Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-27 / 463. szám

részek visszacsatlásából; ez utóbbit csak az első nem sike­rülése esetében,­­s csak is olly feltételek alatt óhajtják, mellyeket több országgyűléseken is elősoroltak. Azon gyön­­­gédség és méltányosság, mellyel Zaránd megye Erdélyhezi viszonyai iránt tanúsított, remélni jogosítja, hogy valamint 5 követei által, Erdély jóléte előmozdítására a t. kk. és rrkel együtt kíván működni, úgy más részről a t. kk. és rrk is az unió üdvös eszméjének érlelésére, kormány és nemzet általi megkedveltetésére befolyással l­ezdenek. (E rövid vázlat­ban közlött nyilatkozatát szóló követ jegyzőkönyvbe kívánta iktattatni).— Fogarasvidék egyik k.: A jegyzőkönyvbe ik­tatni kívánt nyilatkozatot nem véli minden észrevétel nélkül hagyhatónak ; azon nyilatkozat szerint ugyanis lehetnek olly esetek mellyekben Zarándmegye óhajtja a részek Magyar­­országhoz csatoltatását. Szóló nézete szerint legalább annyit szükséges volna e kérdésre vonatkozólag a jegyzőkönyvben kifejezni, miszerint a kk. és rrk fentartják jogukat a partium ügyérek­ nézeteiket akkor fejteni ki, mikor e tárgy napiren­den leend. -rr Közép Szolnok idősb köv.: Küldői valamint 1837ben és 41 ben, úgy most is kijelentik, hogy Erdélytől, mint partium, elszakadni nem kívánnak. Utasítása tartja, hogy ha a részek elszakasztását megakadályozni nem sike­rül, eszközölje az általános uniót. Fentartja annak idejé­ben az e tárgyhoz szólhatást.—Elnök: Úgy látja, hogy a kk. és rrk a partium kérdéséhez csak akkor kívánnak szólani, ha sor kerül reá: menjünk át a lajstromra. — Tordamegye egyik követe elősorolta a lajstrombeli sé­relmeket. Beszédének rövid tartalma ide megy ki. Az or­szág rendet múlt országgyűlésről is felterjesztették ő felsé­géhez a lajstrom iránti sérelmeket, de nem hogy orvosolva volnának, sőt nevelvék. Ezen sérelmek ügyében felszólalni, annyival szorosabb alkotmányos kötelesség, mennyivel két­ségtelenebb, hogy minden törvényhozó testületnek leg­első teendője magát számbavenni. A lajstrombeli sérel­mek kétfélék, úgymond: régiek és újak. (Szóló követ felolvassa itt a régi sérelmeket a múlt országgyűlés jegy­zőkönyvéből.) Új sérelem pedig a szász nemzet ispánja választása módjának törvényhozási utón kívüli változtatása. Kettős sérelem ez: a kormány és nemzet részéről. Szóló bővebb taglalásába ereszkedik. Jóvá tehetni azt itt az ország­gyűlésen. Adják be t. i. a nemes szász nemzet követei az ispánválasztási új rendszert az országgyűlésnek, hogy tör­­vényczikkbe iktattassék. Mi az elősorolt sérelmek orvoslása módját illeti, szóló véleménye röviden az, hogy egy felirat­ban terjesztessenek fel, mint az 184­1­ki országgyűlésen tör­tént. — Egy kir. t.biró véleménye a lajstrom iránti feliratra az, hogy ezen felirat bővebb tárgyalása és felterjesztése későbbre, t. i. akkorra halasztassék, mikor a sokszor ér­dekelt királyi leirat szőnyegen fog lenni. — Egy más kir. t.biró nem látja helyén, hogy a lajstrom tárgyaltatik. Az 1791. 11. t.czikk azt rendeli, hogy legelsőbben a kir. elő­adások vétessenek fel ’s velök kapcsolatban a sérel­mek. Ha tehát sérelem van a lajstromban, azt a kir. előadá­sok során a 4ik ponttal kívánja tárgyaltatni. — Szebenszék egyik követe törvényellenesnek tartja a lajstrombeli sérel­meket előlegesen tárgyalni. A mostani leirat szavai is tisz­tán azt parancsolják, miszerint: ante quasvis alias delibe­­rationes ’stb. Mihez képest a lajstrombeli sérelmek tárgya­lásának most helye nem lehet. — Kolozsmegye egyik köv. megjegyezte , hogy a tegnapi ülés jegyzőkönyvében már benne áll, mikint a lajstrom van a mai tanácskozás tárgyául kitűzve. — Egy kir. hivatalos több