Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-10-25 / 479. szám

274­ ­. nem a hilág-e­­ haza, kicsiben? A természet csupa kiváltságok­ és különösségekből alkotván őt, csuda-e, hogy az emberek is csupa kiváltságokra építették benne a társa­dall£zen vonásokat csak hasonlítás kedvéért emelém ki, mint némelly érdekesebbjeit hazánk physionomiájának, mi­ről egy általános képzetet azonban nem nyújthatnak. Erre pedig nagy szükség van, mert egy ország physikai arczu­­lata szintolly elhatározó befolyással van valamelly társada­lom életére, mint a föld és égalj­a növényére; a különbség az hogy a növény nem, és az ember bizonyos határig min­denütt megél, de módosul is ám mindenütt ’s innen — a mennyi nép, annyiféle jellem, melly történetes körülmények által megint sokféleképen képes módosulni. Ez, reméltem, ki fog tűnni azon néhány megjegyzés- és következtetésből, mellyel a mindjárt vázolandó arczképhez fogok akasztani. Vegyük elő tehát, nyájas olvasó, látcsövünket ’s madár néz­­pontunkról—hol tán igen soká is ácsorgónk — tekintsünk körül a magyar föld felett. Legelőbb is két roppant terjedelmű hegycsoport tűnik élőnkbe , meredek oldalakkal, merész emelkedésekkel, né­hol a hóvonalig nyúló csúcsokkal, sokhelyt kopasz és to­ronyszerű szirtokkal, egymással szemben északnyugaton és délkeleten, azaz a morva-szilézia-galicziai és magyar sí­kok, ime pedig Moldova, Oláh és megint Magyarország síkjainak közepette. Ezen két csoportú két, egészen plutói sziklákból vagy azoknak metamorphicus befolyása alatt ala­kulva, meglepő egyformaságot mutat az alkotó részek ter­mészetére nézve és nagy különbséget a szomszéd tarto­mányokéitól, mellyektől mint emlitem, tágas terek választ­ják el. Ebből a geológusok a formálódás egy korára vonnak következést: úgy látszik, hogy e két sziklasziget sok század vagy ezredig állott magára, körülmosva azon nagy tenger­től, melly a sarmatiai és pannoniai tereket borította, ’s mellynek mostani maradvá­nyi a fekete és balti tengerek, mialatt a sziklákat elmorzsoló hullámok homokzátonyt raktak a mármarosi hegyek és a Tátra közötti nagy nyílásba, ’s azt lassan kint hegyekké — habár az előbbieknek csak félmagas­ságáig érőkké is — alkották; ez által a délkeleti szikla-szi­get is, mellynek közepét egy öböl foglalta el, Mármaros és Szatmár felé nyilt közlekedésben a tengerrel, észak felől a hullámoktól mentve jön , ’s öble hasonló homokhegyek által bezáródván, egy kis holt tengerré vált, mellynek sósvize lassankint elpárologván, azon roppant sótelepet hagyta hát­ra, melly Erdélynek nagy részét foglalja el. Eszerint észak­­nyugotról egész délig körül jön kerítve a hon; déltől észak­­nyugotig csak egyes pontok voltak kimerülve , mig a keleti Alpok örökös jégvonalig emelkedett gerinczeinek legvégső ágait felénk nem küldik, hogy azok honunk sikján haljanak el, ’s ezáltal annak nyugat ’s részint délről is határt szabja­nak. E közben emelkedett ki azon bérczvonal is, melly a Duna, Dráva, a Sziria és ausztriai hegyek által szegett szinte négyszögű tért, Horvátország évny-i szegletétől, a Duna váczi könyökéig és Budáig diagonaliter két részre metszi a Bakony; sokkal később jelentek meg a már említettem trachyt-bérezők. Ezen különféle emelkedéseket kísért nagy­szerű mozgalmak következésében, lassan kint az egész tér­szín is emelkedett; a vizek le kezdettek folyni a dél felé ma­radt nyíláson; a nyugati bérezés vidékekről felénk omló vi­zek által hozott hordoványok , a dunántúli vidék egy részét szelíden halmos tájékká formálták, az innenső roppant tér pedig simán maradt, mint