Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-11 / 454. szám

tértekkel foglalkoznak becses figyelmüket mindenek fölött a Pest-miskolczi rónaira is kiterjeszszék, mert ennél fontosabb és szebb jövendőjü vállalat az egész hazában nem találtatik — Lichtenstein József. •Megyék. UNGBÓL. September 2-án. A múlt hó utolsó napja két megyei ünnep volt, ünnep melly nemcsak külsőségen ala­pult, de hol a szív is, — mind azok szive, kik hévvel csügg­­nek megyéjök jóllétén’s boldogságán,—örömtől fendobogott. Szeretett föisp. helyettesünk bevezetési határideje volt az ; délután egy számostagu küldöttség falusi lakára menvén, ennek kíséretében jött estefelé székvárosunkba ; itt mindjárt annak elején, a helybeli zsidó­ község által emelt diadal­­kapu alatt, annak egyik tagja, és leánya által üdvözöltetett, tovább haladván csakhamar egy hasonlókép a város által épített diadal­ív mellett, ennek ügyvéde köszönte meg; in­nen a zászlóik körül sereglett czéhek, felállított sor­kato­naság és a megyei hajdúság között, taraczk-lövések és a népözön szűnni nem akaró örömrivalgásai között hajtatott be a megyeház udvarába, mellynek lépcsői alatt ismét nagy küldöttség fogadá. Mind­ezen megköszöntő szónoklatokra , m. a helyettes rövid , szívből jövő, és azért szívhez is szóló egyszerű szavakkal tolmácsoló örömmeglepetését és köszö­netét. Este az egész város fényesen ki volt világítva, helyen­­kint alkalmi versek és mondatok transparentekben diszlének, mellyek közt említést érdemel a városházán lévő, mellynek egész eleje mint egy fényárban úszott, közepén a főisp. he­lyettes arczképével, ’s a zsidótemplom udvarán lévő, hol ő mlzga, ki számos társaság kíséretében mindezt bejárába tanító által egy jeles magyar beszéddel üdvözöltetett. Szép látvány volt a szokatlan fényben úszó utczákon hullámzó tö­meg, melly majd valamelly felirat előtt csoportosult, majd elválva különböző részekre hullámzott, közben közben han­gos éljenzésekben törve ki a közöröm; később a megyei ifjúság fáklyás zenével tisztelé meg őt; mind ezekből és min­den arczról elégültség sugárzott, melly kitörni szokott, mi­dőn hő vágyaink teljesültét látjuk, és az érdem diadalát. — Másnap reggel a főisp. helyettes a megyei közönség kísére­tében hallgatá meg a szent misét, és a templomból kijővén a megyei terembe léptünk, hol a szokatlan nagyszámú ren­dek küldöttség által hivált meg elnöki széke elfoglalására; mi megtörténvén , miután a kinevezési oklevél felolvastatott, és a hitet a jelenlévő helybeli óhilü püspök kezeibe létévé, ősi szokáskint a négy fész.biró által székében, szűnni nem akaró örömzaj közt, magasra emeltetett; ezután egy ügyes tollal szerkesztett és virágos nyelven előadott szó­noklattal járult a megye rendeihez, elmondó politikai el­veit, es a király, haza és megye iránti kötelességeit; mi is­merjük azokat, és ismeri a hon, mellynek törvényhozói ko­szorújában ő is fénylért, és tiszta jellemét, és igazságsze­­retetét volt időnk 16 évi megyei hivatalkodása ideje alatt eléggé tapasztalni . Válaszul a megye nevében a főjegyző tolmácsoló örömünket, miután még az elmondott beszédek kinyomása elhatároztatott volna, és ő méltósága néhány táblabirót és t. tisztviselőt nevezett ki, a gyűlés eloszlott. — Ebédkor fényesen vendéglé meg ő méltósága a megyei kk és riket számra mintegy 300 egyént.