Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-12-03 / 501. szám
arcokra eső telekadó 1 ft 20 krt nem tesz, különben tartozásaikra nézve úgy fognak tekintetni mint a többi telekiitokosok. Olly telepitvényekre, mellyek az uraságok s jobbágyok közti szerződés alapján keletkeztek, e törvény teljes mértékben alkalmazható. Minthogy azonban illy szerződésekben , nevezetesen azokban, mellyek a status birtokában, vagy annak felügyelése alatt álló uradalmak betelepítése iránt köttettek, a jobbágyoknak többé kevesebbé tökéletes tulajdonjog adatott, és a robot is, legalább nagy részben gabonaadóvá, vagy pedig állandó, vagy a gabona ára szerint változó pénztaksává változtattatok, tehát illy telepközségeknek szabadságukban álland , vagy a telepítvényi szerződés pontjainál maradni, vagy azt kívánni, hogy a jelen törvény határozatai rajok is alkalmaztassanak. Utolsó esetben a telepközségek telkeik haszontulajdoni jogába lépnek, ha még tökéletes tulajdont nem bírnak, tartozásaik pedig a jelen törvény elvei szerint állandó, megváltható pénztársává változtatnak, melly azonban a jobbágyi birtok tiszta jövedelmének felét túl nem haladhatja. Hasonló választásuk van azon községeknek is, mellyek uraságaikkal törlési szerződésekre léptek, miáltal a robotok vagy egészben vagy részben, gabona vagy pedig állandó avagy változó pénztársává változtathatók. Ezek is megállapodhatnak a szerződés pontjainál, vagy az érintett mód szerint e jelen törvény rendszabásinak alkalmaztatását kívánhatják. Illy községek magok kérhetik,hogy a törlési szerződések megszüntettessenek, ’s a jelen törvény rendeletei előbbi urbérviszonyaikra alkalmaztassanak, ha azt hasznosnak vélik, ’s a törlési szerződés pontjainál fogva arra jogosíttatnak. A községek csak a jobbágytelkesek szótöbbségével hozhatnak határozatot, és ezt a jelen törvény megjelenése előtt három hónap alatt kell az adókerületi eljáróságnak bejelentniök, ellenkező esetben a dolog úgy fog tekintetni, hogy a fenálló szerződések mellett maradni akarnak. Ha a taksa ez után meg van állapítva, ,úgy az ennek fizetésére kötelezett minden birtokosnak szabadságában álló taksának húszszoros lefizetésével mint tökével nemcsak birtokát annak fizetésétől megváltani, hanem teljes tulajdon birtokot is szerezni, és a főtulajdonos a haszonbirtokos ebek igényének a tőke lefizetése mellett engedni tartozik, ha egy vagy több haszonbirtokos váltságöszvege 100 ftra rúg.“ Csakhogy a váltságöszveg lefizetése, mint magától értetik, a jogok biztosítása végett, törvényes óvatosságok mellett történendik. Magától értetik ugyan , de ünnepélyesen nyilvánítani is kellett volna , hogy azon időig, mig a jobbágybirtokosok kötelességei ez után megszabva, ’s nekik azok teljesítése meghagyva leend, eddigi tartozásaikat, szolgálatos adóikat halaszthatlanul, ’s a jelenlegi törvények szigorú büntetése mellett végbevigyék. Ezen rendszabályok kivitele, valamint az arra vezető egyes jobbágytelkeknek terheikkel együtti átvizsgálasa ’s a telekkönyvek behozatala végett következő elvek ajánltatnak. E rendszabály kivitelére egy külön tartományi bizottmány állittatik fel, mellynek széke a tartomány fővárosában leend, ’s a kerületekben albizottmányokat állitand, mellyek egy vezető politikai biztosból, egy gazdaságértő egyénből, több bizalomraméltó földesurak hozzácsatolása mellett, képeztetvén , a kivitel részleteivel foglalkozandnak. Mielőtt a tartományi bizottmány segédhatóságai hozzájárultával közvetlen munkásságát megkezdené, a kerületi adóelőjáróságok, vagy ezek helyébe lépendő tartományi elsőbíróságok megbizatnak, hogy