egy lófenék; az északnyugati és délkeleti szikla­szigetet az atmasphaerai viz (az örök) ’s kül hagynom nem lehet. Itt ugyanis azt kellett volna meghatá­roznia , mikor használható e forma , tudván hogy ez csak rövi­dített mondatokban otthonos. p. o. Röptében lőtte le a madarat, felbontva: akkor lőtte le a madarat mikor repült. Továbbá azt kellett volna mondania, hogy ez participium, én * személyraggal főnév helyett használható. Azonban bocsánata 218. lapon ez áll: „A személyragozott igene­vi múlt néha, hangzatosság ked­véért, az ugyanazon igéből alakult főnév helyett állhat, pl. tedd meg kívántamat (­kivánatomat), mi néha kételyt is oszlat pl. dicséretemet (laudationem meati) vagy dicsértemet (laudationem mei) semmibe sem veszed?“ Itt mondom nem tapogatott roszul, mert az illy személyré­gos participium csakugyan főnév helyett áll,de az idézett példá­val az egész dolgot elrontotta. Ugyanis ha a dolgot egy kicsint mélyebb figyelemmel vizsgálja , veheti észre , hogy főnévül csak a benmaradó (intransitiv) igék személyragos participiuma hasz­nálható , a kihatóké (transitiv) pedig nem , mert ezek egy mel­léknév szerepét viszik p. o. A kívántam irományok még nem jutottak kezemhez, mert­ kívántam, kívánatom helyett sem nem hallottam, sem magyar írónál még nem olvastam ; e szerint ezen külön­­öztetni akarás: „dics­értem (az említett lapon) másról én ream, leséretem tőlem másra irányul“, az említettem ok miatt épen nem áll, mert dicsér kiható ige. Szerző azon egynéhány példát, mellyeket a németességre hoz fel, úgy látszik, maga csinálta, mit, ha úgy van, egyál­­talában nem helyeselhetek. Jó példát, azt megengedem, készít­sen maga a nyelvtanutó, de roszat mindig jobb idézni; mert ha a maga csinálta rosz példák ellen kel ki, az nem lesz egyéb han­­dabandánál; az áluton járókat ellenben igaz ösvényre utasítani, dicsőség. Továbbá ezen példák engem abban erősítenek meg, hogy szerző vagy nem forgott ollyan mondvakészült magyar urak társaságában, kik német gondolatikat magyar szavakkal mond­ják el , vagy irodalmunk némelly termékeiből nem ismeri ki a németes és magyaros kifejezéseket, szóval, hogy a gondolatok hol kelnek magyarul. Olvassa meg például a Bélteky-házat, Falu jegyzőjét, Bloch szótárát , Henzelman irományait és több egyéb , termékül az újabb irodalomnak, azokban, a tárgyra nézve, földrengések, megrepedeztették és völgyekké ásták, a mel­­­lyekből folyók rohantak ki a síkra , hol erejök megtörvén, a sivatag rest­ül keringő, csavargó ereivé váltak, ’s végre a Duna nyugalnak egy kényelmes kaput nyitott Pannóniába. Gondolunk még ezen csak lehető legnagyában próbált vázo­kthoz azon szerencsés körülményt is, hogy hazánk a mér­sékelt égövnek legbarátságosabb parallellái közé esik ,s ha­zánk physionomiájának leglényegesebb vonásai a nyájas ol­vasó előtt állnak. ’S ezzel le is szánhatunk nézpontunkról. Hogy igen fárasztó ne legyek, ígért észrevételeimet, mellyek ezen physikai arczképpel szoros egybefüggésben állnak, ’s a politikus olvasó előtt is több érdekkel birondnak, köze­lebbi czikkemben fogom előadni. IFJABB SZABÓ PÁL MEGSZÖKÉSE IRÁNT. Nem­csak a Magyar kereskedelmi társaság minden részvényese ’s ügybarátja, hanem általában minden magyar, ki nemzetünk­nek az egyesületi téren megindult hatályos tevékenységét méltólag becsülni tudá , megilletődéssel fogja olvasni ifjabb Szabó Pál gyalázatos megszökését; ki mig becsületességét hangos lármával hirdeté, ’s minden legkisebb érintést fel­­zúdult nehezteléssel lökött vissza, nemcsak a magyar ke­reskedelmi társaságnak benne helyzeti