Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-14 / 542. szám

állítások felhozásával. Az utóbbinak elkerülésére elég erőt érzek magamban, az előbbit pedig távoztatnám tisztet a tárgy komolysága. Én a szemeink előtt végbe ment esemé­nyek által igazolt tényeket sorolom csak elő, és alapot ké­szítek, mellyre állva, megmagyarázhassam a történtek to­vábbi folyamat. És ezért szükséges, miszerint ha már elédbe tartom azon tükröt, mellyben hibáitokat, mennyiben a „ha­ladási párt“ czimét igényűtek, egész 1843ig ecsetelve, meg­pillanthattad, folytassam ezen leábrázolást egész a jelen időkig ’s megtoldjam fővonatilag még azzal is, mi eljárás­­tokat, egész 1843ig, részint a mennyiben mint „kormány­ellenzék“ működtetek, részint pedig a mennyiben az 184­1/4ki országgyűlést kezeltétek, jellemezheti. Nem fogok apróságokra és egyes esetekre kiterjeszkedni, csak sommázatát adandóm abstractióimnak. Kormány­ elleni fellépéseiteknek csak ritkán tudtátok megadni azon komoly méltóságot, csak ritkán azok alkalmával azon mértéket meg­tartani, melly az illyeneknek nyomatékot kölcsönözni, az illyes fellépések morális hatályosságát fentartani, egyedül képes. Legtöbbnyire , midőn az alkotmány felett őrködni kí­vántatok, nem őrködtetek a tinmagatok, nem a megyei mu­­nicipiumok méltósága felett, és elfelejtétek, miszerint az al­­­kotmány legnagyobb javai közé , épen azon meg nem ráz­­kódtatott, teljes épségében fenálló tekintélye a végrehajtó hatalomnak számítandó,mellyet alkotmány-megőrzési,meg­engedem jó , de balul alkalmazott szándékból mértéktelen megrohanásaitok által lealázni, nélkülözhetlen fénykorétól megfosztani, és sárba lehúzni tudtatok. Tömérdek időt és erőt­ pazaroltatok el, hatástalan kormány elleni demonstrá­­tiókra. Elfelejtétek figyelemben tartani azon örök igazságot, mellyet egy jeles elv-ellenetek mondott : „a rend és törvényes tekintet elve, egy és ugyanaz, mindvégig valamennyi lép­csőm­ a politikai hierarchiának, és szomorú tévedés azt kép­zelni , hogy lehetséges azt mitőlünk lefelé erősíteni ugyan­akkor, midőn felfelé gyengíteni akarjuk.“ Őrködéstek folya­matában, kíséretében, és egy részben egyenesen általa, több valódi csorba üttetett az alkotmányon, több hátramaradást szenvedett a közigazgatás minden ága, szóval: több valódi rész fejlett ki, mint a­mennyi alkotmányt kormány részéről fenyegető veszélyt, eltávoztatni véltetek, — véltetek mon­dom , mert mind ezen veszélyek , csak képzelgő tehetségtek élénkségében, és nem a valóságban léteztek. Ami ilyen cse­kély való bátorságtok , tinügyfeleitek balfogásai ellen lépni fel, épen olly gyakori vala viszketegetek, még a kormány­­nyali kötekedések hitvány alkalmait is kizsákmányolni. Ne várd tőlem, hogy az 1843/4diki országgyűlésen hal­mozva elkövetett balfogásaitokat, hosszasan soroljam elő. Annak egész folyamatja nem vala egyéb, mint egy általatok elkövetett politikai bűnnek folytonossága. Azon jót, melly­­nek létrehozását elmulasztottátok, még tán helyre hozhatni, de az időt, mellyet elszalasztottatok, az örökkévalóság sem ad­hatja vissza, azon rész orvoslásának szüksége pedig, melly balfogásaitok közben, az előbbiek tömegét öregbítendő, be­csúszott, sok erőt és időt veend még igénybe, mellyet hasz­nosabban és méltóbban alkalmazni lehetett volna. Ezen or­szággyűlésen is folyvást tűrtétek a hallgatóság zsarnokságát és egyéb kicsapongásait — valódi submissiót tanúsítottatok, nem párti megállapodásaitok iránt — mi megfogható lett volna — hanem a felőbb említett talentomos izgató azon eszméi iránt, mellyeket ő egymást felváltó be- és kiábrán­dulásai , ’s egy mesterségesen felköltött enthusiasmus,­ hig­gadt