Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-04-22 / 579. szám
268 közbeni érvénytelenségével, a mesterembereknél munkamegtagadás, vagy igérettel; és mivel a „Nemzeti kör“nek kortes-tanyává aljasítását és a politikai czélokat az elnök erélyesen gátolá, a felelős elnök, ’önkényével, S. S. és D. C. S. által adott bor kitiltása miatt, — alapszabályilag titkos szavazattal elnökválasztást füllente, főizgatási ötletnek tűzvén ki P. F. szolgabiró és F. J. városi biró azon tényét, hogy némelly tagokat magukhoz hivatván, arra kérték őket, hogy a kört felállító elnökre nem lévén semmi panasz, ne válaszszanak elnököt az ellenzékből, kik úgy sem helybeliek, különben a „Nemzeti kör“ mint lázitó-tanya el fog oszlattatni; az ellenzékiek e barátságos tanácsot önkénynek, lelkirabságnak, zsarnokságnak ’stb. nevezték. Illy előzmények közt f. évi febr. 14-én az ellenzékiekhez tartozó jegyzők nem adván át az elnöknek a hivatalaikhoz tartozó irományokat, a titkos szavazásra elvagdalt papirosokat az elnök az asztalra leszórván, a gyűlést megkezdette, de tanácskozni lehetlen volt, mivel az ellenzék két órai izgatás után t sztujitást, nem pedig tanácskozást kiabált, személyeskedéseit szórva azonnal ; n—y T—t elnökül, ezután a másik rész dr. U—és M. volt elnököt ismét elnökül kiáltotta ki és fölemelte. Az ellenzék „Nemzeti körünk alapszabályát # megsértő. Két óráig tartott mindkét részrőli heves zaj után sikerült az elnöknek az idézett alapszabályt felolvastatni; az ellenzék helyettes elnöknek N. T-t, a másik rész pedig dr.U.M-t emelte föl; ez kiszabadulván pártolói kezeiből, székét odahagyta, de székébe azonnal visszaültették; az ellenzék illetlen szavakkal, arczsintoritással, pökdöséssel, aljas testmozgatással illetvén a volt elnököt, nagy orditás közt N. T-t akarták elnöknek , mindkét részrőli szilaj mozgások közepett; dr. U. M-t az asztalra állították és felemelt öklökkel védték; ez szavazást kívánt, de pártolói rá sem hallgatván, „éljen U. elnökünk !" válaszoltak,’s igy minden szavazás ’s annál inkább a két héttel elébb falra irt titkos szavazás megbukott. Az ellenzékiek közöl B. J. farkaskint neki esett az ártalan jegyzőkönyveknek ’s 1060 pfiról szóló számadásnak; nemeskeblü társai N. T., N. L., S. S., D. C. S., D. J. ’stb. urakkal azoknak egy részét összeszaggatták, és ha az elnök, P. F. Sz. I. ’stb. nem vigyáznak, verekedés támad, annál is inkább, mivel N. L. népboldogitó eszméinél fogva lassan-lassan minden birtokait elzálogosítván, és Sz. M. fülét megvértette; mialatt a körülállott tagok kiszabadulván, a jobb oldalra húzódtak, a felingerült volt elnök végét kívánván vetni a 4 órai veszekedésnek , felállott egy székre ’s arra kért mindenkit, hogy ki őt választandja, álljon jobbra; az ellenzék az előre elkészített papírokat használni akarván, mindig titkos szavazást sürgetett ’s többséget elismerni nem akart; a volt elnök kérdezvén: ki az elnök? „Éljen U—és!“ felelt a jobb oldalon álló négyszer nagyobb többség; az ellenzékhez fordulva mondá: „nézzetek ide jobbra! hol a többség? — a jobb oldalhoz hajolva: „benneig helyezett bizodalmukat megköszönve , már most azért is elvállalom az elnökséget, miután Gy. I. házigazdánk épületét az én elnökletem alatt maradóknak ajánlom ,s ezzel székébe ülvén, a választmányi tagok alakításához fogott A 26 tagra olvadt ellenzék a terem alsó végén megkezdett lisztújítását abban hagyván, vezérölt B. J. az elnökhöz lővén, egy széken szónoklatot kívánt tartani, hanem minden szavaira „Éljen U— !