országgyűlések jegyző­könyveiből úgy látja, hogy az ország rendei mindenkor a lajstromot olvasták fel legelőször. Véleménye az, hogy most is olvastassék fel. Mi a benne lehető sérelmeket illeti, tár­gyalásukat akkorra kívánja halasztani, mikor az e tárgy­beli kegyelmes királyi leirat szőnyegen lesz. — Egy más királyi hivatalos szinte a lajstromot a királyi előadások során a 4-dik pontban kívánja tárgyaltatni. — Csik­­szék egyik követe a Tordamegye követe által elősorolt sérelmeket pártolja , csupán annyit tevén utasítása követ­keztében hozzájok, miszerint küldői tetemes sérelemnek te­kintik azt, hogy a kir. hivatalosok kinevezésében a törvény­­hatóságokra való tekintet annyira el van mellőzve, hogy a Csikszékben lakó nemesek közöl e jelen országgyűlésre azo­kon kívül, kik hivataluknál fogva szoktak kir. hivatalosak lenni, senki sincs kinevezve. Mi végre, a napirenden levő tárgyra vonatkozólag, azon kérdést illeti, várjon a lajstrom­beli sérelmeket most, vagy később kelljen-e felterjeszteni, a tanácskozási jó rend kívánván, hogy egyik tárgyról a má­sikra átmenetei ne történjék, valamig teljesen be nincs fe­jezve, óhajtja, hogy a felírás, mihelyt az e tárgybeli ta­nácskozás bevégződik, azonnal felterjesztessék. — Elnök: Miután a kk. és rr. többsége szóló elnök véleménye ellen a közelebbi ülésben a lajstrom tárgyalását elhatározta, nézete szerint a mai ülésben visszamenni e kérdésre többé nem le­het. Különböző véleményeket hallott a lajstromban található sérelmekre nézve. Ha mélyen akarnának a kk. és rrk e tárgyba ereszkedni, napokat tölthetnének el. Azt hiszi, egy kérdéssel mindennek véget vethetni, mondják t. i. a kk. és rrk. kívánják-e mindazt, mit a múlt országgyűlésen a lajst­rom tárgyában mint sérelmet felterjesztettek, most is úgy tekinteni, vagy pontonkénti tárgyalásukba kívánnak bocsát­kozni? Először tehát azt kell elhatározni, állanak-e a kk. és rrk mindazon nézetek mellett, mellyeket 1841 ben kifejtet­tek ? (Közfelkiáltás­t állunk.) Méltóztassanak felállás által a többséget kimutatni. (A kk. és rrk majd mindnyájan feláll­nak.) Ha a kk. és rrknek még uj sérelmük is van, miily­en­nek a szász ispán választása módját nyilvánították, azt maga utján tárgyalhatják. Ezek után azt is szükséges lesz elhatá­rozni: a felírás most történjék-e meg, vagy később? — Egy kir.hivatalos a Torda követe által felolvasott sérelmeket ma­gáévá nem teheti. A szász ispán választásában sem lát sé­relmet. Ha a regalisták igen nagy száma sérelem, törvény­hozás utján kívánná orvosolni. De mivel ezen állítólagos sé­relmeket az ország erdei több országgyűléseken már tár­gyalták , az 1791: 11. t. sz. rendelését követve, a kir. elő­adások után kívánná felvétetni.— S­unyadmegye követe el­nök ö­nmatga által kitűzött azon kérdésre: most vagy ké­sőbben kívánják-e a kk és rika lajstrombeli sérelmeket fel­terjeszteni, utasítása értelmében az 1841 beli gyakorlat mel­lett szavaz. Hunyad m. a legelső, bármelly tárgyban teendő felírás mellett külön feliratban óhajtja ő felségét megkéren­­dőnek, hogy az idézett törvényeket megtartani méltóztassék. — Elnök ö­nmaga úrra figyelmezteti a szólókat, hogy a lajstrom tárgyalása van szőnyegen; ha a követ urak indít­ványokkal akarnak fellépni, kérjenek sort rá. A törvény rendeli, hogy valamit egy tárgy feletti vitatkozások be nem fejezzék, másra át ne menjenek. — Fogarasvidék követe. Sok országyülési tanácskozáson volt úgymond jelen, de illyenben, mint a mai, melly, nem mondja szenvedélyesben, de zavarosabban folyt volna, soha sem. Beszélünk a lajstrom­ról a nélkül, hogy előttünk állana, vagy a mai ülésben fel­olvasták volna. Némelly szónokok hozzá szólottak érdemle­gesen, mint