Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-22 / 323. szám

leni, kivévén tán még azon egyet, hogy a hús ára jövő fe­bruár elejétől fogva 13 krra emeltetett. E szerint nagy gyű­lésünknek mai napon azaz jan. 10kén vége szakadt, megje­gyezvén, hogy ez alatt mindig főisp. helyettes ur ő méltó­sága elnökölt. TURÓCZBÓL. (Folyt, a 315. sz.hoz.) A levelezések’s e­­gyéb köztárgyak közöl, még im ezek érdemlenek megemlítést. 7) főispánunk az őt tisztválasztás-tartásra megkereső, ’s az od­.­zkei közgyűlésből hozzá intézett levelünkre adott válasz­ában a kknak és riknek a korteskedés megszüntetését ’s az ingerült kedélyek csilapodását átaljában ajánlván, a tisztikar­nak pedig a hátralévő tárgyak végképi elintézését kötelessé­géül tévén,egyszersmind ezeknek teljesítésével a tisztválasztá­si határidőnek kitüzetendését, ígéri. E válasz élénkebb nyilat­kozásokat idézett elő , és végre az L. pártján lévők hozzájá­­rultával, K. R. S. indítványa, miszerint főispán urnak meg­­h­assék, hogy az ingerült állapot, mellyben a megye egy két hónap előtt vala, azóta lecsendesült, a tisztikar a tel­­jesitendők teljesítésére van utasítva, egyszersmind az előbbi kérelem megnyiltatik,— elfogadtatott, ’s végzésül kimonda­tott. — 8) Pestmegyének a nádori félszázados ünnep iránt minket értesítő levele következtében teendő intézkedések, akkorra, midőn majd a határnap velünk tudatni fog, ha­lasztottak. — 9) Szinte Pestmegyének levele , mellyben Friebeisznak „Népjegyző“ czimü munkáját ajánlja, előfize­tők gyűjtése végett a szolgabiráknak kiadatni rendeltetett. — 10­ A zágrábmegyei ismeretes levél higgadt tanácsko­zásnak tárgya volt, és miután a szólók mellette’s ellene legnagyobb hiedelemmel nyilatkoztak — főleg azon körül­ményből indulva ki, hogy mivel sem Varasd megye, sem az állítólag megsértett Erdődy-család orvoslatot nem keres, tudomásul vétetett. ( 11) A gyűlés első napján számos ne­messég jelenlétében a voks-összeírások kellő renddel meg­­hitelesiltettek, alapos észrevételek, bármellyik párt részéről tétettek is, méltánylattal fogadtatván. ( 12) Azon kath. hitről evangélikusra közelebb történt átmenetek, mellyek t. i. a 18 évet meg nem haladtak irányában egy intézvény következtében vizsgálat­os jelentéstételre alkalmid szolgál­tak, törvényeseknek elismertettek; ebeli törvényességnek az, hogy az átmenetei semmi évekhez kötve nincs, és a 18 év csak a kérdés­ alattiakat kötelezi; továbbá hogy valamint kath. hitre bármelly esztendőben átmenni szabad, úgy ezen szabadságot a kölcsönös viszonyosság elvénél fogva az evan­­gelika vallás is igényli, szolgálván leginkább alapul, ez értelemben felírás határoztatok — 13) Két tisztviselőnknél gyakornokoskodó két nemnemes ifjú, a nemes ifjak példájá­ra, sőt azoknak, kik a hivatalképesség kiterjesztését mindig ellenezték, szorgalmazására, tiszteletbeli eskütté neveztetett; mi tanúságul szolgáljon, hogy mi a meghozott törvényt, bár létesítését elleneztük, tiszteljük, ellenére azon sok megyé­nek, mellyek saját szülöttiket csak hanyagul, vagy épen csak felsőbb rendelések által kényszeríttetve, ápolják.