meggondolást lehellem­tő, tombolásai között, fejetekre vezérczikkezett, és ezeknek majdnem csak viszhangját a törvénykönyvbe belajstromozni, megkísértettétek , —­elnéz­tétek , hogy politikai antipathiák sugalla kitörések, a válasz­tók legbecsesb jogát, küldöttjök elűzése által, lábbal tapod­­ják, ’s a törvényhozó test egy része felett, önkényes ural­mat gyakoroljanak;— a „részek“ és „kereskedés“ tárgyában hozott elhiresült,’s dacztól áradozó határozataitok által com­­promittáltátok a törvényhozó test egyik részének méltóságát, melly csak úgy maradhat fen épségében, ha a többiekét tisz­teletben tartja és hasonló túlságokra nem provocálja Mind­ezeket én nem most mondom először. Elmondtam nagyából 8 nappal az országgyűlésnek berekesztése után ugyanezen lapban, — elmondtam azóta bővebben többször, és nem szünendem meg ismételni mindaddig, míg vagy egy mind­inkább tisztábban látó közvélemény egyetemes Ámenje, vagy pedig tinmagatoknak, előbbutóbb elmaradhatlan, ’s az uj Jelenkoriaknál tömegesebb vallomásai, fel nem mentende­­nek ezen kellemetlen kötelesség teljesítésétől. Úgy van, régi barátom , nem pusztán véleményem nyil­vánításának kétségtelen joga, hanem kötelességem mély érzete ismételteti velem ezen igazságokat, mellyek sokak ál­tal­­án keserűségeknek fognak tartatni. Azonban hibákat palástolni vagy legyezgetni, nem kisebb bűn, mint elkövetni, ’s hazafinak, ki közügyekkel foglalkozik, mindent a hazára kell visszavinnie, jót roszat, mi szemei előtt felledezik, a köz­­ügyek haszna vagy kárának szempontjából bírálnia, latolnia és szemügyre vennie, h­a jót, hogy alapot ’s újabb indoko­kat szerezzen további előlépésekre; a roszat, hogy tévuta­­­kat jelöljön ki, mellyekre nem tántorodni, balfogásokat, mellyeket kerülni szükséges. Higgadt kedélylyel, nyugodt lelki hangulattal mondom én ezeket, távol minden gyűlölet­től , és bennetek nemcsak a jó szándékot és a jóhiszeműsé­get feltéve, hanem ismerve egy közhasznúbb politika nem­csak formulázására, de követésére is teljes képességteket. Mert hiszen a haza felvirágoztatásának és felüdítésének nagy művére, felette becses elemeket látok én bennetek, és látom egyszersmind, hogy az idő és erő, mellyekkel a haza ren­delkezhetik, nem végtelenek, de vajmi korlátoltak. És ez pedig közös tulajdona a hazának, mellynek gyümölcstelenül felemésztetni nem kellene ! Ámde valamint az egyes emberek jelleme, az élet tapasztalatai által nyer megállapodást és be­fejezettséget, úgy pártok is önhibáikon okulhatnak legjob­ban , és csak idő folytában feneklenek le valamelly határo­zott politikai irányzat alapjára. Nem tanítótokal vetem én fel magamat, hanem ön politikámat készülök igazolni. Ténye­ket hívok vissza emlékezetetekbe, és nem politikai elveket vitatok. Tapasztalásra támaszkodom, és nem elméletre. A fentebbiekben le van fővonásilag ecsetelve azon „hala­dás“, mellyet a jelenkori programm commentátora szerint, ezelőtt, ti egyedül magatok képviseltetek. Mi maga­mat illet, én azt soha sem tartottam haladásnak, hanem mindig azon szomorú zűrzavaros állapotnak néztem, melly­nek mindenütt be kell következni, hol valamelly ország po­litikai szerkezetében szükséges átalakítások eszközlésére, alulról jövő agitatióknak az által engedtetik kelletinél több tér és befolyás, hogy a kormányzó főhatalom, az általános mozgalomtól elmarad, ’s annak vezetését elmulasztván, meg­engedi, miszerint más rendezetlen hatalmak támadjanak, mellyek az ő szerepét bitorolják. Általában , mi egy ország politikai és erkölcsi egészségét nem mozdítja elő, sőt rajta csorbát üt, azt én nem igen tartom haladásnak, így, hogy csak egy példát hozzak fel, a váltótörvényt