Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-12-03 / 501. szám

arcokra eső telekadó 1 ft 20 krt nem tesz, különben tarto­zásaikra nézve úgy fognak tekintetni mint a többi telekii­­­tokosok. Olly telepitvényekre, mellyek az uraságok s job­bágyok közti szerződés alapján keletkeztek, e törvény tel­jes mértékben alkalmazható. Minthogy azonban illy szerző­désekben , nevezetesen azokban, mellyek a status birtoká­ban, vagy annak felügyelése alatt álló uradalmak betelepí­tése­ iránt köttettek, a jobbágyoknak többé kevesebbé töké­letes tulajdonjog adatott, és a robot is, legalább nagy rész­ben gabonaadóvá, vagy pedig állandó, vagy a gabona ára szerint változó pénztaksává változtattatok­, tehát illy telep­­községeknek szabadságukban álland , vagy a telepítvényi szerződés pontjainál maradni, vagy azt kívánni, hogy a je­len törvény határozatai rajok is alkalmaztassanak. Utolsó esetben a telepközségek telkeik haszontulajdoni jogába lép­nek, ha még tökéletes tulajdont nem bírnak, tartozásaik pe­dig a jelen törvény elvei szerint állandó, megváltható pénz­társává változtatnak, melly azonban a jobbágyi birtok tiszta jövedelmének felét túl nem haladhatja. Hasonló választásuk van azon községeknek is, mellyek uraságaikkal törlési szer­ződésekre léptek, miáltal a robotok vagy egészben vagy részben, gabona vagy pedig állandó avagy változó pénztár­sává változtathatók. Ezek is megállapodhatnak a szerződés pontjainál, vagy az érintett mód szerint e jelen törvény rend­­szabásinak alkalmaztatását kívánhatják. Illy községek ma­gok kérhetik,hogy a törlési szerződések megszüntettessenek, ’s a jelen törvény rendeletei előbbi urbérviszonyaikra alkal­­maztassanak, ha azt hasznosnak vélik, ’s a törlési szerződés pontjainál fogva arra jogosíttatnak. A községek csak a job­bágytelkesek szótöbbségével hozhatnak határozatot, és ezt a jelen törvény megjelenése előtt három hónap alatt kell az adókerületi el­járóságnak bejelentniök, ellenkező esetben a dolog úgy fog tekintetni, hogy a fenálló szerződések mellett maradni akarnak. Ha a taksa ez után meg van állapítva, ,­úgy az ennek fizetésére kötelezett minden birtokosnak sza­badságában áll­ó taksának húszszoros lefizetésével mint tökével nemcsak birtokát annak fizetésétől megváltani, hanem teljes tulajdon birtokot is szerezni, és a főtulajdonos a ha­szonbirtokos ebek­ igényének a tőke lefizetése mellett engedni tartozik, ha egy vagy több haszonbirtokos váltságöszvege 100 ftra rúg.“ Csakhogy a váltságöszveg lefizetése, mint magától értetik, a jogok biztosítása végett, törvényes óvatos­ságok mellett történendik. Magától értetik ugyan , de ünne­pélyesen nyilvánítani is kellett volna , hogy azon időig, mig a jobbágybirtokosok kötelességei ez után megszabva, ’s ne­kik azok teljesítése meghagyva leend, eddigi tartozásaikat, szolgálat­os adóikat halaszthatlanul, ’s a jelenlegi törvények szigorú büntetése mellett végbevigyék. Ezen rendszabályok kivitele, valamint az arra vezető egyes jobbágytelkeknek terheikkel együtti átvizsgálasa ’s a telekkönyvek behozatala végett következő elvek ajánltatnak. E rendszabály kivitelére egy külön tartományi bizottmány állittatik fel, mellynek széke a tartomány fővárosában leend, ’s a kerületekben albizott­­mányokat állitand, mellyek egy vezető politikai biztosból, egy gazdaságértő egyénből, több bizalomraméltó földesurak hozzácsatolása mellett, képeztetvén , a kivitel részleteivel foglalkozandnak. Mielőtt a tartományi bizottmány segédha­tóságai hozzájárultával közvetlen munkásságát megkezdené, a kerületi adóelőjáróságok, vagy ezek helyébe lépendő tar­tományi elsőbíróságok