Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-04-22 / 579. szám

268 közbeni érvénytelenségével, a mesterembereknél munka­megtagadás, vagy igérettel; és mivel a „Nemzeti kör“nek kortes-tanyává aljasítását és a politikai czélokat az elnök erélyesen gátolá, a felelős elnök, ’önkényével, S. S. és D. C. S. által adott bor kitiltása miatt, — alapszabályilag titkos sza­vazattal elnök­választást füllente, főizgatási ötletnek tűzvén ki P. F. szolgabiró és F. J. városi biró azon tényét, hogy némelly tagokat magukhoz hivatván, arra kérték őket, hogy a kört felállító elnökre nem lévén semmi panasz, ne válasz­­szanak elnököt az ellenzékből, kik úgy sem helybeliek, kü­lönben a „Nemzeti kör“ mint lázitó-tanya el fog oszlattatni; az ellenzékiek e barátságos tanácsot önkénynek, lelkirab­ságnak, zsarnokságnak ’stb. nevezték. Illy előzmények közt f. évi febr. 14-én az ellenzékiekhez tartozó jegyzők nem ad­ván át az elnöknek a hivatalaikhoz tartozó irományokat, a titkos szavazásra elvagdalt papirosokat az elnök az asztalra leszórván, a gyűlést megkezdette, de tanácskozni lehetlen volt, mivel az ellenzék két órai izgatás után t sztujitást, nem pedig tanácskozást kiabált, személyeskedéseit szórva azon­nal ; n—y T—t elnökül, ezután a másik rész dr. U—és M. volt elnököt ismét elnökül kiáltotta ki és fölemelte. Az el­lenzék „Nemzeti kör­­ünk alapszabályát #­ megsértő. Két óráig tartott mindkét részrőli heves zaj után sikerült az el­nöknek az idézett alapszabályt felolvastatni; az ellenzék he­lyettes elnöknek N. T-t, a másik rész pedig dr.U.M-t emelte föl; ez kiszabadulván pártolói kezeiből, székét odahagyta, de székébe azonnal visszaültették; az ellenzék illetlen szavak­kal, arczsintoritással, pökdöséssel, aljas testmozgatással illet­vén a volt elnököt, nagy orditás közt N. T-t akarták elnök­nek , mindkét részrőli szilaj mozgások közepett; dr. U. M-t az asztalra állították és felemelt öklökkel védték; ez szava­zást kívánt, de pártolói rá sem hallgatván, „éljen U. elnökünk !" válaszoltak,’s igy minden szavazás ’s annál inkább a két héttel elébb falra irt titkos szavazás megbukott. Az el­lenzékiek közöl B. J. farkaskint neki esett az árta­lan jegy­zőkönyveknek ’s 1060 pfiról szóló számadásnak; nemeskeblü társai N. T., N. L., S. S., D. C. S., D. J. ’stb. urakkal azok­nak egy részét összeszaggatták, és ha az elnök, P. F. Sz. I. ’stb. nem vigyáznak, verekedés támad, annál is inkább, mi­vel N. L. népboldogitó eszméinél fogva lassan-lassan minden birtokait elzálogosítván, és Sz. M. fülét megvértette; mialatt a körülállott tagok kiszabadulván, a jobb oldalra húzódtak, a felingerült volt elnök végét kívánván vetni a 4 órai vesze­kedésnek , felállott egy székre ’s arra kért mindenkit, hogy ki őt választandja, álljon jobbra; az ellenzék az előre elké­szített papírokat használni akarván, mindig titkos szavazást sürgetett ’s többséget elismerni nem akart; a volt elnök kér­dezvén: ki az elnök? „Éljen U—és!“ felelt a jobb oldalon álló négyszer nagyobb többség; az ellenzékhez fordulva mondá: „nézzetek ide jobbra! hol a többség?­ — a jobb oldalhoz hajolva: „benneig helyezett bizodalmukat meg­köszönve , már most azért is elvállalom az elnökséget, mi­után Gy. I. házigazdánk épületét az én elnökletem alatt ma­radóknak ajánlom ,s ezzel székébe ülvén, a választmányi ta­gok alakításához fogott A 26 tagra olvadt ellenzék a terem alsó végén megkezdett lisztújítását abban hagyván, vezérölt B. J. az elnökhöz lővén, egy széken szónoklatot kívánt tar­tani, hanem minden szavaira „Éljen U— !