Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-23 / 547. szám

igényelvén, a tisztelt kormányszék megkéretni határoztatik, hogy a gabonának mindaddig, mig a szükség borzasztó je­lei meg nem szűnnek, az országbeli kivitelét meggátlólag közbenjárulni és a katonaság számára kiszolgáltatni szokott termesztmények ára szerfeletti, legalább a­z. 1847dik évi november lső napjáig, folyó piaczi áron leendő bevételét ha­tályos befolyása által annak utján eszközölni kegyeskedjék. Továbbá, hogy a megyei lakosok ezután is e részben meg­­ovassanak, a járásbeli fő- és alsz.birák oda utasittattak, hogy mindenütt felügyelvén, a mutatkozó szükséget azonnal első alispán urnak, további rendelkezés végett, bejelentsék; egy­szersmind a járásbeli földesuraságokat felszólítják, hogy a lakosoknak dolgozás által keresetmódot nyújtani, ’s egy ré­szét gabonájoknak segedelmezés végett fentartani szívesked­jenek. Kiterjedett e tárgynál a kk. és rrk. figyelme arra is, hogy jövendőre nézve hasonló veszedelmeknek országos in­tézkedés által a lehetőségig elere vétessék; és e végre a kö­zelebb tartandó országgyűlésre küldendő követ urak előre is utasittatnak, hogy a hasznosoknak közönségesen megismert magtárak felállítása iránt törvényt hozni igyekezzenek. Ugyanezen alkalommal ő mag a főispán úr az árpának őrle­­tésére nézve kidolgozott lajstromot, melly szerint a molná­rok őrletni kötelesek, bemutatván, ez, mint a jelen időszak­ban, midőn a gabona drágasága miatt több mennyiségű árpa őrletik, felettébb szükséges, szives köszönettel vételeit, és 300 példányban a nemesi pénztár költségén kinyomatni, ’s megtartás végett a helységek ’s molnárok közt a járás fő- és alsz.biró urak által kiosztatni rendeltetik. BUDAPESTI HÍRHARANG. A nemzeti színház belépti díjai jövő ápriltól kezdve csakugyan fölemeltetnek, még­pe­dig eléggé érezhetőleg, mert például egy földszinti zártszék évi bérletdíja ezentúl drágább lesz huszonnégy ezüst forint­tal. Ismételnünk kell, mikép ezt nem­ tarthatjuk jól kiszá­mított eljárásnak, mert ha nincs nagy bérlő közönség, úgy a színház bizony nem felel meg czéljainak. Nem tagadhatja senki, hogy színházunkban hetenkint egyre másra legfölebb csak három érdekes előadás van, mi fog tehát történni, ha a mostani bérlő közönség nagyobb része elmarad, ’s majd csak ezen három érdekes előadásra jelenik meg ? Hetenkint négyszer üres színházunk leend, ’s a nemzeti czélok megkö­zelítése szépen elmarad. Hát még ha majd a német színház új pompával, új kitűnő személyzettel és olcsóbb belépi­­ díjak mellett ismét megnyílik? Ha már csakugyan magasbra kell emelni a díjakat, legalább a bérletet ne bántsuk, hogy ál­landó közönséget nyerjünk, melly — valljuk meg őszintén — elég önfeláldozással bír, minden silány darabot, minden készületlen előadást és minden véletlen változtatást eltűrni és végig hallgatni, ellenben kárpótlásul tegyük a zártszék napi díját egy pengő forintra, ’s a földszintit két húszasra, a páholyét pedig nyolcz forintra, ’s ez aztán szaporítaná a bér­lőket, az érdekes bérszünetes előadásokra pedig kétszeres árért is betódul a csemegéző kiváncsi közönség, mikép azt most is már elégszer tapasztalhattuk. Úgy hiszszük, hogy illy rendszabály által a pénztár sokkal többet fogna nyerni, mint legújabban kihirdetett terve szerint, mellyel még meg lehetne változtatni. Egyébiránt akár a mi indítványunk fogadtassák el, akár az igazgatósági terv foganatosíttassék, múlhatlanul szükségesnek tartjuk, hogy a bérlet kihirdetésekor a bekö­vetkezendő javítások nyíltan soroltassanak el, miszerint a közönség tisztán tudhassa, hogy miért engedi magát ma­­gas­ adózásra kényszeríttetni, mert eddig csak annyi mon­datott , hogy a színészek magasb díjazása, díszítmények, ruhatár, kényelem