bizonyos kiszabott idő alatt a nekik adott utasítások és formulák szerint a jelen telekkönyvek alapján, használván a fenálló igazolási irományokat , az úrbéri tartozásokra nézve pedig az úrbéri kötéseket ’s más meglevő tárgyalások és határozatokat, olly munkálatokat nyújtsanak be, mellyekből minden jobbágyi lelket akkori tényleges birtokállása, a rajta fekvő terhek és kötelezettségek, nemkülönben a fentebbi elvek nyomán jövőre rájuk nyomandó tartozásokkal együtt ki lehessen ismerni. A tartományi bizottmány akkor meglátandja azon időpontot, midőn közvetlen munkálatait, a be nem végzett elődolgozatok miatti fenakadástól nem tarthatva, megkezdheti, és ekkor aztán a kerületekbeni albizottmányok feladata lesz utasításaik szerint az előadott munkálatokat községenként a helyszínen igazolni, és ez igazolás nyomán az egyes különvált birtokot, netalán történt kikerekitését is tekintetbe vévén, tiszta jövedelmével meghatározni — vonatkozólag a netalán fenálló erdő ’s legelési jogokra, ’s a közösségekre, a nekik fentebbi szakaszokban meghagyottakat végrehajtani, és így ezen eredményeket és az igazolt úrbéri tartozásokat tekintetbe vévén az érettek fentebbi szakaszok nyomán járandó egyenkénti pénzkártalanítást kipuhatolni és az erre eső pénztaksát kijelenteni,végre az ekint megállapított viszonyok és tartozásokról egy forma szerinti végelintézést kibocsátani ’s a tartományi bizottmány elibe terjeszteni, melly ezen munkálatokat azok elintézésével együtt vizsgálván, ha helyeseknek találandja, vagy maga elfogadja , vagy jóváhagyás végett felsőbb helyre fölterjeszteni, ’s ha a jóváhagyás megérkezik, azt a munkálatokhoz csatolni fogja. Az elfogadott munkálatok a feleknek tudomásul adatnak, azokból az egyes birtokok a rájok eső terhekkel együtt a telekkönyvekbe, melylyek alakja ’s vezetése azonközben törvényesen fog meghatároztatni, hatandik, ’s ezek igy a vezetésükre megbízott hatóságoknak adatandnak át. A kellő rendben jóváhagyott munkálatok törvényes erejű határozatok hatásával bírnak. E munkálatokat a nyugati kerületekben kell kezdeni, ’s keletfelé az előforduló szükséges kivihetőség mértéke szerint kerületenkint folytatni, Bukovinára pedig, hol ezen rendeletek semmi alkalmaztatást nem találnak, nem szabad kiterjeszteni. Így hangzanak ezen javaslatok, mellyek egy, Galicziában sok ideig nagy hatású magasabb kormányhivatalnok által Bécsben különféle üzletágak udvari tanácsosiból alakított bizotmánynyal egyesülve, kidolgoztattak. Az egész terv fővonásaiban igen népbaráti, ámbár a nemesség jogaiból egy betűvel sem vétetett el több , mint mennyit az idő szelleme mindenütt szükségessé tesz, hol az agrariális viszonyok szabályozott rendben vannak. Tényleges szempontból tekintve, Ausztriának jelenleg joga lett volna a nemesség ellenében hódító módjára föllépni. Hódítsa tehát meg a polgárodás, az emberjogok és humanitás érdekében, hódítson meg öt millió embert százezer apró zsarnok kezei közöl, miután nekik személyes szabadságot és tulajdont biztosít. Mitől tarthat még most Ausztria, most, miután a legroszabb már megtörtént? Előbbi években altatott azon gondolat, hogy a helybeli viszonyokat minden törvénytelenség és károk daczára is fen kell tartani, nehogy a nemesség felizgattassék. De most, midőn ez maga tűzte ki a harczlobogót, midőn a roskadt épületet ő kezdő először ingatni — most joga , kötelessége a kormánynak végbevinni azt, mit kíméletből olly sokáig halasztott. KÜLFÖLD. Miután az angol és franczia ministeriumok Krakó ügyében, önéletek fentartása végett, a lefolyt országgyűléseken tett