Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-29 / 533. szám

ségének egy részével a kincstári puszták gyarmatosítását legkegyelmesebben elrendelni méltóztatnék.­­­ A felajánlott segedelem kivetésére választmány neveztetett, minthogy azonban a tapasztalások bizonyítják, hogy a nemesi jöve­delmek összeírásának alapjául eddig szolgált elvek a legna­gyobb aránytalanságokat idézték elő, a jövőben netalán fel­ajánlandó segedelmek kivetésének alapjául szolgálandó el­vek , és egy új igazságosabb kulcs kidolgozására ugyanazon választmány még a jövő országgyűlés előtt leendő jelentés iránt utasíttatott. 6) A közbéke és csend fentartása az e me­gyének múlt évben megengedett rögtön­ítélő bíróság jogának egy évre leendő hosszabbítását szükségessé tévén, e végett felírás fog tétetni. Végre a bánya­ polgári és egyéb társula­tok emberbaráti adakozásokra szinte felhivatni fognak. A részletes kezelések és intézkedések iránt pedig szinte több­féle határozatok hozattak.­­ Az újonnan rendszeresített fő­­adószedői ellenőri hivatalra nézve beadott választmányi je­lentés nyomán utasítás megszabatott, mellynél fogva az el­lenőr a főadószedővel egyforma felelőséggel tartozván, mind­ketten külön külön 2000 p.ftnyi árvás biztosítékot kimutatni kötelesek; miután pedig az ellenőri hivatal mellé hajdú nem rendszeresittetett, az egyforma felelőség terhének tekinte­téből pedig a mellé is egy hajdú szükségesnek tartatik, a nm. m. k. helytartótanács annak rendszeresítése végett meg­kéretni határoztatott. A seregbéli hajdúknak, a nagy drá­gaság tekintetéből folyó évre egyenkint 5 pge­ntnyi segede­lem rendeltetett. Az őszi biztosi számlétel felöli jelentésből kitetszett, miszerint a múlt év második felében a 23,580 ft 43 krnyi járandóságra 23,380 ft 43 kr. lefizettetett, hogy tehát a fenforgó mostoha körülmények közt is— a hátralévő­­ség, melly az első félév végével 80,520 ftot tévé, egyedül csak 200 fttal szaporodott. Nógrádmegye levele a mosonyi vámviszony tárgyában, mig maga Mosonymegyétől értesítés­e felől érkezendik, tudomásul vétetett. Vasmegye levele a be­vándorló németek iránt pártoltatott, de nem azért, hogy a bevándorlók németek, hanem mivel általok csak a szükölkö­­dök száma szaporittatik. Kraszna és Somogymegyék levelei az erdélyi részek viszszakapcsoltatása ügyében hasonlóan pártolásra találtak. —-----­Bécs, jan. 23. 1847. Kevéssel ezelőtt a buzgó szív tiszta hálája zengett százezrek nyakán, egy a haza közörömére akkor még megtartott ’s egy nemzet boldogitására továbbra is megtartandott kedves életért. De a nép, a dicsőült további hirdalására érdemesnek nem találtatott. Meg kelle válnia a magas honboldogitótól épen akkor, midőn 50 éves felejthetlen kormányának emlékét, egy a történettanban páratlan ünne­­pélylyel kívánta örökíteni, mellyre az ország egyesei az egész nemzettesttel vetélkedtek a nádorok nesztora iránti mély hódolattal párosult szeretetöket a legméltóbban nyilvánítani; le kelle mondania ama vigaszteljes nevezésről, mellyel ,,a hon java ’s igazai leghűségesb­örjét“ magáénak vallotta, épen akkor, midőn a gondolattal, mellyel milliók rettegtek, meg­barátkozni, a legnehezebb feladatok egyike volt. — Az ag­gasztó sejtelem a szivekig haló bú kíséretében valósult; a „nagy“ nincs többé. — Villámszárnyak hozák el hozzánk is a minden igaz honfit egész valójában megrendítő gyászhirt és a birodalmi főváros összes harangjainak szokatlan zaja szomorúan hirdette körünkben is elszenderültét azon életnek, melly egy nemzet ifjú ereinek gyúpontja volt. A súlyos vesz­teség kínos érzetén enyhitendők oda gyűltünk egybe, hol min­den fájdalmának terhe alatt mármár elhaló lélek, vigaszt nyert.