Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-05-28 / 394. szám

Azt mondják, mikint­ e megye egyik járásában, amúgy basai­­lag bizonyos ősziét vettetett ki a megyei adón felül, járásbeli börtönre;­­s bár a közmunkák törvény által szabályoztattak, bizonyos helységbeli átcsinálására, csak úgy gratuitus labor­­kint több helység adózói kikergettettek. És még ehez azt is mondják, hogy, ha nyomoztatnék, ki is sülne. Én kötve hi­szem, mert a nyomozások maholnap arravalók lesznek, ne­hogy mit az egész világ tud, törvényesen bebizonyíttathas­­sék. Illyformán vagyunk a m.keresztesi híres lődözéssel is; beszélik, hogy ez meg ez lett, a nagy nevek nép száján fo­rognak, mégis a nyomozás után eddigelé csak annyi világo­sult ki, hogy lődöztek ’s egy ember meghalt! De minek is az a nagy világosság? hiszen ezen urak a többség soraiban vannak, ’s ha annak, tényeket hivatali buzgóságnak tulajdo­nítani ’s őket érte megdicsértetni nem sikerülne is, egy kis erkölcsi betudás ’s több eféle megyeileg kimondva, még népszerűbbé ’s magasabb régiókban is — utprobatum est — ajanlatosbbá és kedvesbbé tesz. BUDAPESTI HIRHARANG. Most jelent meg a „Hazai rejtelmek 11 Gdik füzete Kuthytól. Befejeztetvén ebben a tó­városi orfészkek ’s büntanyák leírása, e komor rajzot az al­földi tájképek hű ecsetelése váltja föl, ezt pedig tiszta sze­relem megható leírása követi, ’s ezen érdekes szakaszok folytában a regény figyelmet feszitőleg halad előre.— Időnk folyvást igen meleg, ’s ez okozza talán, hogy az öngyilkos­ságok mindinkább szaporodnak, ’s különös az, hogy az illy életuntak most már nem érik be az egyszerű halállal, hanem sajátszerű utón ’s módokkal iparkodnak ez árnyékvilágból kiköltözni. Alig olvasták ugyanis bécsi lapokban, hogy egy úr az ottani színházak egyikében agyonlőtte magát,­­s egy pesti úr már szinte sietett magát kitüntetni, és múlt szomba­ton egy nagy ház egyik konyhájába ment, hol senki nem is­merte őt, csöndesen leült egy elhunyt és koppasztásra vára­kozó liba mellé, pisztolyt vont elő és agyonlőtte magát. Tet­tének okát még nem tudják , annyit azonban már kinyomoz­tak, hogy házas ember volt. —Pest bizonyos utczájában há­rom szomszéd háziúr rögtön egymásután meghalt, a­mi nem csoda, mert ők is halandók , de az már különösnek látszik, hogy veszélyes hivatalukat rögtön minden borzadás nélkül foglalák el utódaik, épen nem félve attól, hogy majd nekik is meg kell halniok. Egyébiránt igen természetes, hogy az új háziurak tüszint magasbra ruglaták a lakbért, mert elő­deinket azzal tiszteljük meg, ha tetteiket követjük, aztán hisz a temetés pénzbe is kerül. —Múlt napokban a német szín­ház közelében egy gyorsan vágtató hintó egy fiatal lyányt gázolt el, és a sokaság azonnal megállíta a kocsit és a vá­rosház elibe vezeté, a­nélkül, hogy a benne ülők kiszállot­tak volna. A városház előtt rögtön sok ember csoportosult össze, és az elgázolási bűntény vizsgálat alá jutott.