—Most még néhány ko­molyabb szó a Pesti Hírlap rngi levelezőjéhez, ki azon lapok 730dik számában ellenünk is kiönté haragját; mi nem aka­runk azon sorok részletes c­áfolatába ereszkedni,­­ becsesb előttünk a közönség méltánylata, és jobban tiszteljük az ál­talunk pártolt ügyet, semhogy minden firkálást feleletre mél­tatnánk, bár a lev­ ur minden sorából egyegy ellenmondó rí ki, és önmaga is elegendő fegyvert nyújtana megczáfolására; de vannak vádak, mellyek csak akkor nyernének jelentősé­get, ha azokat feleletre méltatnék, annyival inkább, mert a „hazugság, rágalom“ ’sat.­féle faragatlan kitételek, sem mü­­­veit íróhoz, sem műveit közönséghez nem illők, azért figyel­meztetjük a lev. urat, önmaga miatt, hogy másszor job­ban válogassa meg szavait, különben hinnünk kellene, hogy önt is, mint a madarat hangjáról kell megítélni; egyébként ezentúl is csak írjon bár­mit tetszik, mi nem sokat gondolunk azzal, mi véleményben van , vagy lesz felőlünk; mi most és mindenkorra befejeztük önnek­ ügyünket, és nyugodt lelkiismerettel követendjük azon pá­lyát, mellyen eddig haladtunk : leplezetlen megírni az igaz­ságot, részrehajlatlanul a köztanácskozások folyamát; fel­tárni minden titkos rugót; megróni a visszaélést, bár honnan támadjon is az; harczolni az értelmi­ erő túlnyomó befolyása mellett, bármilly színezetű legyen is az; pártolni a jót, bár honnan jő is az, és elvünkhöz híven ragaszkodni. —­ — KISFALUDY-TÁRSASÁG. A magyar népköltési gyűjtemény második kötete immár sajtó alatt van, és világ elé kerül a jövő oét. elejére. E második kötet nem pusztán folytatása , hanem bizonyos tekintetben kiegészítője lesz az első kötetnek, mert adatni fog benne a dalokon kívül egy néhány ívre menő értekezés a magyar népköltészetről, bölcseleti, történeti, szép- és lélektani szempontból; továbbá egy, mind a két kötetre szóló tartalomjegyzék, a dalok vidékeinek, honnan beküldettek, a mennyire lehet, hü és pontos közlésével. Uj rovat leszen azon dalok, mellyek ismert költőktől mentek már által a népbe , ’s gyűjtőink által a nép ajkáról másoltattak le, illy czim alatt: ismert költők népdalai. Uj lészen az is, mit Székely népdalok czim alatt fog hozni e kötet egye­­nesen Székelyföldről nyújtott közlések után. — Ennyit a kötet­ből általánosan , és előre. — Most egy szives kéréssel fordulok a tisztelt közönséghez. Jól tudom ugyan­is, hogy hazánk külön vidékein, leginkább az ausztriai szélek felé, az ld e kötet majd 1 ft 36 kr , majd 1 ft 48 kr , sőt 2 p.forinton is árultatik ; pe­dig bolti ára csak 1 ft 20 kr, minélfogva óhajtanám, hogy azon tisztelt hazafiak, kik e gyűjteményt folytatva leírni kívánnak, valamint azok is, kik aláírási íveket fogadtanak el, tennének rendelést nálam folyó September végéig;’s igy a lehető­leg jutányos és pompás kiadáshoz egy poftért hozzá juthatnának, mi végett mind azokat, kik a mondott i­d­e­i­g jelentkeznek, úgy tekintem, mint előfizetőket, mert azontúl a könyvára 4 huszas leend. Nagysága mintáz­ásó köteté, 30 ív. — Igen fájlalnám , ha én olcsó könyvet akarván adni közönségem kezébe , csak hogy minél jobban terjedjen az, czélomat el nem érném; azért is teljes bizalommal reménytek a nagyérdemű kö­zönség méltánylatában. Pest, sept. 4én 1846. Erdélyi János s. k., szerkesztő-kiadó. (Lakásom czukor-utcza 496. sz.) IPAREGYESÜLET. Az iparműkiállitásnak, hogy a kirendelt mű és dijbiróságok bírálati munkáikat teljesíthessék, még néhány napig rendezetten kelvén maradnia , annálfogva , ’s tekintetbe véve azon élénk részvétet, mellyet a t. ez. közönség sűrü láto­gatásaival tanúsított, ’s engedvén a számtalan egyesek által elő­adott óhajtásnak is, az iparműkiállitás még a folyó hónap 10 — 11 — 12kén azaz csütörtökön, pénteken és szombaton, de csak délutáni időben, 3 —6 óráig