és egyéb javítások parancsolják a díjeme­lést. Lássuk ezeket egyenként. Színészeink díjai már múlt év­ben magasbra emeltettek, s azelőtt is mindig emelkedőben voltak Van színházunknak többi közt egy jeles tagja, ki Bu­dán nyolc­van forintot kapott havonkint és most havonkint ötszáz forintot húz , ámbár jelessége azóta nem emelkedett, sőt idő és kor által inkább talán valamicskét vesztett. Ne gondolja senki, hogy mi e díjt kitűnőbb színésznek sokaljuk, sőt nyíltan kimondjuk, hogy ezt legjobb esetben épen csak elegendőnek mondhatjuk, ha meggondoljuk, hogy a művész jövendője biztosítva nincs, és hogy magának kell öreg­ségéről előre gondoskodnia; azonban ne feledjük e mel­lett, hogy a fizető nagy­közönség illy úgynevezett fele­baráti kegyeletre nem sokat ad, ő pénzéért mulatni akar, ’s kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mi lesz végre azokból, kik őt ma mulattatják; továbbá a közön­ség nem kis része olly emberekből is áll, kik nem állnak alacsonyabb fokán a műveltségnek, mint a művészek, ’s mégis nem havonkint, hanem egész éven át csak ötszáz fo­­­rintot szerezhetnek, ámbár jövendőjük szinte nincs bizto­sítva. Az illy közönség tehát csak így okoskodik: „Egressy, Lendvay, Szentpéteri ’sat, akkor is csak úgy játszottak, mi­kor harmincz krajezárt fizettem, mint most, midőn ötven krajcrárt kell fizetnem !“ És valljuk meg igazán: haladott-e nemzeti színházunkban az utóbb lefolyt 3—5 év alatt a drá­mai előadás annyit, hogy ezen haladást ismételt áremelésre ürügyül használni lehetne; úgy hiszszük , ezt erősíteni senki nem fogja. E szerint a művészek díjának fölemeltetését a nagy­közönség bizonyára nem tekintendő elegendő oknak arra, hogy a belépti díjak ismételve magasbra vitessenek. Mi az új díszítményeket illeti, közönségünk e tekintetben rendkívül különbözik például a bécsitől, melly csupán dí­szítmények kedvéért 300szor nézett meg egy tartalmatlan bohózatot, melly nálunk első adaláskor mulhatlanul megbu­kott volna; a fényűzés e tekintetben tehát nálunk soha nem fogja magát kifizetni, mit a „Kalandor“ is tanúsított*, melly szintit nem volt nagyon rosz, diszitményekkel és spectacu­­lumokkal pedig el volt halmozva és­ mégis megbukott. Szín­házunk ruhatára már is olly pompás , hogy erre nézve túl­­menni talán nem szükséges, mert végre pazarlássá fog fa­julni , mire mi magyarok nagyon is hajlandók vagyunk. így például egy barátunktól hallottuk, ki fél Európában meg­fordult nem­rég, hogy öltözet dolgában alig tapasztalt vala­hol olly díszes csínt, mint nemzeti színpadunkon; ismétel­jük , ne terjeszszük ezt egészen pazarlásig, hanem nyújtóz­zuk csak addig, meddig a takaró ér. Végre, mi az általános kényelmeket illeti, meg kell vallani, hogy e tekintetben már sok történt színházunk körül,és hogy ebben sem kell túlságoskodni,mert például örömestebb hallgatom én Hollósy Cornélia énekét akár egy lábon állva is, mint valami rosz kornyikát bársony székben ülve. Ha tehát az igazgatóság a közönséget hatályosan kibékíteni kívánja az áremelési esz­mével, úgy ne illy puszta anyagi érdekű okokkal lépjen föl, hanem mondja például, hogy : 1) az intézet szellemi tekin­tetben és nemzetiségi irányban emelkedni fog , miután sze­mélyes megkeresés után az eddig szerencsével föllépett drá­maírók ígéretét bírjuk, hogy minden idejöket s törekvésü­ket ezentúl csupán a nemzeti színháznak szentelendik; 2) drámai és operai személyzetünket következő jeles egyének­kel szaporítottuk : N. N. N. ’sat.; 3) úgy intézkedtünk, hogy minden kitűnő új daljátékok Budapesten először nemzeti szín­padunkon adassanak elő, melly czélra megszereztettek immár: N. N. ’sat.; 40 ezentúl minden évnegyedben legalább két uj daljáték és tiz uj színmű fog adatni, részint