— Egy háziúr külföldről hozatott szobafestőt uj háza szobáinak ki­­festésére, ’s ezt kár volt tennie , mert Budapesten igen sok ügyes szobafestő van, ’s illy nem lényeges pipere által va­lóban kár a szállásokat még inkább eldrágítani.— Minap azt gőzösön egy csinos hölgyecske barátnéja által kérdeztetvén, mikép érzi magát, mosolygva válaszolá: „Szinte megújultam, férjem ma reggel két hétre Bécsbe utazott.11 Néhány közel álló ifju ennek hallására rögtön elhatározá, hogy— mielőbb meg fognak házasodni.—A hatóság figyelme legújabban a tudakozó intézetre és különösen a cselédek ügyeinek keze­lésére fordult, és mondhatni, hogy itt már valóban szüksé­ges a hatályos közbenjárás, mert ez ügy körül igen sok a visszaélés, igy p. o. az intézet szolgái a cselédeket rábeszélik, hogy szolgálatukból álljanak ki, természetesen csupán azért, hogy aztán ismét díjban részesülhessenek az uj helyre veze­téskor; a kért rábeszélés által magasbra lugtattatják; ha va­­lamelly háztól a rész cseléd rész bizonyítványt kap, azon ház asszonya meg lehet győződve , hogy a tudakozó hivatal­ból cselédet kapni többé nem fog, és igy tovább. Rem­ényb­­­elűl, hogy ez úgy alaposan fog megvizsgáltatni, és azután nyomban bekövetkezendnek a czélszerű javítások. — Bizo­nyos ház udvarára néhány nap előtt több ifju gyors léptek­kel berohant, és aggályos pillantásokkal kezde széttekinte­­ni; igen természetes, hogy kevés pillanat múlva már az egész udvar tele volt dologtalan bámulókkal, kik feszült fi­gyelemmel várakoztak a történendőkre. Ez alatt a pajzán if­jak szép csöndesen eltávoztak, ’s a ház lakói legnagyobb nyugtalanságba jöttek, ’s végre a kéményekre néztek föl, gondolván, hogy talán kigyult valamellyik, ’s ezen látvány­ra csödült össze annyi nép. Végre csöndesen eloszlottak az emberek, a nélkül, hogy kandiságuk kielégitletett volna. — Most egy franczia mulat Pesten , ki zöldkeverékböl márvány köveket tud gyártani, ’s ajánlkozik hazánk azon vidékei és városai „olcsó1” kikövezésére, hol botránykőnél egyéb kő nem terem. Mi is láttunk nála több illy mesterséges már­­­ványt, mellyet alig különböztethetni meg a természetestől. Van ezen francziának még egy rendkívüli találmánya, tud­niillik olly ércztükör, mellyre ha lehet az ember, kétségbe­­hozhatlanul megtudhatni, hogy beteg-e vagy nem? Ezen nagybecsű találmányt különösen a színházigazgatók figyel­mébe ajánljuk. — Egy selmeczi húrcsináló olly húrokat talált föl, miket négy hanggal magasbra feszíthetni az eddigieknél. Ha ezek lábra kapnak, úgy bizonyosan követeléseiket is ma­gasbra fogják feszíteni a hangversenyadók.­­ Némelly né­met lapok telték lopási hírekkel ,’s ennek mindenesetre leg­alább azon jó oldala lehet, hogy illyések olvasása által az emberek vigyázóbbakká tétetnek, ’s erre valóban nagy a szükség nálunk, mert a tolvajok vakmerősége ’s ügyessége annyira ment már, hogy utoljára még annak is ellopják pi­páját, kinek soha sem volt pipája. —De Bach Laura lovag­­művésznő 56 kitűnő lóval Pestre készül; hoz-e magával em­bereket is, arról a diplomatái tudósítások melyen hallgat­nak. A targonezások és bérkocsisok lovai e hitre