a tisztelt közönség számára is nyitva leszen, a reggeli időben csak a mű- és dijbirák nyerhet­vén belépést. Vasárnap pedig e f. hó 13kán egész nap a tisztelt közönségnek m­arad nyitva a kiállítás. Pest sept. 9-én 1846. — Cs­a­n­á­dy jegyző. ---------------­NEMZETI KÉPCSARNOK. A József-nádor nemzeti képcsar­nokot alakító egyesület pénzalapjának gyarapítására közelebbi napokban 6 cs. kir. fensége Károly főherczeg 150 ezüst fiát méltóztatott az intézet pénztárába kegyesen beküldetni. Ő cs. kir. fenségének e nemzeti vállalatunk iránti magas figyelmét és részvétét, mint a magyar nemzet iránti kegyes hajlandóságának nagybecsű újabb tanujelét, örvendetes tudomásul hozza Mátray Gábor, egyesületi titoknok. (A természetvizsgálók Kassán és Eperjesen. Vége.) Visszatérve már most a gyűlések folyamára, nem hagy­hatom említetlenül sem a jeles készületeket, mellyek a kü­lönféle szakok tudományos elfoglalására kivált Eperjesen ’s Magyar-Istán tétettek, ’s mellyek mindenek felett a rögtön­zött természettudományi ’s iparkiállitásokban mind a két me­gyei székvárosban történtek, mind a vendégszerető szíves­séget , melly velünk mindkét helyütt érezteté, hogy testvé­reink között mulatunk. A két székvároson, ’s a gyűlések el­nökén kivül, Ocskay megyés püspök, Richter praelatus, gróf Haller Ferencz, az egyenes lelkű honfi, ’s Fejérváry, kinek archaeologiai gyűjteménye páratlanul áll hazánkban, tárták ki a gyülekezetnek legpazarabb kézzel vendégszerető teremeiket. — De alulirtnak gondjait leginkább a két megyének mező­gazdasági állása vonzá magára, ’s habár az idő nem engedé, e tárgyban alapos és részletes ismereteket szerezni, a körül­mények és nyilatkozatok áttekintése őt mégis azon meggyő­ződésre vezérlé, hogy a két megye, mellyek mindegyikét maga nemében a természet ezer áldásával halmozá el, egy szebb és hasznos­ mezőgazdasági jövendő küszöbén áll. Ke­zeskedik ezért a haladási ösztön , melly e megyék jobbjait áthatja; az előszeretet, mellyet ma már számosan a mező­­gazdaság üzletéhez közvetlenül ’s személyesen fognak; ’s végre azon hatalmas rugó, mellyet a növekedő értelmiség, ’s egyesek törekvéseinek szerencsés sikere nyújt, hathatósan támogatva néhány erélyesebb ügybarát ösztönző ’s izgató befolyásától ’s erejétől, így Kassa városa határiból már az ugar és közlegelő számkivetve , ’s ezzel az utolsó lánczszem is szétszaggatva van, melly a sors által nyugati műveltségre utasított magyar fajt az ázsiai nomád­ élet emlékeihez köté. ’S ez bár főleg Farkassányi Sámuel tb. ur, legszilárdabb jellemű munkás hazánkfiai egyike erélyes közremunkálásá­­nak gyümölcse, mégis jellemző a városi derék polgárság ér­telmi fokára nézve. — E város határát diszesíti Háry Ká­roly nagy kiterjedésű gyümölcsfaiskolája is. Kassa mezei szorgalmát nem tükrözi ugyan teljes mér­tékben vissza az abaúji nemesi jószágok és jobbágyság gaz­dálkodása, de tisztelettel említeték a helybeliektől a Vitéz­­nemzetség birtokának rendezettsége, Patay Sámuel jeles gaz­dálkodása, a nagyidai és csákányi uradalmak példás előme­netele , Szentimreyek értelemmel párosult szorgalma, mint első életjelei egy becsesebb földművelési korszaknak. — Sáros e reményteljes mozgalomnak még észrevehetőbb ta­núságait adja; dicsérettel szólották Hedry Erneszt jószágai mibenlétéről; Bujánovics Eduard és Pillér Gedeon gazda­ságaik okszerű példákat említetnek; gr. Haller Ferenznél a haladás barátjára mezőgazdasági intézkedéseiben is ráismer­tünk; de azt, mit én valóban okszerű, teljesen kifejlett, szép és hasznos gazdaságnak