Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-04-27 / 582. szám
Beenapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vásáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten h.izkoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábsoráért a (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 582. Április 27. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani at- Czai Horváth-házban 4 mik szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Oklevél elfogadhatási engedély. Előléptetés. Jobbágyság és szabadföld. Megyék: Közgyűlés Békés és Trencsinben. — Budapesti hirharang. — Magyar gazdasági egyesület tartandó szakosztályi ülései. Tizenkettedik közleménye aózsef nádor nemz. képcsarnokára befolyt ajánlatoknak. — Bécsi levél (egyetemi ünnepély.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Poroszország. Amerika. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban hozott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Duna-vízállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. B e é 1 y Fidél sz. benedek rendi áldozó pap és professor a bajorfrauendorfi kertművelő társulattól, úgy szinte T k a t e c E. J. a lipcsei német napkeleti társulattól nyert tagsági oklevél elfogadhatására regens, engedelmet nyertek. Knezevics Sándor eszéki főpostaigazgatási gyakornok a kassai főposta-igazgatáshoz járulnak külön alkalmazva. cf (JOBBÁGYSÁG ÉS SZABAD FÖLD.) A P. Hírlap 830. sz. szerint „Mária Terézia urbére előtt a jobbágyság úgyszólva jogtalan állapotban, de tisztán anyagi tekintetben véve, ez ország sok vidékein jobb állapotban volt, mint van jelenleg.“ Mi pedig ismerünk egy magát jó régen megváltotta községet, hol bárki is gyakran hallhatja az immár szabad port felsóhajtani, vajha csak azon boldog idők térnének még vissza, midőn mi földesuraság alatt voltunk! Ez is amaz is az aranykor elveszett örömét, a boldogságot emlegeti; de kinek adunk közölök hitelt, kinek szavai nyomán kell itt a jelenkor boldogságát keresnünk? Kell-e és fogjuk-e hinni, hogy a nyomor megszüntetésének egyik fő eszközét az úrbéri viszonyok megszüntetésében kell keresni; hogy mielőbbi kényszerített örökváltságtól függ öszszes haladásunk mindene? E kérdések nagyszerű hatalmuak, mert jogaink, jólétünk és haladásunk alapját érdeklik: szükség hát azokat ismételve, minden oldalról is elfogulatlanul vizsgálnunk , nehogy balfogások és ferde nézetekből eredő vérmes remények haladásunkat tévutakra ragadják. Mi örömest megengedjük, hogy a jobbágyság dolga, főleg adóviszonyunknál fogva, nem épen a földművelőnek lehető legjobb állapota. Itt azonban csupán az úrbéri viszonyok következményeire kívánván szorítkozni, azt is megengedjük, hogy a jobbágyság sokkal boldogabb lenne, ha az mostan használt földének megtartása mellett a földesuraság irányában semmivel nem tartoznék; ámde itt a kérdés nem ez, hanem az , vájjon jobb lenne-e , mint az most, ez ország azon lakóinak sorsa, kikből jobbágyságunk áll, ha ők semmi földdel nem bírván, ezt a földesuraságtól csak szabad alku útján kaphatnák, és vájjon a jelen úrbéri törvénynyel szentesített viszonyok hirtelen megszüntetésétől várhatni-e mind azon jókat biztosan, mellyeket annak okvetlen következményeiül mindinkább fentebb hangon hirdettetni hallunk ? Különös sajátsága az az emberi — akarom mondani, a korszellemnek, miszerint ez valamitől utálattal fordulván el, minden roszat úgyszólván ösztönszerüleg abból