf. (Gabona.) Nem hiszem, hogy a legszűkebb évek­ben is annyira megrémült volna Európa eddigelé, mint azt ez évben tapasztaljuk, mellyben mégis általános ínségről szó sem lehet, mert hiszen egyik ország a másik után még csak most tudja meg, hogy a dolog nagyítva van és csak itt-amott ütött ki az aratás a középszerűségen alól. Azonban ezen rémülés rögtön előállott tüneményeit még­sem szabad csupán a képzelgésnek és az ennek félelmét ügyesen használó üzérkedési uzsorának tulajdonítani. Ko­moly intésül szolgálhat tehát az a mai oeconomistáknak, és óhajtható, hogy kellő figyelemre méltattassék, mert ha mind­járt a veszély nincs is olly közel, mint az még néhány hét előtt látszott, mégis szükséges, hogy az ebeli gondosko­dásnak legalább jövőre nézve nyoma legyen. Bizonyos az, hogy a három legközelebbi évtized óta egész Európában a népesség rendkívüli arányban szaporodott, ezen általános szaporodásnak pedig több mint három­ötöde a városokat illeti, mi eddig kevés figyelemre len méltatva, jóllehet ezen körülmény bizonyos fontossággal bír, mert ha a nagy városok iparuk által, a fogyasztásnak feneketlen fekhelyei lévén, az emésztők számát az életneműek ter­mesztői számához képest illy egyenetlen arányban növesz­tik , mint az minden iparos nemzetnél tapasztalható, és mit most sok elfogult iparista mint irigylendő gazdászati előnyt szeret idézgetni, akkor csodálni épen nem lehet, hogy azonnal általános zavar támad, ha a termést legkisebb baj éri. Ezek mellett tekintetbe kell venni még azt is, hogy a városokbani könnyebb kereset, a sokféle élvezet kínálko­­zása és a könnyelműség vonzó példája a városi lakosok szük­ségeit ’s fogyasztását a nélkül is tetemesen nagyobbítja. Ki nem látja vagy tapasztalja, hogy egy máról holnapra teljes vagyontalanságban élő pesti házmester sokkal szebb és jobb, és már csak ennélfogva is több kenyeret eszik, mint a hozzáképest sokkal vagyonosabb falusi egész telkesek? ki nem tudja, hogy a finom süteményeknek mohón neki es­nek ollyanok is, kik, ha a német színház csarnoka előtt tör­ténetesen el nem vezeti utjuk, nem is éheznének? ki nem csodálja, hogy az élet felszökkent ára a fogyasztásra hozott mennyiség kelendőségét sohasem kisebbíti, sőt, mint ézen néhány hét előtt Pesten láttuk, minél magasbra szökkent a lisztnek ára, annál nagyobb jön a tolakodás annak megvá­sárlására, és a pesti hengermalom naponkinti előállításával annyira nem győzte a sürgős rendeléseket, hogy sokakat csak négy hét után teljesíthetett, és illyekből azután igen

Next