rögtön ál­lást tartottak, minthogy leülni nem szoktak, és egyhangúlag határozók, hogy művésztársaikat éjszenével megtisztelni nem fogják. —­­ A honi izraeliták között magyar nyelvet­ ter­­jesztő pesti egylet f. he­lykén választási közgyűlést tartott, mellyben e következő t. ez. urak választmányi tagokat szavazati többséggel megválasztattak: Barnay Ignácz , Bleuer Ármin, Bos­­covitz Károly D., Deutsch Lipót, Deutsch Simon , Diósy Márton , dr. Finaly Zsigmond , Galanthai Gábor, dr. Hauser József, Ho­rowitz Fülöp , dr. Jakobovics Fülöp, dr. Káiser Simon, dr. Kain David, Kanitz Mannó, Kelethy Zsigmond , Kern Jakab, Klein Armin , Kunwald Jakab, Lichtenstein György, Oppenheimer Sa­mu, Fól­ák Henrik, Posner Károly, Reich Armin , Reiner Móricz, dr. Rosenfeld József, Rosenzweig Salamon, dr. Schlesinger Ig­nácz , Schönfeld Vilmos, Schuller Adolf, Weisz Móricz.­­ Alap­­szabályunk 121k pontja szerint, a választmány a maga köréből f.­hó fokán a következő tisztviselőket választotta meg: elnökül dr. Jacobovics Fülöp urat közfelkiáltással , szótöbbséggel választot­tak : másodelnökül eddigi titoknok dr. Rosenfeld József ur, ti­­toknokul dr. Finály Zsigmond és Diósy Márton urak. Pénztárno­kul Boscovitz Károly D. ur. Ellenőrül Barnay Ignácz ur. Könyv­­tárnokul Horowicz Fülöp ur. Gazdául dr. Kaiser Simon ur. Isko­lai igazgatóul dr. Hauser József és Reich Ármin urak. Pesten 1846. május 22-én. — Az igazgató választmány meghagyásából dr. Finály Zsigmond egyesületi titoknok, JÓZSEF NÁDOR nemzeti képcsarnokának felállítására a magyar nemzeti museumban közelebbi hónapokban beküldetett adakozások MÁSODIK KÖZLÉSE (folytatás.) b) Zomborcse­­vics Ferencz, Szabadka városi főjegyző 207dik számú ívén: Antunovich Józs., Bachich Mih., Czonta Józs., Czon­­kovics György, Kuluntsits Ist., Spelletich Bódog, Szárics József, Zomborcsevits Ferencz, mindenik 5 ft; Bacsich Illés, Kuluntsits Jak., Lenárd Máté, Matskovits Józs., Pertics Gerg., Radnics Ján., Skenderovics Ján., Sztipics Kristóf, mindenik 2 ft; Demerácz N. 1 ft — öszvesen 57 ft; c) Kengyelácz Lukács, Nagy­­kikinda városi főbíró 218. sz. ívén: Csunisics Ján., Szakovics Sánd., Jablonszky Andr., Kengyelácz Luk., Króner Ant. aljegyző, Lakovics Sánd., Majláth Sánd., Margetich Ján., Schwarz Venczel, mindenik 5 ft; Joannovics Istv. és Tanazevits Pál, mindenik 1 ft — öszvesen 47 ft. — d) Boros Sámuel által Szentes város 221. sz. ivén: Boros Sámuel és Goldschmidt Gusztáv, mindenik 5 ft; Kiss Pál, Sipos Gábor, Vovits Ferencz, mindenik 3 ft — öszvesen 13 ft.; — e) R­imaszombat­h város 223. sz. ívén : Rimaszombath város 20 ft; Kubinyi Ödön 5 ft; Haviar Dán., Malatinszky Istv., Somosheöy Ant., mindenik 2 ft; Borsodi Józs., Terhes Sámuel, mindenik 1 ft — öszvesen 33 ft; — f) A­r­a­d­i izraelita község 234. sz. ívén: Hirschl Mózes elöjáró 25 ft; Beltesheim Vilm., Brüll Móricz, Fischer Jakab, Herschka M., Kronberger Dáv., Wallfisch Pál, mindenik 5 ft; Wallfisch Móricz 2 ft — öszvesen 57 ft; — g) Szegedi izraelita község 235. sz. ívén: Deutsch