következtet, ’s miatta minden jót lehetetlennek hirdet. Immár ollyas képtelen kérdéseket is olvashatunk, hogy vájjon mikép prédikálhatnak ott a papok ’s mikép létezhetik igaz kereszténység, hol jobbágyság van? És a P. Hírlap, midőn a pauperismus okait fürkészi, azoknak nagy részét úrbéri viszonyainkra rója fel, mellyek is szerinte: 1) concurrentia, minél fogva több egyén keresi élelmét a földművelés által, mint mennyit az ipar ezen ága jelenleg haszonnal elfoglalhat; 2) a földbirtok szerfeletti felosztása; 3) nagy részben úrbéri viszonyokból folyó akadályok , mellyek a föld czélszerü művelését lehellenné teszik; 4) hitelhiány; 5) tudatlanság. Ha igaz is, hogy Mária Terézia urbére óta a jobbágytelkek száma sokkal kisebb arányban növekedett, mint a népesség, melly közt azok feloszlatnak: ezen szaporodási aránytalanság legtávolabbról sem bizonyítja azt, hogy a pauperismus okai nagy részben úrbéri viszonyaink következményei. Mert vájjon a népesség nem növekedett volna-e szintolly vagy tán még nagyobb mértékben, ha a reá eső föld nem jobbágytelki állomány, hanem szabad föld leendő? Általában hibás nézet és nagy tévedés azt hinni, mintha az úrbériség a népesség szaporodását különösen előmozdítaná Ha ez állana, úgy hazánkat, külföldi bevándorlók nélkül is, mindenütt tömöttebb népesség borítná, mint azt jelenleg lakja. A nép szaporodik mindenütt és majd minden körülmények közt, és a kérdés itt csak az lehet, hogy hol és mikor növekedik az túlságos mértékben az élelmiszerek mennyiségéhez képest, mire nézve a tapasztalat inségteljes jelenetekkel bebizonyítás folyvást bizonyítgatja, miszerint a népesség, a napszámosak, ’s általában a két karon kívül semmivel nem birók osztálya, legnagyobb mértékben szaporodik, ’s pedig a nélkül, hogy az élelemszerek termesztését hasonlóan emelné. A ki munkájából él, azt hiszi, gyermeke is megélhetend abból, ’s megházasodik , mihelyt némi nagyobb munkabér megörvendezteti; ha pedig kétségbeesésig hozta az Ínség, szinte házasság karjai közé rohan, mert ha ő valamire még gondol, csak azt gondolhatja, hogy sorsa már különben sem lehet roszabb,ha pedig már semmivel nem gondol, tehát arra sem gondol, hogy mikép élendnek majd gyermekei. De a földművelő már gazdálkodásánál fogva számításhoz szokván, nem bánhatik illy gondatlanul sorsával, és itt az életből számos példáját lehetne ollyan mérséklésnek felmutatni, miszerint a parasztok örököseik rendkntúli elszaporodásától óvakodni szoktak, kivált ha gazdaságuk törvénynél fogva többé fel nem osztható. Egyébiránt ha minde mellett növekedik is a földműves nép, szaporodtával rendszerint gyarapul a föld termékenyítése is. Csak a földbirtok korlátlan feldarabolása idéz elő a földművelésnél veszélyes túlnépesedést, hanem épen ez az , mi úrbéri viszonyainkra nem alkalmazható, mert ez országban egyedül a jobbágyföld az, mellyre nézve a törvény minimumot szabott, holott a többi szabad föld szertelenül feloszlathatván , minden kihasított rész egy , többnyire csak abból élni kivánó családnak szolgál alapjául. Innen ha áll az, hogy egy negyedlelkes jobbágy egyedül 10 holdnyi földéből meg nem élhet, bízvást kérdezhetjük, hogy hát a haszonbérlő megélhet-e bérleti 10 holdjából, és hát az olyan bérlők, kik egy holdnál is kisebb bérföldre szorítják, milylyenek száma pedig Izlandban több ezerre megy? De legyen ennyi elég annak bebizonyítására, hogy a nyomornak azon természetes tényből származó oka, miszerint