Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-30 / 600. szám
366 „Előre látjuk önök ellenvetéseit, de egyetlenegyet sem fognak ellenünk felhozhatni, mellyet nem a szabad kereskedés pártolóinak kopott könyveikből szednének ki. Bátran kihírjuk önöket, mondjanak csak egy szót ellenünk, melly rögtön vissza ne forduljon önök és azon elv ellen, melly egész politikájukat vezérli. „Mondani fogják tán önök, hogy ha mi nyernénk is e védelem következésében, ámde Francziaország nem fogna semmit is nyerni, mert a fogyasztó fogná viselni a költséget? „Mi erre ezt felelendjük: „Önöknek többé nincs joguk a fogyasztó érdekére hivatkozni. Önök ezt mindig feláldozták, valahányszor a termesztő érdekével egybeütközött. — Ezt önök azért tették, hogy ösztönt adjanak a munkára, hogy terjeszszék az ipar birodalmát. Ugyanezen indokból, most is így kell tenniük. „Önök maguk előzték meg az ellenvetést. Midőn igy szóltak önökhöz: a fogyasztónak érdekében áll a vas, kőszén , sésam , búza és szövetek szabad behozatala. — Igen, mondanak önök, de a termesztőnek érdekében áll kirekesztetésök. — No már, ha a fogyasztóknak érdekében áll a természetes világosságnak behozatala, biz’ a termesztőknek is, kitiltatása. „De, azt is mondák önök, a termesztő és fogyasztó, mindegy. Ha a gyáros nyer a védvám által, ő nyeretni fogja a földművelőt. Ha a földművelés virágzik, ez megint a gyáraknak nyitand piaczokat. — Hiszen jól van, ha önök nekünk adják a nappali világítás monopóliumát, mi mindjárt sokkal több faggyút, szenet, olajat, szurkot, viaszt, szeszt, ezüstöt, vasat, bronzot, kristályüveget vásárlandunk iparunk táplálására, és a mi több, mi és a mi szállítóink meggazdagodván , sokkal többet fogunk fogyasztani és a honi ipar minden ágaiban jóllétet elterjeszteni. „Azt fogják tán önök ellenvetni, hogy a napvilága ingyen adomány, és ingyen adományokat visszautasítani annyit tenne, mint magát a gazdagságot utasítani vissza a megszerzés eszközei előmozdításának ürügye alatt ? „De vigyázzanak önök, nehogy halálos tőrt döfjenek politikujuk szívébe : önök eddig örökké azért utasították viszsza az idegen terméket, mert közeledik az ingyen adomány vagy ajándékhoz, és annyival inkább, mennél inkább közeledik ahoz. Hogy más egyedárusok követeléseinek engedjenek, önöknek csak fél indokuk volt, hogy a mi kérelmünket teljesítsék, egész indokuk van, és visszautasítani bennünket épp azon alapra támaszkodva, hogy a mi kívánságunk alaposabb, mint másoké, hasonló lenne ezen aequatiohoz: -+- x -+» = — , más szókkal , képtelenséget képtelenségre halmozni. „A munka és a természet a különböző tartományok és ég aljak szerint különböző arányban járulnak valamelly termény előállításához. Azon rész, mit a természet ad hozzá , mindig ingyen van ; a munka része az, mi értékét teszi és fizetni való. „Ha egy lisaboni narancsnak az ára fél annyi, mint egy párisinak, oka az, hogy az egyikért természetes , következéskép , ingyen-meleg teszi azt, mit a másik mesterséges, tehát drága melegnek köszönhet. Midőn, azért, mi hozzánk portugálliai narancs érkezik, elmondhatjuk, hogy félig ingyen, félig terhes czímen veszszük meg, azaz, fél órán, a párisiakhoz hasonlítva. „Már pedig önök épp,ezen fél-ingyenségből (bocsánat a szóért) okoskodják ki a portugálliai narancs kizárását, igy szólván: hogyan birja kiállani a honi munka a külföldinek versenyét, midőn amannak mindent tennie kell, midőn innennek csak a baj felét kell végeznie, a többit a nap vállalván magára ? — De ha a félingyenség önöket a verseny