( 14) Élénkebb, sőt mondhatnám, pártféle vitára nyújtott alkal­mat egy szolgabirói jelentés, melly Mosócz városából az ott vásár alkalmával árulkodó zsidók kitiltatását tárgyazza, ’s minthogy daczára a szolgabirói jelentésnek, mellyben a helybeli elöljárók előadása alapján az foglaltatik, hogy Mo­­sóczon a zsidók ezelőtt soha vásárkor nem árultak, az ellen­kező állítatott,—végzésse­lön, hogy a tárgy kellőleg felvi­­lágosittatván az ü­gy ne koczkáztassék, hanem az árulás miké­­peni gyakorlata járásbeli főszolgabíró által részletesen nyo­moztassák ki ’s jelentessék be *). POZSONY, jan. 4. úgy hiszem kedves dolgot teendek kegyed olvasói előtt, ha egy igen becses és következményeire nézve fontos levelet közlök, melly nagyérdemű írójának el­veire ’s magyar őszinte szellemére világot vetend. A levél rozsopypiegye alisp.jához — mint ő felségéhez a horv. ügyek­ben kiküldött választmány elnökéhez—van intézve ’s illy ér­telmű. (Tekintetes első Alispán ur! A­ns megyének e f. é. ’s hó 11 kén’s utána következő napjaiban tartott közgyűlé­sének azon határozatáról, melly szerint a horvát ügyek eli­gazítására ő felségéhez terjesztendő felírásnak átadására t. uraságod elnöklete alatt egy küldöttség neveztetvén, azon küldöttségnek tagjául én is megválasztatám — tudósi itatván, el nem mulaszthatom, hogy a ns megyének irántam viselte­tett bizalmáért szives köszönetemet a­­. Alispán úrnak ki ne jelentsem, de egyszersmind azt is, hogy miután régen eltöké­­lett szándékom minden olly nyilvános politikai vitatásokban, mellyek kisebb nagyobb mértékben részint pillanatnyi inge­rültség kifolyásai, részt nem venni, e nagyraböcsült választ­mányi tagságot el nem fogadhatom, remélvén hogy őszinte nyilatkozásomat, mint elveim kifolyását, a ni megye nélkül nem veendi. Ha azonban eljövend azon idő, mellyben a pár­tok feszültsége megszűnvén, az anyagi jólét kifejlődésének szüksége a hon kiváltságos osztályának áldozatait megki­­gányadja, bizonyosan honfi kötelességemnek tartom az elsők közé tartozni és buzgó közbenjárásom által oda törekedni. ..mi­nden kiváltságos jogok, mellyek az alkotmány jobb kifejlődésének gátat vetnek, megszüntessenek, mert csakúgy leend a nemzet erős és gazdag, ha a hon polgárait egyenlő törvény biztosítja. E remény teljesültében öntudatom édes örömével,hogy e nagy czél eszközlését jogáldozatommal eszkö­zöltem, éltem fogytáig kielégítve leszek. Ki is egyébiránt ’stb. alázatos szolgája Herczeg Pálffy Antal m. k.“) — E levelet jó kézből kaptuk, ’s óhajtjuk, hogy azon buzgó ’s őszinte lé­lekkel, melly belőle szól,öleljék e tárgyat sok társai át. X.**) zene tánczra tüzelé a lobbanékony ifjúságot. A tánczviga­­lomra egy részvény ára nyolcz ezüst forint, ’s négy személyre szól; ezt drágának lehetne talán mondani, ámde a­ki sokalja, nem kénytelen részvényt váltani. — Egy ismerősünk tegnap­előtt nyolczadfél nap alatt Pak­sból Pestre érkezett, összesen hetvenöt pengő forintnyi fuvarbérért; egy jó barátunk ellen­ben Szatmár megyéből kilencz nap alatt érkezett Pestre, könnyű hintón, jó négy lóval, ’s egyik száz ezüst forintos lovát, Pesttől négy órányira, a gyilkos itt megölte. Ki mond­hatja tehát, hogy hazánk, ’s különösen középpontja, a gyors­­haladást és annak eszközeit rendkívül pártolja? — Egy uzsorás, ki pénzének rendkívül ügyes forgatása által kevés év alatt kétemeletes ház leírásához is jutott, nem­rég ugyan­csak megjárta. Ő ugyanis bizonyos harminczezer forintos váltót nyolczezer forinton sajátjává tevén, a jó nyereségnek ugyancsak örvendett; történt azonban, hogy a kérdéses vál­tó, és több társa ügyében olly körülmények fejlettek ki, mellyek birtokosaikat „kissé“ compromittálhatták volna. A kérdéses uzsorás tehát a szerencsétlen váltót­­ elégette, ’s e szerint nyolczezer forintjától örökre megvált. Egészségére váljék a derék öreg urnák! — Valaki különösnek találta, hogy néhány év óta a táncztermeket leginkább eleven virá­gokkal szokták diszesitni, ámbár ez igen természetes, mert e virágok arra emlékeztetik a hölgyeket, hogy ők is olly gyorsan elhervadnak, ha a tánczban mértéket nem ismernek, és különösen a