Torda m. követe és egy k. t.biró ur. Voltak mások, kik vissza akarván térni a múlt ülésben bevégzett kérdésre, a felett akarnak vitatkozni, várjon kell-e lajstro­mot tárgyalni vagy nem. Ez a jó renddel meg nem egyez­tethető. A következetesség kívánja, hogy ok nélkül a múlt orsz.gyülési határozattól el nem távozván, az akkori sérel­meket ma is azoknak ismerjük. A r. kath. püspök korm. ta­­nácsossága épen azon ponton áll most is, mint állott a múlt orsz.gyüléskor. A jelenlegi püspök ő maga személyét senki­­sem tiszteli inkább, mint szóló követ; de a Leopoldi diplo­ma 8dik pontja ’s az 1791 : 20dik t.czikk meghatározza, mi­kint lehet valaki consiliáriussá; a tistelt egyházfőnök korm. tanácsossá tétele nem az idézett törvények rendelete szerint történt, ’s ebben rejlik a sérelem. így áll a dolog azon tör­vényellenes czimekre nézve is, mellyek némelly nevekhez mellékeltetnek. Consiliariusnak mondatik olly egyén, ki or­szágosan azzá választva nem volt, így a kormányszéki titok­­nokokkal, és azon érdemes egyénekkel, kiket szóló mint regalistákat üdvözöl, de mint követeket törvényesen megje­lenteknek nem tekinthet. De mind­ezeknél van egy sokkal fontosabb kérdés, melly alkotmányunknak nem külszinét, hanem lényegét tárgyazza, és ez a kir. hivatalosoknak a kö­vetekét sokkal túlhaladó száma. Távol van szóló, hogy egyes regalisták személyét gyanúsítsa. Nem személyekről, csupán tényről, politikai igazságról van itt szó. Alkotmányos ország csak ott lehet, hol a törvényhozó hatalom, fejedelem és nem­zet közt meg van osztva. Nálunk a törvényhozásnak fele ré­szét őfelsége gyakorolja, tőle függvén a törvények megerő­sítése. Méltányos és igazságos lenne, ha a joggyakorlat e pontnál határozódnék, úgy, mint más alkotmányos országok­ban. De nálunk ez nem így van, mert a törv­hozó testnek egy nagy részét a regalistákat ő felsége hívja meg. Igaz, hogy ő felsége és a nemzet érdekének egynek kell lenni, de nem hiszi, hogy ezen érdek iránti nézetek, mindig ugyan­azon egyek volnának. A Leopoldi diploma és az 1791-kbeli organikus czikk tisztán rendeli, hogy az országgyűlésre nézve a régi gyakorlat tartassák meg, ez pedig azt tanúsítja, hogy a hivatalon kívüli regalisták száma 1791ig soha a kö­vetekét fel nem múlta. Szóló megkérendőnek véli ő felségét, nem arra, hogy a mostani regalisták közöl visszahívjon , mi szinte oly sérelem lenne, hanem hogy több regalistát addig kinevezni ne méltóztassék, mig számuk természeti halál kö­vetkeztében a követekével egyenlőre nem apad. De van még egy fontosabb sérelem.. Egy regalista, ha nyilatkozata vala­­melly (curpak tetszését meg nem nyerte, egy tollvonással kitöröltessék törvényhozói díszes állásából? ez sérelem nem­csak a regalistai karra, hanem az egész országra nézve. Ha regalistákat lehet kinevezni a mennyit tetszik, és őket tetszés szerint ki is törölhetni, akkor az alkotmány csak sírbolt, mellybe szabadságunk temetve van. A lajstrombeli sérelme­ket illetőleg minden hosszas tanácskozás nélkül ki kellene mondani, hogy a­mik a multorsz.gyűlésen, sérelmek gyanánt jelentettek ki, a­mennyiben a körülmények nem változtak, a kk és rik most is azoknak ismerik. Mi a követi lajstromot illeti, hogy Krasznából csak egy, Udvarhely városából pedig egy követ sem jelent meg, ez iránt elnök ö­nmaga volna meg­kérendő, hogy a nevezett hatóságokat követeik elküldésére felszólítsa. Van egy sérelem, melly a múlt országyűlés óta tetemes változást szenvedett: a szász ispán állása. A mos­tani ispán sokkal törvényesebb alakban tűnik fel az előbbinél. Most a szászok által helyesnek ismert választás által lett az­zá, é s ha van sérelem, ez csekélyebb az előbbinél. Ez ér­demben pártolja