Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-14 / 542. szám
állítások felhozásával. Az utóbbinak elkerülésére elég erőt érzek magamban, az előbbit pedig távoztatnám tisztet a tárgy komolysága. Én a szemeink előtt végbe ment események által igazolt tényeket sorolom csak elő, és alapot készítek, mellyre állva, megmagyarázhassam a történtek további folyamat. És ezért szükséges, miszerint ha már elédbe tartom azon tükröt, mellyben hibáitokat, mennyiben a „haladási párt“ czimét igényűtek, egész 1843ig ecsetelve, megpillanthattad, folytassam ezen leábrázolást egész a jelen időkig ’s megtoldjam fővonatilag még azzal is, mi eljárástokat, egész 1843ig, részint a mennyiben mint „kormányellenzék“ működtetek, részint pedig a mennyiben az 1841/4ki országgyűlést kezeltétek, jellemezheti. Nem fogok apróságokra és egyes esetekre kiterjeszkedni, csak sommázatát adandóm abstractióimnak. Kormány elleni fellépéseiteknek csak ritkán tudtátok megadni azon komoly méltóságot, csak ritkán azok alkalmával azon mértéket megtartani, melly az illyeneknek nyomatékot kölcsönözni, az illyes fellépések morális hatályosságát fentartani, egyedül képes. Legtöbbnyire , midőn az alkotmány felett őrködni kívántatok, nem őrködtetek a tinmagatok, nem a megyei municipiumok méltósága felett, és elfelejtétek, miszerint az alkotmány legnagyobb javai közé , épen azon meg nem rázkódtatott, teljes épségében fenálló tekintélye a végrehajtó hatalomnak számítandó,mellyet alkotmány-megőrzési,megengedem jó , de balul alkalmazott szándékból mértéktelen megrohanásaitok által lealázni, nélkülözhetlen fénykorétól megfosztani, és sárba lehúzni tudtatok. Tömérdek időt és erőt pazaroltatok el, hatástalan kormány elleni demonstrátiókra. Elfelejtétek figyelemben tartani azon örök igazságot, mellyet egy jeles elv-ellenetek mondott : „a rend és törvényes tekintet elve, egy és ugyanaz, mindvégig valamennyi lépcsőm a politikai hierarchiának, és szomorú tévedés azt képzelni , hogy lehetséges azt mitőlünk lefelé erősíteni ugyanakkor, midőn felfelé gyengíteni akarjuk.“ Őrködéstek folyamatában, kíséretében, és egy részben egyenesen általa, több valódi csorba üttetett az alkotmányon, több hátramaradást szenvedett a közigazgatás minden ága, szóval: több valódi rész fejlett ki, mint amennyi alkotmányt kormány részéről fenyegető veszélyt, eltávoztatni véltetek, — véltetek mondom , mert mind ezen veszélyek , csak képzelgő tehetségtek élénkségében, és nem a valóságban léteztek. Ami ilyen csekély való bátorságtok , tinügyfeleitek balfogásai ellen lépni fel, épen olly gyakori vala viszketegetek, még a kormánynyali kötekedések hitvány alkalmait is kizsákmányolni. Ne várd tőlem, hogy az 1843/4diki országgyűlésen halmozva elkövetett balfogásaitokat, hosszasan soroljam elő. Annak egész folyamatja nem vala egyéb, mint egy általatok elkövetett politikai bűnnek folytonossága. Azon jót, mellynek létrehozását elmulasztottátok, még tán helyre hozhatni, de az időt, mellyet elszalasztottatok, az örökkévalóság sem adhatja vissza, azon rész orvoslásának szüksége pedig, melly balfogásaitok közben, az előbbiek tömegét öregbítendő, becsúszott, sok erőt és időt veend még igénybe, mellyet hasznosabban és méltóbban alkalmazni lehetett volna. Ezen országgyűlésen is folyvást tűrtétek a hallgatóság zsarnokságát és egyéb kicsapongásait — valódi submissiót tanúsítottatok, nem párti megállapodásaitok iránt — mi megfogható lett volna — hanem a felőbb említett talentomos izgató azon eszméi iránt, mellyeket ő egymást felváltó be- és kiábrándulásai , ’s egy mesterségesen felköltött enthusiasmus, higgadt meggondolást