kizárására határozza, mikép bírhatná önöket az egész ingyenség a verseny bebocsátására? Vagy nem logikusok önök, vagy — visszautasítván a félingyent, mint ártalmast a honi munkának — kénytelenek a fortiok és két annyi erélylyel visszautasítani az egész ingyent. „Ismételjük, mikor valamelly termék, kőszén, vas, búza, vagy szövet jő hozzánk kivülről ’s mi azt kevesebb munkával szerezhetjük meg, mintha magunk készitenék , a különbség ingyen adomány, mit ajándékba kapunk. Ez ajándék inkább vagy kevésbbé tetemes , a szerint a mint a különbség nagyobb vagy kisebb negyede , fele , háromnegyede a termény értékének, ha a külföldi csak háromnegyedét, felét vagy egy negyedét kívánja a fizetésnek; ollyan teljes , milylyen csak lehet, mikor az ajándékozó, mint a nap a világosságra nézve, tőlünk semmit sem kíván. A kérdés, mellyet forma szerint felállítunk ez : mellyiket akarják önök hazánknak, az ingyenfogyasztás jugalmát-e vagy a terhes termesztés előnyeit ? Válaszszanak, de legyenek önök logikusak, mert valameddig ki fogják rekeszteni a külföldi kőszenet, vasat, búzát és szöveteket, épen azon arányban, amint áruk közeledik a zérushoz, micsoda következetlenség lenne bebocsátani a napvilágot, mellynek ára egész nap folytában zérus?“ Lehet-e a védvámrendszernek ennél találóbb és eltiporóbb czáfolatát írni ? , , Megyei*» LIPTOBOJ. L - Sz.-Miklós , május 28. A február 22-ei évnegyedes közgyűlés óta több soronkivülit tartottak Liptómegye rendei, mellyek tárgya majdnem kizárólag a nyomasztó ínség enyhítése, és a katonaságnak e megyébe szállittatása volt; eredmények pedig , hogy április elején Ambró Antal helytartósági tanácsnok e nagysága , mint az inség enyhítése ügyében kiküldött kf. biztos ide érkezvén hétezer pftot négyszázlék kamat, és hat évi visszafizetés mellett a szűkölködő adózók közt olly czélból osztatott ki, hogy vetésre szükséges gabonamagot szerezhessenek , hogy a megye által az inség enyhítésére ajánlott tízezer patnak beszedése már valahára megkezdetett, és végre hogy a személy- és vagyonbátorság tekintetéből annyira óhajtott katonaság e hó első negyedében ide rendeltetett. Az elsőre nézve megjegyezzük, hogy a kölcsön nyert hétezerforint várakozásunkat egyáltalában ki nem elégité , ’s ha a likavai és hradeki kincstári uradalom a vetésre szükséges gabonamagyal jobbágyait maga bőkezűleg el nem látja, és a szlecsi kegyes alapványi uradalom, beszterczei káptalan és némelly magános uraságok telkes gazdáik iránt hasonló kedvezést nem mutatnak, a felsegitendők száma olly nagy lett volna, hogy egy egész lelkes jobbágyra alig juthat vala 2 p forint, mivel 1 pozsonyi mérő burgonyánál többet nem szerezhetett. Most e hétezer pforintból körülbelül négyszáz telkes jobbágy részesült, azonban mindezeknek mind a többieknek földei mai napig még egy harmadában vetetlenek. A másodikat illetőleg: Amint a megye az inség enyhítésére ajánlott tízezerforintnyi sommát beszedetni kezdé, mi április 39 én történt, mindjárt közel négyezer egyén közápolás alá vétetett, minek következtében a koldulás megyeszerte megszűnt, vagy legalább olly arczátlanul nem űzetik, mint eddig. Van azonban Liptó megyében még tízszer annyi szűkölködő, ki e segedelemben nem részesülhet vagy a megyei végzésnél fogva, vagy, mert szégyenli magát koldusnak vallani, és mégis gyermekeivel együtt éhhalállal küzd. Ezek többnyire egy vagy két— nyolczad telkes jobbágyok, kiknek vetése parányi, családjok pedig olly számos mint egy egésztelkes jobbágyé, sőt néha még számosabb. Mi földeiken