Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-06-30 / 412. szám

440 tetősét meghozó, e magas hivatali kitüntetésén szerepcse­­kivánali üdvözlettel tisztelgünk. — Zalam­egyének híres kör­levele — visszhangja Deák Ferencz beszédének — miután ő világa főispán ur fölemlité, hogy az abban foglalt minden tárgyakra nézve a kk. és rrk előbbi közgyűléseikben ponton­­ként rendelkeztek, azon ellenérintésre, hogy mivel e körle­veli állitólagi sérelmek országgyűlésen szőnyegre kerülend­­vén, követeinknek ezekre szavazniok kellend, az ország­gyűlési utasítások készítésére nevezendő választmányhoz uta­­sittatott. — Szabolcs megyének országgyűlés-tartást sürgető levele, mert úgy sincs messze a törvényes határidő, tudo­másul vétetett. — Az itten tanyázó vasas-ezred egyik szá­zadosa és cservenkai jegyző között fenforgó botrányos ese­ményről­ bővebb vizsgálat előterjesztetvén, ’s a beszmerész jegyzőnek önvallomásából, vagy inkább önvádlásából kide­rülvén, mikint a századost orozva arczul csapván, a kárho­­zatos kicsapongás a kapitány és ártatlan családja politikai halálára kifőzött gonosz boszú szüleménye volt, e szem­pontból a tettes jegyző, mint a személyi közbátorságot bot­rányosan sértő, lovagiatlan nyerseséggel önbíráskodást bi­torló, a fenyítő törvényszék elibe állíttatni rendeltetvén, a vizsgálati iratok tárgyalandás végett a főügyésznek kiadatni határoztatak. A bírói ítélet után e tárgy ismét a közgyűlésre visszakerülend azért, hogy a katonai egyének által elköve­tett erőszakos ajtóbetörés és rombolások miatt az ezredi kor­mánytól viszont elégtétel kivántathassék.­­ A katonai élel­mezés és lótartási termesztvények árlejtés útján vállalko­zók gondoskodása alá kerülend, é s igy az eddigi magán­­mellékhasznok ’s mesterséges zab­szénaméregetés általi veszteségek nagy részben megszünendnek. — A bajai piacz az országos gabnakereskedés egyik főpontja lévén, ’s az itteni piaczi árjegyzék nemcsak Bács ’s a szomszéd me­­gyékben, hanem a kisebb hazai gabonapiaczokon is az alsó magyarországi kereskedés szabályozás mérlegéül vá­lasztatván, nagy figyelmet és elkeseredést szült azon a leg­közelebbi i­dőben elharapózott csempészkedés és csalási me­­rény, melly szerint a szomszéd­ vidéki jobbágyság eladásra szállítandó gabonanemük­ betanult fortélyos keverés által el­­szemetesitve és szándékosan megnedvesítve árulván, nem­csak a vidéki gabonakereskedőket végkép elidegenité, ha­nem azon károsulást is előidézé, hogy a bajai piaczról szál­lított gabona hitelvesztett árukint tekintetvén , aránylag cse­kélyebb áron kelt, mint más vidékről szállított hasonnemü. Ezen országos hirü régi kereskedési parti város piaczának jó hire ’s koczkáztatott kereskedelmi hitele visszaállítására, melly természetesen a megyei termesztők hasznos érdekei­vel olly közel kapcsolatban áll, szót emelvén a bajai keres­kedői testület, a­kik választmányt küldenek ki, melly ezen panasztott visszaélések és botrányos csalások megszün­tetésére czélszerű tervezetet munkáljon ki. E választmány javaslata ezen szabályokban központosult, miután e nyilvá­­n­osan űzött csempészkedés a fortélyos csalás bélyegét hor­dozná, és ez csupán rendkívüli korlátozással irtathalik ki, min­denekelőtt azon elvet találta a választmány elfogadandónak, hogy mind a részakaratú fortélyos csalást használó eladó, mind az ezen bűnt és gonoszt a közhitel megrongálásával elősegélő vevő rész akaratuk idomában mások visszarettentő példájára érzékenyen büntettessenek, ’s minthogy az 1659: 7­­. t. ez. inkább a mértékek , mint a mért termények meg­hamisításával űzött csalás irányában határoz bírságokat, ellenben az 1723 : 118. és 1729: 