eredeti, részint a külföld legjobb művei; 5) eddig már következő külföldi jeles vendég-művészekkel szerződtünk vendégszerepekre: N. N. ’sat., ’s ezentül hasonló levelezésben állunk már ezek­kel: ’sat.; és úgy intézkedtünk, hogy a színház tagjainak vendégszerepezése miatt ezentúl a játékrend unalmas botrány­­renddé többé ne fejulhasson. — íme , ha a t. igazgatóság illy okokkal lépne föl, akkor, úgy hiszszük, a nagy közönség, sóhajtva bár, de mégis csakugyan megnyitná erszényét, a­nélkül azonban nem merjük remélni, hogy állandóan óhaj­tott sikere legyen ez újításnak; ha mindazáltal így is legjobb kimenete találna lenni, úgy annak bizonyára senki nem fog őszintébben örvendeni, mint épen mi. Az ügy fontosságát tekintve, meg fogják­­. olvasóink bocsátani, hogy azt kissé hoszszasabban taglaltuk. — Erdélyi «18»ás,&s í ülés. Rövid közlések. A XXXIIk ülésben , febr. 6án , jegyzőkönyvhitelesités alkalmával, a közelebbi ülésben keletkezett határozatoknak, Székelyföldet tárgyazó része ekép módosíttatott: „A Székelyföldet illetőleg a kk és rrk kimondják , miszerint az urbért ott is alkalmaztatni kí­vánják , de olly tiszta kifejezéssel , hogy az allodium és székely örökség — siculica haereditas — ha szinte jelenleg úrbéres ke­zeken találtatnék , úgy szintén azon úrbéri föld is, melly a fel­­idézett törvények és törvényes ítéletek következtében földesúri kezeken volna , urbériség nem lehet.“ Ezután megkezdődött a tanácskozás az 1820beli öszveírás rectilicalio-jának miképeni al­kalmazása felett; azonban be nem végeztethetvén, folytatása a jövő illésre haladt. A mai iilos üdvözült nádor ő fenségéért a piaczi r.kath. s ékesegyházban tarto­tt engesztelő áldozat (requiem) kö­vetkeztében csak 1­1 órakor vette kezdetét, vége hadfélkor. A XXXIII. orsz. ülésben febr­­árén, miután 17en szólottak, el­nök­e nmltga öszszevetette a rectificatio kérdésében folyt három­­napi tanácskozás alatt felmerült véleményeket , előrebocsátván , miszerint régóta szerencsés a kb. és írnek enunciálni, de meg­váltja, a mai enunciatiojánál terhesebb egy sem volt. Ez aggo­dalmát ő nmllga, később a vélemények kiemelése folytán azzal kívánta igazolni, hogy a Dobokam. b. főispánja indítványában olly dolgok foglalvák, mellyek még tanácskozás tárgyai nem voltak, és igy status quaestionist nem tűzhet ki, hanem ha a m. b. indítványozó úr javaslatából mind azon nem tárgyalt kérdések érintését kihagyja. Azonban a nézetek utoljára a Dobok, főisp. és Alsóf. köv. jelen status quo-hozi rectificatio iránt tett javaslata között oszolván meg , a dobokai főispánt pártoló rész kívánta,­­hogy véleménye, mivel, úgymond­nak, két napi tanácskozás folytán minden, a­ki mellette nyilatkozott, megfontolta, hogy helyes-e vagy nem , kit­izessék. Maga az indítványozó b. főisp.­ár pedig nyilvánította, hogy a javaslatában állítólag praeoccupált dolgok csak elvileg vannak érintve. Ehez képest miután egy a do­bokai és alsófejéri közt álló közép­javaslat elbukott, elnök ö­nmaga kitűzte: a jelenlegi status quo-hoz történjek-e a rectifi­catio vagy nem? (Többség: nem.) Most heves vita keletkezett. Sokan nyilváníták , miszerint azért, mert a status quo elesett, még nincs elfogadva a dobokai javaslat. Az ezt pártolók azonban kí­vánták, hogy tűzessék ki. Elnök ö­nmaaga kitűzte , és a többség elfogadta. Kolozs- , Küküllő-, Kraszna megyék és Udvarh­elyszék követei, azon felhozott okokból, mert a dobokai javaslat elfoga­dásával meg van sértve az 1791 : 11 d. t. ez. által biztosított ta­nácskozási rend , miután benne olly dolgok határoztatnak el, mellyek előleges tanácskozás tárgyai nem voltak , ’s általa a ne­mesi allodiaturáknak soha semmi törvény által kétségbe nem ho­zott tiszta tulajdonossága is sértve van, ő felsége ek­be is