terem, a vetésre szükségesen kívül , mellyet más éveken még őszszel elkülönöznek, az alig tart el február hónapig; ez időben elszélednek, mert otthon már nincs semmi élelmük, mindent készpénzen kell vásárlatok , mellyet vagy itt tutajozás és faszállitás által szereznek, vagy az alföldre menve munka után nyernek. Jelenleg a munkabér az élelmi czikkek árához olly arányban áll, hogy egy családatyának csaknem lehetetlen gyermekeivel munkabéréből élni. A tutajos nem kap többet annak fejében most, midőn egy mérő burgonya 50.forintba kerül, mint midőn 1 mérő 50 váltó kr volt. Telkeiket eladnák e nyomorultak, de nincs vevő. Innét van, hogy vagy éhen halnak, vagy rablásra szánják magukat, és Liptóban soha annyi tolvaj nem volt, mint jelen időben. Innikiki átláthatja, hogy bizony személy- és vagyonbátorságunk a tízezerforintnyi áldozat daczára is veszélyben forog, és ennek elhárítására a katonaság okvetlenül szükséges jön. A katonaság, mint már érintők, ide már be is szállíttatott, de nem kincstári élelmezés mellett, mit e megye legnyomasztóbb körülményeinél fogva kért. A honi pénztár üres lévén csak az első alispán erélyességének köszönhetni, hogy egy időre elláttatott. — ’S igy ha a jövőre nem kedvező, (mert igen sok földvetetlen hever) kilátásokat nem említem is , az elősoroltak elegendők voltak arra, hogy más politikai kérdések háttérbe szorittassanak. — Illy állapotban talált minket május 17dike , mellyen második évnegyedes közgyűlésünk kezdeteiben. Mélyen tisztelt főispán ur ő méltósága nyitá meg azt, szives üdvözléssel. A magyar kir. udv. kanczellariai némelly rendeletek elintézte után , szóba hozatott az ide berendelt katonaság; a vitatkozás sokáig tartott, vegyítve kormány elleni vádakkal, mert kérésünk a kincstári ellátás iránt meghallgatást nem nyert; határozhatott : keressék meg felírásban a nmlgy magyar kir. helyi.tanács , miszerint az ide berendelt katonaságot, miután annak élelmeztetése adózóinktól egyáltalában ki nem lelik, kincstárilag ellátni méltóztassék , a lisztnek beszállítására a legközelebbi kincstári magazinumból szükséges fuvarokat minden beszámítás nélkül a nj megye most is megajánlván; ha pedig ez nem történnék , az érintett katonaságot inkább az előbbi állomásra költöztesse; migpedig válasz érkezendik, a rozs megvásárlására megkivántató pénzöszveg a házi pénztárból, mellybe az utolsó napokban némi csekély öszveg befolyt, rendeltessék ki, de kárpótlás már e közgyűlésből szorgalmaztassék. — A közgyűlés második napján a felírás hitelesülelvén sebes postán elküldetett. KÖRÖSBŐL, máj. 17. 1847. Főispáni helyettes műgos gr. Pejachevich Péter elnöklete alatt tartott közgyűlésünkben József nádor ő fensége elhunyta következtében István cs. k. főherczeg ’s kir. helytartóhoz részvét- é s örömtanusitó iratot intézni határoztunk, egyszersmind azon kívánat fejeztetvén ki, hogy ő fensége jövő országgyűlésen felkiáltás utján választassák nádorrá. Erre főisp. helyettes ur számos tagból álló választmányi nevezett ki István ő fenségének Horvátországbani utazása alkalmával tisztelkedendőt. Imnez illedéki tárgyak után Preh—n zágrábmegyei másodalispán kellemetlen történetére került a sor; említett alispán ur Körösmegye hatósága alá tartozik , nemzetségi háza Precec nevű püspöki uradalomban lévén; ő predialista , ’s az említett uradalom irányában bizonyos, általa legjobban ismert okoknál fogva magát ellenzési állásba helyezé ’s annak most mindenféle alkalmatlanságot igyekszik okozni, sőt a sedrialis irományok szerint a