Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-03-26 / 565. szám
hiány: csoda-e, ha egykori emlékeink annyira megfogytak , vagy nem ismertetve, nem emlegetve annyira rejtvék a közfigyelem előtt , hogy alkalmasint általános vélemény az, miszerint múltúnk épen olly meddő volt művészet dolgában, ’s a műérzék szinte olly hallgatag, mint e költőiben jelenben, holott, hála a sorsnak ’s a szerencsés véletlennek még sok, felette sok maradt meg a föld gyomrában úgy mint a föld színén, mike részben egy szebb múltnak őrizték meg emlékezetét. A magyar academia teljesen áthatva azon meggyőződéstől , hogy, ha a hazafiak figyelme régi műemlékeinkre fordíttatik , még igen sok mentethetik meg az elenyészéstöl, soknak pedig legalább emlékezete ovashatik meg a feledéstől: teljes bizodalommal hívja fel ez ügy irányában segedelmét mind azoknak, kik a hazai régi műveltség fényre derülését, ’s igy a nemzeti becsület emelkedését, szívökön hordozzák. Mindenekelőtt szükséges lévén az e rendhez tartozó, habár immár enyészőfélben levő, emlékek létezéséről tudomást leírni, ezennel selkit kérve kér, tenne a titoknokhoz küldendő egyszerű levélben említést mindennemű illy régiségekről, legyenek azok templom-, vár- vagy egyéb régi épületek vagy ollyaknak maradványai, kőfaragványok, bármelly durvák vagy roncsoltak,’s akár önállók, akár régi épületek részei, tehát szentek állóképei ’s egyéb szoborfélék, kőkoporsók vagy sírfedelek emelt munkával, ha még oly kevéssel, vagy csak régi felirattal; faragott czímerképek, keresztelő medenczék, oltárok; ugyanilly fafaragványok, akár oltárokon, templomfalakon és templomszékeken, akár egyéb rendeltetésű eszközökön, bútorokon ’stb.; továbbá szobrászati öntvények, vagy ollyak töredékei, ide értve a régi harangokat is, kivált ha emelt képekkel, czifrázatokkal vagy felirattal bírnak; az itt amott nagyobb kisebb csoportozatokban előforduló mesterséges halmok (úgynevezett kunhalmok , mikben ásások által egyéb tárgyak is fölfedezhetők; festések , templomok és várak falain , úgy önállólag is fenmaradtak , oltártáblák, szentek képei, arczképek, vidékek, harczok, czímerek , fára, vászonra, vagy bár hártyára és papirosra; vésett művek, pecsétnyomók, pénz- és egyéb mátrixok; metszések nyomatai vagy táblái, rézben vagy fában; régi fegyverek és lószerszám, kardok , lövő fegyverek, sisakok, pánczélok, zászlók; régi történeti vagy művi érdekű bútorok, templomok és házi eszközök, edények (igen régi cserepek is, habár törve), kelyhek, bilikomok, tálak, csészék, ékszerek és régi öltözetek minden nemei ’stb. A régi kor a kisebb tárgyakra nézve egész a XVIII. század elejéig, névszerint a szatmári békéig érlelik, sőt az építészeti művekre nézve is czélszerű ez ideig terjeszteni a figyelmet. — Mindezeknek tehát hol, kinek birtokában, ’s milly állapotban léte, a korukra vagy szerzőikre vonatkozó nyomok, ’s a hozzájok szövetkezett hagyomány, ha tetszik, a bejelentőnek véleményével, de melly megkülönböztethetőleg mint magános vélemény adassék, szives közlése kéretik. Illy módon mindenek elött az említett osztályokbeli régiségek lajstromát lehetne megnyerni, melly alapját tenné és vezérfonalát az utóbbi intézkedéseknek, miknek feladása ama tárgyaknak rajzait, leírását, története előadását eszközölni, ’s mindezeket egy magyar történeti gyűjteményben a haza ebbe terjeszteni. Ha ki már most egyelőre többet akarván tenni, rajzzal, leírással, történeti adatokkal örvendeztetné meg az academiát, ezt még élénkebb köszönetre kötelezné.Addig is pedig, mig buzgó és tevékeny hazafiak segedelmével e tárgy az