lehellemtő, tombolásai között, fejetekre vezérczikkezett, és ezeknek majdnem csak viszhangját a törvénykönyvbe belajstromozni, megkísértettétek , —elnéztétek , hogy politikai antipathiák sugalla kitörések, a választók legbecsesb jogát, küldöttjök elűzése által, lábbal tapodják, ’s a törvényhozó test egy része felett, önkényes uralmat gyakoroljanak;— a „részek“ és „kereskedés“ tárgyában hozott elhiresült,’s dacztól áradozó határozataitok által compromittáltátok a törvényhozó test egyik részének méltóságát, melly csak úgy maradhat fen épségében, ha a többiekét tiszteletben tartja és hasonló túlságokra nem provocálja Mindezeket én nem most mondom először. Elmondtam nagyából 8 nappal az országgyűlésnek berekesztése után ugyanezen lapban, — elmondtam azóta bővebben többször, és nem szünendem meg ismételni mindaddig, míg vagy egy mindinkább tisztábban látó közvélemény egyetemes Ámenje, vagy pedig tinmagatoknak, előbbutóbb elmaradhatlan, ’s az uj Jelenkoriaknál tömegesebb vallomásai, fel nem mentendenek ezen kellemetlen kötelesség teljesítésétől. Úgy van, régi barátom , nem pusztán véleményem nyilvánításának kétségtelen joga, hanem kötelességem mély érzete ismételteti velem ezen igazságokat, mellyek sokak általán keserűségeknek fognak tartatni. Azonban hibákat palástolni vagy legyezgetni, nem kisebb bűn, mint elkövetni, ’s hazafinak, ki közügyekkel foglalkozik, mindent a hazára kell visszavinnie, jót roszat, mi szemei előtt felledezik, a közügyek haszna vagy kárának szempontjából bírálnia, latolnia és szemügyre vennie, ha jót, hogy alapot ’s újabb indokokat szerezzen további előlépésekre; a roszat, hogy tévutakat jelöljön ki, mellyekre nem tántorodni, balfogásokat, mellyeket kerülni szükséges. Higgadt kedélylyel, nyugodt lelki hangulattal mondom én ezeket, távol minden gyűlölettől , és bennetek nemcsak a jó szándékot és a jóhiszeműséget feltéve, hanem ismerve egy közhasznúbb politika nemcsak formulázására, de követésére is teljes képességteket. Mert hiszen a haza felvirágoztatásának és felüdítésének nagy művére, felette becses elemeket látok én bennetek, és látom egyszersmind, hogy az idő és erő, mellyekkel a haza rendelkezhetik, nem végtelenek, de vajmi korlátoltak. És ez pedig közös tulajdona a hazának, mellynek gyümölcstelenül felemésztetni nem kellene ! Ámde valamint az egyes emberek jelleme, az élet tapasztalatai által nyer megállapodást és befejezettséget, úgy pártok is önhibáikon okulhatnak legjobban , és csak idő folytában feneklenek le valamelly határozott politikai irányzat alapjára. Nem tanítótokal vetem én fel magamat, hanem ön politikámat készülök igazolni. Tényeket hívok vissza emlékezetetekbe, és nem politikai elveket vitatok. Tapasztalásra támaszkodom, és nem elméletre. A fentebbiekben le van fővonásilag ecsetelve azon „haladás“, mellyet a jelenkori programm commentátora szerint, ezelőtt, ti egyedül magatok képviseltetek. Mi magamat illet, én azt soha sem tartottam haladásnak, hanem mindig azon szomorú zűrzavaros állapotnak néztem, mellynek mindenütt be kell következni, hol valamelly ország politikai szerkezetében szükséges átalakítások eszközlésére, alulról jövő agitatióknak az által engedtetik kelletinél több tér és befolyás, hogy a kormányzó főhatalom, az általános mozgalomtól elmarad, ’s annak vezetését elmulasztván, megengedi, miszerint más rendezetlen hatalmak támadjanak, mellyek az ő szerepét bitorolják. Általában , mi egy ország politikai és erkölcsi egészségét nem mozdítja elő, sőt rajta csorbát üt, azt én nem igen tartom haladásnak, így, hogy csak egy példát hozzak fel, a váltótörvényt