Magyarországra alkalmazva, úgy a mint behozatott, és az adott pillanatban behozatva, haladásnak tartani nem lehet, mert a közerköl­­csiségen több csorbákat ütött, mint a­mennyit repressiv tör­vényekkel orvosolhatni. ’S mégis milly hangos volt a diadali ének, és épen részeteken, mikor megszületett! Meg is lehet, hogy a vele járó részok szükségesek voltak, hogy más szük­séges javaknak örvendhessünk később , mert hiszen az em­beri dolgok számtalanszor görnyedeznek i­lyen kénytelenség alatt, és olly nagy nemünknek gyarlósága, miszerint több­nyire csak a rosznak tapasztalásán keresztül, tud a jobbhoz idővel elvergődni. Sajnálva kell megváltanom , hogy, ha az országgyűlés végétől egész mostanig lefolyt időszakra tekintek, a kép, mellyet — eljárástokat ábrázolólag — felmutatnom kelletik, a felebbinél hízelgőbb épen nem leend. De ezt már jövő leve­lemre vagyok kénytelen halasztani, mellyből ki fog derülni az is, hogy a fenlévő bajok ellen óvó és orvosszer minden­kép szükséges vala, és az más, mint az, melly a veletek ellenkező oldalokon , foganatba vétetik, nem lehetett. Erős próbára teszem türelmedet, miért kér is, hogy abban meg ne fogyatkozzál, régi híved Dessewffy Emil. Megyék. KOMÁROMBÓL, febr. hó 9. F. hó 4kén főispáni elnök­let alatt rendkiv. közgyűlést tartánk; tárgya volt a nagy m. kir. helytartótanács kétrendbeli intézvénye; egyike érté­sünkre adá a közhazát egyiránt sújtó gyászhirt. t. i. mélyen tisztelt nádorunknak kimultát; másikból tudtunkra esett, miszerint ő felsége addig is , míg a nádor-választás bekö­vetkezik, dicsőült nádorunk fiát, ’s erényeinek méltó örökösét István föliget Magyarország helytartójává kinevezni mél­­tóztatott. — Ezek felolvastatván inditványoztatok­, felirni a fenséges nádori özvegynek, mikép azon fájdalom, melly fen­séges férje kimultával érte, velünk is közös; enyhítse ezen nagy csapást azon tudat, hogy egy nemzet fájdalma vegyül bánatában, ’s osztozik keserviben; ugyanez megiratni ren­deltetett a dicsőült fiának István főherczegnek is, jelenleg kir. helytartónak, kijelentvén egyúttal azon örömet is, melly­­ről ihletve valánk, hallván felséges urunk által kir. helytar­tóvá lett kegyes kineveztetését, ’s hogy Komárommegye fen­séges atyja utódjának egyedül őt óhajtja, ’s óhajtva várja azon időt, midőn ebeli óhajtását tettleg is bebizonyíthatja. Ő felségének pedig köszönő felirat intéztessék abeli kegyes intézkedéséért,hogy a nemzetbizalmát és szeretetét biró Ist­ván föliget k. helytartóvá kinevezni kegyeskedett, megkérve egyúttal méltóztatnék mielőbb alkalmat szolgáltatni, hogy ezen irántai vonzódásunkat bebizonyítandók , jövendő orszá­gunk nádorává leendő megválasztásában Komárommegye is mielőbb szavazatával járulhasson; — végre a megboldogult nádorért tartandó isteni tiszteletben közösen részesüljünk, ’s az ő felsége által ajánlott évnegyedes gyászt fogadjuk el. — Ezen indítványok közakarattal elfogadtattak , ’s örültünk a közlelkesedéssel párosult egyetértésnek,’s hogy nincs senki, ki ezen fájdalomszülte öröm nagy napját Komárommegyének egyes kitérések által megzavarni bátorkodjék , ’s mégis saj­nosan kelle tapasztalnunk, ez sem múlhatott el a nélkül. — Ugyanis T. Zs. kelt fel é s előadó: mikép dicsőült nádorunk közösen elismert érdemeit leginkább dicsőítik a protestáns vallás körül tett fáradalmai; illő tehát, hogy miután Komá­rommegye nemességének nyolcz tized része protestáns, a boldogultért az isteni tisztelet is a protestáns egyházban tar­­tassék. — Tehát még ezt is édes úr! még ezen utolsó ága az izgatásnak sem maradhatott el! nem kérünk tőled mél­tányosságot, mert ezt tőled nem várhatunk; de igen is azon