Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-10-18 / 475. szám

259 De ha meggondoljuk, hogy Vásárhelyi Pál térré Fallencana főmérnök ur által most már egészen megsemmisite- Ittt'’ látni való, hogy illy tökéletes terv legalább akkor, midőn Lám Jakab ur terveit Kecskés Károly ur roszalta , nem ! Ezek ily lévén legalább Lám Jakab urnak ’s nekünk többeknek , kik ezen tervet pártoljuk, sem akkor, sem most nem tulajdonittathatik hibául, hogy talán „post festa“ kínálkozunk egy eszmével, melly a helyszín ismeretén, és tejtméréseken is alapul, mellyek az eszme kivihetőségét tagadhatlanul bizonyítják. Miilyen csak az is, hogy «.Szamos feneke Szatmárnál 4 öllel magasabban fekszik az Ér fenekénél a gencsi hid alatt, ’s hogy innét Gsongrádig sem domb, sem homok nem akadályoztatná a Szamos folyását, hanem az mindenütt tág, jobbadán jó partos elhagyott régi medrekben folyhatna. — Igen szomorú lenne, ha t. ez. Palleocapa ur terve is olly information ’s adatokon épülne, miilyenek Lám és Beszédes tervének elvetését indokolták, igy ezen terv is birhatna némi tökéletlenséggel**). — B. Vécsey Miklós: Megyék TORNAmegyében f. hómán tartatott meg a tisztválasztás főispáni helyettes úr elnöklete alatt. A tisztválasztó közgyűlés részletes leírását egy jövő számunkra tartván fen, itt csak az új tisztviselőkar névsorát közöljük előlegesen. Első alispán: Komjáthy Sámuel; 2dik alispán: Soltész János. Főjegyző: Lovász Miklós; aljegyző (főjegyzői czímmel): Páthy József; tisztib. jegyzők: Gedeon Imre, Ardényi Ferdinand és Szentmártonyi József. Főügyész: Zsaroay Imre; alügyész: Gotthárd Jób. Főadószedő: Gelley István. Felső járásban fősz.biró: Soltész Gábor; alsz.b.: Lükő Géza; esküitek: Szányi Ferencz, Csutor László. Alsó járásban fősz. b.: Gedeon János; alsz.b.: Papp János; esküttek: Csiszár Zsigmond, Zsarnay Pál; tisztib. esküitek: Neogrády József, Várady Károly; lajstromzó egyszersmind aljegyző: Lovász Sámuel; számvevő: Péchy Ferencz; Írnokok: Biberli Szilárd, Gyarmati Gábor; főorvos: Szihulszky Alajos; sebész: Kuppis Antal; mérnök: Pazár Dániel ; tisztel. mérnökök: Pruzsánszky Endre, Stummel Imre; csendbiztos: Szalóczy Károly. BIHARBÓL. Előrebocsátva lévén már rövid általánosságban jelen közgyűlésünk azon boldogtalan szelleme, melly azt commissionális helyzetünkhöz képest újra rendkívülivé tette; lássuk okszerű eligazodhass kedvéért részletesb oldalát is. Megnyitván említett napon főisp. helytartó ur a gyűlést, alig monda el : „örömömre szolgál a kk. és kiket számosan egybegyülve láthatnám , mit nem tulajdoníthatok egyébnek , mint a kb. és rrk azon egymással összetalálkozó jó indulatának, mellynél fogva mélyen át vannak hatva a köz- és magánügyeknek, mellyek a mult napokban annyi hátramaradást szenvedének, kívánt czélhoz leendő juttatásáról; ugyanez okból szíves bizodalommal kérem akiket, mikéép tekintetbe véve az itt érintett fájdalmas körülményt, és a küszöbön álló terhes őszi munkaidőt, kerüljenek a tanácskozásra kitűzött napok alatt minden személyeskedést és pártindulatoskodást, hogy buzgó közremunkálásukkal a tanácskozás kívánt eredményeket fejthessen ki,“ azonnal felállott B. J. t.biró ’s inditványozólag kérdést tön, mit a roppantszámu hallgatóság harsogó „habjukkal tombolt vissza, vájjon hogy ’s ki engedelmével íratott ama folyamodás, mellyel a kir. biztos őrltga által letartóztatott hajdúk kezességrei kibocsátatásukért a fenyitőtörvszék elibe nyújtanak? Indítványozó úr e kérdésére a már indulatviharban zajló sokaság még inkább feldühödött; az utána beszélő ellenzéki szónokok