Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-10-25 / 479. szám
274 . nem a hilág-e haza, kicsiben? A természet csupa kiváltságok és különösségekből alkotván őt, csuda-e, hogy az emberek is csupa kiváltságokra építették benne a társadall£zen vonásokat csak hasonlítás kedvéért emelém ki, mint némelly érdekesebbjeit hazánk physionomiájának, miről egy általános képzetet azonban nem nyújthatnak. Erre pedig nagy szükség van, mert egy ország physikai arczulata szintolly elhatározó befolyással van valamelly társadalom életére, mint a föld és égalja növényére; a különbség az hogy a növény nem, és az ember bizonyos határig mindenütt megél, de módosul is ám mindenütt ’s innen — a mennyi nép, annyiféle jellem, melly történetes körülmények által megint sokféleképen képes módosulni. Ez, reméltem, ki fog tűnni azon néhány megjegyzés- és következtetésből, mellyel a mindjárt vázolandó arczképhez fogok akasztani. Vegyük elő tehát, nyájas olvasó, látcsövünket ’s madár nézpontunkról—hol tán igen soká is ácsorgónk — tekintsünk körül a magyar föld felett. Legelőbb is két roppant terjedelmű hegycsoport tűnik élőnkbe , meredek oldalakkal, merész emelkedésekkel, néhol a hóvonalig nyúló csúcsokkal, sokhelyt kopasz és toronyszerű szirtokkal, egymással szemben északnyugaton és délkeleten, azaz a morva-szilézia-galicziai és magyar síkok, ime pedig Moldova, Oláh és megint Magyarország síkjainak közepette. Ezen két csoportú két, egészen plutói sziklákból vagy azoknak metamorphicus befolyása alatt alakulva, meglepő egyformaságot mutat az alkotó részek természetére nézve és nagy különbséget a szomszéd tartományokéitól, mellyektől mint emlitem, tágas terek választják el. Ebből a geológusok a formálódás egy korára vonnak következést: úgy látszik, hogy e két sziklasziget sok század vagy ezredig állott magára, körülmosva azon nagy tengertől, melly a sarmatiai és pannoniai tereket borította, ’s mellynek mostani maradványi a fekete és balti tengerek, mialatt a sziklákat elmorzsoló hullámok homokzátonyt raktak a mármarosi hegyek és a Tátra közötti nagy nyílásba, ’s azt lassan kint hegyekké — habár az előbbieknek csak félmagasságáig érőkké is — alkották; ez által a délkeleti szikla-sziget is, mellynek közepét egy öböl foglalta el, Mármaros és Szatmár felé nyilt közlekedésben a tengerrel, észak felől a hullámoktól mentve jön , ’s öble hasonló homokhegyek által bezáródván, egy kis holt tengerré vált, mellynek sósvize lassankint elpárologván, azon roppant sótelepet hagyta hátra, melly Erdélynek nagy részét foglalja el. Eszerint északnyugotról egész délig körül jön kerítve a hon; déltől északnyugotig csak egyes pontok voltak kimerülve , mig a keleti Alpok örökös jégvonalig emelkedett gerinczeinek legvégső ágait felénk nem küldik, hogy azok honunk sikján haljanak el, ’s ezáltal annak nyugat ’s részint délről is határt szabjanak. E közben emelkedett ki azon bérczvonal is, melly a Duna, Dráva, a Sziria és ausztriai hegyek által szegett szinte négyszögű tért, Horvátország évny-i szegletétől, a Duna váczi könyökéig és Budáig diagonaliter két részre metszi a Bakony; sokkal később jelentek meg a már említettem trachyt-bérezők. Ezen különféle emelkedéseket kísért nagyszerű mozgalmak következésében, lassan kint az egész térszín is emelkedett; a vizek le kezdettek folyni a dél felé maradt nyíláson; a nyugati bérezés vidékekről felénk omló vizek által hozott hordoványok , a dunántúli vidék egy részét szelíden halmos tájékká formálták, az innenső roppant tér pedig simán maradt, mint egy