“ választ nyervén, elnémittatott. Az ismét megválasztott elnök a kapu alatt és szobákban az ellenzéknek törvénytelen megyei izgatása, hazánknak e miatti szerencsétlenségét, a kormányfő akaratában gáncsoskodó, magát feltoló opposiliónak valódi tespedő, önző és a kormányt gyanúsító jellemét kényező szemekkel és példákkal adta elő a „Nemzeti kör“ alkotó , nem nemes eredetű, de lelkileg valódi nemes tagjainak. Kába eszme tehát, hogy az egyenlőségi elven szerkesztett makai „Nemzeti kör"ben a mintegy 26 tagból álló kisebbség nevezzen a már 260 tagú egyletnek elnököt, és milly gyengeség, tulajdon lisztje által elnökségre magát fölemeltetni és aztán megbukni: Ítélje meg bárki ! — E hosszas előadás az ez évi 844 ik számú P. Hirlap „Csanád" álnév alatti ferde közleményére szolgáljon visszatorlásul, egyúttal figyelmeztetvén az ellenzéket, milly nagy polgári bűn , a törvényes vallásuak barátságos helyén, Makón, vallási szempontból izgatni. E csapás után is az ellenzék megyei izgatását minden áron folytatta, 50—100 pftot osztogatott egyeseknek, szüntelen vendégese mindenkit, Pécsnak gúnyolta a tisztikart és pártolóit, el akarván hitetni a nemességgel, hogy a tisztikar a nemességet katonáskodásra , közmunkákra szoritandja, 150nek adandó szavazatot; a tisztikar, melly úgyis adózik, nem akarja, hogy a földesurak adózzanak , hogy királyi hivatalokra vágyik’stb., és lehetett tartani, nehogy a makói „Nemzeti kör“ben elkövetett tette megyénk közeledő közgyűlésének szomorú előképe legyen; azt megelőzni minden józan haladású kormánypártinak főkötelessége volt, azért a nemességet mindenütt a cselek iránt felvilágosítottuk, és az 1. évi mártius 24-én tartott közgyűlésünkre, bár az ellenzék minden szavazatért 10 pstot és dús lakomát ígért, 400at haladó számmal, hogy halljon és ítéljen, megjelent az előző estén. Az ellenzék részéről 120 személyre ebéd- és vacsoramegrendelés, kurjongatás, táncz, csúfnevek osztogatása, kard-köszörülés, fenyegetés szüntelen izgásban látta a makai nemességet, ’s ez okozta , hogy az „Oroszlán“ nevű fogadó lámpájára kikötött fejér és piros selyem ellenzéki zászlót a nemesség bejötte előtt a makói nemesség egy része a lámpával együtt letörte és tépte. Az ellenzékiekhez Pestről B—tP., Hevesből Bl. Gy. és P—y, Szabolcsból K—y Ö. és K—y E., és Gyöngyösről Bunkó czigány zenészkara 23kán megérkeztek. — A Bay A. első alispánnál tartott tanácskozmányban a főispánnak betegsége miatti elmaradása zavarokra adhatván alkalmat, a rend fentartására mindnyájan felszólittattunk; ’s miután min nemeseink lecsendesedtek, az ellenzékiek számszaporitás végett magokhoz hiván a „Nemzeti kör ” nem nemes ellenzéki tagjait, szokatlan zajgással és igazi értelemben vásári komédiás viseletükkel, időnkint az utczára kiszaladván, zene mellett tapsolva, kurjongatva tánczolván, sokaságot gyűjtöttek bámulásukra. 24kén reggel a megyeház nagy teremének jobboldalát nemeseink, a csendreügyelők előttök vonalt húzván,elfoglalták; az ellenzékiek a terem és asztal baloldalát mintegy negyvenöten, köztök inasaik, gazdatiszteik, a gyöngyösi czigányzenészek B. P-lal, és igy Bunkóval és Bottal ellátva.— B. A. első alispánunk éljen kiáltások közt vitetett elnöki székébe; az ellenzékiek szállásukon felejtvén fejér tollaikat, „éljen az igazság!“válaszoltak. Megnyitó beszédében előadó, hogy megyénkben a kir. kincstár bölcs rendelkezése és a tisztikar szoros felügyelése miatt sem éhség, sem rablás nem történt, kérvén a nagyszámmal egybegyült nemességet, hogy figyelemmel ’s békével hallgasson ki mindenkit, főleg azon rész, melly őt pártolja, mutassa meg békesürését. Felállott N. T., de a jobb oldal „halljuk N. M. -t!