Salamon 10 ft; Ausländer Simon , Baron Jak., Deutsch Israel, Kohen Abr., Koben Károly, Koppély Adolf, Krámer Mih. és Nátán Isz., mindenik 5 ft; Auer Sám., Schönfeld­­Józs., Szegál Ferencz, mindenik 3 ft; Ausländer Józs., Czinner Móricz, Deutsch A. és W., Deutsch Gáspár, Lichtenber Abr., Po­lák Sim. örököse, Szivesy Józs , mindenik 2 ft; Pfeifer Sámuel 1 ft20 kr; Ausländer Dáv., Czinner Ign., Czinner Márt., Deutsch J. T. ,sat., Deutsch Leop., Deutsch Sám., Goldberger S., Haldek Dáv., Kiss D., Levi Vilm., Pillitz Dan., Politzer Móricz, Politzer Salam., Schwartz Márk, Singer Vilm., Weitzenfeld Józs., minde­nik 1 ft — öszv, 00 ft 20 kr. — h) Eperjesi izraelita község 236. sz. ívén: Holländer M. és fia 6 ft; Fraenkel Ber­­nát 5 ft; Lux Józs. 3 ft; Bach Miks. orvos dr., Holländer L. és fia, Janovicz Leo, Schill Márk és fia, mindenik 2 ft; Tritsch Béla 1 ft — öszvesen 2­3 ft; —­­) F­a­b­i­n­i T­h­e­o­p­h­i­l, magy. kir. tudom, egyetemi rector 239. ívén: Fabini Theophil Jan. 10 ft; Havas Ign. és Reseta Ján., mindenik 5 ft; Virozsa Ant. prof. 4 ft; Degen Ján., Jedlik Ányos, Osvald Ferencz, Ranolder Jan., Szabó Nép. Ján., Tognio Laj., Veleczky Ján. prof., Vizkelely Ferencz, mindenik 2 ft; Pelzelt Józs. 1 ft 30 kr; Zsámai Vilm. 1 ft; Henfner Jan. es Verney Józs., mindenik 40 kr; Láner Ferencz 20 kr — öszvesen 44 ft 10 kr. (Folytattatik.) MLÍJ AJFC f­lm. (Akrakói és galicziai események. Folytatás.) Lissza-Guráfian, Tarnow mellett, történt az első lövés, melly a csépeket és vasvillákat mozgásba hozta. Ezen Tarnowtól vagy egy mérföldnyire fekvő falu egyike volt a négy gyül­­h­elynek, hol a Tarnow megtámadására rendelt ostromcsa­­patok egyesülendők valának. Tarnow a mozgalom főpontjául jelöltetett ki nyugoti Galicziában. Az első terv szerint itten bál volt adandó, mellybe minden polgári és katonai hatósá­gok meghivattak volna. A hölgyek a tiszteket tánczra hívás­sal fogták­ volna lefegyverezni. Adott jelre aztán a jelenlevő lengyelek a fegyverteleneket megtámadták és leöldösték volna. Ugyanekkor a seregek és a szállásaikon hátramaradt kevés tisztek megtám­adtattak és egyenkint, vezetők híjában, le is győzöltek, az ostromcsapatok pedig egy röppentyű fel­­szállításával a terv sikerültéről tudósittatván Tarnowra ron­tottak és azt elfoglalták volna. Másnap a forradalmi kormány beiktatása vértörvényszékkel leendett kezdendő, mellynek áldozataiul a legfensőbb kormányi hatóságok, a kerületi ka­pitány és a többi hátramaradt tisztviselők előre kijelölve vol­tak , mint kik a legelső reggel a szabadság virító fáján, első gyümölcseiként felfüggesztettek volna, azután az új kormány való működéseit elkezdendő. Bochniában, Rzeszow, Lem­berg , Sk­y és Tarnopolban ugyane terv szerint a mozga­lomnak hasonló módon kell vala­kiülni, ’s a politikai igaz­gatásnak és hadierőnek egy csapással tétetni semmivé Ga­licziában. A kormány azonban, mellynek enyhesége és igazság­­szeretete addig minden megelőző rendszabálytól idegenkedett, sokszoros jelentések által figyelmessé tétetvén, és