a népesség szaporodtával nem növekedik egyaránt a föld is, sokkal inkább áll a szabad, mint az úrbéres földbirtokra nézve. Mi továbbá azon felhozást illeti, hogy a földesurak jelenleg sokkal több földet vesznek saját művelésök alá, mint hajdanra , kétséget nem szenved, hogy ezen körülmény, ha igaz, szűkebb korlátok közé szorítja a jobbágyság munkássági mezejét, hanem egyszersmind szépen földeríti azon tényt, miszerint az úrbériség kétségtelenül jobb, mint lenne a földesúrnak mindig kényes kedvétől függő alku szerinti állapot; minthogy ekkora földbirtokosokat semmi nem korlátozná abban , hogy nemcsak folyvást több és több, hanem az egész földet is saját művelésök alá vegyék. Innen eléggé világos az úrbéri törvények jótékonysága, melly főleg abban áll, hogy azok a pórságot nem engedik egészen a földbirtokosok kényétől függni, miként függ például a gyártulajdonosok kegyelme és érdekétől a gyárnépesség. Következéskép a nyomor okait fürkészvén a P. Hírlap , kétségkívül közelebbről érendő a valóságot, ha a pauperismus tényezőit nem annyira az urbériség lényegében, mint inkább annak hazánk némelly vidékein gyér voltában vagy épen teljes hiányában kereste volna. Valóban ha közelebbről tekintjük , hogy míg a terméketlen felföldet túlságosan tömött jobbágyság borítja, addig az alföldi áldott kánaán legnagyobb része legelőkül parlagon hever, vagy csak félig meddig műveltetik: lehetetlen népünk bajainak bő kútforrását a jobbágyság ezen aránytalan eloszlásában nem látnunk. Nem vitatva az úrbéri viszonyokból folyó azon, különben is elő nem számlált akadályokat, mellyek a föld czélszerű művelését állítólag lehetlenné teszik , magunk is megvalljuk, hogy az úrbér a korunkbeli földművelési rendszernek és igényeknek már kellőleg nem felel meg; ámde midőn ezt megvalljuk , ezzel koránsem engedjük meg, hogy a pauperismus főtényezői nagy részben úrbéri viszonyaink következményei. Sőt inkább, hogy ezen viszonyokról igazságos ítélet hozathassék, ki kell emelnünk azoknak az ínség ellenében ható jó tulajdonait is, melly tulajdonokból egyszersmind kiderülend, miszerint a némellyektől annyira áhított szabad föld sincs épen minden tüske, ’s a nyomornak minden tényezője nélkül. Emlitnünk kell mindenek előtt a családok és föld közi létező állandó viszonyból a jobbágyságra háromló jókat. Vannak ugyanis némelly javadalmak, mellyeket aristocratia irányában a nép nem csupán pénzzel’s értékével hajt le, hanem hódolás, tisztelkedés, hajlandóság ’s apróbb szolgálatokkal is. Az itt létező sűrűbb ’s barátságos viszonyoknál fogva aristocratiában például a haszonbér sokkal olcsóbb, mint másutt. Innen ha angol földbirtokos több pénzt vesz be uradalmaiból, mint apát vertek , nem tiszta nyereség, a minek örvend, hanem csak csere; befolyását adja oda készpénzért ,s a mit pénzben nyer, elveszti hatalomban. A földesur és jobbágy közt levő szoros viszonyoknál fogva amaz kötelességének ismeri, ínség és veszedelmek idején az úgynevezett atyáskodást. Innen esik az , hogy a P. Hírlap épen azon számában, mellyben a nyomor okai legnagyobb részben az úrbéri viszonyokra rovatnak, egyszersmind szép ellentétül olvasók , miszerint a népviség enyhítésén fáradozott biharmegyei gyűlés a szükségesnek talált segély nagy részét az uradalmak és földesuraságoktól vévé igénybe, s ezek azt önkéntes készséggel meg is ajánlók. — A földesur a legridegebb időkben is mindig olly lénynek tekinté jobbágyát, kiről soha