lófenék; az északnyugati és délkeleti sziklaszigetet az atmasphaerai viz (az örök) ’s kül hagynom nem lehet. Itt ugyanis azt kellett volna meghatároznia , mikor használható e forma , tudván hogy ez csak rövidített mondatokban otthonos. p. o. Röptében lőtte le a madarat, felbontva: akkor lőtte le a madarat mikor repült. Továbbá azt kellett volna mondania, hogy ez participium, én * személyraggal főnév helyett használható. Azonban bocsánata 218. lapon ez áll: „A személyragozott igenevi múlt néha, hangzatosság kedvéért, az ugyanazon igéből alakult főnév helyett állhat, pl. tedd meg kívántamat (kivánatomat), mi néha kételyt is oszlat pl. dicséretemet (laudationem meati) vagy dicsértemet (laudationem mei) semmibe sem veszed?“ Itt mondom nem tapogatott roszul, mert az illy személyrégos participium csakugyan főnév helyett áll,de az idézett példával az egész dolgot elrontotta. Ugyanis ha a dolgot egy kicsint mélyebb figyelemmel vizsgálja , veheti észre , hogy főnévül csak a benmaradó (intransitiv) igék személyragos participiuma használható , a kihatóké (transitiv) pedig nem , mert ezek egy melléknév szerepét viszik p. o. A kívántam irományok még nem jutottak kezemhez, mert kívántam, kívánatom helyett sem nem hallottam, sem magyar írónál még nem olvastam ; e szerint ezen különöztetni akarás: „dicsértem (az említett lapon) másról én ream, leséretem tőlem másra irányul“, az említettem ok miatt épen nem áll, mert dicsér kiható ige. Szerző azon egynéhány példát, mellyeket a németességre hoz fel, úgy látszik, maga csinálta, mit, ha úgy van, egyáltalában nem helyeselhetek. Jó példát, azt megengedem, készítsen maga a nyelvtanutó, de roszat mindig jobb idézni; mert ha a maga csinálta rosz példák ellen kel ki, az nem lesz egyéb handabandánál; az áluton járókat ellenben igaz ösvényre utasítani, dicsőség. Továbbá ezen példák engem abban erősítenek meg, hogy szerző vagy nem forgott ollyan mondvakészült magyar urak társaságában, kik német gondolatikat magyar szavakkal mondják el , vagy irodalmunk némelly termékeiből nem ismeri ki a németes és magyaros kifejezéseket, szóval, hogy a gondolatok hol kelnek magyarul. Olvassa meg például a Bélteky-házat, Falu jegyzőjét, Bloch szótárát , Henzelman irományait és több egyéb , termékül az újabb irodalomnak, azokban, a tárgyra nézve, földrengések, megrepedeztették és völgyekké ásták, a mellyekből folyók rohantak ki a síkra , hol erejök megtörvén, a sivatag restül keringő, csavargó ereivé váltak, ’s végre a Duna nyugalnak egy kényelmes kaput nyitott Pannóniába. Gondolunk még ezen csak lehető legnagyában próbált vázokthoz azon szerencsés körülményt is, hogy hazánk a mérsékelt égövnek legbarátságosabb parallellái közé esik ,s hazánk physionomiájának leglényegesebb vonásai a nyájas olvasó előtt állnak. ’S ezzel le is szánhatunk nézpontunkról. Hogy igen fárasztó ne legyek, ígért észrevételeimet, mellyek ezen physikai arczképpel szoros egybefüggésben állnak, ’s a politikus olvasó előtt is több érdekkel birondnak, közelebbi czikkemben fogom előadni. IFJABB SZABÓ PÁL MEGSZÖKÉSE IRÁNT. Nemcsak a Magyar kereskedelmi társaság minden részvényese ’s ügybarátja, hanem általában minden magyar, ki nemzetünknek az egyesületi téren megindult hatályos tevékenységét méltólag becsülni tudá , megilletődéssel fogja olvasni ifjabb Szabó Pál gyalázatos megszökését; ki mig becsületességét hangos lármával hirdeté, ’s minden legkisebb érintést felzúdult nehezteléssel lökött vissza, nemcsak a magyar kereskedelmi társaságnak benne helyzeti bizodalmát