12. t. sz. a boroknak szinte keverés általi ’s más módomi meghamisítására ’s a közhitel­nek ez ágbani megrongálására szabván büntetést, jelen pa­­naszszal párhuzamban áll, ’s innét a büntetés minemüségére nézve a törvény analógiájából ad irányt: ezek nyomán in­dult a választmány a csalókra szabandó bírság-fenyítésben, javasolván aször, hogy az illy szánszándékos csaló hamisított gabonája elkoboztatásával azon mértékben, mellyben csalni akart, fenyittessék, az elkobzott gabona megtisztittatván heti vásáron nyilvános árverésen eladassék, a befolyt pénz a tisztítás költségei előleges kivonásával egy tizedrészben a feljelentők, az imigy fenmaradt ár egy harmadrészben az eljáró bíróé, kétharmadban a megyei honi pénztáré legyen, 2 szor. Az illy hamisított gabonát tudva megvevő első esetben 12, másodikban 24 pengő forint fizetéssel büntettessék, melly a feljelentő biró vagy honi pénztár részére, az lse pont szerint elosztandó. A kit pedig ismételt fenyítés sem javítana, annak nevét az eljáró bíróság a városháza kapujára, rak­­piaczra, és vásári közhelyekre függesztesse ; ezenkívül mint javuthatlan, a közhatározatot konokul megvető, és fortélyos csaló tiszti fenyítőpörbe fogassék. Ezek főpontjai a választ­mány javaslatának. A többi pontok a csalás puhatolása, a ké­tes esetek szemle általi megvizsgálása, a szállításra használni szokott zsákok mértéki egyenlőségének szabályozása, a hajhá­­szok ’s krajczárosok fékezése iránt igen üdvös és hatályos rend­szabályokat foglalván magukban, czélszerűségök onnan is ki­tűnik, hogy mióta a választmány szigorú rendszabályai köz­­tudomásra jutának, ezek életbeléptetése előtt is a nyilvános csempészkedés szembetünőleg enyészetnek indult. A választ­mányi munkálatot a kk és rrk egész terjedelmében elfogad­­ván a közhirtétetei iránt javaslott sorokhoz, hogy a szabályi közhatározvány minden községben, szemegyházak előtt dob­szemel­őll mindenkinek tudomására juttassák; továbbá a ke­belbéli kir. városok , Pest, Tolna, Esztergom, Baranya, To­­rontál, Komárom, Győr, Mosony és Pozsony vármegyék- Pest, Komárom, Győr, Pozsony, Mosony városok kebelében is köztudomásra tétessék, még e szabályok kinyomtatása is elhatároztatott, a fenyitési esetek közgyűlésről közgyűlésre bejelentetni rendeltelvén. Tagadhatlanul szigorúk a szabá­lyok, de ha vart is némi igaz Tacitus mondásában : „omne magnum exemplum habet aliquid ex inituo , igazabb itt mit utána vetett: „hoc contra singulos militate publica rependi­i,.r.“ Előre jósolható, mikint e szabályok közzétételével ritka­ságok közé tartoz­tndik a kihágási esemény, ’s ez főjele leend a szabály czélszerűségének, ’s általa nyert a közönség javult az erkölcsiség — Augustus 3an kisgyülés ’s fenyitó törvény­szék egy hétig, augustus 24én polgári fenyitő ’s úrbéri tör­vényszék és kisgyülés. September 14én közgyűlés , October 26án számvizsgálószék leend. Az arató ’s nyomtató rész mind őszi, mind tavaszi vetésekre 13ra határoztatok A hús ára 12 kr maradt. ------------­SZEGED, junius 25. Tudva van már más hirlapokból, mikép a közelebbi napokban Tápé szomszéd helységben 40 egész ház jön a tűzvész martaléka. És míg mi sajnálkozunk e szerencsétleneken, bennünket is megriaszottt a veszélyes elem, mintegy 11 nappal ezelőtt ugyanis Rókuson ütött ki, hol azonban két háznál többet nem hamvaszthatott el; e hó 1zén pedig már a belvárost kérésé meg ’s a „kis-utczám­ négy házat ten fedélnélkülivé,honnan másnap az alsóvárosra nyujtá ki piros nyelvét ’s csak miután három hajlékot fölé­emészte, vön rajta mostoha testvére, a viz, nagynehezen diadalt. Legkülönösb az , hogy e tüzek a tápéival együtt mind fényes nappal és leginkább