sem feledhető, hogy élelmére szüksége van. De a korunkbeli jogegyenlőség ’s szabad verseny nem táplálja többé a gazdagság és szegénység közt volt azon részvét melegét. A gyártulajdonos nem szolgaállatnak, hanem lelketlen,’s mihelyt rá többé szüksége nincs, láb elöl elcsapandó gépnek nézi a napszámost. Korunkban a verseny korlátlansága ’s az önzés uralkodása némelly nemzeteknél egy ujnemü rabszolgaságra vezetett, melly a szegényebbet a gazdagabbnak feláldozza, és az innen serkedő pauperismus bajai ellen óvószerül a munkaszabályozás mindenek fölött sürgető szüksége emlegettetik. És ki tagadhatná, hogy az úrbéri viszonyok nagy részben pótolják a munkaszabályozást? Ha tekintjük, miként az úrbéri törvények szorosan megszabák a jobbágyok jogait és kötelességeit, sőt a jobbágyföldnek jobbágytelki minőségét is biztosíték, és figyelembe veszszük a szegényebb népnek szabad földdel együtt járó ingatag, sőt a versenyzők hatalmas ujajtól szüntelen fenyegetett állapotát, lehessen kétkednünk , hogy az úrbér jótékonyan biztosítja a földművelők alsó osztályát a verseny korlátlanságából folyó bajok ellen. Melly korlátanságból hogy azonnal nagy bajak erednek az alsó néposztályra, mihelyt az úrbéri kötelékek megoldatnak, a nélkül hogy e nép számára az eddig általa birt föld más törvényes intézkedések által biztosíttatnék, azt tapasztalhatjuk ollyan községeinkben, mellyek magokat régebben megváltván , szabaddá lett földjök összevásárlására közel és távol lakott tehetőseket kecsegtetének. Az illyen összevásárlás pedig legnagyobb mértékben történik, ha az egész község együtt lekötött összegért váltván meg magát, az egyes lakosok váltsága a község irányában kötelezővé válik. Ekkor számos lakos nem bírván fizetni váltsági tartozását, főleg ha az mulasztott fizetések által idővel tetemes összegre rúg, vagyona dobra ültetik. És ez az első mód, melly által a jobbágyból földnélküli proletarius válik. És ha hozzá tudjuk még, miszerint az úrbéri viszonyok megszűntét követő szabadság folyvást több és több vidéki népet édesget a község keblébe , könnyű lesz belátnunk azon tény valóságát, miszerint nem egy szabad községbeli per sóhajtva emlegeti a földesuraság alatti rá nézve boldogabb időket. Annyi bizonyos, miszerint hazánkban is mindenki meggyőződhetik arról, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetése koránsem fogná a nyomor kutforrásait úgy elapasztani, mint azt némellyek hinni szeretik , de sőt ez is idézné elő a népviség ujnemű é s nem kevésbbé súlyos tényezőit. Íme Izlandban , Franczia és más országokban, hol jelenleg ádázabb ínség sanyargat mint nálunk,nincsenek úrbéri viszonyok, világos tanúságául annak, hogy azon vérmes remények, melylyeket némelly honfitársaink a szabad föld iránt táplálnak, nagy mértékben hiúsulandnak meg. Avagy ki nem hallá a nyugati Németországban divatozó úgynevezett Trucksystem hírét, melly is az emberéletnek olly rendszere, minélfogva a gyáros és kereskedő annyira magához tudja kötni az éhező meztelent, hogy ez minden életszükségét egyedül ő tőle’s az ő kénye szerint szabott áron hitelben födözni, ’s neki csak az ekint kerekedő tartozásainak rovására mindig szolgálni kénytelen; és ki nem hallott az uzsorások annyira tökélyesitett mesterségéről, miszerint ők a parasztok dolgát sokhelyütt egész vidékeken már annyira forgatták, hogy a szabad föld, mellyet a pór művei, sőt a marha is, mellyel azt műveli , többé nem az övé, hanem az