által pedig oda, ’s épen úgy, mint azt a marjai pusztán, Nagykerekiben mesterségesen kicsinálták, vezettetett, hogy egész álló nap és annyi keserű személyeskedéssel csak erről folyt a tanácskozás olyformán, miszerint a hallgatóság folytonos izgásban tartására a kérdés legérzékenyebb és túlságosabb oldalai hamis vádakkal feszegettettek. Az egész ország előtt tudva van, mikint kir. biztos e mliga ismeretes igazságszereteténél fogva, és hogy az elkeserült mindkét pártnak azon beszédéhez képest, mellyel eljövetele alkalmával a tiszti karhoz tartod, részrehajlatlanul kizolgáltassa az éhezett és szomjúhozott igazságot; a megyei hajdúkat, kik a decemberi gyászos eseményekért védőitalnak, egy általa kiadott rendszabály értelmében, melly párban a másodalispánnak is, eredetiben pedig a várnagynak adatott ki, először az egyesbe, ’s közelebbi távozása alkalmával a közbörtönbe zárató, minden rájoki szokott felügyeletet ugyanezen mondott rendeletében magának ’s a mellette levő titoknak ’s írnoknak tartván fen. Mirgos kir. biztos ur ezt bölcs belátásánál fogva az érdekek, gyanúk és szenvedélyek kiegyenlítése czéljából legjobb szándékkal tette. Ilyen eset volt az, mellyért jelenleg a köztanácskozási terem az ellenzék által újra vad indulat ’s vakmerő személyeskedések korcsmájává aljasittatott.Először is a másodalispánt, mint kire gyakorlatnál látTa.a medye háza ’s rabok feletti főfelügyelés bízva van, von.fc.e 6 e,r®i ki miután kijelentette volna, hogy ő az universipitéiben »geTM, de egyes felszólitóknak dptcoi C.(’ar,^, és pedig azon bátor meggyőző vnff • mikén k r!? f ^ezan politikai pályán soha nem változott rwktp k. biztos a mllgának ama legjobb szándékból eredő rendszaljályához képest, mellyben az általa letartóztatott hajdúk feledi főfelügyelési jogot magának tartá meg nem tud egyebet, mint hogy a bezárt hajdúk kezességrei ki bocsáttatásukért folyamodjanak. Szóló alispán urnak ezen kijelentése a felzajdult ellenzéket még inkább felingerle; nem figyelt az senkire, csak mi forrongó szenvedélyének táplálatot adott. Ennélfogva majd az első alügyvédet, majd a várnagyot kiabálák megkérdezendőknek a folyamodás mikép történte felől. A tiszti első alügyvéd a gyűlés felszólítására a hajdúkat illetőleg kijelenté, hogy a biztosság következtében letartóztatott hajdúkat, kik rá sem hivatalosan, sem magán után soha senki által nem bízattak, szokott módon a rabok tabellájába nem vezethetvén, azokat megyei raboknak nem tekinthette, sem azokra fel nem ügyelhetett. Ennélfogva az érintettek mit tettek légyen a folyamodás irányában, az gondjai és felelőssége alá nem tartozik. Később a tiszti másodalügyvéd, ezen örökös metamorphosis, ki mint párt-hovatartozás dolgában nem bír tisztába jöni magával, azt emlegette, mikép a kérdéses folyamodást Tamaska József megyei rab irta, kit ő az illy fegyelemmel összeütköző tettek ismétlésétől azonnal el is tiltod. Ez által újra felviharzott a köztanácskozási türelmetlenség egész erejével, és sok hoszas kifakadások után, a várnagy is feleletre vonatott; de feleletében nem mondhatott mást a valódilag történtnél, Jelesen, hogy Tamaska Józse törvényszéki végzésnél fogva jutott azon kényelmesebb rabságba, hol megengedtetik neki a megyeháznál előfordulható tisztességes dolog és munka, ’s azért az illy raboknak minden tetteire felügyelni vajmi nehéz, mivel a folyosón a bezárt hajdúk feleségei is siránkozva gyakran megjelentek, nem lehetlen, hogy azokkal a folyamodás felől is értekezett, de azt, mikép írhatta, nem tudja. Ekép a titkos beavatkozások fonalán kémkedő ellenzék