predialistákat az uradalmi jobbágyok, az uraság ’s maga a megye ellen is felizgatta, magát e tetteknél , miket nagy buzgalommal űzött, a predialisták mögé rejtvén, azonban még sem tudott annyira elrejtezkedni, hogy most az egész cselszövény napfényre ne kerüljön. A vrdek még múlt decemberi közgyűlésen ügyészi kereset alá akarták őt vonni, de mivel bizonyosan nem tudtuk vagy ki nem fürkészhettük , váljon valósággal kebelbeli nemes-é vagy nem, ezért a tárgyat eldöntés végett legfelsőbb helyre terjesztettük. Erre Preh úr folyamodott ’s buzgón védte magát megváltván egyszersmind, hogy e qua indivisus fráter mindenesetre kebelbeli nemes. Mivel ezen igen szerény kérelemhez a predialisták folyamodványa is csatolva volt, mellyben szokás szerint a megyei tisztviselőség ellen igen sok becsmérlés foglaltatott, miről a predialistáknak bizonyosan még csak fogalmuk sincs, azért e rút és egy alispánhoz méltatlan eljárás közakarattal törvényes vizsgálat alá bocsáttatott ’s az ügyészi kereset elrendeltetett. Némelly hasonló eset adta elő magát egy ifjú lelkészszel, ki a hivatalosan működő szolgabirót ’s az egész megyét legfelsőbb helyen igen fekete színekkel festeni ’s a legepésebben gyalázni merészkedett, mivel egy úrbéri repositiót vesztett. A jó lelkész ur elen szinte ügye keveset határoztatott. — Politikai tárgyak közöl csak egy indítvány merült fel, melly szerint Horvát- és Tótországban a latin nyelv képviseletével fel kellene hagyni, és a helyett inkább a kor szellemének hódolva a nemzetiség alapjára fektetni minden haladási fejleményt, mire nézve jövő országgyűlésen az 1806ikai határozatot oda kellene módosítani , hogy belső ügyek vitelében latin helyett a nemzeti nyelv alkalmaztassék. Ezen indítvány közhelybenhagyással fogadtatott. Egyébiránt követeinknek azon utasítást is adandjuk, miszerint jövő országgyűlésen magyarul beszéljenek. Szolgáljon ez czáfoló tanúságul azon magyaroknak, kik azt hiszik, hogy a horvát hazafiak (vagy türek) Magyarországtól elszakadni kívánnak. —Alkotmányos szabadság ’s a szükséges reformok törvényes utáni kiküzdése a mi czélunk ’s törekvésünk , ’s ezt szellemileg összeköttetve egyesülten érhetjük el; a nyelvegység itt csak annyiban szolgál eszközül, a mennyiben közös törvényhozással bírunk; nálunk mindannyi derék ’s buzgó hazafiakat találhatni, — valódi horvátokat, de azért egyet sem, ki a magyarnak ellensége volna. — Rend. lev. BUDAPESTI HIRHARANG. Ifjabb Bartay Endre, jeles zongorász hazánkfia, sz. Pétervárott élete huszonnnegyedik évében elhunyt, írásai e napokban érkeztek Pestre a moszka hatóságtól. A szép tehetségű fiatal művészt családján kívül számos ismerősei is méltán sajnálják. — Ismét valami jótékony czéllal összekapcsolt nagyszerű ünnepély terveztetik Pesten, mellynek jótékonyságát egy ember, a vállalkozó, legalább mindenesetre érezni fogja, mikép már többször is érezte, mivel alkalmasint másokat is részesíe ezen kellemes értelemben. Igen különös az , miszerint, az illy jótékonyságok ellen számtalanszor kikelt már a sajtó, mivel többnyire az tapasztaltatik, hogy a nyilvános számadás illy alkalommal vagy elmarad, vagy csak amúgy „jöttünk mentünk száz forint“féle modorban teljesíttetik, és mindamellett minduntalan ismét megújulnak az illy pénzcsikarások. Minden illy alkalommal legszigorúbb ellenőrködést kellene gyakorlani a városi hatóság részéről, és pedig nemcsak a bevételre, hanem a költségre nézve is, mellyek gyakran úgy számíttatnak föl, mintha szalma helyett is sáfrányt vásárolnának. Szinte több