megbizatnak, hogy bizonyos kiszabott idő alatt a nekik adott utasítások és formulák szerint a jelen telekkönyvek alapján, használván a fenálló igazolási iromá­nyokat , az úrbéri tartozásokra nézve pedig az úrbéri köté­seket ’s más meglevő tárgyalások és határozatokat, olly munkálatokat nyújtsanak be, mellyekből minden jobbágyi lelket akkori tényleges birtokállása, a rajta fekvő terhek és kötelezettségek, nemkülönben a fentebbi elvek nyomán jö­vőre rájuk nyomandó tartozásokkal együtt ki lehessen ismerni. A tartományi bizottmány akkor meglátandja azon időpontot, midőn közvetlen munkálatait, a be nem végzett elődolgoza­tok miatti fenakadástól nem tarthatva, megkezdheti, és ekkor aztán a kerületekbeni albizottmányok feladata lesz utasítá­saik szerint az előadott munkálatokat községenként a hely­színen igazolni, és ez igazolás nyomán az egyes különvált birtokot, netalán történt kikerekitését is tekintetbe vévén, tiszta jövedelmével meghatározni — vonatkozólag a netalán fenálló erdő ’s legelési jogokra, ’s a közösségekre, a nekik fentebbi szakaszokban meghagyottakat végrehajtani, és így ezen eredményeket és az igazolt úrbéri tartozásokat tekintetbe vévén az érettek fentebbi szakaszok nyomán járandó egyen­­kénti pénzkártalanítást kipuhatolni és az erre eső pénztaksát ki­­­jelenteni,végre az ekint megállapított viszonyok és tartozások­ról egy forma szerinti végelintézést kibocsátani ’s a tartomá­nyi bizottmány elibe terjeszteni, melly ezen munkálatokat azok elintézésével együtt vizsgálván, ha helyeseknek talá­­landja, vagy maga elfogadja , vagy jóváhagyás végett fel­sőbb helyre fölterjeszteni, ’s ha a jóváhagyás megérkezik, azt a munkálatokhoz csatolni fogja. Az elfogadott munkála­tok a feleknek tudomásul adatnak, azokból az egyes bir­tokok a rájok eső terhekkel együtt a telekkönyvekbe, mely­­lyek alakja ’s vezetése azonközben törvényesen fog megha­­tároztatni, h­atandik, ’s ezek igy a vezetésükre megbízott ha­tóságoknak adatandnak át. A kellő rendben jóváhagyott munkálatok törvényes erejű határozatok hatásával bírnak. E munkálatokat a nyugati kerületekben kell kezdeni, ’s kelet­felé az előforduló szükség­es kivihetőség mértéke szerint ke­­rületenkint folytatni, Bukovinára pedig, hol ezen rendele­tek semmi alkalmaztatást nem találnak, nem szabad kiter­jeszteni. Így hangzanak ezen javaslatok, mellyek egy, Gali­­cziában sok ideig nagy hatású magasabb kormányhivatalnok által Bécsben különféle üzletágak udvari tanácsosiból alakí­tott bizotmánynyal egyesülve, kidolgoztattak. Az egész terv fővonásaiban igen népbaráti, ámbár a nemesség jogaiból egy betűvel sem vétetett el több , mint mennyit az idő szel­leme mindenütt szükségessé tesz, hol az agrariális viszo­nyok szabályozott rendben vannak. Tényleges szempontból tekintve, Ausztriának jelenleg joga lett volna a nemesség ellenében hódító módjára föllépni. Hódítsa tehát meg a pol­­gárodás, az emberjogok és humanitás érdekében, hódítson meg öt millió embert százezer apró zsarnok kezei közöl, mi­után nekik személyes szabadságot és tulajdont biztosít. Mitől tarthat még most Ausztria, most, miután a legroszabb már megtörtént? Előbbi években altatott azon gondolat, hogy a helybeli viszonyokat minden törvénytelenség és károk da­czára is fen kell tartani, nehogy a nemesség felizgattassék. De most, midőn ez maga tűzte ki a harczlobogót, midőn a roskadt épületet ő kezdő először ingatni — most joga , kö­telessége a kormánynak végbevinni azt, mit kíméletből olly sokáig halasztott. KÜLFÖLD. Miután az angol és franczia ministeriumok Krakó ügyé­ben, önéletek fentartása végett, a lefolyt országgyűléseken tett