nyilatkozataikhoz kénytelenek ragaszkodni, nem lesz fölösleges ezeket emlékezetbe visszaidéznünk. A franczia parkamara julzikai ülésében a lengyel menekültek gyámolítása iránti törvényjavaslat tárgyaltatván, Guizot Montalembert gr. sürgetésére, mi véleményben legyen a franczia kormány Krakó jövendő sorsa iránt, lényegesen e kép felelt: „Azzal, mi egy idegen kormány cselekedeteire, magaviseletére vonatkozik, itt nem foglalkozhatunk. Mindig készen kell lennünk idegen kormányokkali vitára , de belügyeikbe nem avatkozhatunk. Csak azt kérem, hallgatásomból végkövetkeztetés ne vonassék ki. A tényt (t. i. hogy az északi hatalmasságok Krakó iránt egyezkednek), mellyről itt szó volt, sem nem tagadhatom, sem nem erősíthetem. A processus, ha úgy akarjuk, Európában folytattatik, de nem Francziaországban, nem e szónokszéken. Mi bennünket illet, nekem szinte még csak egy szavam van. Az érdemes szónoknak tökéletesen igaza van; Krakó köztársaság jogai, alkotmánya, valamint a külön hatalmasságok alatt álló lengyeleké, a bécsi congressus actája és más szerződések által is szentesítvék. Senki sem állíthatja, hogy a szerződések meg nem változtathatók. Változtatást szenvedtek azok határunkon is a néhai Németalföld királyság utonalakításában. Lengyelországban szintúgy mint Belgiumban és a Keleten, módosíttathatnak a szerződések, ha azt az események szükségessé teszik, ez azonban nem történhetik azon hatalmasságok hozzájárulása nélkül, mellyek e szerződéseket aláírták. Két jog van,Krakó köztársaság és a külön fejedelmek alatt álló lengyelek joga, és azon hatalmasságok joga, mellyek a szerződéseket aláírták. E két jogot sohasem tévesztette szem elől a király kormánya. 1836ban, midőn Krakót először szállotta meg idegen katonaság, Thiers ur, az akkori febr. 22-ei cabinet elnöke, 1838ban pedig, midőn e megszállás folyvást tartott, Málé gróf tartotta fen ezen jogokat. E két esetben a kormány élt jogával, Krakó alkotmánya fölött őrködni. Amit elődeim 1836 és 38ban tettek, azt én is megtettem 1846ban. Ez is leend zsinórmértékünk mindvégig, mert a szerződések tisztelése alapja minden rendes és fentartó politikának.“ Az angol alsóházban aug. 17-én Hume a Krakót illető levelezések előterjesztését kívánta 1836ig, midőn Palmerston lord külügyminister volt, és szándék volt,Krakóba consult küldeni. Palmerston lord a vitatkozás folytán következően nyilatkozók: *) Semmi sem fájhat érző embernek nagyobb mértékben, mint ha Lengyelország sorsáról kell vitatkoznia, melly nemzet a legrendkivülibb igazságtalanságok által nemzeti lététől megfosztatott, földét idegen birodalmak nyelték el. Azonban az események már csak a történet körébe tartoznak. Bármineműek legyenek azon vitéz férfiak törekvései, kik dicső hazájok régi fényét helyreállítni buzognak, a parlament ismeri a kötelezettségeket, mellyek az európai nemzetek mostani helyheztetését szabályozzák, és mint parlament nem mehet vissza a bécsi békekötés mögé. Eddig menni azonban jogunk van, és ez a szempont, mellyre állnunk kell. Nem engedi ugyan kötelességem, hogy a tett indítványt pártoljam. Okaimat egy korábbi alkalommal adtam elő. Akkor azt mondom, hogy bizonyos körülmények nagy ingerültséget szültek azon hatalmasságoknál, mellyek a bécsi kötést aláírták; hogy tehát a levelezések ingerült modornak; hogy köztünk bizonyos jogi és tényleges kérdésekben véleménykülönbség van; hogy mi a mi véleményünk mellett méltóság és szilárdsággal állunk, é s a magokéhoz ők is ragaszkodnak. Most, tiz év után ismét elővenni e levelezéseket , inkább ártana mint használna azon érdekeknek, melyeket Humeur