pietás, mellyel az elhunyt iránt viseltetünk, megkívánta vol­na , hogy legalább most, most egyszer az izgatás e nemte­len fegyverével hagytál volna fel. Alig hangzott el végszava a szólónak, midőn érdemteljes helybeli kath. lelkészünk vá­laszoló a szólónak : „nem halt meg , úgymond, a dicsően el­hunyt egy hitfelekezetnek, meghalt ő az egész nemzetnek — az egész hazának, a katholikusnak úgy, mint a protestáns­nak ; illő tehát, hogy a rendek részt vegyenek itt is, ott is az érette bemutatandó isteni tiszteletben, miért is részéről a megboldogultért másnap tartandó gyászmisére ezennel meg­­hívja a rendeket; végezve itt az isteni tiszteletet menjünk a protestánsok imaházába, ’s bocsássuk itt is fohászinkat az egek urához a megboldogultnak lelkeért,a melly nyilatkozata a tisztelt lelkésznek elfogadtatott. — A felírások főjegyzőnk által feltéve azonnal felolvastatván meghitelesittettek.—Más­nap számos megyei, városi és katonaság részéről egybe­gyűltek jelenlétében a katholikus egyházban a gyászmise meg is tartatott; folyó hó­­kén pedig a református egyház­ban gyűltünk öszve, küldve imáinkat a megboldogult di­csőítésére. ,—-----r— SOMOGY, VESZPRÉM és ÁRVAmegyék közgyűlésiről vett tudósításit rendes levelezőinknek jövő számainkban adandjuk._________ BUDAPESTI HÍRHARANG. Azon gyászbeszéd, mellyet dr. Schedel Ferencz a magyar tudós társaság teremében múlt hó 2fen az elhunyt fönséges pártfogó fölött tartott, nyomtatásban megjelent, ’s a hazai hatóságokkal is közöltetni fog. Mi e helyen egyéb érdemein kívül, különösen nyelvbeli alkotására figyelmeztetünk mindenkit e gyászbeszédnek, melly ismét fényesen tanúsítja, mire képes szép nemzeti nyelvünk, ollyanok kezeiben, kik azt nemcsak értik, hanem egyszersmind művelésére figyelmet forditnak. — Egy háziurat személyesen ismerünk, kinek házadója ez évre tiz fttal emeltetvén föl, ő vi­szont öt lakójának szállásbérét fejenkint húsz fttal emelte ma­gasabbra, ’s a lépcsőn eddig égett lámpát világitó hivatalától megfosztotta. E szerint, az olaj megkimélését nem is számít­va , ezen ildomos háziúr kilenczven forintot nyert az adó fel­­szökkentése által, ’s mégis ő panaszkodik! — Néhány nap előtt egy úr szokás szerint haza jővén a színházból, sötétben tapogatózott föl második emeleti szállására, mert a ház tulaj­donosa, koránsem fukarságból, hanem csupán azért, hogy la­kóit szép csöndes háziéletre kényszerítse, a lépcsőket nem világíttatja ki. Épen felén volt már utjának a kérdéses ur, midőn valaki rögtön torkon ragadá ’s falhoz szok­tá őt, mi­alatt egy más valaki zsebeit kiüríté, ’s vállait a kőköpeny al­kalmatlan súlyától megszabadítá. Ezután mindketten elfutot­tak , de előbb a kiraboltnak kalapját nyakába ütötték, mi­nt kiáltozásban és üldözésben egyenlőn gázolá. Ezen eset a múlt héten történt, és ez bizonyára nem első a maga nemé­ben, de mi minden történik még ezentül az illy sötét lép­csőkön , miknek száma Budapesten rendkívül sok! A tu­dományos egyetemi kórház szülész-osztályának betegei közül sokan mondhatnák, hogy a hosszú sötét lépcső nélkül bizonyosan nem­ estek volna el. Tehát nemcsak az élet- és vagyonbátorság, hanem az erkölcsiség is hatalmasul szó­nokol a sötét lépcsők kivilágítása mellett, és véleményünk szerint nem utolsó kötelességei közé tartoznék a rendőrség­nek, a lépcsők kivilágítására minden háztulajdonost szigo­rúan kényszeríteni, hiszen ezeken azért semmi baj nem esik, mert majd tudni fogják ők magukat a lakók erszényein kár­mentesíteni. Tehát világosság mindenütt, még a lépcsőkön is, akkor aztán jobban láthatni majd némelly lépcsők ret­tentő rondaságát, és ez majd megpirítja (?) a fukar háztulaj­donosokat, és