Magyarországra alkalmazva, úgy a mint behozatott, és az adott pillanatban behozatva, haladásnak tartani nem lehet, mert a közerkölcsiségen több csorbákat ütött, mint amennyit repressiv törvényekkel orvosolhatni. ’S mégis milly hangos volt a diadali ének, és épen részeteken, mikor megszületett! Meg is lehet, hogy a vele járó részok szükségesek voltak, hogy más szükséges javaknak örvendhessünk később , mert hiszen az emberi dolgok számtalanszor görnyedeznek ilyen kénytelenség alatt, és olly nagy nemünknek gyarlósága, miszerint többnyire csak a rosznak tapasztalásán keresztül, tud a jobbhoz idővel elvergődni. Sajnálva kell megváltanom , hogy, ha az országgyűlés végétől egész mostanig lefolyt időszakra tekintek, a kép, mellyet — eljárástokat ábrázolólag — felmutatnom kelletik, a felebbinél hízelgőbb épen nem leend. De ezt már jövő levelemre vagyok kénytelen halasztani, mellyből ki fog derülni az is, hogy a fenlévő bajok ellen óvó és orvosszer mindenkép szükséges vala, és az más, mint az, melly a veletek ellenkező oldalokon , foganatba vétetik, nem lehetett. Erős próbára teszem türelmedet, miért kér is, hogy abban meg ne fogyatkozzál, régi híved Dessewffy Emil. Megyék. KOMÁROMBÓL, febr. hó 9. F. hó 4kén főispáni elnöklet alatt rendkiv. közgyűlést tartánk; tárgya volt a nagy m. kir. helytartótanács kétrendbeli intézvénye; egyike értésünkre adá a közhazát egyiránt sújtó gyászhirt. t. i. mélyen tisztelt nádorunknak kimultát; másikból tudtunkra esett, miszerint ő felsége addig is , míg a nádor-választás bekövetkezik, dicsőült nádorunk fiát, ’s erényeinek méltó örökösét István föliget Magyarország helytartójává kinevezni méltóztatott. — Ezek felolvastatván inditványoztatok, felirni a fenséges nádori özvegynek, mikép azon fájdalom, melly fenséges férje kimultával érte, velünk is közös; enyhítse ezen nagy csapást azon tudat, hogy egy nemzet fájdalma vegyül bánatában, ’s osztozik keserviben; ugyanez megiratni rendeltetett a dicsőült fiának István főherczegnek is, jelenleg kir. helytartónak, kijelentvén egyúttal azon örömet is, mellyről ihletve valánk, hallván felséges urunk által kir. helytartóvá lett kegyes kineveztetését, ’s hogy Komárommegye fenséges atyja utódjának egyedül őt óhajtja, ’s óhajtva várja azon időt, midőn ebeli óhajtását tettleg is bebizonyíthatja. Ő felségének pedig köszönő felirat intéztessék abeli kegyes intézkedéséért,hogy a nemzetbizalmát és szeretetét biró István föliget k. helytartóvá kinevezni kegyeskedett, megkérve egyúttal méltóztatnék mielőbb alkalmat szolgáltatni, hogy ezen irántai vonzódásunkat bebizonyítandók , jövendő országunk nádorává leendő megválasztásában Komárommegye is mielőbb szavazatával járulhasson; — végre a megboldogult nádorért tartandó isteni tiszteletben közösen részesüljünk, ’s az ő felsége által ajánlott évnegyedes gyászt fogadjuk el. — Ezen indítványok közakarattal elfogadtattak , ’s örültünk a közlelkesedéssel párosult egyetértésnek,’s hogy nincs senki, ki ezen fájdalomszülte öröm nagy napját Komárommegyének egyes kitérések által megzavarni bátorkodjék , ’s mégis sajnosan kelle tapasztalnunk, ez sem múlhatott el a nélkül. — Ugyanis T. Zs. kelt fel é s előadó: mikép dicsőült nádorunk közösen elismert érdemeit leginkább dicsőítik a protestáns vallás körül tett fáradalmai; illő tehát, hogy miután Komárommegye nemességének nyolcz tized része protestáns, a boldogultért az isteni tisztelet is a protestáns egyházban tartassék. — Tehát még ezt is édes úr! még ezen utolsó ága az izgatásnak sem maradhatott el! nem kérünk tőled méltányosságot, mert ezt tőled nem várhatunk; de igen is azon