irodalmi mezőre vitethetnék által, szivére köti mindenkinek, kit viszonyai illy körülmények közé helyeztek, hogy a fenlévőnek megmaradását, elromlás vagy legalább elrontatását és elveszését gátolni hazafiuilag törekedjék. A történeti érzék fölébredtével ránk derül, úgy hisszük, a kor, melly az illy lelkesebbeknek kezdeményeit folytatván , háláját nekik, méltató megemlékezéssel, leróni el nem mulasztandja. Költ Pesten, február 22én 1847. Ir. Schedel Ferencz, titoknek. Megyék. SZABOLCSBÓL. Mart. 12. Többnyire azon időben esnek a szabolcsi közgyűlések, midőn az ország több megyéi már a magokét befejezték, és ez ránk annyiban van jó hatással, mivel a politikai kérdések is fölmerülő indítványok — többféle megyei discussiók retortáin keresztül bocsátva — a mi zöld asztalunk ebbe már a magok benső értékekig devalválva , és megismertetve, érkeznek meg. És ez igy jól van; legalább annyi való, hogy kevesebb munkát hagy nekünk mint Pestnek , melly a vezérkürtöt tartja. Ezúttal is , igen bágyadt elütése volt politikai élet temperamentumunknak. Az országnak közös veszteségét a nádor elhunytában mélyen érezte Szabolcs is ; ötven éven keresztül megosztva bátos aggodalmat, örömet és lelkesedést, melly e hazát érte, — ott állott ő , ki mint a magyarnak első tisztviselője hűn fogadá magába és képviselő a lelkes hazafit. Személyességében országgyűlési elnökségein, szinte feledénk benne egyebet látni, tiszta magyarnál, és a pártok mérkőzéseinél, ő maga mindnyájunkat fölül haladva pharosi fénycsomókkal világított: hol kell egyesülnünk, miben kell egyetértenünk, hazafi tetteivel mutatva irányt. És ezért látjuk a dissonans politikai elvek képviselőit megilletődött szívvel ’s hazafi bánatban állani sírjánál a nagy férfiúnak,kit politikai életünkben vezérének annyi év alatt mindenki édes megszokással soraiban birt. Nem említjük a főisp. helyettes gyűlésünket megnyitó beszédét, hiszen mindenki tudja, mit mondhatott, a mit indítványozott, ’s milly érzelmek tolmácsává lön... A gyászmise gyűlésünk másod napján tartatott meg; levelek intéztettek a fönséges özvegy Ágnő ’s István férighez, tanúságául részvétünknek veszteségeikben. És most a rendek, midőn a humanismusnak eleget tettek, és egy „felejthetlen“ virág emlékét szivökbe zárák,— a jogi kérre mentek át, az alkotmányos kötelességeket teljesitendők. A legfelsőbb intézvényre vonatkozólag , mellyben István főherczeg ideiglenesen kir. helytartóvá ’s egyszersmind Pestmegye főispánjává , jászok ’s kunok grófja és birájává, nemkülönben a kir. helyi.tanács elnökévé neveztetik ki, — többnyire oda nyilatkoztak a rendek , mikép szivök benső óhajtása, hogy István főiig nádorrá választassák; mindazáltal, mivel az ideiglenes helytartósággal a pesti örökös főispánság, melly egyedül a nádori hivatalhoz van csatolva, egybeköttetett, itt alkotmányos törvények sérelmét látják... Hanem erre nézve mind a mellett nem imák fel ő felségéhez , nehogy egy nemzeti reménythelő öröm zavaróivá váljanak , csak egy jegyzőkönyvi óvással kívánnak támasza és segélyére lenni az alkotmányos jogok megsértett elvének. És e téren , illy modorban, ennyi kedélyhiggadtság között örömmel üdvözöljük az ellenzék szónokait, hogy midőn egy részről törvényes helyzetek és politikai lélekismeretek megmentésére, véleményeiket nyíltan előadják, más részről, observálva az ország közhangulatát, határozataik, szavaik és szónoklataikban méltányosakká válnak. Ugyanekkor olvastatott a nagy kanczellaria leirata egy insultans levelünkre, mellyben megróttuk erősen a komátnokságot,hogy a birtokon belöli felebbvitel