láthatta volna egyfelől, hogy a kegyelemért folyamodhass emberi és polgári társaságban a legelvetemültebb gonosztevőtől sincs elzárva; másfelől pedig a dolognak csak keserítő csekélységet ; de a boszús szenvedélytől elvakitott, bárha a folytonos lármában kifáradt, mégsem nyugodott egy pillanatra is, hanem mesterkélt boszszantással felvillant agyában , ki rendelte a folyamodó hajdúkat törvényszék ebbe? E kérdés kibontásánál igazán meggyőződtünk, mikép a bihari ellenzék hirdetett káros elveinél fogva , hogy a tekintélyek kora lejárt, nem tekint vitatkozás közepette rangot, életkori, tisztességet, sőt durva szabadossággal hiúsága mámorában a hanyatló életkor ezüstszálait ép úgy,mint a tőle különböző oldalon találtató erkölcsös irányt vad szenvedéllyel kigunyolja. De lássuk, mikép bánt az ellenzék e tárgy vitatása folytán k. tan. B. M.-nal, ’s mi lett a végzés ? Történetesen említed k. tanácsos úr volt elnöke azon törvényszéknek, mellyre a kérdéses folyamodvány benyujtatott, bár teljes hiedelemmel ’s higgadtsággal elöadá, mikép a letartóztatva volt hajdúkat, minthogy törvényszékhez folyamodtak, ő állíttató annak ebibe azon okból, mert az bevett szokás, de hiszen máskép nem is történhetik meg, miszerint a melly rab folyamodik, az törvényszék elbe is szokott rendeltetni. A törvényszék pedig azon elvből, hogy folyamodni nem lehet bűn, a benyújtott folyamodást a hajdúk előtt felolvastatván, miuán azok azt magukénak ismerték, oda utasitlattak, hogy a mennyiben kezesség iránti kérelmek a törvényszék hatáskörét ezúttal meghaladná, ő felségéhez folyamodjanak. Ezen előadások, tanurnak a kiáltozó ellenzék előtt semmit sem használt, sőt intermezzóban annak egy tagja által illy szavakkal gúnyoltatott: „ha ifjúságában nem hallott tanácsos úr hasonló szemrehányásokat, halljon most!“ E féktelen szabadosságot bizonyító felkiáltás elhangzott ugyan visszatorlás nélkül, de az ifjúságnak az öregebbek iránt éreztetett tiszteletlenségének gyászos emlékezete haza ment az apák ősi lakjaiba. Délutáni 3 óra körül a végzés olly értelemben mondatott ki, hogy a fegyelem elleni tény részaítalikus az illetőknek jövendőre nézve szorosabb felügyelet tétetik kötelességükké. Tamaska József rab pedig az eddigi engedélytől megfosztatván, közbörtönbe záratik. (Folyt. köv.) CSONGRÁDBÓL. F. évi oct. 7-én nálunk rendkívüli közgyűlés tartatott, mellyre okot leginkább az ezen megyében alakult TSzaszabályozó társulat azon kérelme szolgáltatott, hogy t. i. azon töltését, mellyet már Makótól fogva ezidén csináltatni valósággal elkezdett, a megyénkben fenálló és Vásárhely felől szegedi országainak használni szokott úgynevezett sártói töltéshez ragasztalhassa, és az ezen levő két hidat felszedelvén , az azok alatti vízáteresztő gödröket betemettethesse. Azon megyei küldötség, melly a múlt évnegyedes közgyűlésen a tiszaszabályozó társulattali folytonos érintkezés végett neveztetett ki, jelentette, hogy a megyei mérnököt e tekintetben kihallgattatván, miután a kérdéses hidak elenyésztetése semmi veszélyt vagy kárt maga után nem vonna, véleménye szerint a társulat kérelmeteljesithető lenne, melly küldöttségi vélemény közhatározatba is ment. Ugyanez alkalommal olvastatott a nmllgy m. k. helyi tanácsnak azon k. intézvénye , melly ő felségének abeli legkegyelmesb akaratát tudatja, hogy fenséges főlg nádorunk félszázados hivataloskodási ünnepének megölésére és ez alkalommal az ö hgsége nevével díszesitendő ipartanodai épület alapjának letételére f. évi nov. 5dik napja tűzetett légyen ki. Finnek következtében főisp. helyettes