keringőtől és vágtatótól nem óvakodnak. — Ezen farsang folytában az érdemes mészáros ezér is fényes tánczvigalmat készül adni. — A hontmegyei hires ze­nészbanda is Pestre váratik , de alkalmasint nem nagy viszhangra találand, mert itt már a Bihary és Egres­­sy-bandáké a dicsőség. — Egy jeles német iró tiszte­letére Pesten lakoma adatván, a tisztelgők többi közt szivére köték a derék költőnek, hogy valamikép a magyar irodalom­hoz ne pártoljon. Hazafiai szép kívánságukban őszintén osztozunk, mert többször tapasztalhattuk már, hogy az illy áttérések nem épen rendkívül gyümölcsözők. — Több me­gyében sokan ismét rendkívül rettegnek a marhadögtől; az igen természetes. — A kereskedelmi társaság csakugyan tengerihajót fog építtetni, mellynek még kormányosa is ma­gyar leend; gőzöseink már rég kizárólag magyar szelle­műek, mert csupán magyar kőszénnel tüzelnek. — Egy ma­gyar költő keservesen panaszkodott, hogy német versei nem kelnek; ki tehet arról, hogy Magyarországban kevés párthive van Priesznitznek! — Jövő tavaszra a budai rudasfürdőt is­mét négy fürdőszobával szaporítandják. Megfoghatlan, hogy olly sok a fürdő Budapesten, ’s mégis annyi mindenféle a tisztántalan kezelés! — Múlt héten egy kurta kocsma tulaj­donosánál motozást tartottak, ’s többnemü lopott fehérruhát találtak szekrényeiben, miket két rongyos betyártól vásárlott; az orgazdaság vádja alól azonban természetesen fölmentetett, mivel esküvel bizonyitá, miszerint ő nem is álmodta, hogy a finom ruha lopott jószág legyen, ’s nem is nyereségvágyból, hanem csak azért vásárlotta azt meg, hogy a szegény rongyos emberek ínségén segítsen. Világos! — A bécsi „Theater­zeitung“ tulajdonosa megbukott, ’s csupán egy papiroskeres­­kedőnek hatvanezer forinttal adós; milly boldog a magyar újságíró, ő soha nem bukhatik igy meg, mert illy összegig senki nem fogna neki hitelezni. — Az istenben boldogult „Almanachtársaság“ részvényeseit nagy örömmel tudósíthat­juk , hogy a könyvárosi végszámolás e hónap végével meg fog történni, és ezt azután rögtön nyilvános megnyugtatás követendi a megbízott választmány részéről.­­ A múlt va­sárnapi táncf­rgalom alatt egy budapesti „erélyes“ úr köpe­nyét ellopták, é s hogy lássa, mikép nem személyes gyűlölség vezérlő enyves kezeiket, tehát egyúttal hitvese burkonyát is magokkal vitték. — Silvester, kiről már érdeme szerint em­­lékezünk, nemzeti színházunk legjobb tagjai fölött „két heti tapasztalás után!“ olly vakmerően tör pálczát, hogy ezen nemzeti intézetünk ellen elkövetett bűnét szó nélkül nem hagyhatjuk. Bűnét, ismételjük, mert gúnyteljes lerántása egyenesen így szól az összes közönséghez: „íme, a legjobbak is i­lyenek, fordíts tehát hátat a nemzeti színháznak, mert ott semmi jót és szépet nem láthatsz!“ Többi közt ezeket mondja: „László Faust homunculusa, — nem bir megszületni.“ Sil­vester úr pedig halva lépett világba. „Szigeti azon emberek közé tartozik, kiket igen sokáig reményteljes ifjaknak szok­tunk nevezni.“ Boldog Silvester úr , önt bizonyára soha nem fogják reményteljes ifjúnak nevezni. „Szigligeti a színlapra ezt szokta írni: Kiadta Szigligeti titoknak.“ Szigligeti annyira Silvester fölött áll, hogy ezen gúnyszavakat meg sem hall­hatja. „Laborfalvi Róza sem Gertrud királyné, sem Marlbo­rough herczegné, hanem primadonna.