gondatlanságból történtek. Az e nemű vész gyakorisága alkalmat szolgáltatott ans városi tanácsnak erélyes intézkedésekre. — Minél szomoritóbb e jelen hónap , annál vidámitóbb vala ránk nézve a múlt hó utófele, mellynek napjait folytonos kebelderitő tanodái é s polgár- őrhadi hölgykoszorús mulatságok édesiték, legelőször is prépost Kreminger Antal ur ő nagysága frisítvén föl közel fekvő szőreghi­kies kertében egy önköltségén adott vigalom által az igazgatása alá bizott helybeli kir. képezde növendé­knek tanulás-lankasztotta erejöket. — A 83 éves, özvegy­­ és gyermektelen Lobay György, városunknak huzamos ideig­­ volt első főorvosa, mintegy két hónappal ezelőtt halálozott­­ meg, szép gazdagságot hagyván maga után.Csak készpénz­­­­ben 24 ezer pengő forint találtaték nála lakáson; az öreg ur­­ szenvedélyesen szereté a nemes fémeket ’s azokkal örömest­­ bíbelődött. Aranyai és tallérai esztendőszám és nem szerint sorozva ’s lyukas húszasai zsinórra fűzve találtattak. E szép kincs- ’s vagyonbul azonban alig jutott jótékony czélra va­lami. Annál nagyobb örömmel ’s tisztelettel említjük tehát Ebner József ném­etszentpéteri lelkész urat, ki igen közép­szerű javadalmából is, már olly sok nemes czélra tön ala­pítványt ’s jótékonyságit még mindig újabbakkal tetézi. A­­ nagyon tisztelt plébános úr legközelebb a Csanádi káptalan -­­ nál 450 pántból álló tőkét tőn le olly czélból, hogy annak­­ évenkinti kamatjából a szegedi bölcseleti intézetben egy olly másodéves bölcsész boldogittassék, ki a kath. keresztény hittudományban tanulótársai közt legkitűnőbb előmenetelt tesz, a többi tanulmányra nézve pedig az első tiz jeles közt van ’s ezenkívül magát vallásosság ’s a törvények pontos tel­jesítésére nézve a többiektől megelőztetni nem engedi. Vajha a derék ’s közjónak élő lelkész ur figyelmét a helybeli kir. képezde se kerülné ki sokáig! — A helybeli nemes tanács és választópolgárság legközelebb nyilvános jeleit adó tanul­mányügyi szeretetének , a fizetésjavításért folyamodott isko­lamesterek évi diját kétszáz pengőrül háromszázra emelvén ,s e mellett a negyedik elemi osztály első évi folyamát jövő iskolai évben elkezdetni határozván. — Ad vocem „iskola­­mester“ meg kell említnünk, hogy a helybeli elemi tanító urak, e czim ellen, melly őket de jure et consvetudine illeti, a leghihetlenebb ellenszenvvel viseltetnek ’s professor ezi­­met igényelnek. Nehéz megfogni, mikép szégyenlheti valaki azon — különben is legtiszteletesb — hivatal czimét, melly neki kenyeret ad, ’s igényel olly másikat, mellynek valahai megnyerésére — a kellékek hiánya miatt — még csak kilá­tása sem lehet. — Hogy a kir. képezdei bizonyítványok fon­tossága mindinkább éreztetni kezd, nyilván tanúsítja azon körülmény, hogy már a nőtanítók sőt katonaműveldei okta­tók is sokat adnak arra, ha illy szakértő testület által tanké­­peseknek nyilváníttatnak. így adtak nemrég próbát a hely­beli kir. képezde igazgatósága előtt Lengyel Anna felsővá­rosi és Farkas született Szalay Borbála alsó városi nőtanitók, továbbá Zappel Károly ur, a helybeli katonanövelde egyik fiatal oktatója. — Kötelességünknek tartjuk, a ,Nemz. Újság' s évi 274 ik vagyis május 1jei számában Balogh Gy. által el­követett botlást itt kiigazítani. Ezen t. ez. ur t. i. a fölhozott számban azt állítja , hogy egyegy kir. képezdében csupán két tanuló számára van ösztöndíj alapítva, mi valótlan állítás. Minden kir. képezdében négy növendék számára van alapít­vány ’s ezenkívül az érsekujvári és n.