uzsorásé, kitől azt drága haszonbérben bírja? Mindent kellen megfontolva, okát épen nem láthatni, miért kellene a nyomor jeleneteit az úrbéri viszonyoktóli iszony nevelésére felhasználni. Hogy az úrbér a korszellemnek többé meg nem felel, az kétséget nem szenved, és azért kifejezők lapjaink is óhajtásunkat, miszerint a status ne csak szenvedőleg engedje, hanem mielőbb cselekvőleg előmozdítsa is az örökváltságot. Ámde hogy a váltság egyszerre az egész országra kényszeríttessék, ezen kívánat mellett egyetlen alapos okot sem látunk felhozva. Nem tagadja senki, hogy a jelen jogviszonyok jogosan eredt törvény uralma alatt állanak , és ezt nem is tagadhatja senki, anélkül hogy az egész társadalmat fenekestül felforgatni kívánná. Várjon tehát követelhetni-e észszerűleg, hogy a jogosan eredt törvény erőszakosan változtattassék meg? Magát az álladalom jus eminensét, kisajátítási jogát, ide csak úgy alkalmazhatnék, ha a törvényhozó előtt világosan állana, hogy az úrbéri viszonyok az álladalom czéljának utjában állanak. Mivel azonban az álladalom fő czélja és feladata a jogok biztosítása és a tulajdon megőrzése, kétséget nem szenved, hogy a törvényhozónak a legnagyobb óvatossággal kell a jogviszonyok változtatása körül eljárnia, é s kényszerítéshez csak a statusczél által parancsolt szükség következtében lehet nyúlnia, mi az úrbéri viszonyokra nézve, mint mondok, legkevésbbé sincs bebizonyítva. Szép vonása az dicsőségesen uralkodó fejedelmünk kormányának, miszerint az a jogokat, hol csak lehet, mindenütt szabad egyezkedésből szereti eredményeztetni. Eleven emlékezetben vannak még a múlt országgyűléshez a vallás tárgyában intézett, igaz szabadságszellemet lehelő leiratai, és az ezeknek alapjául szolgált szabad egyesség elve az, melly legközelebb az örökös tartományokba behozott örökváltságnak szinte alapjává tétetett; és mi hajlandók vagyunk hinni, miszerint csak illyen szabad egyesség útján fognak mind jogi, mid politikai tekintetben kielégitőses megoldathatni saját úrbéri kötelékeink is. Ha a váltság mind a porra, mind a földesurra az egész országban egyszerre ráparancsoltatnék: vájjon nem kellene-e, alnépünk jelen tudatlanságánál fogva, bizonyos félreértésektől tartanánk,melylyek nagy bajoknak és zavaroknak lehetnének szülőokai? Az álladalomtól előmozdított szabad egyesség útjáni örökváltság, párosulva olly törvényes inézkedéssel, miszerint a jobbágytelki állomány, vagy ennél még több föld is, a váltság után is folyvást a parasztság birtokában maradna, kétségkívül egyedül képes itt a jogok és józan politika minden igényeit kellőleg kielégitni. Megyék. BÉKÉSBŐL. Gyula. F. hutodik napján rendszerinti alispánunk elnöklete alatt folytatva tartatott közgyűlés alkalmával az elnök szokott gyakorlata szerint a megye jelen állásának vázlatát, terjesztvén a rrk ebbe , kiemelte főleg, mikint e megyére is, valamint honunk több megyéire a múlt terméketlen évek miatt súlyos napok, ’s vele a rendekre is súlyos teher’s felelősség nehezült, mint erre a múlt közgyűlésen a rrk figyelmét fel is hitta, ’s mellynek következtében a megye az ez iránt kifejtett és kifejtendő körülmények szerinti intézkedések végett egy választmányt az ő elnöklete alatt ki is nevezett, melly eljárásáról vezetett jegyzőkönyvét terjedelmesen fogja a rvk ebbe terjeszteni; addig is azonban örvendetes tudósításul adhatja , mikint már az aggodalom e megyére nézve megszűnt, és ezért a választmány is mostanra