­­ A gyászmisét január 23 án magos Karner Antal vá­lasztott püspök mutatta be, környezve a gyásztöltött nemzet ifjú fiaitól. Az áldozat nagyszerűségét emelte több főméltó­ság , a tö­agi magy. kir. udv. ’s erdélyi kanczellária , nagy­számú világi ’s egyházi nagyok, a magy. kir. testőrség ’s több ezer magyar buzgókodó. A milliók fájdalmának tolmá­csolására n­­. Horváth Mihály országos történetírónk szólit­­tatott föl é s hivatásának szépnyelvü, gondolatbús remekszer­­kezetü beszédével megfelelt úgy, mint senki más. Emlékez­tetett nagy tudományú szónokunk - hogy szavaival éljek — az országigazgatás nagy hősének alkotmányos érdemei és in­tézményeire , a mennyire tudvák azok elöttünk a nemzet al­sóbbrendű tagjai előtt, kik a magas kormány titkaiba be­avatva nem lévén csak az eredményekről ítélhetünk. Mi, a harcz, de még inkább a béke nagy mesterét csak országgyű­­léseinken, országos életünk e színpadán láth­attuk leplezet­lenül. Bámultuk politikai avatottságát, melegültünk hazafi­­sága szent tüzénél ,s hódoltunk az országos gondok ezer ága­zatai közt is a tudományok felkeltjének. Lehetetlen volt nem gyuladnia ledtezőre a kebelnek ott, hol nádora ajkairól látta a szivek mélyébe leszállani ama nagy és jelentékeny szava­kat: ereimben is Árpád vére foly. Lehetetlen volt közö­nyösnek maradnia, midőn a századokig legmostohább sors­ban részesült anyanyelvéért őt látta legelsőnek lemondani a dicsőségről, melly Latium nyelvének páratlan classicitása tudásáért ékesítette. A ’Se fenséges férfiút már most a hal­hatatlanság fénysugarai környezik; talán azért, hogy a nagy hála­adó,mellyet leróni siettünk, fenmaradjon,’s lefizetésére utódaink is lekötelezettnek ismerjék el magokat. — Honfiak! jó királyunk, kit szinte trónja egyik szilárd oszlopának el­vesztése mélyen búsit, nem hagyott soká vigasz nélkül szo­morúságunkban, hazai ügyeink élére István főherczeget adván, a fenséges kimúlt nemzeti szeretetének legméltóbb zálogát, fényes erényei, bölcsesége ’s példás hazafiságának leghűbb örökösét ’s a nemzetnek már régóta választottját.— Becsüljük e nagykegyelmü örökséget, ’s a nemzetek örök atyja rólunk meg nem felejtkezendik.­­ Rózsa fi­a ... s. Erdélyi országgyűlés. A jan. 12. és 1­3. országos ülésekben még folyvást a ,j u n c t i m, vagyis az urbérnek az adóval kapcsolatos tárgyalása felett folytak a tanácskozások. — Számosan és igen terjedelmesen nyilatkoz­tak. Egy gróf’s kir. hivatalos többek közt mondá: Rövi­den szólok, úgymond, mert már két napja tanácskozunk e kérdés felett, ’s félek, hogy még több időt elvesztegetünk. Szóló gr. nem tart azokkal, kik a dolgokat mindig felzavar­ják, és minden lépten más meg más tárgyat hoznak elő azon kívül, mit az elnök kitűzött, mi a kir. k. előadásokban van, ’s mit a törvény rendel. Ő felsége talán azért is lelte k. k. előadásaiba azt, hogy separate ab omni aliooperato tárgyal­­tassék az urbér, mert feltette rólunk, hogy szokásunk sze­rint fogunk cselekedni, t. i. egyébről tanácskozunk, mint a mi ki van tűzve. Szóló gr. a kormány iránti bizalmatlanság­ból látja eredni azon nézetet, hogy, ha a kk és rrk az urbért külön felküldik, az adó el lesz vetve. Nem pártolja azokat, kik az urbér napirendre tűzött fso­rán kívül egyébről is szó­lanak. Szerinte ugyanis, a­mi az urbér tárgyalása folytán kapcsolatba találna jöni az adóval, akkor tárgyalhatják és az urbér felterjesztése után felküldhetik. Minthogy azonban, folytatja szóló gr., elnök ő­nmlga, az urbért tűzte ki tanács­kozás alá, a kk és rrk pedig az adóról beszélnek, méltóz­­tassanak megengedni, hogy ő is beszélhessen egy kicsit a jus publicumról, (halljuk!) ’s ha meg lesz engedve, holnap a színházról fog