“ választ nyer­vén, elnémittatott. Az ismét megválasztott elnök a kapu alatt és szobákban az ellenzéknek törvénytelen megyei izgatása­­, hazánknak e miatti szerencsétlenségét, a kormányfő akara­tában gáncsoskodó, magát feltoló opposiliónak valódi tes­­pedő, önző és a kormányt gyanúsító jellemét kényező sze­mekkel és példákkal adta elő a „Nemzeti kör“ alkotó , nem nemes eredetű, de lelkileg valódi nemes tagjainak. Kába eszme tehát, hogy az egyenlőségi elven szerkesztett makai „Nemzeti kör"ben a mintegy 26 tagból álló kisebbség ne­vezzen a már 260 tagú egyletnek elnököt, és milly gyenge­ség, tulajdon lisztje által elnökségre magát fölemeltetni és aztán megbukni: Ítélje meg bárki ! — E hosszas előadás az ez évi 844 ik számú P. Hirlap „Csanád" álnév alatti ferde közle­ményére szolgáljon visszatorlásul, egyúttal figyelmeztetvén az ellenzéket, milly nagy polgári bűn , a törvényes vallásuak barátságos helyén, Makón, vallási szempontból izgatni. E csapás után is az ellenzék megyei izgatását minden áron folytatta, 50—100 pftot osztogatott egyeseknek, szüntelen vendégese mindenkit, Pécsnak gúnyolta a tisztikart és pártolóit, el akarván hitetni a nemességgel, hogy a tisztikar a nemességet katonáskodásra , közmunkákra szoritandja, 150nek adand­ó szavazatot; a tisztikar, melly úgyis adózik, nem akarja, hogy a földesurak adózzanak , hogy királyi hi­vatalokra vágyik’stb., és lehetett tartani, nehogy a makói „Nemzeti kör“ben elkövetett tette megyénk közeledő köz­gyűlésének szomorú előképe legyen; azt megelőzni minden józan haladású kormánypártinak főkötelessége volt, azért a nemességet mindenütt a cselek iránt felvilágosítottuk, és az 1. évi mártius 24-én tartott közgyűlésünkre, bár az ellenzék minden szavazatért 10 pstot és dús lakomát ígért, 400at ha­ladó számmal, hogy halljon és ítéljen, megjelent az előző estén. Az ellenzék részéről 120 személyre ebéd- és vacsora­megrendelés, kurjongatás, táncz, csúfnevek osztogatása, kard-köszörülés, fenyegetés szüntelen izgásban látta a ma­kai nemességet, ’s ez okozta , hogy az „Oroszlán“ nevű fo­­­­­gadó lámpájára kikötött fejér és piros selyem ellenzéki zász­lót a nemesség bejötte előtt a makói nemesség egy része a lámpával együtt letörte és tépte. Az ellenzékiekhez Pestről B—tP., Hevesből Bl. Gy. és P—y, Szabolcsból K—y Ö. és K—y E., és Gyöngyösről Bunkó czigány zenészkara 23kán megérkeztek. — A Bay A. első alispánnál tar­tott tanácskozmányban a főispánnak betegsége miatti elma­radása zavarokra adhatván alkalmat, a rend fentartására mindnyájan felszólittattunk; ’s miután min nemeseink lecsen­desedtek, az ellenzékiek számszaporitás végett magokhoz hiván a „Nemzeti kör ” nem nemes ellenzéki tagjait, szokat­lan zajgással és igazi értelemben vásári komédiás viseletük­­­kel, időnkint az utczára kiszaladván, zene mellett tapsolva, kurjongatva tánczolván, sokaságot gyűjtöttek bámulásukra. 24kén reggel a megyeház nagy teremének jobboldalát ne­meseink, a csendreügyelők előttök vonalt húzván,elfoglalták; az ellenzékiek a terem és asztal baloldalát mintegy negyven­öten, köztök inasaik, gazdatiszteik, a gyöngyösi czigányze­­nészek B. P-lal, és igy Bunkó­val és Bottal ellátva.— B. A. első alispánunk éljen­ kiáltások közt vitetett elnöki székébe; az ellenzékiek szállásukon felejtvén fejér tollaikat, „éljen az igazság!“válaszoltak. Megnyitó beszédében előadó, hogy megyénkben a kir. kincstár bölcs rendelkezése és a tisztikar szoros felügyelése miatt sem éhség, sem rablás nem történt, kérvén a nagyszámmal egybegyült nemességet, hogy figyelemmel ’s békével hallgasson ki mindenkit, főleg azon rész, melly őt pártolja, mutassa meg békesürését. Fel­állott N. T., de a jobb oldal „halljuk N. M. -t!