nyilatkozataikhoz kénytelenek ragaszkodni, nem lesz fö­lösleges ezeket emlékezetbe visszaidéznünk. A franczia par­kamara julz­ikai ülésében a lengyel me­nekültek gyámolítása iránti törvényjavaslat tárgyaltatván, Guizot Montalembert gr. sürgetésére, mi véleményben le­gyen a franczia kormány Krakó jövendő sorsa iránt, lénye­gesen e kép felelt: „Azzal, mi egy idegen kormány csele­kedeteire, magaviseletére vonatkozik, itt nem foglalkozha­tunk. Mindig készen kell lennünk idegen kormányokkali vi­tára , de belügyeikbe nem avatkozhatunk. Csak azt kérem, hallgatásomból végkövetkeztetés ne vonassék ki. A tényt (t. i. hogy az északi hatalmasságok Krakó iránt egyezked­nek), mellyről itt szó volt, sem nem tagadhatom, sem nem erősíthetem. A processus, ha úgy akarjuk, Európában foly­­tattatik, de nem Francziaországban, nem e szónokszéken. Mi bennünket illet, nekem szinte még csak egy szavam van. Az érdemes szónoknak tökéletesen igaza van; Krakó köz­társaság jogai, alkotmánya, valamint a külön hatalmasságok alatt álló lengyeleké, a bécsi congressus actája és más szer­ződések által is szentesítvék. Senki sem állíthatja, hogy a szerződések meg nem változtathatók. Változtatást szenved­tek azok határunkon is a néhai Németalföld királyság uton­­alakításában. Lengyelországban szintúgy mint Belgiumban és a Keleten, módosíttathatnak a szerződések, ha azt az ese­mények szükségessé teszik, ez azonban nem történhetik azon hatalmasságok hozzájárulása nélkül, mellyek e szerződése­ket aláírták. Két jog van,Krakó köztársaság és a külön feje­delmek alatt álló lengyelek joga, és azon hatalmasságok joga, mellyek a szerződéseket aláírták. E két jogot sohasem té­vesztette szem elől a király kormánya. 1836ban, midőn Krakót először szállotta meg idegen katonaság, Thiers ur, az akkori febr. 22-ei cabinet elnöke, 1838ban pedig, midőn e megszállás folyvást tartott, Málé gróf tartotta fen ezen jo­gokat. E két esetben a kormány élt jogával, Krakó alkot­mánya fölött őrködni. A­mit elődeim 1836 és 38ban tettek, azt én is megtettem 1846ban. Ez is leend zsinórmértékünk mindvégig, mert a szerződések tisztelése alapja minden rendes és fentartó politikának.“ Az angol alsóházban aug. 17-én Hume a Krakót illető levelezések előterjesztését kívánta 1836ig, midőn Palmer­ston lord külügyminister volt, és szándék volt,Krakóba con­sult küldeni. Palmerston lord a vitatkozás folytán követke­zően nyilatkozók: *) Semmi sem fájhat érző embernek na­gyobb mértékben, mint ha Lengyelország sorsáról kell vi­tatkoznia, melly nemzet a legrendkivülibb igazságtalanságok által nemzeti lététől megfosztatott, földét idegen birodalmak nyelték el. Azonban az események már csak a történet kö­rébe tartoznak. Bármineműek legyenek azon vitéz férfiak törekvései, kik dicső hazájok régi fényét helyreállítni buzog­nak, a parlament ismeri a kötelezettségeket, mellyek az eu­rópai nemzetek mostani helyheztetését szabályozzák, és mint parlament nem mehet vissza a bécsi békekötés mögé. Eddig menni azonban jogunk van, és ez a szempont, mellyre áll­nunk kell. Nem engedi ugyan kötelességem, hogy a tett in­dítványt pártoljam. Okaimat egy korábbi alkalommal adtam elő. Akkor azt mondom, hogy bizonyos körülmények nagy ingerültséget szültek azon hatalmasságoknál, mellyek a bé­csi kötést aláírták; hogy tehát a levelezések ingerült modo­rnak; hogy köztünk bizonyos jogi és tényleges kérdésekben véleménykülönbség van; hogy mi a mi véleményünk mellett méltóság és szilárdsággal állunk, é s a magokéhoz ők is ra­gaszkodnak. Most, tiz év után ismét elővenni e levelezése­ket , inkább ártana mint használna azon érdekeknek, mely­eket