“ Silvester úr sem pub­­licista, sem iró, sem kritikus, hanem — Silvester. Ez mutat­ványul elég, ’s ez egyszersmind utolsó szónk S. úrról, mert ezen gyönyörű kritikai virradása után mind a közönség, mind a színészek bizonyosan csak kaczagni fógják nevetsé­ges handabandáit, a mint illik. — © NYILATKOZAT­­A ,Budapesti Hiradó‘ 319. számú ,Hírharang­­­jában ennek t. ez. Írója azt, hogy a magyar polgárhad szándék­­lott jótékonyczélű tánczvigalmát minden tekintetben nemzeti szel­lem fogja átlengeni, nekem tulaj­donitá. Köszönöm becses jó vé­leményét, azonban az idegen tollakkal kegyeskedett pávához len­nék hasonló, ha e véleményében őt és az­ olvasó közönséget hall­gatásommal megmaradni engedném. Pest lelkes­ polgárai jobban érzik , sőt itteni tisztviselősködésem előtt is érezték már a haza és e város iránti kötelességeket, hogy sem buzdításomra szorul­tak volna. Mi csekély hatáskörömben még csekélyebb erőmtől és te­hetségemtől telik, azt nemzetiségünk fejlesztésére ugyan hasz­nálatlanul soha sem hagyom, de nem azért, mert a magyar tudó­társaság tagja vagyok, hanem azért, mert legerősb meggyőző­désem, hogy nemzetiségünk tökéletes kifejlődése nélkül e hon­ban az alkotmányos szabadság soha tartós és szilárd nem leszen. Költ Pestfen jan. 80-án 1846’ — II aCskovics­ Lajos'. BUDAPESTI HIRHARANG. A „Pesti körben“ múlt va­sárnap délután a tánczvigalmi zenepróba, ’s a szép magyar *) A kereskedés szabad, és vallása miatt abban akadályozni bárkit is, jogtalanság. — S­z­e­r­k. **) Megjegyezzük, hogy tisztelt X. jegyű levelezünk közléseit elvárjuk. — főszerk. 1 fijfllii’ÖK­Dk NAGYBRITANNIA. London, jan. 8. A nemzeti had (Mifiz) jövő tavaszszal történendő egybehivása és felfegy­verzésére részből történnek, részből nem sokára m­egtör­­ténendnek az előkészületek. A 18 évnél fiatalabb és 45nél öregebb férfiak, meg o­lyanok, kik 100 font sterlingnél ke­vesebb vagyon mellett két gyermekkel bírnak, ki lesznek véve a sorshúzás alól; ugyszinte a hadra nem képesek is, ha nem bírnak 100 font vagyonnal. Ellenben, a többet mint 100 fontot bírók, habár bénák és szám­os­ család atyjai Vol­nának is, sorsot kötelesek húzni, de helyettest állíthatnak. FRANCZIAORSZÁG. A par­kam­ara jan.­lőén a válasz­­felirati általános vitát befejezvén az egyes szakaszok tárgya­lására ment át. A két első pont elfogadtatott, Clarcourt­hy és Montalembert gr. a 7. és 81k pont közé a Lengyelország iránt szokásos e sorokat: „Tudva van Felséged előtt, hogy az igazság a béke legjobb biztosítéka, ’s kétség kívül nem felejt­end­­ el, hogy a Francziaországgal régóta szövetkezett nemzetek közt van egy, mellynek tetere a szerződések által ünnepélyesen biztosíttatott,“ beiktatni kivánták. A követ­kamara felirati tervében semmi nincs érintve, miről a trón­beszéd nem szólott, kivévén Lengyelországot, melly a fen­tebbi módon pártoltak­k. A partkamarában történt miniszeri nyilatkozat szerint a párisi erősítmények csaknem egészen készen vannak már, és az e czélra 1840 ben kívánt öszveg tökéletesen elegendő volt. A legfontosabb rendszabály, melly eddig a kamaráknak előterjesztetett, kétségkívül a tengerészet gyökeres átalakí­tása, melly 7 év alatt viendő véghez. A franczia tengerészet 1841iki jan.­ljén következőleg állott: a tengeri katonaság összes száma 125,272, vagyis 23,331 és több mint 1836 ban, a hajók száma: 268 vitorla- és 74 gőzhajó. Maekau ten­gerügyi minister következő rendes mennyiséget ajánl: 1) Vitorlahajókban 44 sorhajót (20at vizen 24el tartalékban és épülőtérben) 66 fregátot (40 vizen, 26 szárazon és készülő­ben) 60 korvettet, 60 briget, 40 könnyebb és 20 teher-, összesen 290 hajót. 2) Gőzösökben 100 gőzöst, mind vizen, ezek közt 30 sajátképen hadi ’s 600 és több lóerejüt, 380 legénynyel ellátott 400 lóerejü fregátokat hatalmas tüzérség­gel ’stb. — A szolgálat 1847ben 216 hajót kívánván meg, tartalékban még 124 marad. Ezen tengeri erő kifejtésére az évi rendes 6 millió frankon kivü 1 3,300,000 frankot kíván a minister évenkint hét esztendeig. A marokkói követhez Parisban most még Tunis követe járul, ki Marseillebe jan.