bizodalmát rútul meg­­csaló , ezen czéljában országos fontosságú, erejében gyö­nyörű reményű intézetet véletlen bajokba bonyolító, hanem egyszersmind a magyar név hitelén külföldön érzékeny csor­bát is ejtett, hazánkban pedig az egyesületi tevékenység további kifejtésének olly akadályokat gördített el­be, hogy mondani merném, egy,pár század óta alig ártott a hazának valaki annyit mint ő. Áldom istenemet, hogy annyi erőt adott, miszerint balesemények lelki erőmet nem könnyen zavarják meg; de meg kell vallanom, csak nem fejem szé­dül, ha végig gondolom, ez ember mennyi közvetlen és közvetett kárt okozott, nemcsak sokunknak egyeseknek, kik a kereskedelmi társaságnál tetemes pénzértékünkkel érde­kelve vagyunk, mert ez fájjon bár, csak magános veszte­ség ’s egy részben reménysem — a választmány fáradságos buzgalma ’s a november Skai közgyűlés férfiassága által el­hárítható ; — hanem okozott, a mi minden becsületes ma­gyarnak legjobban fájhat, a haza jelenének , jövendőjének. Azt gondolom , szükséges dolgot teszek, ha ezen gya­lázatos szökés körülményeiről a­mennyire ekkorig a dolgok állását tudhatjuk, a közönséget értesíteni sietek. Az augustus 27-ei közgyűlés ifj. Szabó Pál volt igazga­tónak i. e. június végéig terjedő, és 84.000 p.forint veszte­séget mutató mérlege vizsgálatául az alapszabályok értelmé­ben három tagból álló bizottmányt nevezvén, ezen urak (Kunewalder Fülöp, Liedemann Frigyes és Valero Antal) mindjárt munkálkodásuk kezdetén egy 6000 p.forintos állí­tólag tiszta tételre bukkantak , melly iránt kétségük támadt, ’s mellynek felvilágosítása végett a mérleg ótai levelezés át­vizsgálására vola szükség. Szabó mint számadó azon szin alatt, hogy ő a társaság függő ügyeit kár nélkül nem fedez­heti fel, a közlést megtagadd. A bíráló bizottmány erre az igazgató választmánynak kijelenté, hogy e szerint munká­latát nem folytathatja. Mi az igazgató választmányban, azon nézetből indulva , hogy semmi sem okozhatna a társaságnak annyi kárt, mint a kétes titkolódzás , az igazgatónak hiva­talától a felfüggesztés terhe alatt megparancsolok, hogy a bí­rálóknak semmi akadályt ne tegyen ’s velök mindent a mit kivannak, tökéletes nyíltsággal közöljön. — Erre bíráló urak fesztelenebb munkálhatás tekintetéből rendelésünket kívánták, hohgy Szabó a bírálatnál, kivévén ha hivatnék, szebbnel szebb kifejezéseket fog találni. Én egynéhányat azok közöl, mellyeket hallottam , ide ihtatok : Te ezt igen felmetszetted = Du hast es hoch aufgeschnitten (=5 nagyítva ad elő, háziul) Nem akarom magamat azon feltartani = Ich will mich darüber nicht aufhalten (megütközik valamin, megbot­­rán­­kozik valamiben) Nec már nem sokéra öreg iskátusa lesz — Deine Frau wird schon bald eine alte Schachtel (vén banya) Én nemmit csinálok abból magamnak — Ich mache mir nichts daraus (fel sem vesz , nem gondol vele , nem indul meg rajta) Nem szép, hogy engem meghazudtál — Es ist nicht schön, dass du mich belogen hast (elámít) Mikor látjuk magunkat ismét =Wann sehen wir uns wieder (egymást) Hogy kiegy a szemével = Wie geht’s mit ihrem Auge (hogy van ön szeme) Nézz , hogy oda jöjj = Schau , dass du hinkommest (légy rajta) Ő rádjatsza magát = Er spielt sich auf dich (téged utánoz) Két bevezetett ló eladandó == Es sind zwei eingeführte Pferde zu verkaufen (kitanított) Ezek a lovak N. úrtól vannak = Diese Pferde sind vom Herrn N. (N. úréi) Az utcza, a kövezet bement = Die Gasse , das Pflaster ist eingegangen (lesülyedt, behorpadt.) Nyomós egy hőség van = Es ist eine drückende Hitze (rekkenő hőség van) Keresztül mentek vele