figyelmet érdemlenének azon naplopók, kik nyilvános mulatóhelyeinken mindenféle szerencsejátékokkal pénzt csalnak a szegényebb osztálytól, és gyakran lopásokra is alkalmat szolgáltatnak , múlt hétfőn pedig csaknem emberhalált is okoztak, inden hamis játékon kapatvan, nagy verekedést idéztek elő, mellynek következtében egy becsületes varga meg is halt; némellyek azt állítják ugyan, hogy guta ütötte őt meg, de mások viszont azt erősítik, hogy az ütés nem gutától, hanem egyszerű széklábtól származott. Ez alkalommal az egyik hamis játékos igen példás lélekéberséget tüntetett ki, mert látván, hogy asztalát, üvegeit a felbőszült nép összetöré, ’s hátát is ugyancsak döngeti, kárpótlásul a nagy zavarban egy arany órát lopott, ámde ezen is rajta kapák, ’s némellyek már kiáltoztak, hogy föl kell őt akasztani, midőn még épen jókor rendőrök érkeztek, és megszabaditák a kétszeres tolvajt. Az illy csalárd játékokat végkép meg kellene tiltani, mert ezek által igen sok pénz zsaroltatik a szegényektől, így például a zugligeti egyik játékos három év alatt házat vett csupán ezen gyönyörű nyereségből! — Budán e napokban az Őrzseszüzek zárdája közelében egy kis lyány vizet akarván meríteni a Dunából, a hullámok közé zuhant; egy közkatona tüstint leveté kardját, csákóját ’s a lyány után ugrott, már szerencsésen meg is ragadá őt, midőn a közes örvény mindkettőt elsodra. — A jövő lóversenyre nagy előkészületek történnek, bizonyos hős mindennap bundában megy gyalog a svábhegyre, ’s csupán retket eszik, hogy annál könnyebb lehessen és jobban lovagolhasson. — Egy pesti nagykereskedő irodájában a könyvvivő főnök helye megürülvén, mindenki azt gondola, hogy a legügyesb egyént fogja helyére előmozdítani a nagykereskedő; de csalatkoztak, mert ő a leggorombábbat választá ki, mondván, hogy leginkább gorombaság az, mellyel az ügyeket bölcsen vezethetni. Lám, és mégis vannak, kik a hidvámosak gorombaságát kárhoztatják! — Egy gyógyszerárustól hallottuk, miszerint nála már három hét óta egyetlen orvosi vövény sem fordult meg, melly gyomormegromlásból származó bajra mutatna; ez csak elég világosan tanúsítja az i..il a mostani drágaság nagyságát, vagy legalább is azt bizonyítja, hogy azon betegek nem élnek a vendégfogadói ételekből. — A fél malaczot ígérnek, zsákkal forgolódjál, mondja a közpéldabeszéd, ami annyit is tesz, hogy az író, ha valamelly műve színpadra keerül, maga futkosson előbb az irodába utalványért, és aztán a pénztárhoz. Úgy hiszszük, a nemzeti színház méltósága semmit nem veszítne, ha előadás utáni nap az utalványt az illető írónak megküldené. Tiszteljük egymást, ha akarjuk, hogy viszont mások által tiszteltessünk. — Múlt szerdán Pesten egy derék polgárt temettek el nejével együtt, mindketten ideglázban haltak meg, melly ismét aggasztólag kezd pusztítani. — A nemzeti színház, hivatalos számadása szerint, múlt évben kerekszámmal tizenhat ezer forintnyi tiszta nyereségben részesült, ennek annál inkább örvendhetni, mivel e szerint a mostani fölemelt beléptidíjak mellett ez évben természetesen még nagyobb lesz a tiszta haszon, és aztán majd még többet lehet az intézet szellemi emelkedésére fordítani. Drámaírók jutalmára kiadatott, szinte kerek számmal szólva, háromezer forint, idegen művészek ellenben tizenöt ezer forintnyi tiszteletdíjban részesültek. Igen érdekes lenne azt is közleni, hogy az íróknak fizetett háromezer forint mennyi hasznot hajtott a színháznak, ’s viszont mennyit az idegen művészek tizenötezer forintja, ’s majd meglátnék, kik érdem