Hume­ur szivén visel. Angol consulnak Krakóba kül­detését soha fontos dolognak nem tartottam. Innen úgyis ele­gendő tudósításaink vannak. És ennek semmi köze ahoz, mikép jártak el az illető felek a legújabb eseményeknél, és megsértetett-e a bécsi békekötés. Hogy az utolsó krakói események által a bécsi kötés megsértetett, senki nem ta­gadhatja. E kötést fen kell tartani. Semmi kormánynak meg nem engedhető, hogy egyik kezével e békekötés azon pont­jait, mellyeket teljesítni akar, kiszedje, és elmellőzze a má­sikkal azokat, mellyeket teljesítni nem akar. A bécsi béke­kötés egy egészet képez. Emlékezzenek Ausztria, Orosz- és Poroszországok kormányai, hogy ha az a Visztulánál nem érvényes, könnyen érvénytelenné nyilváníttathatik a Rajna és a Po mellett is. A galicziai események, igaz, példátla­nok , de bizonyára csak a helyhatóságoktól eredtek, és a bécsi kormány nem helyeselte azokat. Végre biztosítom Hume urat, hogy nem mulasztandjuk el a bécsi békekötés teljesí­tése iránt előterjesztéseket tenni.“ Az Alig. rg ezt íratja magának a lengyel határról: „Önök lapja már hoszabb idő előtt foglalt magában figyelmeztetése­ket, miszerint Krakó köztársaság viszonyát a lengyel forra­dalomhoz a három hatalmasság különös tanácskozás tárgyává tette. Vizsgálandó vola, illő­tőt lehet-e egy forradalmi fész­ket fenállni hagyni, mellyből a gyújtogató fiszkök szakadat­lanul hordattak mind a három határon át, ’s melly folytonos és egyenes összeköttetésben állott a Parisban létező lengyel comité directeur-rel, és ennek utasításait, a köztársaság semlegességénél fogva biztosban, a három hatalmasság re­­sidenseinek szem­e láttára teljesítette. Fejtegetniük kellett a kérdést, szabad-e illy körülmények közt, saját státusaik nyugalmát minden perezben veszélyeztetni hagyniok, és foly­tonos aggodalomban maradniok; nem kelln e ma itt, holnap amott valamelly kitöréssel mérkőzni, és kényteleknek látniok magukat, az országot aránytalan számú katonasággal terhelni, és rendkívüli és kimerítő terhet mérni nemcsak a lengyel tar­tományokra, hanem az összes monarchiákra is. E tanácsko­zások nyolc­ hónapig tartottak, ’s a tárgy bizonyára minden oldalról nyugodtan, komolyan és szenvedély nélkül jön meg­fontolva. A lengyel propaganda Parisban állandó, organizált, rendszerezett összeesküvés élén állott és áll, mellynek mes­­­­szelátó, a jövendő időre szintúgy, mint a jelenre irányzott tervei szinte oly következetesség mint merészséggel kezeltet­nek. (Emlékezzünk Miecislawska apáczára, ha példát aka­runk, milly gépek lépettek mozgásba a közvélemény felizga­tására.) Dús pénzforrások támogatták e terveket, és az eu­­rópai sajtó legnagyobb része feladatul tűzte ki magának „a forradalom ügyét“ legszebb színben tüntetni elő, ’s mindenek felett, az ifjúságot nevelni annak részére. Parisban nagyban, Krakóban részleteiben rendeztetett a mozgalom, ’s innen tovább Galicziába, Posen és Varsóba irányoztatott, az intézkedés. E mellett valamelly visszavert megtámadás, valamelly feszült kísérlet, kerüljön bár ezer békés ember életére és vagyonába, számba sem vétetett, a balul költött­nek helyébe az igazgató választmány csakhamar újat és jobb kilátásút állított. A proganda tehát párisi és krakói táborai­ból nyílt háborút szent a három hatalmasságnak. Minélfogva egyszerűen csak az volt a kérdés, feláldozni akarják-e a hatalmasságok, vagy pedig védelmezni 70 éves birtokjokat.? E kérdésre vihető vissza az egész. A hatalmasságok olly vé­leményben vannak, hogy e védelemre kötelesek, elvonva a Lengyelország feldarabolásához örökké tapadó vádakat, melly feldarabolást azonban nem a mostani