ősliga elnöklete alatt 13 tagból álló fényes küldöttséget neveztünk ki . A közbátorság nálunk gyakori lopások és erőszakos rablások által ingadozó lábra tétetvén, sőt legügyesb megyei csendbiztosunk B. L. is legközelebb a gonosztevők által agyonlövelvén, nádor ő cs. kir. fenségéhez a rögtönitélő bíróság megadásáért folyamodtunk. Uj csendbiztossá Lázár Péter helyettesületett. — A marhahús fontja 12, a juhhús fontja pedig 8 krra leszállittatott. — 100. BUDAPESTI HIRHARANG. Említettük már, mikép a város utczáinak nevei rövid idő múlva táblákra fognak íratni; ez alkalommal talán lehetne egyszersmind néhány utcza nevét megváltoztatni. Így például a színház közelében a síputcza nem jól hangzik , habár néha elkelne is; a magyarutcza légdísztelenebb az egész belvárosban, a széputcza pedig épen nem felel meg e nevezetnek,és ezt inkább nátha utczának kellene elnevezni, mert ki rajta végig megy és szörnyű bűzétől náthát nem kap, annak számára ugyan a rózsák is hiába virítnak. Mivel már a szép utczában vagyunk, tehát mondjunk el róla egy kis kalandot. Néhány nap előtt egy angol utazó szemlélgeté Budapestünket, ugyanaz, ki nem rég nemzeti színházunkban Romeo és Julia adatásakor érzékenyen megsirattk Shakspeart, többi közt a széputczán is végig haladt, miután orrát túl erősen befogta. A széputcza végén csodálkozva pillanta meg egy rongyos, ronda és rendellen épületet, és igen aggasztó kifejezéssel csóváló feszes fehér gallér közé szorított fejét; vezetője azonban, hála a hazafiság szellemének, rögtön feltalálta magát, és így nyilatkozott: „Ne gondolja mylord, (minden angol utazó mylord), hogy ezen épület ok nélkül díszteleníti fővárosunk kellő közepét. Bizonyosan méltóztatott már hallani, hogy Magyarországban sok piszkos csárda van, (Yes, yes!) mikben a legezifrább rablókalandok sem ritkaságok. (Yes, yes, Schulb !) Igen, mylord. Azonban e kalandok nagy része mese, ’s az illy csárdákban, bármilly mosdatlanul bámészkodnak is a messze pusztaságba, gyakran tiszta takaros menyecskéket is találhatni. (Ah, yest) A város tehát keblében ezen ronda csárdát azért tűri el eredeti szenvességében, hogy a magas rangú utazók, kik gőzöseinken hozzánk leúsznak, az elhíresült magyar csárdák egy valóságos példányát mindjárt itt szemlélhessék meg,’s ne kényszerüljenek ezen ritka élvezetet a távol alföldön fölkeresni.“ Az angol utazó ezt igen ildomosnak találta , ’s csak azt szerette volna , ha ezen csárdában a város mindig néhány szegény legényt is tartana , hogy az utazók annál élénkebb és maradandóbb emlékű ismeretséget köthetnének a csárdás élettel. Mit az angol utazó kalauza itt szorultságbani mentségül hozott föl, az valóban figyelmet érdemel, és mi igen kérjük a rendőri hivatalt, őrködjék ezentúl is szigorúan, hogy az érintett kit ház ezentúl is olly ronda és irtóztató maradjon, mint eddig vala, hogy a hajdani országúti „rongyos lámpás“ méltó utódja maradhasson; a k-k i atyafiakat pedig arra kérjük , méltóztassanak ezen kényelmes szállások tetejére egy vagy két valóságos gólyafészket szerezni, hogy csárdás jelleme annál tökéletes!) legyen, mert különben félünk, hogy tapasztaltabb utazókat nem lehet majd olly könnyen megnyugtatni fővárosunk ezen egyik kitűnő ritkaságának története iránt. — Pesten jelenleg csak 3486 darab szarvasmarha van; természetes azonban, hogy itt csak azon ökrök értetnek, melylyek a mészárosok birtokában vannak. — Hite van, hogy a „Pesti Kör“ zsebkönyvkiadás által kíván pénztárán segíteni; ez igen különösen hangzik, miután mindnyájan tudjuk, hogy eddig egyetlen díszes magyar