a poseni­i történetek által megiitetvén, több elfogatási rendelt, az össze­esküdtek tehát tervekkel sietni határozók, hogy a hatóságok­­nak a tervezett megtámadásra előkészülni idejök ne legyen. Néhányan közülök Pilsnoba mentek, hol az Ausztriához hívnek ismert polgármestert kegyetlenül meggyilkolták, pos­talovat zsaroltak és azután legelőb LisszaGurába mentek, hol rájok nagyobb számú fegyveres lázadók, nemesek és híveik, tisztartók és nehány toborzottak várakoztak. Oda csödittettek tömegesen össze a parasztok is valamelly úri tartozás szol­gáltatásának ürügye alatt. A parasztok azonban, részint ezen, régibb idő óta tartó izgatások által nyugtalan u­talván, részint arra a rablás és öldökléstől rettegő zsidók által bírálván, Tarnowba mentek és utalomért és katonai segélyért folya­modtak. A seregek azonban kisebb számmal voltak, semhogy Tarnow fedetlenül hagyathatott volna, ’s a parasztok olly választ nyertek, „hogy a mennyire lehet, ne vegyenek részt e mozgalmakban, és hogy szükség esetére erőszakos rend­szabályoknak erővel iparkodjanak ellenszegülni.11 A pártütök eleinte a jobbágyok összegyűlt tömegét rá­beszéléssel és az úri szolgáltatások és egyéb terhek elenge­désének ígéretével iparkodtak megnyerni és közremunká­­lásra bírni. Szintolly hasztalan törekedtek a jelenvolt papok is befolyásukkal, mint mondák, az elnyomott vallás nevében, a parasztokat mozgásba hozni. Nehány kiszolgált katona és némelly öreg helységbirák felszólamlottak, ’s társaik nevé­ben minden tettleges részvétet a „jó császár“ elleni pártülés­­ben, megtagadtak. Erre a lázadók rejteglelő rendszabályo­kat akartak használni, ’s egyikök, úgy hiszem W. gróf, pisztolyt vont övéből, ’s az „ellenszólót“ (raisonneur), mint nevezé, főbe lőtte. Egy másik pártos kétcsövű puskáját sü­tötte el a parasztok tömegére. Ez volt a jel az ellenhatásra. A parasztok a helyett, hogy megijedtek és juhászkodtak volna, az összeesküvőkre rájok támadtak, közülök a hely­színen 26ot agyonvertek, a többit pedig az uraság házába űzték, hol ezek magukat az ablakokból lövöldözve védel­mezték. Nem sokára azonban megjött Thurn gróf Tarnowból kiküldött százada a császár nevét viselő könnyűlovas ezred­ből , és a még megkímélt lázadókat átvette. A halottakat és megsebesülteket a parasztok szekerekre rakták és Tarnowba kísérték. De távol attól, hogy ez öldöklés folytatásának ked­vezés történt volna, jelesen Breundl kormányi tanácsnok és kerületi kapitány a hasztalan vérontást minden módon meg­gátolni iparkodók, és ezért tüzeltek ki díjak az elevenen behozandó pártülökre. A hatóságok koránsem szándékoztak a föld népe mozgalmát nagyobbitni, annak csak mint szük­séges és a körülmények szorongatása által parancsolt segély­szernek kedveztek, és minden kicsapongást lehetőleg meg­gátolni iparkodtak. Azonban, midőn illy erők kapnak sza­bad lábra, semmi eszköz nem elegendő, azokat a szokott vágásba visszahajtani; ’s ugyanaz nap estve és a következő napokon bizonyitá a községek által lázadók gyanánt agyon­vert ’s holtan