tartok, Bu­d­am­éren láttam, mint a hőkeblü hazafi, ’s szenvedélyes gazda Uj­váry László t.bi­­rónak teremtményét. Óvakodom azonban ezúttal e remek gaz­daság bővebb leírásába ereszkedni, mert a jelentés körét az túlhaladná; legkedvesb vágyaim közé tartozik mégis, mielőbb közelebbről megismertetni azt a hazai gazdaközön­séggel , mellynek igénytelen tehetségeimet feláldozni éltem czéljául kitüzöm. — Hassa át mezőgazdáinkat derék Uj­­házynk szelleme, ’s rövid idő múlva más alakot öltend ápoló kezeik alatt a föld; járjon mindenütt, mint Budaméren, háziasság nemes ízléssel, takarékosság áldozatkészséggel, állhatatos kitüres munkássággal, folytonos tanulás helyes megválasztással ’s tapintattal, és mindenekfelett szigorú szá­mítás renddel és logicával karöltve, — ’s felviruland a haza, ’s legközelebb Hernád és Tarcza völgyei, mellyeken Abauj és Sáros legszebb részei elterülnek, Olaszhon virágzó má­saivá leendenek. — Jövő évben a természetvizsgálók gyülekezete S­o­p­r­o­n­y­­ban fog megtartatni, ’s az elnökséget, mint hallik, fömgy Eszterházy Pál ő herczegsége, polgári fényes állásra szintúgy, mint szellemi magas műveltségre Sopronynak ,’s honának dísze — elfogadá. ’S e szerencsés körülmény egy­szersmind záloga, hogy az ott teendő tudományos előké­születek méltó arányban leendenek a gyülekezet évről évre emelkedő kifejlettségével, mi ugyan bármellyik szakra nézve KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA, London, aug. 29. Tegnap végre bevégeztetett az idei nevezetes országgyűlés, még pedig minden ünnepélyesség nélkül. Némileg polgári háborúhoz hasonlított az­­ az uj gabonatörvény több mint a reformbill kiegészítése , mert míg ezáltal a polgári rend jogszerű részt nyert a törvényhozásban, az uj gabonatörvény által tulnyo­­móságra emelkedett a földbirtokos aristocratia felett, melly olly sokáig uralkodott az országon. Az alsóház most népsze­rűvé és a nemzet valóságos képviselőjévé lett. Ez fájt legin­kább, mert Peer úgynevezett elpártolása csak e ténynek, a polgári rend tulnyomóságának következménye ; méltán le­­győzöttnek érezték magukat innen a keserű személyeske­dések, mellyek a gyűlés végéig tartottak, sőt végén a Lyndhurst és Bentinek lordok közti versenygésben leginkább mutatkoztak. A gyűlés ünnepélyes berekesztése diadalhoz hasonlított volna, mellynél a legyőzött angolok a védlettek leendettek; egyik párt győzelmi ünnepe lett volna az egy másik felett, a polgári háború befejezése után. Ez lehetett fő oka, miért rekesztetett be a gyűlés olly nesztelen, sőt a szokásos ünnepélyesség nélkül, mintha tisztelni akarták volna azok szomorúságát, kik véleményök szerint nagy vesz­teségeket szenvedtek. Ezenfelül a királyné sem a league, sem a conservativek, sem a védlettek, hanem egyedül a nemzet királynéja. Illy szellemben volt fogalmazva a trón­­beszéd is, egészen engesztelő és csupán a gyűlés főeredmé­nyeit összefoglaló! Egyiránt illett az mind Peel ministeriu­­mára, mind a mostanira. Mi Peelt illeti, leveléből Lyndhurst lordhoz, mellyet ez a felsőházban Bentinek lorddali czivó­­dása alatt felolvasott, ’s mellyből az tűnt ki, hogy Peel sem­mi módon nem akart új összeköttetésbe lépni a torykkal a whigek ellen, minden félét következtetnek. A radicalok ör­vendve kiállnak fel: Lássátok! Peel nem akar tovább a to­rykkal tartani, a whigek szolgájává nem teheti magát, nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a nép­párt vezérségét vegye át a parlamentben és a szabadelvű párt szétszórt elemeit egyesítse, míg ez saját ministérium képezhetésére