szivén visel. Angol consulnak Krakóba küldetését soha fontos dolognak nem tartottam. Innen úgyis elegendő tudósításaink vannak. És ennek semmi köze ahoz, mikép jártak el az illető felek a legújabb eseményeknél, és megsértetett-e a bécsi békekötés. Hogy az utolsó krakói események által a bécsi kötés megsértetett, senki nem tagadhatja. E kötést fen kell tartani. Semmi kormánynak meg nem engedhető, hogy egyik kezével e békekötés azon pontjait, mellyeket teljesítni akar, kiszedje, és elmellőzze a másikkal azokat, mellyeket teljesítni nem akar. A bécsi békekötés egy egészet képez. Emlékezzenek Ausztria, Orosz- és Poroszországok kormányai, hogy ha az a Visztulánál nem érvényes, könnyen érvénytelenné nyilváníttathatik a Rajna és a Po mellett is. A galicziai események, igaz, példátlanok , de bizonyára csak a helyhatóságoktól eredtek, és a bécsi kormány nem helyeselte azokat. Végre biztosítom Hume urat, hogy nem mulasztandjuk el a bécsi békekötés teljesítése iránt előterjesztéseket tenni.“ Az Alig. rg ezt íratja magának a lengyel határról: „Önök lapja már hoszabb idő előtt foglalt magában figyelmeztetéseket, miszerint Krakó köztársaság viszonyát a lengyel forradalomhoz a három hatalmasság különös tanácskozás tárgyává tette. Vizsgálandó vola, illőtőt lehet-e egy forradalmi fészket fenállni hagyni, mellyből a gyújtogató fiszkök szakadatlanul hordattak mind a három határon át, ’s melly folytonos és egyenes összeköttetésben állott a Parisban létező lengyel comité directeur-rel, és ennek utasításait, a köztársaság semlegességénél fogva biztosban, a három hatalmasság residenseinek szeme láttára teljesítette. Fejtegetniük kellett a kérdést, szabad-e illy körülmények közt, saját státusaik nyugalmát minden perezben veszélyeztetni hagyniok, és folytonos aggodalomban maradniok; nem kelln e ma itt, holnap amott valamelly kitöréssel mérkőzni, és kényteleknek látniok magukat, az országot aránytalan számú katonasággal terhelni, és rendkívüli és kimerítő terhet mérni nemcsak a lengyel tartományokra, hanem az összes monarchiákra is. E tanácskozások nyolc hónapig tartottak, ’s a tárgy bizonyára minden oldalról nyugodtan, komolyan és szenvedély nélkül jön megfontolva. A lengyel propaganda Parisban állandó, organizált, rendszerezett összeesküvés élén állott és áll, mellynek messzelátó, a jövendő időre szintúgy, mint a jelenre irányzott tervei szinte oly következetesség mint merészséggel kezeltetnek. (Emlékezzünk Miecislawska apáczára, ha példát akarunk, milly gépek lépettek mozgásba a közvélemény felizgatására.) Dús pénzforrások támogatták e terveket, és az európai sajtó legnagyobb része feladatul tűzte ki magának „a forradalom ügyét“ legszebb színben tüntetni elő, ’s mindenek felett, az ifjúságot nevelni annak részére. Parisban nagyban, Krakóban részleteiben rendeztetett a mozgalom, ’s innen tovább Galicziába, Posen és Varsóba irányoztatott, az intézkedés. E mellett valamelly visszavert megtámadás, valamelly feszült kísérlet, kerüljön bár ezer békés ember életére és vagyonába, számba sem vétetett, a balul költöttnek helyébe az igazgató választmány csakhamar újat és jobb kilátásút állított. A proganda tehát párisi és krakói táboraiból nyílt háborút szent a három hatalmasságnak. Minélfogva egyszerűen csak az volt a kérdés, feláldozni akarják-e a hatalmasságok, vagy pedig védelmezni 70 éves birtokjokat.? E kérdésre vihető vissza az egész. A hatalmasságok olly véleményben vannak, hogy e védelemre kötelesek, elvonva a Lengyelország feldarabolásához örökké tapadó vádakat, melly feldarabolást azonban nem a mostani uralkodók