­­án kikötvén Paris felé indult, hir szerint Tunis függetlenségének elismerése végett alkudo­zandó. Madagaskarban újabb tudósítások szerint a hovák a ke­resztények város fogadására készülnek; ’s igy az oda kül­detni szándékozott expeditio még halogattatik. Imiit adjuk a J. d. Débats-féle múltkor röviden említett és a királyi család dotaliojának tervére vonatkozó czikk lé­nyeges tartalmát, emlékeztetvén előbb, hogy a Soult mi­­nisterium, melly 1839iki május 12én alakíttatott, 1840 iki febr. végével már hajótörést szenvedett a dotalio keresztül­vitelének megkisértésén. Miután a conservativ pártot, ere­jében el nem bizakodni, intő alap, mond: Nem diadalmas­kodtunk zajosan az ellenzék legyözetése felett a kamara el­ső munkálataiban, először is, mert a kamara az országot képviseli; az ország csendes és megelégedett, miért legyen a kamara ingerült és elégedetlen ? másodszor, mert sok függ attól, hogy a conservatív párt el ne szunyadjon első előlépései után. Gyakran roszul kezdődött, é s mégis jól végződött a gyűlés; ha nem akarjuk, hogy a jól kezdődött roszul végződjék, résen kell állnunk. — Mi Angliában legújabban történt, szembeszökő jele annak, mennyire ked­vez ott a közvélemény a Francziaország iránti barátságos vi­szonynak. Egy, már csaknem megalakult ministerium szét­oszlott csupán azért, mert attól tartottak, hogy annak egyik tagja Francziaországban a közvéleményt nyugtalanítni fogná az 1840diki emlékezetek felfrissítése által. Anglia érzéke­nyebbnek mutatkozott irántunk, mint minőknek lenni Anglia iránt, mi magunk jónak tartottuk. Bizonyára, Anglia maga ura, mi nem toljuk fel magunkat közbenjárásra ministerei­nek megválasztásánál, és nem mondunk velőt semmi brit státusférfiú ellen; e vetőt azonban Anglia maga mondta ki, Francziaországra szegezett szemmel. A whig ministerium megalakul, ha nem létezett volna egy, egyetlenegy név! És e név feláldoztatott azon óhajtásnak, hogy rövid időre se mutatkozzék j­elleg és kétség a két cabinet, két fejedelem, két ország barátságos egyetértésének fentartása iránt. ’S ezért az okos és meggondoló angolok, kik a becsületet és függetlenséget olly nagyra tartják, mint a világ bár­mellyik nemzete, még nem hitték magokat lealázva lenni. Ha ez nálunk történnék, és valamelly minister hasonló okból mel­­lőztetnék el, milly zajt ülne miatta az ellenzék! Milly őrjön­géssel harsogtatná a marseilleit és e dalt: Jamais en France, jamais l’Anglais ne régnera. A marseilleit énekelni, és Xivi Lajos, Napoleon és az orleansi szűz árnyékait felidézni An­glia ellen, míg Anglia irántunk fél év óta a szives jóakarat minden kigondolható bizonyítványait nyújtja, nem ferde felfo­gása ez a közvéleménynek? Énekeljét­ek csak a marseilleit, ez alkalommal bizonyára senki nem tart veletek. Átfuthatnánk minden világrészt, mindenütt azt találnék, hogy az ügyek állása az ellenzék állításait meghazudtolja, azon ellenzékét, melly ócska és elkoptatott szólásmódjaihoz ragaszkodik, habár ezek már minden értelem híján vannak. A conservativ párt felül van, de vigyázzon magára, maradjon mérsékelt és tartson szigorú fegyelmet rendeiben. A győzelem is szírt, pedig tán legveszedelmesebb. A meghasonlás csakhamar megfosztana benneteket attól, mit az összetartástól nyerte­tek. A hatalom polctán nem álló ellenzék hibái könnyen el­felejtetnek ; az uralkodó párt hibái az egész országban meg­érezte­tnék, és egyetlen szeszély tíz évi fáradság gyümölcsét 51

Next