öregbed­­nék. Valami van a dologban: a league és a nemzet jól tud­ják , hogy nem Russell, hanem Peel döntötte halomra a ga­bonatörvényeket és juttatta győzelemhez a szabad kereske­dés elveit. — szóval, ő népszerűbb mint lord John, ki csak hézagpótlónak tekintetik. A whigek előnye csupán Izlandra látszik szorítkozni. Izland csendes volt az utolsó whig mini­stérium alatt, és most is az. Peel ottan megakadt, mert ál­lásánál fogva a közhivatalok hatalmát az orangisták, vagy legalább a protestáns érdek kezeibe tette, mi természetesen rész­vért szült a másik, számra nagyobb pártban, a tulaj­­donképi népben. Azonban épen azáltal, hogy Peel elszakadt azon párttól, melly­et az írek előtt gyűlöletessé tette, ez aka­dály is végkép elenyészett; sőt a mi több : hivatalának lete­vésekor a legbuzgóbb kifejezésekkel igére, mikép ezentúl a 1 171 is, a természet minden kincseivel atyailag megáldott Soprony­­megyében könnyen eszközölhető; de leginkább mezőgaz­dasági tekintetben, mellynek nincsen ága, mi ott szint annyi elhirültséggel, mint sikerrel képviselve nem volna; — ’s azért bizonyosak is lehetünk, hogy az ott megjelenendő mező­gazdák tapasztalati, okulási ’s haladási vágyaik gazdag forrásokra, ’s tanulságos felvilágosításokra számolhatnak. — Pesten aug. 31. 1846. T­ö­rö­k J­ános, egyesületi titoknok és képviselő. (M. Gazda után.) A MAGYAR IRODALOM mezején legújabban ismét kö­vetkező elmetermékek jelentek meg: Szegény gyermekek könyve, nádor , cs. kir. föherczegsége félszázados hivatalkodása kedves emlékére. Irta Fekete János. Nyomatott Bécsben 1846. 12 réd. 60 lap. (A szerző urnak, ki magát több illynemü munkái által olly nemes és melegkeblü gyermekbarátnak tanulttá, legyen szabad itt előszavában nyilvánitott óhajtását viszhangoztat­­nunk: t. i. szerény szándéka megközelithetéseül adja az ég megnyerhetni honunk lelkesb fiai és lányainak azon magas tetszését, miszerint e munkácskát tanulni szerető szegény gyermekek közti kiosztásra méltassák.) Ára 6 pkr. Olvasókönyv városi és falusi gyermekek számára. Pest, 1846. Kiadja Heckenast Gusztáv. 128 lap. (Tartalma e könyvnek: a gyermekek értelméhez alkalmazott igen czélszerü és tanulságos tárgyak.) A középkor történetei. Vezérfonalul a történet­­tani oktatásban. Irta Kis Lajos. Pest, 1846. Kiadja He­­ckenast Gusztáv. 99 lap. Világtörténet a legrégibb időktől a legújabb korig. Tárgyalva dr. Edvi Illés László által. I. II. kötet. Ösz­­szesen 670 lap. Pest, Heckenast Gusztávnál. (Szép nyelven ’s rövid-velősen irt hasznos olvasmány.) Tagosztály. Kézikönyvül különösen tagositó föld­­birtokosok ’s bírók számára, egy kőnyomattal ’s 6 táblával. Irta Mies­key Imre, hazai mérnök. Pápán, 1846. 70­1. Ára 30 pkr. Természetrajz elemei, az ifjúság számára. Irta Hanák kér. János, kegyesrendi tanár. Pesten, Hartleben Konrád Adolf sajátja. 1846. (Ezen második javított’s 114 fametszvénynyel bővített ’s 118 lapra terjedő munkát méltán ajánlhatjuk az ifjúságnak tanulmányi könyvül.) Magyarok születésnapjai. Második közlés. A múltat és jelent illető. Három rézmetszvénynyel ellátva ki­adta ponori Thewrewk József. Nyomatott Schmid An­talnál Pozsonyban, 1846. 158. lap. — A szerző öt árvájá­nak sajátja. Ára 2 pft. (Az első közlésnek, melly „Hongyü­­lési emlény“ czim alatt jelent meg, példányai elkelvén, sajtó alatt van; a harmadik közlés is nem sokára sajtó alá kerülend. A magyar váltótörvény hiányai, és azoknak kiigazítására javaslatok. Irta Pajor István, váltójegyző és ügyvéd. Pesten, Emich Gusztáv könyvkereskedésében, 1846. 78­­. Ára 40 pkr.

Next