vagy haldokolva behozott egyének nagy száma, milly veszedelmes, a forradalommal játékot űzni! Hogy ké­sőbb magánboszú és önző czélok is avatkoztak a népigazság­­kiszolgáltatásba, nem tagadható; a kormány által kihirde­tett és a parasztság ellenhatásának számos akasztóik felállí­tásával szemébe ötlő rögtöntörvény bizonyítja, hogy a vér­ontásnak véget vetni, komoly szándék volt. Kevés nap múlva már semmi kicsapongások nem történtek, é s kétlem, hogy akárhol, p. o. Francziaországban, sőt Németország legtöbb vidékein, a parasztságot, ha ennyire felingerülne, illy gyorsan lecsillapitni és több és nagyobb kicsapongásoktól visszatartani sikerülne. Engedjen nehány vonást tennem, mellyek mint árnyvo­­nalak valamelly festményben, tán legjobban képesek e tör­ténet sajátságos ábrázatát jellemezni. Pilsuoban egy paraszt csapatot láttam állni. Közeledésemkor alázattal köszöntek, é s ha a kezeikben levő csépek némileg fenyegető tulajdonsá­gok nem lettek volna, békés nyerészeknek nezem vala őket, kiket valamelly község árendai árveréshez küldhetett ki. Kérdésemre, mit tesznek tulajdonképen itt, így feleltek: „Lengyeleket (polaci) hoztunk.“ Mi az, lengyelek ? kérdem, hát ti mik vagytok ? „Mi nem vagyunk lengyelek, mi csá­szári ausztriaiak vagyunk.“ Kik tehát a lenyelek? „A len­gyelek? azok az urak, a tisztartók, az írnokok, és az írás­tudók ; mi ellenben parasztok vagyunk, császári parasztem­berek (chlapi.) Wadowiczénél a Podgorcze mellett elfogattak egy szál­­lítmányával találkozóm. Mintegy 30 fiatal lelkész és papnö­­vendék volt köztök­ kérdésemre, miért csatlakoztak a lera­kóból átjött szabados csapathoz? egyik ezt felelé: „Hogy az elnyomott vallásért imádkozzunk, és szükség esetére víjunk.“ Lássa barátom, én megfoghatom, hogy lengyel mellben len­gyel szív dobog, és ha e mell saját parancsomra is lövetik keresztül, tisztelni fogom a benne levő szivet! De a hazug­­ság e szelleme, mellyel a legszentebbet is egy idegen ezés alárendelt eszközévé akarják tenni, e kábító mákony-mé­­reg, melly az ifjúságba öntetik, boszant. Nem sokára 011­ mutz pinczelakatban (Casematten) lárandják át e feláldozott ifjak gonosz képtelenségét annak, hogy az ausztriai ház el­­­leni harczra a katholikus vallás nevében szólíttattak. Össze­fér-e ez emberi észszel? És bármilly képtelenség, mégis találkoztak, kik ez ostoba véleményt magukévá tették, sőt annak következtében életöket vetettek koczkára. Hiszen ép az korunk ördögi tulajdonsága, hogy mindenki leginkább a méreghez nyúl, ’s bárha keserű és epés legyen az, vevőkre akad. A foglyok száma Tarnowban, Bochniában ’sat. roppant. Sokat már saját biztosságuk végett kellett befogadni, ha csak távolról is gyanúsak voltak, miszerint a parasztság dühétől megóvassanak. Magánlakok, kaszárnyák és egyéb középü­letek is börtönökké változvák és túltömvék. A deszkák és rostélyokkal elzárt, fel é s alá járó katonáktól őrizett számos ablakok, meg a gyászba borult sok nő, kiknek könyező szemeik amaz ablakokra szegezvék, szomorú látványt nyuj- 861

Next