uralkodók eszközölték, ’s bizonyára nem is eszközölték volna, ’s melly örökséget el kellett nagyapáiktól vállalniok; és az a nélkül, hogy biro­dalmaik léterét koc­káztatnák és az európai összes viszonyo­kat kérdésbe tennék, fel nem áldoztathatnék, ámbár nem szenved kétséget, hogy Németországban elég olly erős po­litikus van , kik ebben legkisebb nehézséget sem látnak. E tényleges állapotokból, miket a jelen kor sem elő nem idé­zett sem meg nem történtté nem tehet, ered a zsinórmér­ték, mellyhez magokat az érdekelt hatalmasságoknak tarta­­niok kellett. Krakót független köztársaságul hagyni, amint azt a bécsi congressus határozza és a három hatalmasság folyvást kívánta, magok a lengyelek tették lehetlenné. Nem lenne ez más, mintha valamelly vár védhadának a kí­vül álló táborra igen, de ennek a várba lőni, nem volna szabad , és a krakói forradalmiak jövendőben szint­úgy kinevetnék a hatalmasságokat aggodalmaskodásukért, mint azt eddig tették, míg a forradalmi törekvések pil­lanatig sem szűntek meg. Most a hatalmasságok tanács­kozásai már befejezvék, Krakó függetlensége meg nem maradhatónak találtatott. E határozat bizonyára sem egy­oldalúan, sem pedig könnyelműen nem hozatott, hanem a három hatalmasság közmeggyőződéséből, hosszú tusa után és önkívánságuk ellen, eredeti az. Nem a Lengyelország felosztását elhatározott, „Stat pro ratione voluntas“ döntötte el a dolgot; ellenkezően, a részrehajlatlan vizsgáló könnyen átláthatja, hogy itt az akarat ellenében a szükség paran­csolt. Hogy e szükség igen szomorú, senki sem érzi jobban, mint magok a hatalmasságok, ’s ezek közt főkép Ausztria, mellynek nem keresett és nem irigylett osztályrésze lön, Kra­kót ismét befogadni Galiczia királyságába. Hogy a nagy bi­rodalom e kis szerzeményre vágyódott legyen , még ott sem fogják hinni, hol különben mindent hisznek. Ausztria a rámért terhet saját és szomszédjai nyugalma fentartásának kötelessége érzetében vállalja el. Egyébiránt, ha a kormá­nyokon kívül, ezer meg ezer érző szív sajnálja, hogy a len­gyel nemzeti létek utolsó simulaciuma is összedől, és a Piasztok hamvai nem nyugosznak többé lengyel földben , tudjuk, ki kezei voltak, mellyek azokat nyugodni nem hagy­ták , ’s háborút indítottak könnyelműen, melly a lengyel nemzetiséget darabonkint sírba döntötte. Isten mentsen, hogy ezen örvendjünk; azonban , a ki háborút kezd, az jog­talanul panaszkodik annak viszontagságai ellen. NAGYBRITANNIA. Nov. 20-án reggel a queensbendi törvényszéknél a cabinet főbb tagjai, a. m. Russell lord , a kincstár első lordja, Lansdowne marquis, a titkos tanács elnöke, Grey gr. gyarmat­ , Palmerston lord külügyminister, Wood kincstári kanczellár, és Auckland lord, az admiral­ hivatal első lordja, a szokásos esküt tették le, hogy mint ministerek soha nem fognak hatalmukkal a státusegyház el­len élni. A tory Standard igen keményen nyilatkozik a Times múltkor említettük, és a Krakó bekeblezése ellen szegezett czikke ellen, mellyet Palmerston lord tolla szüleményének állitván , szenvedélyes hangulatából csak azt képes kivenni, hogy az angol külső ügyek ministere Európában minden áron a békétlenség magvait iparkodik elhinteni. „Ha Palmerston lord , úgymond , más­ok hiányában, a bécsi békekötésre tá­masztja Krakó bekeblezése elleni tiltakozását, ez legalább is elbizottság; hiszen e kötés legfontosabb pontjaiban sértetett meg 1831 és 1832 ben, midőn Belgium Németalföldtől el­­szakíttatott, ’s Palmerston lord volt azon britt minister, ki e sérelmet helybenhagyta. Más alkalmaknál, p. o. az 1831ik *) E nyilatkozatot már lapunk 448ik számában is közlöttük. — S­z­e­r­k, 365

Next