“ kiáltá, ’s az elnöknek tegnap bejelentett előszöri szólhatási jogánál fogva a másodalispán előadó; mikép Bl. B. th. ur a nemességhez intézett leveleiben a tiszti kart meggyalázta, és mig tilos tettéért megfenyítve nem leend, a tisztikar becsülettel hivatalát nem viselheti; felolvasztván a tisztikar folyamodása az érintett rágalmazó levéllel együtt, N. T. első szólott mondván , „hogy Pesten a conservativ programm készítése volt a veszedelmes tanácskozás,“ (M. J. alesperes a szónok háta mögött, halkan mondá ,az nem veszedelmes tanácskozás volt. B. P. ezért alesperes urat durván megtámadta); a szónok mondá tovább, hogy ő „igazságos ember,“ erre dr. U. M. fenhangon közbeszólt „az nem igaz;“ a szónok pedig feléje fordulva mondá: „megengedjen az úr, az vagyok;“ a közbeszóló pedig : „Isten úgy segéljen, nem igaz; és ha kívánja, be is bizonyítom, hogy nem igazságos ember.“ A szónok: „én sohasem személyeskedtem.“ dr. U. M. ismét közbevágott: „no már az sem igaz.“ Itt B. P. hatalmas rendreutasító szerepet vállalt. Miután az elnök rendre és türelemre kért mindenkit, folytató a szónok. Joga, sőt kötelessége minden hazafinak a haza közelgő veszélyét eltávolítani, okot a felolvasott levél írására a conservativ párt adott mellynek megyénkben kiegészítő része a tisztikar, ez a kormánynyal nemesi szabadságunk eltörlésén, ’s a német Kreisaml lábraállitásán dolgozik, tehát, ha csakugyan sértő a levél, a sértett fél pedig vádló és biró nem lehetvén, kérjünk ő felségétől bonyolult ügyeink megvizsgálására királyi biztost. — B. A. első alispánunk előadó, mikép, ha bármilly veszély fenyegetné is hazánkat, egyeseknek nincs joguk a törvényesen megválasztott tiszt kart a conservativ pártnak Pesten alakulása miatt levélben vagy szóval meggyalázni; ő nem ismer az országban hazája kárára működő pártot, mellyel a tisztikar egyetértésben volna; jelenleg a kormány haladni akar, midőn mások a hazafiság leple alatt a jót is ellenzik, és tettleg csak az ellenzék a tespedő párt; alakult nálunk is egy párt, mellynek elhatárzott akarata, a haza, nemzetiség és törvények szellemében haladó kormányt pártolni, és ez különben is kötelessége minden hazafinak; a kormány a párt tökéletes bizodalmát bírja, és ő a kormányt azon téren, mellyen most van, mindig pártolni fogja; (a jobb oldalról „éljen,“ a bal oldalról „éljen a igazság“ hangzott). M. A., kiről Bl. B. a közgyűlésen elmondá, hogy „gőböly-istállóban neveltetett,“ jelenleg fehértollas vitéz, Pesten az ellenzéki gyűlésben lévén, most először jegyzéke után akart szónokolni, de többször elakadt, magát független embernek vallá, és csak az ilyének tehetik boldoggá hazánkat, nem pedig a kormány emberei, kik pécsok. L. J. kir. tan. nyíltan kimondd, hogy ő a Pesten alakult conservativ párt tagja, ’s nem bánja, nevezzék pécsnak, vagy akár mi másnak; ő az ellenzékieli gyaláztatást dicsőségnek tartja; itt előadta a conservativ párt teendő.t, ’s mondá, hogy igaz, mikép a conservativ név nem felel meg a párt feladásának és természetének, mert ez a törvényes utáni haladási párt; vádoltuk a kormányt hogy eddig semmit sem tett, és most, midőn tenni akar, gátolni nem okosság; könnyebb nem lenni, mint tenni. Míg az ellenzék puszta szónoki tehetségében helyezi dicsőségét, azalatt a kormány a cselekvés terén halad; benépesítő pusztáit, ezereknek adott földet és kenyeret; előadó több intézetek felállíttatását, a Duna , Tisza rendezési nagy költségeit, minden jónak általa történt pártolását (a jobb oldal „éljen“ kiálta). M. J. hasonló modorban szónokolt, és a szentori hangú ’s idegen megyebeli B.P.