beszélni. Kéri szóló a riket, ne vegyék neki rósz néven, mert ő sem vette, midőn mások is beszéltek, legfeljebb némellykor egy kicsit ásítozott. Azt­­ állotta egy érdemes követ úrtól, hogy a kormányt ő felségétől el kell választani, kegyesen megengedvén a t­ követ úr, hogy ő fel­sége felettünk van, a kormány pedig alattunk; ’s e szerint aztán mi a kormányt lealacsonyítjuk , ’s lealázva con am­ore gyanúsítjuk. Megvallja a gróf, hogy ez teljességgel nem al­kotmányos eszme, nem is a magyar alkotmány szellemében van kimondva, hanem inkább a franczia kamara débars­­jaiból h­angsroztatott át, hol azt mondják: „le roi regne et ne gouverne pas.“ Mi nem a franczia forradalomból fejlődött eszmékkel, hanem már nyolczszáz éves alkotmánynyal élünk, mellynek jóságát nyolczszáz év bizonyítja. A franczia forra­dalmi eszmék hatvan év tanúsítása szerint a híres civilizált országokra semmi jó hatást nem gyakoroltak. Ne analogi­­záljuk, úgymond, illyesmikkel alkotmányos törvényeinket. A magyar jus publicum szerint az uralkodó és a kormány egy, a fejedelem együtt kormányoz a maga kormányával, felelős ministeriuma nincs. Van ugyan az Approbátában törvény, mellynél fogva az ollyan tanácsost, ki a fejedelemnek rész tanácsot ad, ha valaki ezt megtudja, meg lehet perelni. De nálunk nem a nép kormányoz. Isten is őrizzen az amollyan sansculott népigazgatásról. Mind­ezek után, hogy az adóról is szóljon, benne van , úgymond a gróf, a jus publicumban, milly adóval tartozunk. Tartozunk a homagialis tisztelet adó­jával, melly szerint kötelességünk a kormányt megbecsülni. A törvénynek is úgy lesz tekintete, ha a kormányt becsüljük és nem gyanúsítjuk, ha olly szavakkal nem illetjük, melyek­kel róla minden nimbust lerántunk. Szólottak ezután még több megyék követei és k. hivatalo­sok. Végre az fe­n vérmondá: Két különböző indítvány létetett e tárgyra nézve. Az egyiket Kraszna követe tette, t. i., hogy a kk és rik az urbérhez addig ne szóljanak, mig biztosítva nem lesz­nek aziránt, hogy az adó növekedni nem fog. A másik indítványt tette Küküllőm. követe, melly szerint kívánta, hogy az urbér kapcsolatban tárgyaltassék az adóval. Egyik indítvány sem fogadtatott el a maga terjedelmében, sőt a krasznai in­dítvány tegnap kisebbségben maradt. Küküllőm. indítványá­ból két különböző indítvány fejlődött ki. Egyik az volt, mi­nélfogva az urbér annak rendje szerint tárgyaltassék, de előre mondassék ki az, hogy bevégeztével a kk és rrk mind­járt általmennek az adó tárgyalására. A másik indítvány azt kívánta, miszerint előre mondassék ki a kapcsolat, de hogy miképen alkalmazandó , ez csak azután határoztassék meg, miután az urbér tárgyaltatott. Ez ind­tványok mellett felho­zott indokok voltak, miszerint a caelatiók nyilvánosságra jővén , a köznépre olly teher fog háramlani, hogy a mennyi könnyebbséget adna az urbér, annyival sulyosbulna az adó ; egy más védők volt a múlt országgyűlési törvényczikk mel­lett tett felírás, mellyben a kk és rrk azon kivánatukat nyil­vánították, hogy a két tárgy kapcsolatban tárgyaltassék. El­lenben volt egy más indítvány, melly a kitűzött napirendet pártolván, azt kívánta, hogy az urbér minden más tárgyak­tól külön tárgyaltassék és küldessék ő felsége ebbe. Kik ezt pártolták, erősségeiket helyezték a 91. Il­k 1.czikkben, melly meghatár­ozza, hogy a kir. előadások előlegesen tárgyal­tassanak , erősséget vettek a dolog természetéből, t. i. a dolog természetével ellenkezvén egy munkálat kezdetén előre kimondani, mi történjék a végén. Továbbá említetett az is, mikint nem lehet feltenni, hogy a kormány az adót növelni akarná akkor, midőn urbér által a köznépén segíteni kiván, ’s hogy másfelől az adó által terhelni kívánná, annyival in­kább, minthogy ezen caelatiók eddig is tudva voltak. A mai napon ismét két különböző vélemény fejlődött. Alsófejér k. azt indítványozta: határoztassék meg csupán csak az, mi­szerint a kk és rrk törvény által biztosíttassanak arról, hogy az adó növeltetni nem fog, és ez az adó tárgyalása alatt tör­ténjék. A másik vélemény az indítvány első részét elfogad­ván, az utolsót a kép módosította, hogy azon kitétel helyett: „adó tárgyalása előtt“ tétessék: „az úrbér be­végzése után.