“ kiáltá, ’s az elnöknek tegnap bejelentett előszöri szólhatási jogánál fogva a másodalispán előadó; mikép Bl. B. th. ur a nemes­séghez intézett leveleiben a tiszti kart meggyalázta, és mig tilos tettéért megfenyítve nem leend, a tisztikar becsülettel hivatalát nem viselheti; felolvasztván a tisztikar folyamodása az érintett rágalmazó levéllel együtt, N. T. első szólott mond­ván , „hogy Pesten a conservativ programm készítése volt a veszedelmes tanácskozás,“ (M. J. alesperes a szónok háta mögött, halkan mondá­­ ,az nem veszedelmes tanácskozás volt.­ B. P. ezért alesperes urat durván megtámadta); a szónok mondá tovább, hogy ő „igazságos ember,“ erre dr. U. M. fenhangon közbeszólt „az nem igaz;“ a szónok pedig feléje fordulva mondá: „megengedjen az úr, az vagyok;“ a köz­beszóló pedig : „Isten úgy segéljen, nem igaz; és ha kívánja, be is bizonyítom, hogy nem igazságos ember.“ A szónok: „én sohasem személyeskedtem.“ dr. U. M. ismét közbevágott: „no már az sem igaz.“ Itt B. P. hatalmas rendreutasító sze­repet vállalt. Miután az elnök rendre és türelemre kért min­denkit, folytató a szónok. Joga, sőt kötelessége minden ha­zafinak a haza közelgő veszélyét eltávolítani, okot a felolva­sott levél írására a conservativ párt adott mellynek megyénk­ben kiegészítő része a tisztikar, ez a kormánynyal nemesi szabadságunk eltörlésén, ’s a német Kreisaml lábraállitásán dolgozik, tehát, ha csakugyan sértő a levél, a sértett fél pe­dig vádló és biró nem lehetvén, kérjünk ő felségétől bonyo­lult ügyeink megvizsgálására királyi biztost. — B. A. első alispánunk előadó, mikép, ha bármilly veszély fenyegetné is hazánkat, egyeseknek nincs joguk a törvényesen megválasz­­tott tiszt kart a conservativ pártnak Pesten alakulása miatt levélben vagy szóval meggyalázni; ő nem ismer az ország­ban hazája kárára működő pártot, mellyel a tisztikar egyet­értésben volna; jelenleg a kormány haladni akar, midőn má­sok a hazafiság leple alatt a jót is ellenzik, és tettleg csak az ellenzék a tespedő párt; alakult nálunk is egy párt, melly­nek elhatárzott akarata, a haza, nemzetiség és törvények szellemében haladó kormányt pártolni, és ez különben is kötelessége minden hazafinak; a kormány a párt tökéletes bi­zodalmát bírja, és ő a kormányt azon téren, mellyen most van, mindig pártolni fogja; (a jobb oldalról „éljen,“ a bal oldalról „éljen a igazság“ hangzott). M. A., kiről Bl. B. a közgyűlésen elmondá, hogy „gőböly-istállóban neveltetett,“ jelenleg fehértollas vitéz, Pesten az ellenzéki gyűlésben lévén, most először jegyzéke után akart szónokolni, de többször elakadt, magát független embernek vallá, és csak az ilyé­nek tehetik boldoggá hazánkat, nem pedig a kormány em­berei, kik pécsok. L. J. kir. tan. nyíltan kimondd, hogy ő a Pesten alakult conservativ párt tagja, ’s nem bánja, ne­vezzék pécsnak, vagy akár mi másnak; ő az ellenzékieli gyaláztatást dicsőségnek tartja; itt előadta a conservativ párt teendő.t, ’s mondá, hogy igaz, mikép a conservativ név nem felel meg a párt feladásának és természetének, mert ez a törvényes utáni haladási párt; vádoltuk a kormányt hogy eddig semmit sem tett, és most, midőn tenni akar, gátolni nem okos­ság; könnyebb nem lenni, mint tenni. Míg az ellenzék puszta szónoki tehetségében helyezi dicsőségét, azalatt a kormány a cselekvés terén halad; benépesítő pusztáit, ezereknek adott földet és kenyeret­; előadó több intézetek felállíttatását, a Duna , Tisza rendezési nagy költségeit, minden jónak ál­tala történt pártolását (a jobb oldal „éljen“­ kiálta). M. J. ha­sonló modorban szónokolt, és a szentori hangú ’s idegen megyebeli B.P.