felter­jesztendő külön véleményt jelentettek. Az érintett határozatot közelebbi számunkban közlem­, nem állott hatalmunkban. Külön­ben is maga az azt elfogadó többség úgy nyilatkozott, hogy a szerkezetre nézve nem kíván az indítványozó szavaihoz ragasz­kodni. A határozat voltaképeni megállítása tehát még a következő ülésben történendő jegyzőkönyv-hitelesítésről volt feltételezve. XXXIV. Országos ülésben febr. 12-én az előbbi határozatról szóló jegyzőkönyvi pont ekép­pen felolvasva: 1) „Ha az öszsze­­irásban feljegyzett mennyiség úrbéresi kezeken lenni nem talál­tatnék, és az úrbéres vagy ezt védő magistratualis fiscus meg nem tudná bizonyitni, hogy ezen 1820ban öszszeirt mennyiség föl­­desur által, úrbéri per útján kelt határozaton kívül csonkitlatott volna meg , azt a földesúr kipótolni nem tartozik; ha pedig azon kívül vett volna el földet, annyiban tartozik pótolni, a mennyi­ről bebizonyittatnék , hogy elvett volna. 2) Minthogy hazánk fen­­álló törvényei bizonyos körülmények közt adó alatt levő tiszta colonicaturát allodizálni és nemesi birtokhoz csatolni engedik , az illyen körülmények közt a fenálló törvények értelmében az 1819, 1820 ban egybeírt földmennyiségből allodizáltak és nemesi birtokba vettek , ez említett törvények feltételei mellett ezúttal is földesúri kezeken maradhatnak. 3) Ha a jelen szolgálati állá­sok szerint, egész, fél, negyed, vagy nyolczad szolgálatot tevő colonusoknak az 1819- 20 beli conscriptioban feljegyzett földek­ből annyi nem jutna, hogy eddigi szolgálatok arányában ezentúl is egész , fél, negyed vagy nyolczad szolgálatot tevő úrbéresek lehessenek , ezeknek a netalán akármi czím alatt most urbéresi kezeken levő földekből állományuk úgy pótoltassák, hogy az úrbér behozatalával a meghatározandó mennyiség arányában, egész, fél, negyed vagy nyolc­ad szolgálatot tevő úrbéresek le­hessenek. A kipótlásra fennagyott mennyiséghez nem értetvén azon földek, mellyek hodályosoknak, curialistáknak, továbbá zselléreknek, sőt colonusoknak is a földesur külön használata alatt levő allodiumokból szakasztaltak ki. 4) Ha a sokszor emlí­tett úrbéri feljegyzésben felirt urbéresi kezeken levő földek mennyisége , az urbér behozatalával, a felemlített arány szerint való szükséget felülhaladni találtatnék, ez is urbéresi kezeken marad, ha a földesúr bebizonyitni nem tudná, hogy rendes hasz­nálata alatt volt allodialis földekből did­áltatott volna be.“ Fel­olvastatott ezután a múlt ülésben jelentett ellenovás. Mire Dob. b. főisp. kénytelennek érezte magát szintúgy ellenovást jelenteni. A jegyzőkönyvi szerkezet feletti huzamos vita után következő mó­dosítások létettek: Az lső pontból ezen mondat „vagy azt védő magistratualis fiscus“ kimarad. A második pont nem szenvedett vál­tozást. A harmadik pont ekép­pen újjá öntve: „Ha a colonusok­nak , az eddigi szolgálatok mértéke szerint különböző arányú telkekhez az úrbérben meghatározandó telki állományi mennyi­ség az 1819 —200i öszszeirásban feljegyzett földekből ki nem jutna, ezeknek az illy különböző telki állományi hiány a netalán még kezében levő földekből pótoltassék.“ Az egész határozat­nak pedig utána létetett ime záradék: „Önkint következvén, hogy a székelyföldet illetőleg hozott végzés ezen határozat által vál­toztatást nem szenved.