“ Most e két indítvány közt van a kérdés. — Elnök ö­nmagának ezen előterjesztését hosszas szóváltás követte. Alsófejér kör, felolvasván a leírt indítványt, ez és a dobokai módosítás közt kívánta a kérdést kitüzetni. A szász követek mindnyájan kijelentették, hogy egyik véleményt sem pártolják. Némellyek a tanácskozást másnapra akarták ha­­lasztatni. Mások szavazást kívántak. Alsófejér köv., hogy az ellenvéleményhez inkább közelítsen, javaslatának e ki­fejezését: „fel­terjesztésük­et“ az átalánosabb értelmű „intézkedéssel“ cserélte fel. Elnök ő­nmaga ekkor a kérdést igy tűzte ki: felirás-e vagy csak átalánosan intéz­kedés? Egy gróf kir. hív. óvatosságra inti a kir és riket, mert ha netalán a többség a most kitűzött kérdés szerint a fel­írásra szavazna, ezáltal elzárnák magukat, hogy valaha tör­vény által biztosíthassák a népet adója nem növekedése iránt. Sokan felállva kiáltják: „Alsófejér!“ Elnök: A többsé­get nem tudja kivenni. Azonban kerülni óhajtván az inge­rültséget, a tanácskozás folytatását örömest más napra ha­lasztja. Sokan, szavazzunk! Elnök ö­nmaga kitűzi az al­sófejéri indítvány első ágát, miszerint a kk és rrk törvény általi biztosítást kívánnak arról, hogy az urbéri intézkedések nem fogják maguk,után vonni az adó növekedését. (Nagy többség elfo­gadja.) A szász követek ismét nyilvánítják, hogy ők­ egyik vélemény mellett sincsenek. Elnök: csak kell, hogy vala­hová szavazzanak. —Az indítvány második részére nézve igy tüzelvén a kérdés: együtt vagy külön az úrbér után? Ö­nmaga ki nem vehette a többséget ’s igy szavazásra ment a dolog, minek eredményéül, mint írtuk, 84 volt a szavaza­tok száma különre , 64 együttre. A szász követek most már szavaztak óvás felhagyása mellett különre. Fo­­garasvidék e­­k a végzés kimondása után óvást jelentett, miszerint azon esetben, ha a kk és riknek jelen eljárása kö­vetkeztében az adó súlyosbulni fog, semmi feleletterhet ma­gára nem vállal. Alsófejérm. e. k. azon felvilágosítást lévé, mikint a kk és rrk e jelen határozatukkal nem mondották ki, hogy felírásukban, az urbér felküldésekor is meg ne kérhes­sék ő felségét, hogy az adót növelni ne méltóztassék.­llyvic­ közién. A 25dik országos ülésben január 19én bevégződött a tanácskozás e kérdés felett: rendezéssel kapcsolatos, vagy átalános mérték szerinti ur­­bér? Határozat Alsót­, e. köv. indítványára következő : Kimond­ják a kk és r­k, hogy 1) az urbér halaszthatlan szükséges be­hozatalát országos felméréstől feltétezni nem lehet; egyébiránt kimondják a kk és rrk 2) hogy az úrbér behozatalakori számba­vétel sem a földesurakat, sem az úrbéresek többségét nem fogja semmiesetre elrekeszteni a birtok elkülönítésének tagosztály ut­­jáni eszközlésétől, mi nem kevésbbé van az úrbéresek, mint a föl­desurak érdekében ; ugyanazért a javaslat tekintetéből munk­at­­lannak tartják a kk és rrk e részben is tárgyalásaik közt a maga rendén hozandó külön törvény által intézkedni. 