-lal tudatá, hogy a táblánál ne nyomja a szé­lét, ’s ősz fejét nézi csak, különben adósa nem maradna. Az elnöktől megtagadott szólhatást B. P.félretévén szóláshoz kezdett, mondván, „hogy ő országos nemes ember, szabad szólási joga van, azért azt nem is kéri,“ de ebben a jobb ol­daltól gátoltatott; az ellenzék vendégi jogot emlegetvén, vá­­aszul nyeré, hogy „hivallan vendégnek ajtó mögött a helye,“ ’s a leülő B. P. alól kiránták a széket, a baloldaliak pedig visszarántván, vendégjöket ráültették; a jobb oldalról min­den csilapitás, elnöki felszólítás, főügyészi tiltakozás elle­nére alóla ismét kiránták a széket; az elnök ekkor öszve­­tett kezekkel kérte a jobb­oldali nemességet csendre, B. P-t pedig a zöld asztaltól eltilta, kijelentvén, hogy ha a nemes­séget tovább is ingerleni bátor, ám lássa , és legyen is fele­­ős, merte, mit ember lehet, megteend, de a felizgatott nemességet le nem tudhatván csilapitni, neki a történhető­ket vétkül senki se tulajdonítsa. B. P. látván a feje felett for­gatott széket, megijedve mondá: „30 évvel ezelőtt Makón születtem (pedig legalább is 60 esztendős) nem csuda, hogy nem ismernek, nemességemet publicáltatom a jövő közgyű­lésen, akkor fogok szólann­,“ és azonnal eltávozott a zöld asztaltól.—K. Ö. Csanádban viselt főszolgabírói és követi hi­vatala és közbirtokosi jogánál fogva követelvén a szólhatást, kérdé­m, J. kir. tanácsost: „mutasson csak egy utasítást is, mellyhez szavazatát adta, váljon pártolta-e az elfogatott if­jakat , szabadszólást ’sat. ? de miért itt politikai hitvallást tenni (haját simítva a karzaton ülő hölgyekre tekintgetett) a vádlevél felolvasása kb­. biztost kiván. — D. J. és D. F. ellenzéki theoreticus beszédeikből csak az volt érthető, hogy, ha a kormány tett is javításokat, csak önhasz­nát kereste, mellyre válaszoltatokt „az ország is veszi hasznát, az ellenzék pedig csak­ a maga hasznát keresi, mi­dőn az országnak árt.“ R. J. nyíltan kimondá „milly ívet irt alá, ’s az ebben foglaltakat aláírás nélkül is pártolni minden hazafinak kötelessége, a vádra egy biróság kineveztetését kéri. — Bl. B.nak, D. A. Chcerekint Calilina elleni modor­ban tartott szónoklatot; L. J. kir. tan. pedig K. Ö. állításait czáfolgatván, felhozta a védegyletet és magyar kereskedelmi társulatot ’s a honra roszul számított alapitóik önzését,’s az ez általi megbukást, kiemelvén, hogy ki a kormány nél­kül leszen, homokra épít, ’s a magyar nemzet jószívűségét kizsákmányolja. — Bl. B. előadta, hogy nála semmi veszé­lyes öszvejövet nem tartatott, ’s neki mindig emlékezetében van boldogult nádorunknak a pesti közgyűlésben tartott be­széde „midőn a külnemzetek constitutióért bolondoskodnak, az alatt a magyarok békében vannak,“ hogyan tartott őe szerint veszélyes öszvejövetelt ? ha merné, előadná az oko­kat, miért hízta öszve rokonait ’s barátit szegény házához; a szegények, árvák és özvegyek nyomorgatóinak vád alá vett levelében nem érti az egész tisztikart, mert ebből az ő ré­szén is vannak (ketten : t.i. a rendőri szolgabiró , és H. S., ki ellen több vád fordult már elő!) de a másik félen levők közt is vannak , kiket oda nem ért; ő tehát mindaddig az iz­­­gatást folytatja, mig orvoslást nem nyerend, bátran is el­várja a kinevezendő bíróságot. Ezután T. J. beszélt igenigen sokat. K. E. a vád mellett szólván, ’s a politikai hitvallást szükségtelennek tartván, a többséggel kinevezendő bírósá­got kért. Dr. U. M. mondá, hogy alkotmányos országban pártoknak kell lenni; hol ezek hiányzanak, ott élni sem akar­na, vajha lenne bármilly nevezetű száz v­­ezér párt is, csak ezek egymást aztán a haza közboldogsága előmozdításában igyekeznének főelveknél fogva felülmúlni; de midőn van párt, mellynek személyeskedés és önzés főelve , a közbol­dogság akkor csak ürügy ’s a hazafiság szent neve alatt ön­kényt szül, mellyet a gyengébb sirat meg; szónok heve le­­csendesülte után nem is szólott volna, ha az ellenzéktől füg­getlenséget és históriát