megengedhetése kérdésében olly törvényczikkre hivatkozik, melly az egész corpus jurisban föl nem található... Természetesen hogy tolihiba volt, mit a kanczellariai levél is most bevallott; tudtuk mi is jól, hogy tolihiba, hanemédes szerepe az útbaigazításoknak, főleg politikai téren, a mi gyarlóságaink egyik kikinncse. Más törvénycikkre hivatkozik tehát a kancellária ezen levelében, és megmutatja, hogy az ítéleteket igenis, hanem a parancsokat okokkal támogatni nem tartozik. De, azt mondák a rendek, a parancs nem egyéb mint ítélet, kivált ha a parancs által egy más ítélet is megsemmisíttetik. Újabb felírást sürgettek sokan, ’s keresztül is vitték , hogy a megye tudatni fogja a kormánynyal, miszerint határozata mellett marad, ’s jövőben is motivált ítéleteket fog várni a fömlgy kanczelláriától, a tárgyat pedig a jövő országgyűlésre teendői közé sorozták. E tárgy vitatása közben egy kis öszveütközés történt. Bizonyos uradalom ügyésze megjegyzi , hogy e tárgyban a kormánynyal ellenkezni nem lehet, kivált miután a peres dolog bevégeztetett, mert__és több okok között,végre inkább az országgyűlésre halasztaná a kérdés eldöntését. És erre amúgy szőrellenében , megindult a harcz. Megemlíttetett, hogy az uradalmi tiszteknek semmi esetre sem kellene illy tárgyban nyilatkozniok, miután az uradalmak többnyire a szegény adózó nép ügyében hozott ítéleteiket soha vagy ritkán szokták okokkal igazolni. Egy illy fajú uradalmi perre hivatkozik a szónok, melly kezei között megfordult.... Mivel pedig az érdeklett uradalmi tiszt közbe szólt, fölhivá szónok az elnököt, ’s a tiszti ügyészeket kötelességeik teljesítésére, ’s a szónok-zavarók törvényszerinti megfenyítésére .. És megnyílt az acél barlangja , minden viharával. Valóban sok acót kellene kérni a szónoknak saját politikai barátira, ha szigorúan kívánja a szabolcsmegyei tanácskozás rendét tisztán föntartani. Hanem lecsilapult a zaj, miután föl jön világosítva a szónok , hogy ugyanazon per : a megyei törvényszék által vizsgáltatott és végrehajtás végett az uradalomnak átküldesek, és hogy az executio előtt még egyszer a megyei törvényszék elibe vitetett az érintett uradalmi ügyész által, ahol ismételve , helyben hagyatott. Sokan azon ízléssel bírnak a megyei publicumban: ha illy invectivus és zajos episodok nincsenek, a köztanácskozások érdektelenek elöttök. Hanem azt mondja a deák : de gustis non est disputandum. Most egy kis nagylelkűségünket jegyzem ide, a szegény éhező nép irányában. Az adózó pénztárnak a katonaság élelmezésére kilenczezer váltó forintot kellett volna fizetnie valamelly más pénztárunknak vissza; a múlt országgyűlési költségek kulcsa szerint tehát fölvállaltuk annak terhét mi nemes rendet a százvállas Szabolcs megyének. Ezért is forró köszönet a jószivü emberbarátoknak. Olvastatott még Borsodmegyének azon körlevele, mellyben fölszólítja Szabolcs— megyét, hogy az idegenek bevándorlásait közönyösen ne vegyük;itt a nemzetiség és nyelvünk ügye érdemli a föfigyelmet, mellyen könnyen mind a proletaiiusok iszonyú serege, mind a nagy birtokokat összevásárló külföldi herczegek és fejedelmek ejthetnek sebet. Ő felségéhez felírunk eziránt. Most a galicziai zsidók beszivárgása kitünőleg észrevehető , és egy két hétig bujkálva, némelly magyarországi iicola zsidónál mint tanító, már egy hónap múlva honosított ősi polgárként lép föl e hazában. A zsidó elem soha nem fogja e hazában erősíteni a nemzetiséget, soha igazán vallása elvei végett megpolgárosodni, neki fensőbb egyházi érdekei, mindig kedves politikai ábrándok gyanánt lebegnek szemei előtt. A