a lovak · Die Pferde sind mit ihm durchgegangen (elragadták , elkapták a lovak) Fel vagy ültetve = Du bist aufgesessen (elámít , lóvá vagy bolonddá tesz) ’stb. Mi a majorban egy jó tehénmeleget ittunk = Wir haben in der Meierei eine gute Kuhwarme getrunken (azaz meleg, de nem forralt, tejet). Ezek és az ezekhez hasonló kifejezések csak jelentményekre nézve németesek ; hát ha a szórendre nézve vennék vizsgálat alá némelly iratukat, akkor, akkor bizonyára még a Történeti Könyvtárban , Külföldi Hegénytárban ,s Új Plutarchban is túlél­nénk megróni valókat. (Folytatjuk.) Jelen ne legyen, hanem a könyvvezetőnek ’s pénztárnoknak minden levelezéseket ’s okleveleket közökre adjon. Több választmányi tag nem lévén Jelen, én és Szentkirályi Móricz társam, az i­gazgatónak kötelességévé tettük, hogy magát ehöz alkalmazza. Becsülete compromissioját emlegetve ellenkezett, migyen tudtára adom, hogy ha nyomban nem engedelmeske­dik, vele mint számot adni nem akaróval kellene bánnunk. En­gedett, ’s a vizsgálat háboritás nélkül befejeztetett. A bírálók, mintegy 19.000 forinttal nagyobbnak találták a veszteségetö­­rülbelül szintúgy 19,000 forintot kétesnek ítéltek, egyszers­mind az igazgató ügyviteléről akint nyilatkoztak , hogy az tudatlan , gyakorlatiatlan, könnyelmű és irreális. Az igazgató választmány az igazgató felelőssége iránt a közgyűlésnek vé­leményt adandó, és ideiglenesen is intézkedendő , igazsá­gosnak vélte a számadóval nem magát a bírálók jelentését ugyan, de az egyes számtételi nehézségeket közölni, ké­résére megengedvén, hogy lehető észrevételeit e hét vé­géig benyújtsa. Tovább menni, mielőtt meghallgattatok, már csak azon nehézségnél fogva sem lehetett, melly a czimvezetés rögtönös megváltoztatásával járt volna , külön­ben is hibán és gondatlanságon túl valóságos vétket ügyes titkolódzásai miatt még gyanítani nem lehetett. — E közben a választmány iparkodott a társaság meglevő vagyonát, min­den további veszteségtől a lehetségig megóni; specificált áru­lajstromot kívánt, ’s minden egyes áru el- vagy nem adásáról ’s áráról határozott. — Közbejött egy eset, miszerint Szabó, hirünk, tudtunk ’s még csak utólagos bejelentés nél­kül is egy utazó ügynöknek még közgyűlés előtt a leggon­datlanabb korlátlan felhatalmazást adván, ez már a választ­mánynak mostani hatóságának­ felruháztatása után sept. 2-én, mindamellett, hogy Szabó által minden kötelező rendelmé­­nyek elvállalásától levélben eltiltva volt, Ulm városának előbb 15.000, később 7500ra leszállított mérő búzát a tár­saság nevében olly áron kötelezett, melly a szerződés per­­ezében a piaczi árnál egy forinttal alább állott. Szabó oct. 12keig egy szót sem szólott erről a választmánynak , hanem a magyar név hitelét compromittáló mentegetödzésbe eresz­kedett. Végre kénytelen lévén előterjeszteni, ’s a választ­mány látván, hogy az ügynök meghatalmazása egészen kor­látlan volt ’s még csak az instructióihoz alkalmazkodásra sem hivatkozott, meggyőződök, mikint Ulm városának, melly a privát levelezésbeni tilalomról semmit sem tudhatott, töké­letesen igaza van; kötelességének ismerte tehát, a magyar hitel ’s társaságunk becsülete érdekében rendelkezni, hogy Ulm városának elégtétessék ; Szabót azonban, ’s regressus­­képen az ügynököt (kinek Pesten fekvő vagyona is van) társaságunk részére kárpótlásban marasztalta el. Ezen eset némi gyanút gerjesztvén, hogy Szabó tán vagy valótlanul in­formálja a választmányt, vagy némellyeket tán el is titkol, bizonyos aldunai rozs­szállításra nézve, mit tökéletesen tiszta és nyereményes üzlet gyanánt