jobban ügyelendnek a tisztaságra, mi aztán még az egészségi állapotot is elő fogja mozdítani. íme , mennyi haszna leend egypár lámpának! — Figyelmeztetjük a két szomszéd főváros lakóit, hogy a váczi sorompó előtti si­kert jövő június végén csakugyan be fog záratni, kik te­hát még ott szeretnének az élet fáradalmaitól megpihenni, a farsang utolsó három napját használhatják, hogy szerfölötti táncz és egyéb dinom dánom által oda juthassanak. — Ma egy hete a nemzeti színházban a „Peleskei nótárius“ ismét jól mulattató a nagyszámú közönséget, ’s mindenütt lehet­ ez alkalommal ismét Megyeri nevét hallani, mire egy úr így nyilatkozott: „Lám, azért nem sietnek az illető urak Megyeri emlékével, mert tapasztalják, hogy a nélkül sem feledjük őt el.“ Ez szép ugyan, de azért talán mégsem ártana már valahára néhány szóval megnyugtatni a közönséget, hogy mi történt az emlékre begyült pénzecskével,’s keresztül esett-e már ezen ügy az előleges tanácskozás stádiumán?— Vörös­marty munkáiból e napokban jelent meg a 9d. ’s l6dik füzet, mellyek színműveinek folytatását foglalják magokban; a hát­ralevő két füzet gyorsan fogja ezeket követni, és a közön­ség díszes egészben kirondja legnagyobb költőnket. Egy hölgytársulat van — mint halljuk — keletkezőben, melly e kiadás azon példányait, mellyek az előfizetők kielégítése után megmaradnak, összevásárolni és szorgalmas költészettanu­lók közt hazaszerte ajándékul kiosztatni szándékozik. E példát hihetőleg több lelkes hölgy követni fogja, mi nem kis mértékben mozdíthatná elő nemzeti költészetünket, melly­nek legnemesb ágai többnyire leginkább szenvedtek a rész­­vétlenség fagylaló lehelete által. ’S milly kevés kívántatik az illy ’s ehez hasonló szép tettekhez ! — Mit nem tesz a jó példa ! Egy szegény tót legény Pestre jött, ’s vizhordással kezdé kenyerét keresni, huzamos­ ideig azonban természe­tesen nem boldogulhatott, mert nem akadtak mindjárt meg­rendelői, ezen egész szomorú időszak alatt egy más szegény vizhordó ember mindennap egy garast ajándékozott kenyér­re a még szegényebb tótnak! — 3 MAGYAR GAZDA EGYESÜLET. A f. évi január 30 án tartott közgyűlés az országos szőlőiskola ügyeit és a szlónvesszék el­adásának kezelését rendezvén, ’s egy részről szigorú rendet meg­állapítani óhajtván, más részről pedig a t. közönség kényelmét méltányos figyelembe vévén, a következendő határozatokat végző közhírüs adatai: 1) Mindazon t. hazánkfiai, kik az országos sző­lőiskolából akár gyökeres, akár sima vesszőt rendelni óhajtanak, e szándékukat akár személyesen, akár levél által az egyesület ti­­toknoki hivatalában (üllői út gr. Károlyi-ház) szíveskedjenek ki­jelenteni, mert illy megrendelések ezentúl egyedül ott történ­hetnek , és másutt sehol el nem fogadtatnak. 2) Érvényes meg­rendelés csak készpénzfizetés mellett történhetik, és a megrendelt szőlővessze a szőlőiskola felügyelősége által csak úgy szolgáltat­­hatik ki, ha a titoknoki hivataltól nyert utalvány a kifizetésről szóló pénztárnoki elismeréssel is ellátva van. 3) Ha egyes meg­rendelő urak utalványozott vesszeiket el nem vitetnék, szerre befizetett pénzt többé vissza nem kaphatják , hanem a helyett a rá következő esztendőben pénzek értékét ismét vesszőben kikap­hatják azon esetre, ha az egyesületnél hátrahagyott vesszők az el nem vitelés következtében el nem romlottak,­­s mint haszon­­vehetők a szaporító táblába újólag kiültettethettek. — Közelgd­­­vén a tavaszi évszak, mindazon t. hazánkfiai, kik a szőlőiskola kedvezményeivel élni óhajtanak, szíveskedjenek a jelen határozatot tudomásul és Útmutatásul fogadni. Pesten, febr. 2kán 1847. — Török János, egyesületi titoknok.

Next