szóló egy korábban szólott k. t.biró úr vé­lekedését, meg lévén győződve, hogy alkotmányos országban minden politikai hivatalra nézve a meghatározott módtóli el­térés csak törvényhozás útján történhetik, és a jelen esetben annyival is inkább, mert a szász ispán egyszersmind k. kor­mányszéki tanácsos is. Arra nézve, hogy mit kelljen tenni a sérelmekkel, most vagy később terjesztessenek­­ fel, szóló véleménye oda járul, hogy a tanácskozási rend igényeihez képest előbb határozzák meg, mi a sérelem , azután tanács­kozzanak a felett, mi történjék velük. Mi azon nyilatkozatot illeti, miszerint nem lehet senkinek hibául tulajdonítni, ha ő felségéhez ragaszkodik, megkívánja szóló, hogy ne legyen senki e teremben, ki amellett, hogy a haza boldogságát munkálja, egyszersmind ő felségének tántoríthatlan hive ne volna, és megkívánja, hogy valakinek, mert mással nincs egy véleményben, senkit illyesmivel gyanusítni ne szabadjon. A hosszú vitatkozás eredménye jön: a kk. és íik mind­azon sérelmeket, mellyek a lajstrom tárgyában, múlt 1­41ki országgyűlésen kifejtettek, a­mennyiben azóta változást nem szenvedtek, most is sérelmeknek tekintik; a változás alá jött sérelmek közöl jelesen a szász ispán választása módjának törvényhozási uton kívüli eszközlése iránt fentartják jogukat határozataiknak a maga idejébeni megtételére. Az ezen sé­relmek orvoslása végetti feliratot akkor terjesztendik fel, mi­dőn a múlt országgyűlésről felterjesztett hason tárgyú fel­iratra érkezett k. k. válasz szőnyegre jövend. A jelen orsz.­­gyűlésen hiányosan vagy épen nem képviselt törvényható­ságok részéről törvényesen és kellő számmal választandó követek küldését a maga utján eszközölni elnök ő nmltga ké­retett meg. Rövid közlés. A sept. I-ikei VII. orsz. ülés tárgya volt, az első kir. előterjesztvényben foglalt kanczellár-választást meg­előzőleg , a választási elvek és szabályok megállapítása. Ezekre nézve a kk. és rrk. az 1837iki országgyűlésen megállapított és 1841ben módosított rendszert határozták minden pontjaiban megtartani. A választás következtében teendő feliratban kijelen­­tendik, miszerint hódoló tisztelettel fogadták a kanczellár-válasz­­tás ő­felsége által kitűzését, minek teljesítéséhez annál nagyobb készséggel fogtak a rendek, mivel egyébiránt is elvitathatlan jo­guk és mellőzhetlen kötelességük hozta magával, azt törvényes módon betölteni. Kifejezik továbbá az országgyűlésnek évenkénti tartását rendelő törvények meg nem tartásából eredeti súlyos sérelmeket. Kérni fogják ő felségét, hogy a kb. és kiket törvé­nyesen illető választást választásnak, nem pedig candidatiónak ne­vezni, a kanczellár­ kinevezésben pedig a szavazattöbbségre és vallásbeli illetőségre tekintettel lenni méltóztassék; ez utolsó pontra nézve különösen ő felsége magas figyelmébe ajánlják azon körülményt, miszerint ez egyik országos főhivatal, mint a k. kor­mányzóság, jelenleg ref. vallása egyénnel van betöltve. Kérni fogják végre, hogy méltóztassék e felsége­k. megerősítését még a jelen országgyűlésre leküldeni; el nem ismerhetvén a kk. és rrk, hogy egyik országgyűlésen történt választás más országgyű­lésre leküldendő megerősítés törvényes alapjául szolgálhasson.