közös vagyonosságot a nemzettestben előmozdítani vallásos elszigeteltségek nem engedi; ő utána— nem örököl, a természeti viszonyok útján nem részesül a keresztény, szóval: a kereszténységből közéjük folyó pénz, igen nehezen és soha egész forgásában, birtok szerepében , át nem megy ismét a keresztények közé ; pálinka-manipulatio által népünkre rémítő progressioban demoralizáló hatással van; és ezen futólagos okok is, minél nagyobb szigorra bírhatnák a státust, hogy megelégedve a ben létező zsidó elemmel, minden szerencse-vadászt az ország határainál erős tilalommal viszszautasitson .. Még egy érdem-méltánylás történt megyei teremünkben: főtiszt. Zbisko Imre volt szabolcsi főesperes, most egri kanonok irányában , kinek búcsúzó levelére a megye rendei határozatilag, a megyénél tett nevezetes érdemeinél fogva, elismerő jegyzőkönyvi dicséretet vele is fogják közölni. Egy nagy hiányt hagyott maga után e megyében a főtiszt, férfi , kit akkor fogunk leginkább megemlíteni, midőn nagy bonyolódott irományok és régi szövevényes acták sötét zavarából kivonand valamit a megye kifürkészni, melly munkák alatt a deputatiók kifáradnak, a kedvek meglankadnak, ’s a táblabirák soraiban munka-vállalkozó nem találkozik. — A közgyűlések még tartanak. BUDAPESTI HIRHARANG. Hivatalos összeírás szerint múlt évben Pest városnak 100,619 lakosa volt, tehát 3943 emberrel több mint 1845ben és 30.341 gyel több mint 1836ban, melly szaporodást eléggé örvendetesnek mondhatni, miután ezen számítás szerint húsz év múlva már mintegy kétszázezer lakosa leend Pestnek , ’s következéskép minden újságnak kétannyi előfizetője mint most, minélfogva sok hitelező bátran biztathatja magát azon megnyugtató öntudattal, hogy húsz év múlva kölcsönzött pénzét visszakapja. A szaporodás ezen örvendetessége mindazáltal mégis csökken némileg, ha meggondoljuk, hogy azt nem mi magunk segítettük előmozdítani, hanem csupán idegenek s leginkább külföldiek bevándorlásának köszönhetjük, mert múlt évben összesen 4078 ember halt meg ,s csak 3334 született, mi egyrészt az orvosok szaporodását bizonyítja, más oldalról pedig ifjúságunk hanyagsága mellett szól, mennyiben tudniillik az uj házasságok száma évről évre csökken, mi annál aggasztóbb, miután a némberek számát a férfiaké annyira túlhaladja, hogy minden ezer hölgyre ezerhuszonnyolez férfi esik, ’s e szerint minden némber kaphatna férjet, ’s még agglegény is elég maradna, például az özvegyek illő gyámolítására. Az összes lakosság közöl katholikus 78,697, evangélikus 5486, református 2111, nem egyesült görög 1335, és zsidó 12,990; ezen utóbbiak száma hat év alatt megkettőztetett, mit leginkább a kereskedési forgalom tágulásának kell tulajdonítani. Az összes lakosszámhoz csatolandó még 7536 katona, intézetekben , kórházakban, börtönökben 1708, összesen 9244, és e szerint a lakosok összes száma 109,863. Kár, hogy a hivatalos jegyzékből a nemzetiségi számviszonyokat nem tudhatni meg. — Büszkén mondhatjuk, mikép a találmányok mostani nagyszerű korszakában mi sem maradunk egészen el Európa többi részei mögött, így legközelebb Budán azon közhasznú gondolatra jutottak , hogy a nap sugárait eddigi szolgálataikon kívül még egyebekre is használhatni, ’s ennél fogva a bécsi kapu mellett a jeget fölvágaták’s rakásokra halmoztaták, világért sem engedvén azokat elhordatni. A nap megérté az elmés czélzást, ’s most naponkint tehetsége szerint olvasztgatja a nagy jégtömegeket és vígan csörgedező apró csermelyeket csinál a bécsi kapu kies vidékén, miből két nevezetes haszon származik ; először ugyanis a kellemetlen por