pietás, mellyel az elhunyt iránt viseltetünk, megkívánta volna , hogy legalább most, most egyszer az izgatás e nemtelen fegyverével hagytál volna fel. Alig hangzott el végszava a szólónak, midőn érdemteljes helybeli kath. lelkészünk válaszoló a szólónak : „nem halt meg , úgymond, a dicsően elhunyt egy hitfelekezetnek, meghalt ő az egész nemzetnek — az egész hazának, a katholikusnak úgy, mint a protestánsnak ; illő tehát, hogy a rendek részt vegyenek itt is, ott is az érette bemutatandó isteni tiszteletben, miért is részéről a megboldogultért másnap tartandó gyászmisére ezennel meghívja a rendeket; végezve itt az isteni tiszteletet menjünk a protestánsok imaházába, ’s bocsássuk itt is fohászinkat az egek urához a megboldogultnak lelkeért,a melly nyilatkozata a tisztelt lelkésznek elfogadtatott. — A felírások főjegyzőnk által feltéve azonnal felolvastatván meghitelesittettek.—Másnap számos megyei, városi és katonaság részéről egybegyűltek jelenlétében a katholikus egyházban a gyászmise meg is tartatott; folyó hókén pedig a református egyházban gyűltünk öszve, küldve imáinkat a megboldogult dicsőítésére. ,—-----r— SOMOGY, VESZPRÉM és ÁRVAmegyék közgyűlésiről vett tudósításit rendes levelezőinknek jövő számainkban adandjuk._________ BUDAPESTI HÍRHARANG. Azon gyászbeszéd, mellyet dr. Schedel Ferencz a magyar tudós társaság teremében múlt hó 2fen az elhunyt fönséges pártfogó fölött tartott, nyomtatásban megjelent, ’s a hazai hatóságokkal is közöltetni fog. Mi e helyen egyéb érdemein kívül, különösen nyelvbeli alkotására figyelmeztetünk mindenkit e gyászbeszédnek, melly ismét fényesen tanúsítja, mire képes szép nemzeti nyelvünk, ollyanok kezeiben, kik azt nemcsak értik, hanem egyszersmind művelésére figyelmet forditnak. — Egy háziurat személyesen ismerünk, kinek házadója ez évre tiz fttal emeltetvén föl, ő viszont öt lakójának szállásbérét fejenkint húsz fttal emelte magasabbra, ’s a lépcsőn eddig égett lámpát világitó hivatalától megfosztotta. E szerint, az olaj megkimélését nem is számítva , ezen ildomos háziúr kilenczven forintot nyert az adó felszökkentése által, ’s mégis ő panaszkodik! — Néhány nap előtt egy úr szokás szerint haza jővén a színházból, sötétben tapogatózott föl második emeleti szállására, mert a ház tulajdonosa, koránsem fukarságból, hanem csupán azért, hogy lakóit szép csöndes háziéletre kényszerítse, a lépcsőket nem világíttatja ki. Épen felén volt már utjának a kérdéses ur, midőn valaki rögtön torkon ragadá ’s falhoz szoktá őt, mialatt egy más valaki zsebeit kiüríté, ’s vállait a kőköpeny alkalmatlan súlyától megszabadítá. Ezután mindketten elfutottak , de előbb a kiraboltnak kalapját nyakába ütötték, mint kiáltozásban és üldözésben egyenlőn gázolá. Ezen eset a múlt héten történt, és ez bizonyára nem első a maga nemében, de mi minden történik még ezentül az illy sötét lépcsőkön , miknek száma Budapesten rendkívül sok! A tudományos egyetemi kórház szülész-osztályának betegei közül sokan mondhatnák, hogy a hosszú sötét lépcső nélkül bizonyosan nem estek volna el. Tehát nemcsak az élet- és vagyonbátorság, hanem az erkölcsiség is hatalmasul szónokol a sötét lépcsők kivilágítása mellett, és véleményünk szerint nem utolsó kötelességei közé tartoznék a rendőrségnek, a lépcsők kivilágítására minden háztulajdonost szigorúan kényszeríteni, hiszen ezeken azért semmi baj nem esik, mert majd tudni fogják ők magukat a lakók erszényein kármentesíteni. Tehát világosság mindenütt, még a lépcsőkön is, akkor aztán jobban láthatni majd némelly lépcsők rettentő rondaságát, és ez majd megpirítja (?) a fukar háztulajdonosokat, és