“ A jegyzőkönyv megálllítása után azok , kik külön véleményt jelentettek , nyilváníták, miszerint az érin­tett módosítások megtétele után sincs legkisebb okuk külön vé­leményüket viszszavenni. Ezek után felvétetett a kitűzve volt irt­­­ványok ügye. A követek közöl igen sokan, miután a fenebbi ha­tározat által az irtványok sorsa is el van döntve, csak egysze­rűen felolvasták utasításuk illető pontját annak kimutatására, milly szellemben nyilatkoztak volna az irtásokról, ha elzárva nem volnának. Ehez képest rövid tanácskozás után határozattá vált az orsz. bizottsági szerkezet olly módosítással , miszerint az 1820. előtti és utáni irtásokra nézve tett megkülönböztetés kimaradt. Végül Háromszék e. köv. indítványára a székely katonaság sérel­meinek orvoslása iránti tervkészítés a rendsz. bizottságnak jön teendőjéül határozva, megkéretvén kormányzó a­nmltga, hogy az illető r. b. osztályhoz szakértő férfiakat nevezzen. Napirendre tűzetett a r. bizottság által szerkesztett második urb. törvényja­vaslat. (Ülés vége 3ad félkor.) (Érd. Híradó.)­ ü­lföld, NAGYBRITANNIA, London, február 6. A parlament megnyitása óta három hét múlt el ,s még egyetlen egy sza­vazás sem történt sem az egyik sem a másik házban. Fontos rendszabályok szavaztattak ugyan meg egyértelműen, azon­ban , a pártok jelen felolvadtságánál az alkotmány gépe, minden, különben vetélkedő státusférfiak ez engedékenysége által némileg megakadt. Nincs szükség jóstehetségre, meg­jövendölni , hogy ez nem sokáig maradhat így. A whig ca­binet egész állása legnagyobb mértékben bizonytalan. A Bentinek lord által tett indítvány, hogy Izlandban egy egész vasutháló statusköltségen, és ugyanazon elv szerint, melly Francziaországban, Belgiumban ’s részről Ausztriában is kö­­vettetett, építtessék , rendkívüli tetszést nyert a parlament­ben , ’s el fog válni, váljon Bentinek lordnak az ir tagok se­rege által gyámolított hadi ereje, képes lesz-e a whigeket megverni, habár Peel és Graham által gyámolíttatnának is. Továbbá Palmerston lord és a M. Chronicle sértő hangja a szárazföldi udvarok és Aberdeen lord ellenében, némi ag­godalmat és nagy ingerültséget szült a cabinet külpolitikája ellen. A minden udvar által (a windsori palotát sem véve ki) utált Palmerston nincs olly helyzetben, hogy bölcsebb stá­tusférfiak egyesült megtámadásaival daczolhasson.— Könnyű volna, előszámolni több, a jelen cabinet felbomlására mutató körülményt is. Ez alatt Stanley lord szembeszökően táplál reményt Goulburn, Lyndhurst és a conservativ párt némelly más tagjaival, Peel, Graham és Bentinek nélkül, nem so­­­kára kormányt képezhetni. Minő sikerrel ? még meg nem mondható , de a kísérlet meg fog tétetni, pedig rövid időn. FRANCZIAORSZÁG. A követkamarában febr. 6án a vá­laszfelirat világbékét remélő pontja iránti vitatkozásnál a szó­lás sora a legitimista párt vezérén Berryéren volt. Most már a külügyminiszertől kívánt felvilágosítások előttünk vannak, mondá, é s így tehát a ministérium politikáját megítélhetjük. Részemről a béke állandóságában nem hiszek olly erősen mint a minister úr. A ködöt el kell oszlatni és megmutatni az országnak, hogyan állnak a dolgok. Még ha a béke fentartásá­­nak reménye olly nagy volna is, mint a minister hiszi, akkor sem lenne tanácsos, azt a feliratban kitenni. Thiers úr olly véleményben van, hogy a királyné házasságánál megálla­podni kellett volna, az infánsnéjét pedig elhalasztani. Ebben osztozom Thiers úrral; Montpensier házassága épolly vi­szonyba hozott bennünket, mintha magát a királynét vette volna el; a meghasonlás Angliával úgy sem lett volna na­­­gyobb. A Montpensier-házasság által a franczia cabinet az an­golnak minden reményét meghiúsította, mert terve, a spanyol kormánytanácsba koburgi herczeget ültetni, füstbe ment. Ne nyugtassuk magunkat azzal, hogy e meghasonlás csak futó­lagos véleménykülönbség. Ne higyjük ezt; Anglia indulata s akár whigek, akár toryk alatt, azon egy marad, mert nemcsak­­ érdekei, hanem szenvedelme is meg van sértve. Ha Isabella­­meghal, tudjuk, milly jövendő vár ránk. Önök (a ministe­­e­rekhez) jól megfontolták ezt; a mű, mellyet véghez vittek,­­ nem ideiglenes ügy, hanem nemzeti mű­, a jövendő idő ügye. 12

Next