nem boszanthat senkit, ’s azért ezen igen olcsó öntözési rendszert jövő évre a pesti királyutczának is ajánljuk; másodszor az ezáltal támadó sár a hölgyek hosszú ruháihoz olly barátságosan ragaszkodik, ’s a lábbelik minden faját olly erélyesen támadja meg, hogy számos derék kézműves munkája nem kis mértékben szaporodik , mi aztán a közjót természetesen előmozdítja. Remélhetni, hogy ezen jótéteményt legalább is még három hónapig fogják a budaiak élvezhetni. — Egy bécsi lapban azon meglepő újdonságot olvastuk, hogy Fánczy úr, a pesti nemzeti színház titoknoka Bécsben volt, ’s az ottani színházaktól néhány művészt és művésznőt a pesti színház számára megszerzett; mi viszont szeretnők jelenthetni, hogy Ergerberger bécsi színházi titoknok Pesten volt, ’s néhány pesti művészt és művésznőt a bécsi színházak számára megszerzett, négy tánczosnőnkkel együtt. — Egy lopási kalandról beszélnek Pesten, melly, ha csakugyan igaz, tanúsítja, mikép iparlovagjainknak olly leleményes eszök van, hogy igen szerencsés drámaírók is válhatnának belőlök, főkép a bonyolításra és meglépésre nézve. Egy ház padlását tudniillik tele aggaták fehér ruhákkal, ’s egy tolvaj a ruhákkal együtt bezáratá magát a padlásra, hol éjjel nőruhába öltözvén, magával vitt lámpa fényénél rongyos öltönyét varrogatni kezdé. Éjfél tájban csöngettek a kapunál, ’s a házmester nagy álmosan megnyitáaz ajtót és egyszersmind markát, a szokott két garas elfogadására; ámde markát csakhamar be kelle fognia ’s e helyett szemeit ’s száját megnyitni kényszerült, mert városhajdu állt előtte, ki fenyegető hangon mondá, hogy a padláson gyertya világit, mit tüstint el kell oltani, mert különben tűz támadhatna. A házmester mennyre térdre, ’s ezenkül súlyos kapukulcsára esküvék, hogy a padlásajtót este ő maga zárta be, ’s a kulcsot azóta tőle senki nem vitte el. A hajdú szigorú vizsgálatot sürgete, ’s a házmester morogva ment vele föl a lépcsőkön. Itt meg kell jegyeznünk, miszerint ezen házmester még bizonyosan új ember volt Pesten, mert különben tudta volna, mikép nálunk koránsem olly nagyszerű a rendőri fölügyelés, hogy illy késő vizsgálat történhetnék egy gyertya miatt, miután a valódi nagy tüzet is rendesen csak akkor veszik észre , midőn már a háztető fele leégett. Képzelhetni a házmester bámulását, midőn a padlásajtót megnyitá, ’s mindjárt a lépcsőnél egy öreg asszonyt pillanta meg, ki lámpa mellett rongyait foltozgatá. A hajdú káromkodott’s a házmester e műtéteiben meghaladni törekvék őt, ámbár ezen erőködése egyáltalában nem sikerült, az öreg asszony pedig őszintén kivallá, hogy nincs szállása, ’s azért kénytelen magát idegen hajlékokban meghúzni, hogy az utczán meg ne fagyjon. Mentsége nem lágyitá meg a hajdú kemény szivét, ki azonnal kötelet vont ki zsebéből, a banya kezeit hátra hurkoló, és, mint mondá, börtönbe hurczolá őt a lámpával együtt, meghagyván egyszersmind a házmesternek, hogy másnap a háziúrral együtt reggel kilencz órakor a városházban jelentsék magukat. Ez meg is történt, de bányának ’s hajdúnak nyoma sem volt található, valamint a fehérruha is nyom nélkül eltűnt a padlásról. Tehát a hajdú is álruhás zsivány volt, ’s illy furfangosan szabadná ki társát , miután ez a padlásról a ruhákat mind lehányta az utczára. — Néhány nap előtt az öszutczában fiatal nő ült földszinti ablakánál délután, ’s az utczán egy uracsolly szemtelen mozdulatokkal mulattalá őt társai ’s a bámész csoport nem kis örömére, hogy a férj kimenni kényszerült ’s rendre utasitá a kalandort; ez azonban társaival bement utána a szobába, ’s a férjet veréssel kínálá