rútul megcsaló , ezen czéljában országos fontosságú, erejében gyönyörű reményű intézetet véletlen bajokba bonyolító, hanem egyszersmind a magyar név hitelén külföldön érzékeny csorbát is ejtett, hazánkban pedig az egyesületi tevékenység további kifejtésének olly akadályokat gördített elbe, hogy mondani merném, egy,pár század óta alig ártott a hazának valaki annyit mint ő. Áldom istenemet, hogy annyi erőt adott, miszerint balesemények lelki erőmet nem könnyen zavarják meg; de meg kell vallanom, csak nem fejem szédül, ha végig gondolom, ez ember mennyi közvetlen és közvetett kárt okozott, nemcsak sokunknak egyeseknek, kik a kereskedelmi társaságnál tetemes pénzértékünkkel érdekelve vagyunk, mert ez fájjon bár, csak magános veszteség ’s egy részben reménysem — a választmány fáradságos buzgalma ’s a november Skai közgyűlés férfiassága által elhárítható ; — hanem okozott, a mi minden becsületes magyarnak legjobban fájhat, a haza jelenének , jövendőjének. Azt gondolom , szükséges dolgot teszek, ha ezen gyalázatos szökés körülményeiről amennyire ekkorig a dolgok állását tudhatjuk, a közönséget értesíteni sietek. Az augustus 27-ei közgyűlés ifj. Szabó Pál volt igazgatónak i. e. június végéig terjedő, és 84.000 p.forint veszteséget mutató mérlege vizsgálatául az alapszabályok értelmében három tagból álló bizottmányt nevezvén, ezen urak (Kunewalder Fülöp, Liedemann Frigyes és Valero Antal) mindjárt munkálkodásuk kezdetén egy 6000 p.forintos állítólag tiszta tételre bukkantak , melly iránt kétségük támadt, ’s mellynek felvilágosítása végett a mérleg ótai levelezés átvizsgálására vola szükség. Szabó mint számadó azon szin alatt, hogy ő a társaság függő ügyeit kár nélkül nem fedezheti fel, a közlést megtagadd. A bíráló bizottmány erre az igazgató választmánynak kijelenté, hogy e szerint munkálatát nem folytathatja. Mi az igazgató választmányban, azon nézetből indulva , hogy semmi sem okozhatna a társaságnak annyi kárt, mint a kétes titkolódzás , az igazgatónak hivatalától a felfüggesztés terhe alatt megparancsolok, hogy a bírálóknak semmi akadályt ne tegyen ’s velök mindent a mit kivannak, tökéletes nyíltsággal közöljön. — Erre bíráló urak fesztelenebb munkálhatás tekintetéből rendelésünket kívánták, hohgy Szabó a bírálatnál, kivévén ha hivatnék, szebbnel szebb kifejezéseket fog találni. Én egynéhányat azok közöl, mellyeket hallottam , ide ihtatok : Te ezt igen felmetszetted = Du hast es hoch aufgeschnitten (=5 nagyítva ad elő, háziul) Nem akarom magamat azon feltartani = Ich will mich darüber nicht aufhalten (megütközik valamin, megbotránkozik valamiben) Nec már nem sokéra öreg iskátusa lesz — Deine Frau wird schon bald eine alte Schachtel (vén banya) Én nemmit csinálok abból magamnak — Ich mache mir nichts daraus (fel sem vesz , nem gondol vele , nem indul meg rajta) Nem szép, hogy engem meghazudtál — Es ist nicht schön, dass du mich belogen hast (elámít) Mikor látjuk magunkat ismét =Wann sehen wir uns wieder (egymást) Hogy kiegy a szemével = Wie geht’s mit ihrem Auge (hogy van ön szeme) Nézz , hogy oda jöjj = Schau , dass du hinkommest (légy rajta) Ő rádjatsza magát = Er spielt sich auf dich (téged utánoz) Két bevezetett ló eladandó == Es sind zwei eingeführte Pferde zu verkaufen (kitanított) Ezek a lovak N. úrtól vannak = Diese Pferde sind vom Herrn N. (N. úréi) Az utcza, a kövezet bement = Die Gasse , das Pflaster ist eingegangen (lesülyedt, behorpadt.) Nyomós egy hőség van = Es ist eine drückende Hitze (rekkenő hőség van) Keresztül mentek vele a lovak · Die Pferde sind mit ihm durchgegangen (elragadták , elkapták a lovak) Fel vagy ültetve = Du bist aufgesessen (elámít , lóvá vagy bolonddá tesz) ’stb. Mi a majorban egy jó tehénmeleget ittunk = Wir haben in der Meierei eine gute Kuhwarme getrunken (azaz meleg, de nem forralt, tejet). Ezek és az ezekhez hasonló kifejezések csak jelentményekre nézve németesek ; hát ha a szórendre nézve vennék vizsgálat alá némelly iratukat, akkor, akkor bizonyára még a Történeti Könyvtárban , Külföldi Hegénytárban ,s Új Plutarchban is túlélnénk megróni valókat. (Folytatjuk.) Jelen ne legyen, hanem a könyvvezetőnek ’s pénztárnoknak minden levelezéseket ’s okleveleket közökre adjon. Több választmányi tag nem lévén Jelen, én és Szentkirályi Móricz társam, az igazgatónak kötelességévé tettük, hogy magát ehöz alkalmazza. Becsülete compromissioját emlegetve ellenkezett, migyen tudtára adom, hogy ha nyomban nem engedelmeskedik, vele mint számot adni nem akaróval kellene bánnunk. Engedett, ’s a vizsgálat háboritás nélkül befejeztetett. A bírálók, mintegy 19.000 forinttal nagyobbnak találták a veszteségetörülbelül szintúgy 19,000 forintot kétesnek ítéltek, egyszersmind az igazgató ügyviteléről akint nyilatkoztak , hogy az tudatlan , gyakorlatiatlan, könnyelmű és irreális. Az igazgató választmány az igazgató felelőssége iránt a közgyűlésnek véleményt adandó, és ideiglenesen is intézkedendő , igazságosnak vélte a számadóval nem magát a bírálók jelentését ugyan, de az egyes számtételi nehézségeket közölni, kérésére megengedvén, hogy lehető észrevételeit e hét végéig benyújtsa. Tovább menni, mielőtt meghallgattatok, már csak azon nehézségnél fogva sem lehetett, melly a czimvezetés rögtönös megváltoztatásával járt volna , különben is hibán és gondatlanságon túl valóságos vétket ügyes titkolódzásai miatt még gyanítani nem lehetett. — E közben a választmány iparkodott a társaság meglevő vagyonát, minden további veszteségtől a lehetségig megóni; specificált árulajstromot kívánt, ’s minden egyes áru el- vagy nem adásáról ’s áráról határozott. — Közbejött egy eset, miszerint Szabó, hirünk, tudtunk ’s még csak utólagos bejelentés nélkül is egy utazó ügynöknek még közgyűlés előtt a leggondatlanabb korlátlan felhatalmazást adván, ez már a választmánynak mostani hatóságának felruháztatása után sept. 2-én, mindamellett, hogy Szabó által minden kötelező rendelmények elvállalásától levélben eltiltva volt, Ulm városának előbb 15.000, később 7500ra leszállított mérő búzát a társaság nevében olly áron kötelezett, melly a szerződés perezében a piaczi árnál egy forinttal alább állott. Szabó oct. 12keig egy szót sem szólott erről a választmánynak , hanem a magyar név hitelét compromittáló mentegetödzésbe ereszkedett. Végre kénytelen lévén előterjeszteni, ’s a választmány látván, hogy az ügynök meghatalmazása egészen korlátlan volt ’s még csak az instructióihoz alkalmazkodásra sem hivatkozott, meggyőződök, mikint Ulm városának, melly a privát levelezésbeni tilalomról semmit sem tudhatott, tökéletesen igaza van; kötelességének ismerte tehát, a magyar hitel ’s társaságunk becsülete érdekében rendelkezni, hogy Ulm városának elégtétessék ; Szabót azonban, ’s regressusképen az ügynököt (kinek Pesten fekvő vagyona is van) társaságunk részére kárpótlásban marasztalta el. Ezen eset némi gyanút gerjesztvén, hogy Szabó tán vagy valótlanul informálja a választmányt, vagy némellyeket tán el is titkol, bizonyos aldunai rozsszállításra nézve, mit tökéletesen tiszta és nyereményes üzlet gyanánt mondott