-kanizsai képezdék még kétkét magánalapitványnyal is bírnak. — Nálunk az e félévi képezdei próbatétekt jövő július hó 9., 10., 16., 17., 22. és 25ik napjain fognak megtartatni ’s ez iskolai évben mintegy 20 egyén képesitő bizonyitványnyal elláttatni. — Leghitele­sebb kütföbül tudjuk , mikép a jövő tanodai évben a nagy­váradi magánképezdébe is be fog a kétéves tanfolyam hozatni.­­ Legközelebb egy magát kártyajáték- és italnak adott egyén saját háza tövében a képezde melletti vízcsatornában halva találtaték. Mint mondják előtti este zsebében 500 p.fl volt, mellyből egyik kávéházban kétszázat eljátszván, a há­romszázzal ittasan hazafelé ballagót bizonyos lesmadarak út­közben elöfogták’s ragadmányukat megkopasztva az említett árokba dobták. A tettesek nem tudatnak. — Kisdedovódánk e hó 15.nyittaték meg. — Tegnapelőtt ,N­ermine‘ gőzös innen Kanizsáig sétautazást tön, ’s a menetdíj egy pengő forintjá­val személyétől elég jutányos volt. Ámde annál magasabb volt az étkek és italok ára. Bizonyos egyénnek két­szeze bor­ért két pengő forintot kellett fizetnie, pedig az nem pezsgő volt. — Széchenyi István e­nlig a városunkba nemsokára megérkezendik , innen gőzösen Dobig menendő. Számára már szállások is vannak rendelve. — Paneky János hazánk­fia, kiről tavaly e lapokban terjedelmesben iránk,nem megy többé vissza Amerikába, hanem hon üzendi mesterségét. Tegnap piaczunkon már uj búzát árultak ’s pozs. méröjc£5 fi 30 kron kell váltóban. — Időnk folyvást esős, minek kö­vetkeztében a gabona ára hihetőleg még inkább alászálland. [ BALATON-EÜRED’, jun 20-án*) Azon szilárd elha­tározással távozom Budapestről, hogy két hón­apig egyetlen kavics darabkával sem emelem roagashra a halhatlanság tem­­plomát, azaz hogy két hónapig még csak kezembe sem ve­szem az irótollat; mivel pedig ezen szilárd föltételhez húsz napig, é s mi több, húsz hosszú nyári napig hű tudtam ma­radni, tehát szinte kételkedni kezdek, vájjon valódi tősgyö­keres magyar vagyok-e? Annyi azonban mégis bizonyos, hogy minden ügyünk sokkal jobb lábon állna, ha minden magyar legalább húsz napig maradna hű „szilárd“ föltételei­hez, és igy húsz napos állhatatosságomban bizvást megnyug­­hatom, ’s pirulás nélkül kezembe vehetem a lúdtollat, mely­­lyel magamnak már sok kellemes órát, némelly másoknak pedig elég boszúságot szereztem. Illenék talán sőt alkalma­sint várja is némelly tisztelt olvasó, hogy úti viszontagsági­­mat Budapestről Balaton­ Füredig leírjam, és én ebben lá­tok is némi helyeset, mert édes hazánkban ollyan az utazás minden tekintetben, hogy Debreczentöl Kisvárdáig is annyi viszontagságon mehetünk keresztül, — azokat nem is említ­ve , mellyek megfordítva rajtunk mennek keresztül, —mint­ha például Francziaországot és Angliát járnék keresztül egy házamban; utazási leírást mindazáltal mégsem nyújtok a nagyérdemű közönségnek, mert sok rész magyar utazási le­írást olvastam már olly jeles emberektől is, kikkel én sem­mi tekintetben nem mérkőzhetem , még­pedig külföldi uta­zási leírást; ha tehát többen a külföld csodáiról sem bírnak érdekest írni, akkor ugyan mikép merhetnék én, ki Buda­pestről csak ide utaztam, és e szerint összesen csak tizen­négy mérföldnyi téren haladtam keresztül? Nem, nem, erőm fölötti munkába nem kezdek , és az utazási leírást azon láng­szellemekre bizom, kiknek minden mozdulata érdekli a tisz­telt közönséget. Csak azt említem meg tehát néhány szóval, minő benyomást tett rám az utazás, rám, ki annyi év óta nem hagyom el Budapestet. Eleinte nagyon meg voltam indulva, nehezen hagyom el Pestet, de a budai ráczváros irtózatos kövezete csakhamar helyre rázta érzelmeimet,és ezen ala­pos gyógyszert sürgetőleg ajánlom mindazoknak, kik diva­tos világfájdalomban, vagy az érzékenység más tetemes ne­mében szenvednek. A sorompókon kívül már szabadabban