-lal tudatá, hogy a táblánál ne nyomja a szélét, ’s ősz fejét nézi csak, különben adósa nem maradna. Az elnöktől megtagadott szólhatást B. P.félretévén szóláshoz kezdett, mondván, „hogy ő országos nemes ember, szabad szólási joga van, azért azt nem is kéri,“ de ebben a jobb oldaltól gátoltatott; az ellenzék vendégi jogot emlegetvén, váaszul nyeré, hogy „hivallan vendégnek ajtó mögött a helye,“ ’s a leülő B. P. alól kiránták a széket, a baloldaliak pedig visszarántván, vendégjöket ráültették; a jobb oldalról minden csilapitás, elnöki felszólítás, főügyészi tiltakozás ellenére alóla ismét kiránták a széket; az elnök ekkor öszvetett kezekkel kérte a jobboldali nemességet csendre, B. P-t pedig a zöld asztaltól eltilta, kijelentvén, hogy ha a nemességet tovább is ingerleni bátor, ám lássa , és legyen is feleős, merte, mit ember lehet, megteend, de a felizgatott nemességet le nem tudhatván csilapitni, neki a történhetőket vétkül senki se tulajdonítsa. B. P. látván a feje felett forgatott széket, megijedve mondá: „30 évvel ezelőtt Makón születtem (pedig legalább is 60 esztendős) nem csuda, hogy nem ismernek, nemességemet publicáltatom a jövő közgyűlésen, akkor fogok szólann,“ és azonnal eltávozott a zöld asztaltól.—K. Ö. Csanádban viselt főszolgabírói és követi hivatala és közbirtokosi jogánál fogva követelvén a szólhatást, kérdém, J. kir. tanácsost: „mutasson csak egy utasítást is, mellyhez szavazatát adta, váljon pártolta-e az elfogatott ifjakat , szabadszólást ’sat. ? de miért itt politikai hitvallást tenni (haját simítva a karzaton ülő hölgyekre tekintgetett) a vádlevél felolvasása kb. biztost kiván. — D. J. és D. F. ellenzéki theoreticus beszédeikből csak az volt érthető, hogy, ha a kormány tett is javításokat, csak önhasznát kereste, mellyre válaszoltatokt „az ország is veszi hasznát, az ellenzék pedig csak a maga hasznát keresi, midőn az országnak árt.“ R. J. nyíltan kimondá „milly ívet irt alá, ’s az ebben foglaltakat aláírás nélkül is pártolni minden hazafinak kötelessége, a vádra egy biróság kineveztetését kéri. — Bl. B.nak, D. A. Chcerekint Calilina elleni modorban tartott szónoklatot; L. J. kir. tan. pedig K. Ö. állításait czáfolgatván, felhozta a védegyletet és magyar kereskedelmi társulatot ’s a honra roszul számított alapitóik önzését,’s az ez általi megbukást, kiemelvén, hogy ki a kormány nélkül leszen, homokra épít, ’s a magyar nemzet jószívűségét kizsákmányolja. — Bl. B. előadta, hogy nála semmi veszélyes öszvejövet nem tartatott, ’s neki mindig emlékezetében van boldogult nádorunknak a pesti közgyűlésben tartott beszéde „midőn a külnemzetek constitutióért bolondoskodnak, az alatt a magyarok békében vannak,“ hogyan tartott őe szerint veszélyes öszvejövetelt ? ha merné, előadná az okokat, miért hízta öszve rokonait ’s barátit szegény házához; a szegények, árvák és özvegyek nyomorgatóinak vád alá vett levelében nem érti az egész tisztikart, mert ebből az ő részén is vannak (ketten : t.i. a rendőri szolgabiró , és H. S., ki ellen több vád fordult már elő!) de a másik félen levők közt is vannak , kiket oda nem ért; ő tehát mindaddig az izgatást folytatja, mig orvoslást nem nyerend, bátran is elvárja a kinevezendő bíróságot. Ezután T. J. beszélt igenigen sokat. K. E. a vád mellett szólván, ’s a politikai hitvallást szükségtelennek tartván, a többséggel kinevezendő bíróságot kért. Dr. U. M. mondá, hogy alkotmányos országban pártoknak kell lenni; hol ezek hiányzanak, ott élni sem akarna, vajha lenne bármilly nevezetű száz vezér párt is, csak ezek egymást aztán a haza közboldogsága előmozdításában igyekeznének főelveknél fogva felülmúlni; de midőn van párt, mellynek személyeskedés és önzés főelve , a közboldogság akkor csak ürügy ’s a hazafiság szent neve alatt önkényt szül, mellyet a gyengébb sirat meg; szónok heve lecsendesülte után nem is szólott volna, ha az ellenzéktől függetlenséget és históriát