be a választmánynak, szükségesnek láttam tökéletes informatiót szerezni magamnak ’s a választmánynak, azért a választmány titoknokát oct. 22kén hozzá küldöm, hogy az ide vonatkozó levelezéseket velem közölje. Ő oct. 22kén reggel kiadá lemásolás ’s hozzám küldés végett a leveleket, miket este 7 órakor kaptam meg, mig ő már 5 órakor megszökött. Átvizsgálván a leveleket, ’s látván, hogy itt is baj van, ’s azon kívül ezekből bizonyos más szállítási kötelezettség is sül ki, mit előttünk vakmerő hazugsággal eltagadott, Dumcsa Döme és Weisz Bernát választmányi kereskedő tag urakat kértem fel, hogy mint szakértők a kellő vizsgálatot azonnal megtegyék, miszerint körülmények szerint intézkedhessünk. Ámde az nap (oct. 23án) tudók meg szökését délután, és a mennyiben azóta azon tömérdek munka közt, mit e szökés következtében társaságunk megóvására tenni kellett, az eltitkolgatott irományokból láthatók, úgy látjuk, hogy minden lépését hazugság és áltatás kísérte, több rendbeli be nem vallott kötelezettségekbe bonyolíta a társaságot, sőt a mérleget is mintegy 35.000 pftig szándékosan hamisnak készité, a nélkül hogy erre még a biráló választmány is rá jöhetett volna, ’s látván, hogy tovább már a titkolódzást nem viheti — gyáván megszökött, még a végső perezben is hazugsággal végezvén pályáját, mert egy levelet hagyott hátra Íróasztala fiókjában nekem czimezve, körülbelül illy tartalmút: „Pest, oct. 21. Kegyetek annyi bajt halmoztak ’s erőtettek rám, hogy erőmből kifogyván, e pillanatban már véget vetettem életemnek. Hazámnak (!!) ’s ellenségeimnek áldozatává lettem Isten bocsásson meg kegyeteknek. Szabó:“ Azonban annyit már tudunk, hogy sem elég erős, sem, ha úgy tetszik, elég gyáva nem volt életének véget vetni. Budáról a fehér farkastól utazott el October 22-én este 5 órakor nyergesujfalusi paraszt szekeressel; az említett fogadóban már három hét óta bérleti szobája volt, lassan kint ruháit mind oda hordta ; egy pártfogolta Boldini János sebész nevére magának a városnál szintúgy már egy pár hét előtt útlevelet szerzett, magát utazási szerekkel ellátva, é s a társaságunkat illető egy 5000 p.forintos bankutalvány is hiányzani látszik, ámbár viszont irodai asztalfiókjában 2000 p.forint készpénz találtatott. Ennyit tudunk ekkorig. Időnket munka veszi igénybe,’s azért nem ereszkedhetem mindazon lépések elsorolásába, miket a tegnap délután óta permanentiában levő választmány ten. Mindenk s minden után megtétetek, mit illy körülményi közt lehet és kell. Csak az egyet említem, hogy ezentúl a m. kereskedelmi társaság czimvezetését Jankó Vincze úr viendi Dumcsa Döme vagy Weisz Bernát Ferencz választmányi tag urak egyikének ellenjegyzése mellett. Még egy szót berekesztésül. Hacsak Szabó szökése közben, mielőtt a még tegnap statekakiter szétküldözött híresztelés útját vágná, társaságunkat tetemes hamis kötelezésekkel nem terheli, a választmány erélyes eljárásával eszközölhetni reméli, nem csak azt, hogy a társaság kötelezettségeinek becsületesein megfelelhessen , hanem még ha kül hagynom nem lehet. Itt ugyanis azt kellett volna meghatároznia , mikor használható e forma , tudván hogy ez csak rövidített mondatokban otthonos. p. o. Röptében lőtte le a madarat, felbontva: akkor lőtte le a madarat mikor repült. Továbbá azt kellett volna mondania, hogy ez participium, és személyraggal főnév helyett használható. Azonban bocsánat, a 218. lapon ez áll: „A személyragozott igenévi múlt néha, hangzatosság kedvéért, az ugyanazon igéből alakult főnév helyett állhat, pl. tedd megkívántamat (kivánatomat) ; mi néha kételyt is oszlat pl. dicséretemet (laudationem meam) vagy dicsértemet (laudationem mei) semmibe sem veszed?