mondott be a választmánynak, szükségesnek láttam tökéletes informatiót szerezni magam­nak ’s a választmánynak, azért a választmány titoknokát oct. 22kén hozzá küldöm, hogy az ide vonatkozó levelezéseket velem közölje. Ő oct. 22kén reggel kiadá lemásolás ’s hoz­zám küldés végett a leveleket, miket este 7 órakor kaptam meg, mig ő már 5 órakor megszökött. Átvizsgálván a le­veleket, ’s látván, hogy itt is baj van, ’s azon kívül ezekből bizonyos más szállítási kötelezettség is sül ki, mit előttünk vakmerő hazugsággal eltagadott, Dumcsa Döme és Weisz Bernát választmányi kereskedő tag urakat kértem fel, hogy mint szakértők a kellő vizsgálatot azonnal megtegyék, mi­szerint körülmények szerint intézkedhessünk. Ámde az nap (oct. 23án) tudók meg szökését délután, és a mennyiben azóta azon tömérdek munka közt, mit e szökés következtében társaságunk megóvására tenni kellett, az el­­titkolgatott irományokból láthatók, úgy látjuk, hogy min­den lépését hazugság és áltatás kísérte, több rendbeli be nem vallott kötelezettségekbe bonyolíta a társaságot, sőt a mér­leget is mintegy 35.000 pftig szándékosan hamisnak készité, a nélkül hogy erre még a biráló választmány is rá jöhetett volna, ’s látván, hogy tovább már a titkolódzást nem viheti — gyáván megszökött, még a végső perezben is hazugsággal végezvén pályáját, mert egy levelet hagyott hátra Íróasztala fiókjában nekem czimezve, körülbelül illy tartalmút: „Pest, oct. 21. Kegyetek annyi bajt halmoztak ’s erőtettek rám, hogy erőmből kifogyván, e pillanatban már véget vetet­tem életemnek. Hazámnak (!!) ’s ellenségeimnek áldo­zatává lettem Isten bocsásson meg kegyeteknek. Szabó:“ Azonban annyit már tudunk, hogy sem elég erős, sem, ha úgy tetszik, elég gyáva nem volt életének véget vetni. Budáról a fehér farkastól utazott el October 22-én este 5 órakor nyerges­ujfalusi paraszt szekeressel; az em­lített fogadóban már három hét óta bérleti szobája volt, lassan kint ruháit mind oda hordta ; egy pártfogolta Boldini János sebész nevére magának a városnál szintúgy már egy pár hét előtt útlevelet szerzett, magát utazási szerekkel el­látva, é s a társaságunkat illető egy 5000 p.forintos bank­­utalvány is hiányzani látszik, ámbár viszont irodai asztal­­fiókjában 2000 p.forint készpénz találtatott. Ennyit tudunk ekkorig. Időnket munka veszi igénybe,’s azért nem ereszkedhetem mindazon lépések elsorolásába, miket a tegnap délután óta permanentiában levő választmány ten. Minden­k s minden után megtétetek­, mit illy körülményi közt lehet és kell. Csak az egyet említem, hogy ezentúl a m. kereskedelmi társaság czimvezetését Jankó Vincze úr viendi Dumcsa Döme vagy Weisz Bernát Ferencz választmányi tag urak egyikének ellenjegyzése mellett. Még egy szót berekesztésül. Hacsak Szabó szökése közben, mielőtt a még tegnap statek­akiter szétküldözött hí­resztelés útját vágná, társaságunkat tetemes hamis kötele­zésekkel nem terheli, a választmány erélyes eljárásával eszközölhetni reméli, nem csak azt, hogy a társaság köte­lezettségeinek becsületesein megfelelhessen , hanem még ha kül hagynom nem lehet. Itt ugyanis azt kellett volna meghatá­roznia , mikor használható e forma , tudván hogy ez csak rövi­dített mondatokban otthonos. p. o. Röptében lőtte le a madarat, felbontva: akkor lőtte le a madarat mikor repült. Továbbá azt kellett volna mondania, hogy ez participium, és­­ személyraggal főnév helyett használható. Azonban bocsánat, a 218. lapon ez áll: „A személyragozott igenévi múlt néha, hangzatosság ked­véért, az ugyanazon igéből alakult főnév helyett állhat, pl. tedd megkívántamat (­kivánatomat) ; mi néha kételyt is oszlat pl. dicséretemet (laudationem meam) vagy dicsértemet (laudationem mei) semmibe sem veszed?