— Sept. 21re a kanczellár-(korlátnok) választás jön kitűzve. (E.H.) VIII. országos ülés tartatott sept. 21 kén, mellyben a múlt ülésről készített jegyzőkönyv felolvastatván ’s helybenhagyatván, a kir. kormányszék a rendek közt megjelent, a választó-czédu­­lák az udvari korlátnoki hivatalra beadattak, é s ugyanaz nap ki­szedettek, melly választás eredménye az jön, hogy 234 szóza­lék közöl kapott kath. részről: b. Jósika Sámuel 213 , gr. Lázár László 106, Gál László 84 et. — Reform, részről: b. Kemény Ferencz 147, gr. Mikó Imre 129, gr. Degenfeld Otto 118at. — Unitárius részről: Dániel Elek 131, Sala Mi­hály 130 , Gálfalvi Imre 125öt. — Ev. 1 u th. r­é­s­zr­ő­l: id. fi. Bruckenthal József 120, Salmen Ferencz 103, Conrád Mihály 95 szózatot. A czédulák felolvastatván az ülés eloszlott, elnök­e nagymltga a jövő ülésre, sept. 23-ra előbb a második kir. pro­­positiót, t. i. a titesaurariusi választást tűzvén ki. MLItJV NAGYBRITANNIA. Még Csúzán szigete vissza sincs adva a mennyei birodalomnak, ámbár a hadi sarcz már pon­tosan lefizettetett, az angolok már megint uj foglalásokra vágyódnak, ’s az ázsiai két legnagyobb szigetre, Japánra és Borneóra vetnek sóvár pillanatokat. A lapok után ítélve Anglia el van határozva, Japán császárságban, hol eddig a hollandiak kereskedési egyedárusságot élveztek, a kereske­dést „az egész világnak“ megnyitni, még pedig fegyveres erővel, ha kell. A M. Chronicle azt sürgeti, hogy követség küldessék Jeddába, Japán fővárosába, közlekedési szerző­dés iránt alkudozandó, melly követségnek, úgymond, olly természetűnek kell lenni, hogy a japániak a britt hatalomról meggyőződjenek. Ha illy szerződés megtagadtatik, akkor Anglia hivatkozva egy 1615i (!) kötésre, azt fentebb han­gon is követelheti, melly esetben britt expeditio várható Japán ellen. — Ugyane lap Borneoról e képen ir: Egészen akaratunk ellen, Borneo zultánjának legjobb barátaiból egy­szerre ellenségei lettünk. Midőn nemrég Cochrane admiral Singaporeból 7—8 hadihajóval elvitorlázott, mindnyájan azt hittük, hogy czplja, Born­eo­zultánt megbuktatni. Ez hibás nézet volt, és az admiral utasításai akép hangzottak, hogy csak némel­y britt alattvalókon elkövetett tengeri rab­lásokért kívánjon elégtételt. Meglehet azonban, hogy hadi­­erő használására is utasíttatott, ha jogszerű követelésünknek hely nem adatik. A zultán már tapasztalhatta, hogy velünk nem mérkőzhetik. Szomszédja, Szulu (Borneo mellett fekvő kisebb sziget) zultánja szinte kedveli a tengeri rablást. Ha e főnökök makacsságot mutatnak, erőt kell ellenök kifejteni. Türelmünk pohara már csordultig teli van.“ ’sat. A szegény zultánok bizonyosan a mese birkájaként zavarják az angolnak az indiai vizeket. A Globe ezt írja a legújabb mexikói hírekről: Mi a me­xikói háborút illeti, abban, hihetőleg békés jellemű crisis várható. Santana visszajövetele alkalmat nyújthat erre, és az északamerikaiak nem sokára megköthetik a békét. FRANCZIAORSZÁG. A király és a királyi család sept. 14. Parisból Saint-Cloudba ment, hol az udvar egy ideig maradni fog. Ellenben Montpensier­­y elutazása Madridba elhalasztatott, míg a pápától a házasság megköthetésére szükséges dispensatio megérkezik. A Constitutionne­l egy Odilon­ Barrot, Duvergier de Hauranne, Gustav de Beaumont és Leon de Maleville urak által aláírt köriratot intéz az ország ellenzéki gon­­dolkodásmódú lakosaihoz, hogy mindenütt ellenzéki vá­lasztmányokat alakítsanak és a politikában élénken részt vegyenek. Tartalma körülbelül ez: „Egy tusa után, melly­ben a nyilvános becsületesség az önző érdekeket és meg­vesztegetéseket nem volt képes legyőzni, a kamara ösz­­szegyűlvén, mindjárt eleinte kimutatta, mit várhatni tőle. Ez új állapotban a parlamenti ellenzéknek nagy kötelessé­gei lettek. Ezeket teljesítni is fogja, és mi biztosíthatjuk önöket, hogy az ellenzék összetartóbb, szilárdabb, elhatá­­rozottabb, mint bármikor volt. De nem tagadhatjuk, hogy a parlamenti ellenzék csak úgy lehet erős, ha azt a közvéle­mény buzgón gyámolítja és bátorítja. Azonban, hosszas ta­pasztalás mutatja, hogy Francziaországban megelégesznek futólagos nyilvánításokkal és gyakorlatiatlan öröködésekkel. 209

Next