3) Az úrbériségek számbavétele alkalmazásáról és módjáról maga rendén fognak a kk és rrk tanácskozni, miután azon kérdés , mi az urbériség? tárgyalva lesz. Ezután elnök ö­nmaga jelenti, hogy mivel a minap kitűzött kérdés második ágára nézve, mint értette, a kk és rrk előleges tanácskozásaikkal még nincsenek készen , újból ezt tűzi ki; t. i. azon kérdést: mi az urbériség? Továbbá miután az itélőmeste­­rek kinevezéséről szóló k. k. leiratok kéziratra adattak, méltóz­­tassanak a kk és rrk e tárgyról is gondolkozni. A collationálisok a kinevezett m. itélőmester uraknál megtekinthetők. (Ülés vége 1 órakor.) (E­H.) NAGYBRITANNIA, Londonján. 16. Az országgyűlés közeledtével a ministerek állása ’s mit teendése foglalkoztat mindenkit. A ministeriumnak mindenekelőtt önfentartásáról kell gondoskodnia. Alsóházi többsége soknemű és összefér­­hetlen elemekből van összetőve ’s a jelen alsóház törvény szerint ez évben végződik. Legnagyobb szükség tehát olly javaslatok tételére van, mellyek a nemzetre jó benyomást gyakoroljanak. Erre két vagy három hónap elegendő , és a gyűlés különben sem igen tartand tovább. Egy rendszabály magától ajánlkozik, a democratismusnak, vagy más néven radicalismusnak , melly úgyis régen kijött már a divatból, vagy a charlismusnak nyugodniok kell. Tehát a jelen válasz­tók osztályát a választási törvény némelly zaklatásai alól fel­­szabadítni, sőt magán a választási körön tágitni lehetne, je­lesen a tudós osztály javára, mellynek több tagjai tetemes jövedelmek mellett sem bírnak választási képességgel. Be­szélnek is már illy javaslatról. Azonban illy rendszabálynak nagy vagy épen közönséges hatása még nem lenne. Az or­szágban a pénzérdekek uralkodnak, tehát valami gyakorla­tival kell előállni. Az ablak­adó eltörlése, mivel főkép a ki­sebb házak tulajdonosait sújtja , és kevesebb terhet róván a kevesebb ablaku házakra, világosságbani gazdálkodásra kényszerít és az egészségre károsan hat, egy igen nagy­számú osztálynál nagy népszerűséget idézne elő, nemkülön­ben a t­ea- és malátavám eltörlése is. Ezeknél még fonto­sabb a gabonakérdés. A whig ministeriumnak rész néven vélték, hogy a még hátralevő gabonavámot már rég nem törölte el titkos tanácsi parancs által. A ministerium barátai alkotmányi okokkal mentegetik azt, fő oka azonban a kincs­kamara volt, melly e jó jövedelmi forrást feláldozni nem akarta. Miután azonban Francziaország a gabonabevitelt egészen felszabadította ,s a kenyér ára folyton növekszik, az eltörlést tovább nem halaszthatni. Egész bizonyossággal ter­ült tehát, hogy a ministérium szabad behozatalt kivonand a parlamenttől. Ezzel a dolognak vége lesz , mert Peelnek e részben pártolni kellene a whigeket. Ez összefüggésben van Izland és Skóczia állapotával, mind a kettő részére szegény­ségi törvény van tervben. Ez által a helyett, hogy az ír sze­gények státusköltségen tartatnának, a teher magára Izlandra esnék vissza. Eddig azonban az ír függellenségszeretet nem terjed, sőt az ír parlamenti tagok pártkülönbség nélkül egye­sültek mennél több pénz kicsikarására Angliától. A legköze­lebbi alsóházban tehát tisztán ír pártot fogunk látni. A Fran­­cziaországgali czivódás már elhangzott (?), és jóllehet a szí­­­ves viszony nem egyhamar lépend vissza a lehetőség körébe, mégsem fognak egymáson igen mély sebeket ejteni. Ezek röviden a kilátások a jövő országgyűlésre. Peel ideje még el nem jött, a védlettek még fiatalok , tehát a whigek abban legalább bizonyosak, hogy egyelőre egyik párt sem kormá­nyozhatna jobban mint ők. Dublin jan. 14. A tánczteremben ma az ír nemesek és földbirtokosok igen fontos és nagyszámú gyűlést tartot­tak, az országszerte uralkodó inség és a közmunkák rend­szeréből eredő káros befolyások elhárítására legczélszerűbb eszközökről, valamint a kormánynak teendő ollyatén javasla­tokról tanácskozván, mellyek megtestesítése az országot a 87

Next