“ Itt mondom nem tapogatott roszul, mert az illy személyra­gos participium csakugyan főnév helyett áll,de az idézett példá­val az egész dolgot elrontotta. Ugyanis ha a dolgot egy kicsint mélyebb figyelemmel vizsgálja, veheti észre, hogy főnévül csak a benmaradó (intransitiv) igék személyragos participiuma hasz­nálható , a kihatóké (transitiv) pedig nem , mert ezek egy mel­léknév szerepét viszik p. o. A kívántam irományok még nem jutottak kezemhez. De ezt­ kívántam, kivánatom helyett sem nem hallottam, sem magyar írónál még nem olvastam ; e szerint ezen külön­böztetni akarás: „dicsértem (az említett lapon) másról én reám, dicséretem tőlem másra irányul“, az említettem ok miatt épen nem áll, mert dicsér kiható ige. Szerző azon egynéhány példát, mellyeket a németességre hoz fel, úgy látszik, maga csinálta, mit, ha úgy van, egyál­­talában nem helyeselhetek. Jó példát, azt megengedem, készít­sen maga a nyelvtanító, de roszat mindig jobb idézni; mert ha a maga csinálta rosz példák ellen kel ki, az nem lesz egyéb han­­dabandánál; az áluton járókat ellenben igaz ösvényre utasítani, dicsőség. Továbbá ezen példák engem abban erősítenek meg, hogy szerző vagy nem forgott ollyan mondvakészült magyar urak társaságában, kik német gondolataikat magyar szavakkal mond­ják el , vagy irodalmunk némelly termékeiből nem ismeri ki a németes és magyaros kifejezéseket, szóval, hogy a gondolatok hol kelnek magyarul. Olvassa meg például a Bélteky-házat, Falu jegyzőjét, Bloch szótárát , Henzelman irományait és több egyéb termékeit az újabb irodalomnak, azokban, a tárgyra nézve, szebbnél szebb kifejezéseket fog találni. Én egynéhányat azok közöl, mellyeket hallottam , ide iktatok : Te ezt igen felmetszetted = Du hast es hoch aufgeschnitten (is nagyítva ad elő , hazud) Nem akarom magamat azon feltartani = Ich will mich darüber nicht aufhalten (megütközik valamin, megbot­­rán­ykodik valamiben) Ned már nem sokéra öreg iskátuja lesz = Deine Frau wird schon hald eine alte Schachtel (vén banya) Én semmit csinálok abból magamnak = Ich mache mir nichts daraus (fel sem vesz , nem gondol vele , nem indul meg rajta) Nem szép, hogy engem meghazudtál •= Es ist nicht schön, dass du mich belogen hast (elemít) Mikor látjuk magunkat ismét =Wann sehen wir uns wieder (egymást) Hogy megy a szemével = Wie geht’s mit Ihrem Auge (hogy van ön szeme) Nézz , hogy oda jöjj = Schau , dass du hinkommest (légy rajta) Ő rád játsza magát = Er spielt sich auf dich (téged utánoz) Két bevezetett ló eladandó = Es sind zwei eingeführte Pferde zu verkaufen (kitanított) Ezek a lovak N. úrtól vannak = Diese Pferde sind vom Herrn N. (N. úréi) Az utcza, a kövezet bement = Die Gasse , das Pilaster ist eingegangen (lesülyedt, behorpadt.) Nyomós egy hőség van = Es ist eine drückende Hitze (rekkenő hőség van) Keresztül mentek vele a lovak = Die Pferde sind mit ihm durchgegangen (elragadták, elkapták a lovak) Fel vagy ültetve = Du bist aufgesessen (elámít , lóvá vagy bolonddá tesz) ’stb. Mi a majorban egy jó tehénmeleget ittunk : Wir haben in der Meierei eine gute Kuhwarme getrunken (azaz meleg, de nem forralt, tejet). Ezek és az ezekhez hasonló kifejezések csak­ jelentményekre nézve németesek ; hát ha a szórendre nézve vennék vizsgálat alá némelly íróinkat, akkor, akkor bizonyára még a Történeti Könyvtárban , Külföldi Regénytárban ,a Új Plutarchban is talál­nánk megróni valókat. (Folytatjuk.)

Next