“ Itt mondom nem tapogatott roszul, mert az illy személyragos participium csakugyan főnév helyett áll,de az idézett példával az egész dolgot elrontotta. Ugyanis ha a dolgot egy kicsint mélyebb figyelemmel vizsgálja, veheti észre, hogy főnévül csak a benmaradó (intransitiv) igék személyragos participiuma használható , a kihatóké (transitiv) pedig nem , mert ezek egy melléknév szerepét viszik p. o. A kívántam irományok még nem jutottak kezemhez. De ezt kívántam, kivánatom helyett sem nem hallottam, sem magyar írónál még nem olvastam ; e szerint ezen különböztetni akarás: „dicsértem (az említett lapon) másról én reám, dicséretem tőlem másra irányul“, az említettem ok miatt épen nem áll, mert dicsér kiható ige. Szerző azon egynéhány példát, mellyeket a németességre hoz fel, úgy látszik, maga csinálta, mit, ha úgy van, egyáltalában nem helyeselhetek. Jó példát, azt megengedem, készítsen maga a nyelvtanító, de roszat mindig jobb idézni; mert ha a maga csinálta rosz példák ellen kel ki, az nem lesz egyéb handabandánál; az áluton járókat ellenben igaz ösvényre utasítani, dicsőség. Továbbá ezen példák engem abban erősítenek meg, hogy szerző vagy nem forgott ollyan mondvakészült magyar urak társaságában, kik német gondolataikat magyar szavakkal mondják el , vagy irodalmunk némelly termékeiből nem ismeri ki a németes és magyaros kifejezéseket, szóval, hogy a gondolatok hol kelnek magyarul. Olvassa meg például a Bélteky-házat, Falu jegyzőjét, Bloch szótárát , Henzelman irományait és több egyéb termékeit az újabb irodalomnak, azokban, a tárgyra nézve, szebbnél szebb kifejezéseket fog találni. Én egynéhányat azok közöl, mellyeket hallottam , ide iktatok : Te ezt igen felmetszetted = Du hast es hoch aufgeschnitten (is nagyítva ad elő , hazud) Nem akarom magamat azon feltartani = Ich will mich darüber nicht aufhalten (megütközik valamin, megbotránykodik valamiben) Ned már nem sokéra öreg iskátuja lesz = Deine Frau wird schon hald eine alte Schachtel (vén banya) Én semmit csinálok abból magamnak = Ich mache mir nichts daraus (fel sem vesz , nem gondol vele , nem indul meg rajta) Nem szép, hogy engem meghazudtál •= Es ist nicht schön, dass du mich belogen hast (elemít) Mikor látjuk magunkat ismét =Wann sehen wir uns wieder (egymást) Hogy megy a szemével = Wie geht’s mit Ihrem Auge (hogy van ön szeme) Nézz , hogy oda jöjj = Schau , dass du hinkommest (légy rajta) Ő rád játsza magát = Er spielt sich auf dich (téged utánoz) Két bevezetett ló eladandó = Es sind zwei eingeführte Pferde zu verkaufen (kitanított) Ezek a lovak N. úrtól vannak = Diese Pferde sind vom Herrn N. (N. úréi) Az utcza, a kövezet bement = Die Gasse , das Pilaster ist eingegangen (lesülyedt, behorpadt.) Nyomós egy hőség van = Es ist eine drückende Hitze (rekkenő hőség van) Keresztül mentek vele a lovak = Die Pferde sind mit ihm durchgegangen (elragadták, elkapták a lovak) Fel vagy ültetve = Du bist aufgesessen (elámít , lóvá vagy bolonddá tesz) ’stb. Mi a majorban egy jó tehénmeleget ittunk : Wir haben in der Meierei eine gute Kuhwarme getrunken (azaz meleg, de nem forralt, tejet). Ezek és az ezekhez hasonló kifejezések csak jelentményekre nézve németesek ; hát ha a szórendre nézve vennék vizsgálat alá némelly íróinkat, akkor, akkor bizonyára még a Történeti Könyvtárban , Külföldi Regénytárban ,a Új Plutarchban is találnánk megróni valókat. (Folytatjuk.)