nem hall vala emlegettetni. Alkotmányos országban , hol törvények , felebbvalók és király van , független ember nem lehet; ki tehát magát alkotmányos országban függetlennek mondja, az hazaáruló (az ellenzék itt türelmetlenül felzajdult) igen igen az hazaáruló, mert a független magát a törvények, birák és király hatalmán kívülinek hiszi az , ilyen pedig hazaáruló. A függetlenség az ellenzéki mérlegben nagy súlynak vétetik; ha személyeskedni akarnék, elmondanám , a Csanádi ellenzék milly igen nagy mértékben magánérdekű függésben van (a baloldal ismét zúg, a jobboldal éljent kiáltott). Ha a históriát nézzük, úgy találjuk, hogy a hatalmas ellenzék mindig elnyomója volt a czímeres nemességnek és parasztoknak, (jobboldaliul hangos,éljen ) te szerencsétlen nemesi szabadság! midőn téged emleget az ellenzék, adómentességét érti, és csak szép szó az armalista nemesnek hálóba kerítésére. — Nemes társaim, utasításunk ellenére ki hozta ránk az adót? (a jobb oldal ujjal mutatva mondá : N— L—!) én ugyan nem vagyok az adó ellen, sőt akarom, ki mint vészén hasznot az álladalom javaiból, úgy részesüljön terheiben is; csak az fáj, hogy midőn a birtokos nemesség az armalistára és népre rójja az adót, akkor magára , kié minden e honban , semmit sem ró, sőt az Istennek sem adja meg némellyik, a mi az Istené, (a jobboldal ,éljen). K. Ö. úr is , kit több ízben örömmel hallottam a köznép boldogságának előmozdításáról szónokolni, most nemesi szabadságot emleget, a földbirtokos adójáról pedig semmit sem szólván, adómentességét látszatik ereklyének tartani (szűnni nem akaró ,éljen!). K. Ö. sokat mondott, csak az kár, hogy nem igaz. Itt szónok előadó, millyivet irt alá, és hozzátévé „az armalista nemesnek a kamara adván földet, a kormányban bíznunk kell, mert K. Ö. Szabolcsból vándorolván hozzánk, B. A. első alispán úr pártolása után barátságunk által lépett hivatalokra , mint országgyűlési követ a szabolcsi zavarokban változott elvvel főszolgabírói hivatalt halászván magának, barátságunkat meg sem köszönve a kapu félfától vett búcsút (átalános nevetés , tapsolás, „igaz f éljen ””,“ kiáltások) és most az ellen izgat, ki vele jót tett; azért mondjuk meg neki: van-e bizodalmunk benne; (a jobboldal mindkét kézzel intve kiállozás nincs") ezzel tartoztam a sok méltatlanságokért K. Ö. urnak. Mi a vádat illeti, delegatum iudiciumot kérek." Beszéltek még többen pro et contra. Köztök D. C. S. is mondá: „rajtam a sor, de mivel ollyat mondanék, mi nem minden ember kontya alá való, tehát inkább hallgatok.“ — K. Ö., dr. M.-nak válaszold , hogy ő az armalista nemesnek megadóztatásakor Csanádban sem volt, ’s ha itt lett volna , adóztatását sürgette volna ; hogy dr. úr épülhessen, ezentúl többször fog Csanádba jőni és szónokolni. Az érdeklelt megköszöné ’s igéré a czirógatást, mellynek bőségében van. Végzés jön, hogy őfelsége keressék meg itélőbirák kinevezésére. (A közleményt folytatjuk.) BUDAPESTI HÍRHARANG. Uralkodó fejedelmünk ő felsége születésnapját múlt hétfőn fővárosunk lakosai szokott ! 1 *) VIII. pont.: 2szor. Minden év elteltével az elnök köteles tisztválasztó gyűlést hirdetni, mellyben a jegyzőkönyvek felolvasása és minden számadás megvizsgáztatása után, az elnök az egyesület pecsétjét, a tisztviselők hivatalaikhoz tartozó kulcsokat és irományokat általadvan , ’s az elnök és jegyző a tisztválasztásra helyettesittetvén , a gyűlés azonnal a tisztválasztáshoz fogadik pontodik számában előadott módon, melly igy szól: „A tisztviselők választása a kör tagjai jogaihoz tartozván, azok közfelkiáltással, hogy ha pedig a többség világosan ki nem tűnnék, azon esetre nyilvános szavazat útján választassanak.“