jobban ügyelendnek a tisztaságra, mi aztán még az egészségi állapotot is elő fogja mozdítani. íme , mennyi haszna leend egypár lámpának! — Figyelmeztetjük a két szomszéd főváros lakóit, hogy a váczi sorompó előtti sikert jövő június végén csakugyan be fog záratni, kik tehát még ott szeretnének az élet fáradalmaitól megpihenni, a farsang utolsó három napját használhatják, hogy szerfölötti táncz és egyéb dinom dánom által oda juthassanak. — Ma egy hete a nemzeti színházban a „Peleskei nótárius“ ismét jól mulattató a nagyszámú közönséget, ’s mindenütt lehet ez alkalommal ismét Megyeri nevét hallani, mire egy úr így nyilatkozott: „Lám, azért nem sietnek az illető urak Megyeri emlékével, mert tapasztalják, hogy a nélkül sem feledjük őt el.“ Ez szép ugyan, de azért talán mégsem ártana már valahára néhány szóval megnyugtatni a közönséget, hogy mi történt az emlékre begyült pénzecskével,’s keresztül esett-e már ezen ügy az előleges tanácskozás stádiumán?— Vörösmarty munkáiból e napokban jelent meg a 9d. ’s l6dik füzet, mellyek színműveinek folytatását foglalják magokban; a hátralevő két füzet gyorsan fogja ezeket követni, és a közönség díszes egészben kirondja legnagyobb költőnket. Egy hölgytársulat van — mint halljuk — keletkezőben, melly e kiadás azon példányait, mellyek az előfizetők kielégítése után megmaradnak, összevásárolni és szorgalmas költészettanulók közt hazaszerte ajándékul kiosztatni szándékozik. E példát hihetőleg több lelkes hölgy követni fogja, mi nem kis mértékben mozdíthatná elő nemzeti költészetünket, mellynek legnemesb ágai többnyire leginkább szenvedtek a részvétlenség fagylaló lehelete által. ’S milly kevés kívántatik az illy ’s ehez hasonló szép tettekhez ! — Mit nem tesz a jó példa ! Egy szegény tót legény Pestre jött, ’s vizhordással kezdé kenyerét keresni, huzamos ideig azonban természetesen nem boldogulhatott, mert nem akadtak mindjárt megrendelői, ezen egész szomorú időszak alatt egy más szegény vizhordó ember mindennap egy garast ajándékozott kenyérre a még szegényebb tótnak! — 3 MAGYAR GAZDA EGYESÜLET. A f. évi január 30 án tartott közgyűlés az országos szőlőiskola ügyeit és a szlónvesszék eladásának kezelését rendezvén, ’s egy részről szigorú rendet megállapítani óhajtván, más részről pedig a t. közönség kényelmét méltányos figyelembe vévén, a következendő határozatokat végző közhírüs adatai: 1) Mindazon t. hazánkfiai, kik az országos szőlőiskolából akár gyökeres, akár sima vesszőt rendelni óhajtanak, e szándékukat akár személyesen, akár levél által az egyesület titoknoki hivatalában (üllői út gr. Károlyi-ház) szíveskedjenek kijelenteni, mert illy megrendelések ezentúl egyedül ott történhetnek , és másutt sehol el nem fogadtatnak. 2) Érvényes megrendelés csak készpénzfizetés mellett történhetik, és a megrendelt szőlővessze a szőlőiskola felügyelősége által csak úgy szolgáltathatik ki, ha a titoknoki hivataltól nyert utalvány a kifizetésről szóló pénztárnoki elismeréssel is ellátva van. 3) Ha egyes megrendelő urak utalványozott vesszeiket el nem vitetnék, szerre befizetett pénzt többé vissza nem kaphatják , hanem a helyett a rá következő esztendőben pénzek értékét ismét vesszőben kikaphatják azon esetre, ha az egyesületnél hátrahagyott vesszők az el nem vitelés következtében el nem romlottak,s mint haszonvehetők a szaporító táblába újólag kiültettethettek. — Közelgdvén a tavaszi évszak, mindazon t. hazánkfiai, kik a szőlőiskola kedvezményeivel élni óhajtanak, szíveskedjenek a jelen határozatot tudomásul és Útmutatásul fogadni. Pesten, febr. 2kán 1847. — Török János, egyesületi titoknok.