kezdő lélekzetem emelkedni, é s midőn az első veréb termé­szetes csiripolását hallom, nem sajnálom többé, hogy két hónapig egyetlen tenoristát sem fogok a színházban hallani. Az elégültség tehát mindinkább nagyobbult lelkemben, és végre legnagyobb elragadtatássá emelkedek, midőn a sza­bad mezőn, ártatlan virágok közt, miket a művészet törpító keze még nem érintett, egy kedélyesen sétáló, őszinte te­kintetű barázdabillegető közelében, az első­­ ürgét pillan­­tom meg! Igen, az első ürgét! Nem tudom, mihez hason­lítsam azon pillanat rohanó érzelmeit. Midőn hosszú elválás után kedvesemet először pillantom meg, midőn nevemet elő­ször látom nagy betükkel kinyomtatva első rész költeményem alatt, ezek dicső pillanatok voltak ugyan, ’s Napoleon keb­lét sem dagaszthaták magasztos­ érzelmek, midőn az egy­­ptomi gúlákról nem tudom hány századra tekintett le;de mi ez ahoz képest, mit én érzek, midőn az első ürgét, a ter­mészet szabad ölén, leirhatlan szendeséggel két lábon állani látám?! Igen, ő két lábon állott, ez elvitázhatlan tény, ’s­ én a kocsiban ültem, és e szivemelő látvány diákéveimet jut­­tatá eszembe, mert azóta ürgét nem láttam, mivel pedig diákéveink azok, mikben legtöbb valódi boldogságot élvez­tünk, ’s legkevesebb bánat által gyötörtettünk, tehát nem­csak elragadtatásomat nem csodálhatja senki, hanem még abban sem botránykozhatnék meg igazságosan, ha valóságos örömkönyüket sírtam volna. Életemben sajnáltam először, hogy költővé nem lehettem, mert most a két lábon álló ür­gére verdesett szépségű nyelven hangzatkát irhattam volna, melly legalább tárgyra nézve eléggé eredeti leendet. Ámde minő gyarló az ember; néhány óra alatt számos ürgét játék, ’s utoljára minden érdeklettség nélkül birom ártatlan játéku­kat szemlélni; épen igy vagyunk nagy embereinkkel is, első látásra bámuljuk, istenítjük őket, utóbb pedig látjuk, hogy ők is csak ott gombolják be kabátjokat, hol mi, megszokjuk őket, és közönyösséggel viseltetünk irántok. Ezen szomorú gondolatot tovább fonám, ’s merengésimből csak a palotai kocsmában ébredék föl, mellynek kissé barátságtalan külse­jén meghökkenve, kérdém kocsisomat, nincs-e itt jobb vendégfogadó ? „Nem kell ennél jobb, uram — felele­m — jó itt a szolgálat, én már harmincz esztendő óta szállítom ide a vendégeket, és mind meg voltak elégedve.“ — „Van-e itt jó viz?“ — kérdém tovább, mert a nyári hőség rendkí­vül eltikkasztott. E kérdésre kocsisom kissé megzavarodott, ’s tétovázva viszonzá: „Azt bizony nem tudom !“ — Sok illy valódi honfit a bortermő Magyarországnak, gondolám, ’s Priesznitz kártékony befolyása ki lesz egyenlítve. Másnap jó­kor reggel Füredre értünk, és midőn először pillantom meg a nagyszerű Balatont, először sajnálom életemben, hogy nem lehetett belőlem nagy statusgazda, vagy híres politikus, hogy e kis magyar tengert illendően költőileg megénekelhettem volna; Így azonban, csak egyszerű prosaista lévén, e nagy­szerű tárgyról hallgatnom kell. — ) Szerdán jul. Ijén a műkedvelő-társaság a budai színkör­ben „Rab“ czimü népszínműt adandja elő jótékony czélokra. JÓZSEF-NÁDOR nemzeti képcsarnok pénzalapjának gyámo­­litására érkezett adományok lzik KÖZLÉSE. (Vége.) J) Az 5-ik huszár­ezred 246 ik számú ivén: gr. Rudodf Ferencz alezredes, Dessölfy Kaim. kapitány, Festetics Lajos gróf, Ingelheim Józs., gróf 's kapitány, Kautz II. hadnagy, Mészáros Lstsz. ezredes, gr. Pejacsevics Sánd. őrnagy, Radeczky Ant. kapitány, Taxis Hugo herczeg é s főhadnagy, mindenik 5 ft. — Beznak István hadnagy #) ulirharangozónk ez első közleménye, huzamos­ szi­­­net után — úgy hiszszük — kedves élvezetül szolgáland tisztelt olvasóinknak. — Szerk.

Next