zsebkönyv sem hozott anyagi hasznot. Ha tehát a Körnek van néhány száz pengő forintja, mit könnyen föláldozhat, úgy valóban igen hasznos és szép dolgot követend el, egy díszes zsebkönyv kiadása által ; de a világért se higye , hogy illy zsebkönyvből, mellynek kiállítása , ha a külföldiekhez képest magunkat kinevettetni nem akarjuk, mintegy négyezer ezüst forintba kerül, nyeresége lesz. Ennyibe került a nemzeti almanach első kötete, pedig az szebb is, és jobb is lehetett volna, és a társaság mintegy kétezer ezüst forintot vesztett rajta. Ha a két kör egyesülve adna ki zsebkönyvet, és mintegy ezer pengő forintot föláldozhatna, az olvasóközönség pedig buzgón venné a könyvet, úgy lehetne valami belőle, de különben csak kárát látandja szép buzgalmának a Pesti Kör. — A gyors haladás tetszeni kezd fővárosunk lakosinak, mert vasárnaponkint, az eddig rendkívül kedvező időjárás mellett, annyi ember tódul vasutunkra, hogy a pénztárt többször be kelle csukni, mivel nem lehet több utast fölfogadni.—Színészink imét visszatérni kezdenek egy régibb hibájukhoz, ’s ez a szerfölötti kiáltozás. Nem rég Schillertől az „Ármány és szerelem“ adatván, az elnök és fia elejétől végig rémítően kiáltoztak, már pedig elnökről, ha mindjárt csak egy kis német tartományi minister is, illy viseletét nem tehetni föl, valamint műveit őrnagyról sem; azonban fájdalom , a közönség más más része épen az illy fülsértő és mell-ölő kitöréseket szokta megtapsolni, é s így azon este is figyelem nélkül hagyá Laborfalvi Róza játékát, ámbár az elejétől végig olly tökéletes volt minden tekintetben, hogy a legszigorúbb biralót is teljesen kielégíthette. Hát még Fáncsy! A Wurm titoknokból valóságos ármányos váltócsempészt csinált, kitől gyermekünket, vagy életünket épen nem, hanem legfölebb csak a zsebkendőnket félthetjük! Szentpétery ismét fényes példáját adá, hogy túlzás nélkül is lehet hatni a közönségre.— Nem rég egy igen gazdag és tekintélyes úr — Khinában vagy Japánban — csődöt hirdetvén, ennek okát kiraboltatásának tulajdonná; a törvényes vizsgálatokból mindazáltal kitűnt, hogy fogadott emberek által csak színből raboltatá ki magát, és ezen műtéteiért tetemes összeget fizetett Legszebb az, miszerint ezen álrablóknak megparancsoló, hogy betöréskor kötözzék őt meg, sőt „kissé“ verjék is meg, hogy a kék foltok annál valóbb szinüvé tegyék az ármányos cselt. Nem tudjuk hányat kapott ezen remek fogásáért a bambuszbot vastagabb végével. — © A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT eddigi szállását neminarium teréről az egyetemi utczában létező 90ik szám alatti Almásy-házba tette által, mire a t. ez. tagok figyelmeztetnek ; valamint arra is, hogy a társulat pénztárnoka Járusay Gusztáv ur gyógyszertára jelenleg a seminarium-és zöldfautcza szegletén 306 ik sz. alatti Ráth-házban létezik, hol is az illetők tagdíjaikat lefizethetik ’s okleveleiket kiválthaják. — Dr. Török József, titoknok. TÉLSZAKI LECZKEREND AZ IPAREGYESÜLETNÉL. (Vége.) Virnai János ur ez idén a természetleiratnak mind a három ágát fogja megismertetni. Legelőször az ásványtant adandja fé, november, december és jövő esztendei január és február hónapokban. Majd a filvészetet fogja a tavasz megnyíltával tanítani. *) Itt csak azt jegyezzük meg, hogy Isaescapa figalmozottan a Lám-féle terv ellen nyilatkozott — azon vidék pedig kova e szerint sok vit bocsáttatnék — ugyan illyen ellenszenvvel fogadta ezen tervet. — Szerit. ' *) 1‘alleocapának „Tiszáról nézetei11 legközelebb egy röpiratban lesznek a közönség előtt, addig jó lesz várni talán. Sz.