eszközölték, ’s bizonyára nem is eszközölték volna, ’s melly örökséget el kellett nagyapáiktól vállalniok; és az a nélkül, hogy birodalmaik léterét kockáztatnák és az európai összes viszonyokat kérdésbe tennék, fel nem áldoztathatnék, ámbár nem szenved kétséget, hogy Németországban elég olly erős politikus van , kik ebben legkisebb nehézséget sem látnak. E tényleges állapotokból, miket a jelen kor sem elő nem idézett sem meg nem történtté nem tehet, ered a zsinórmérték, mellyhez magokat az érdekelt hatalmasságoknak tartaniok kellett. Krakót független köztársaságul hagyni, amint azt a bécsi congressus határozza és a három hatalmasság folyvást kívánta, magok a lengyelek tették lehetlenné. Nem lenne ez más, mintha valamelly vár védhadának a kívül álló táborra igen, de ennek a várba lőni, nem volna szabad , és a krakói forradalmiak jövendőben szintúgy kinevetnék a hatalmasságokat aggodalmaskodásukért, mint azt eddig tették, míg a forradalmi törekvések pillanatig sem szűntek meg. Most a hatalmasságok tanácskozásai már befejezvék, Krakó függetlensége meg nem maradhatónak találtatott. E határozat bizonyára sem egyoldalúan, sem pedig könnyelműen nem hozatott, hanem a három hatalmasság közmeggyőződéséből, hosszú tusa után és önkívánságuk ellen, eredeti az. Nem a Lengyelország felosztását elhatározott, „Stat pro ratione voluntas“ döntötte el a dolgot; ellenkezően, a részrehajlatlan vizsgáló könnyen átláthatja, hogy itt az akarat ellenében a szükség parancsolt. Hogy e szükség igen szomorú, senki sem érzi jobban, mint magok a hatalmasságok, ’s ezek közt főkép Ausztria, mellynek nem keresett és nem irigylett osztályrésze lön, Krakót ismét befogadni Galiczia királyságába. Hogy a nagy birodalom e kis szerzeményre vágyódott legyen , még ott sem fogják hinni, hol különben mindent hisznek. Ausztria a rámért terhet saját és szomszédjai nyugalma fentartásának kötelessége érzetében vállalja el. Egyébiránt, ha a kormányokon kívül, ezer meg ezer érző szív sajnálja, hogy a lengyel nemzeti létek utolsó simulaciuma is összedől, és a Piasztok hamvai nem nyugosznak többé lengyel földben , tudjuk, ki kezei voltak, mellyek azokat nyugodni nem hagyták , ’s háborút indítottak könnyelműen, melly a lengyel nemzetiséget darabonkint sírba döntötte. Isten mentsen, hogy ezen örvendjünk; azonban , a ki háborút kezd, az jogtalanul panaszkodik annak viszontagságai ellen. NAGYBRITANNIA. Nov. 20-án reggel a queensbendi törvényszéknél a cabinet főbb tagjai, a. m. Russell lord , a kincstár első lordja, Lansdowne marquis, a titkos tanács elnöke, Grey gr. gyarmat , Palmerston lord külügyminister, Wood kincstári kanczellár, és Auckland lord, az admiral hivatal első lordja, a szokásos esküt tették le, hogy mint ministerek soha nem fognak hatalmukkal a státusegyház ellen élni. A tory Standard igen keményen nyilatkozik a Times múltkor említettük, és a Krakó bekeblezése ellen szegezett czikke ellen, mellyet Palmerston lord tolla szüleményének állitván , szenvedélyes hangulatából csak azt képes kivenni, hogy az angol külső ügyek ministere Európában minden áron a békétlenség magvait iparkodik elhinteni. „Ha Palmerston lord , úgymond , mások hiányában, a bécsi békekötésre támasztja Krakó bekeblezése elleni tiltakozását, ez legalább is elbizottság; hiszen e kötés legfontosabb pontjaiban sértetett meg 1831 és 1832 ben, midőn Belgium Németalföldtől elszakíttatott, ’s Palmerston lord volt azon britt minister, ki e sérelmet helybenhagyta. Más alkalmaknál, p. o. az 1831ik *) E nyilatkozatot már lapunk 448ik számában is közlöttük. — Szerk, 365