nem hall vala emlegettetni. Alkotmá­nyos országban , hol törvények , felebbvalók és király van , független ember nem lehet; ki tehát magát alkotmányos or­szágban függetlennek mondja, az hazaáruló (az ellenzék itt türelmetlenül felzajdult) igen igen az hazaáruló, mert a független magát a törvények, birák és király hatalmán kívü­linek hiszi az , ilyen pedig hazaáruló. A függetlenség az el­lenzéki mérlegben nagy súlynak vétetik; ha személyeskedni akarnék, elmondanám , a Csanádi ellenzék milly igen nagy mértékben magánérdekű függésben van (a baloldal ismét zúg, a jobboldal éljent kiáltott). Ha a históriát nézzük, úgy találjuk, hogy a hatalmas ellenzék mindig elnyomója volt a czímeres nemességnek és parasztoknak, (jobboldal­iul hangos,éljen ) te szerencsétlen nemesi szabadság! midőn téged emleget az ellenzék, adómentességét érti, és csak szép szó az armalista nemesnek hálóba kerítésére. — Nemes társaim, utasításunk ellenére ki hozta ránk az adót? (a jobb oldal ujjal mutatva mondá : N— L—!) én ugyan nem vagyok az adó ellen, sőt akarom, ki mint vészén hasznot az álladalom javaiból, úgy részesüljön terheiben is; csak az fáj, hogy midőn a birtokos nemesség az armalistára és népre rójja az adót, akkor magára , kié minden e honban , semmit sem ró, sőt az Istennek sem adja meg némellyik, a mi az Istené, (a jobboldal­ ,éljen). K. Ö. úr is , kit több ízben örömmel hallottam a köznép boldogságának előmozdításáról szónokolni, most nemesi szabadságot emleget, a földbirto­kos adójáról pedig semmit sem szólván, adómentességét lát­­szatik ereklyének tartani­ (szűnni nem akaró ,éljen­!). K. Ö. sokat mondott, csak az kár, hogy nem igaz. Itt szónok elő­­adó, milly­ivet irt alá, és hozzátévé „az armalista nemesnek a kamara adván földet, a kormányban bíznunk kell, mert K. Ö. Szabolcsból vándorolván hozzánk, B. A. első alispán úr pártolása után barátságunk által lépett hivatalokra , mint országgyűlési követ a szabolcsi zavarokban változott elvvel főszolgabírói hivatalt halászván magának, barátságunkat meg sem köszönve a kapu félfától vett búcsút (átalános ne­vetés , tapsolás, „igaz f éljen ””,“ kiáltások) és most az ellen izgat, ki vele jót tett; azért mondjuk meg neki: van-e bizodalmunk benne; (a jobboldal mindkét kézzel int­ve kiállozá­s nincs") ezzel tartoztam a sok méltatlanságokért K. Ö. urnak. Mi a vádat illeti, delegatum iudiciumot ké­rek." Beszéltek még többen pro et contra. Köztök D. C. S. is mondá: „rajtam a sor, de mivel ollyat mondanék, mi nem minden ember kontya alá való, tehát inkább hallgatok.“ — K. Ö., dr.­­ M.-nak válaszold , hogy ő az armalista nemes­nek megadóztatásakor Csanádban sem volt, ’s ha itt lett volna , adóztatását sürgette volna ; hogy dr. úr épülhessen, ezentúl többször fog Csanádba jőni és szónokolni. Az érdek­­lelt megköszöné ’s igéré a czirógatást, mellynek bőségében van. Végzés jön, hogy őfelsége keressék meg itélőbirák ki­nevezésére. (A közleményt folytatjuk.) BUDAPESTI HÍRHARANG. Uralkodó fejedelmünk ő felsége születésnapját múlt hétfőn fővárosunk lakosai szokott ! 1 *) VIII. pont.: 2szor. Minden év elteltével az elnök köteles tisztválasztó gyűlést hirdetni, mellyben a jegyzőkönyvek felol­vasása és minden számadás megvizsgáztatása után, az elnök az egyesület pecsétjét, a tisztviselők hivatalaikhoz tartozó kulcso­kat és irományokat általadvan , ’s az elnök és jegyző a tisztvá­lasztásra helyettesittetvén , a gyűlés azonnal a tisztválasztáshoz fog­a­­dik pont­odik számában előadott módon, melly igy szól: „A tisztviselők választása a kör tagjai jogaihoz tartozván, azok közfelkiáltással, hogy ha pedig a többség világosan ki nem tűn­­nék, azon esetre nyilvános szavazat útján választassanak.“

Next