Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-22 / 529. szám
Péntek 529. Januarius 22. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyhez a kiadóhivatalban, hatvani út Mezal Hlorváth-házban 43 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökig, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ér félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. KASTIRORSZÁG és ERDELY. Másolata ISTVÁN főherczeg k. k. kineveztetését tárgyalós a fömirgi m. fz. helytartótanácshoz kegyelmeskegyesen kibocsátott királyi leiratnak: 13. es sz. ELSŐ FERDINAND Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik, Halics- és Lodomér-országok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illíria királya, Ausztria föherczege ’sat. Fötisztelendő, Tisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos és Vitézlő kedvelt Híveink! Minekulánia az örök gondviselésnek megfejthetetlen végzése szint annyira szeretett, mint hőn tisztelt bátyánkat fenséges császári királyi örökös főherczeg Józsefet, Magyarország nádorát és királyi helytartónkat, és benne egyszersmind leghívebb barátunkat Magyarországunk alkotmánya felett mindenkori éber gondossággal őrködő legbecsesb tanácsadónkat, ’s felséges kormányunk gondjaiban átalában, különösen pedig azokban , mellyek kedves Magyarországunkra , ’s az ahoz kapcsolt részekre vonatkoznak, legállhatatosbban osztozó munkatársunkat, szivünk sajgó fájdalmára , e világból kiszólitotta; azon szilárd akarat, mellyel kedves Magyarországunk javát ’s boldogságát mindenkor öregbíteni törekszünk, mit sem igényel élénkebben Tőlünk, minthogy e súlyos veszteséget, legalkalmatosb ’s atyai szándékunknak leggyorsabban megfelelő módon pótoljuk , és ugyan azért — miután a nádori és királyi helytartósági méltóság megürült — addig is, míg a nádor-választás a legközelebbi országgyűlésen következni fog, Magyarországba rendelendő királyi helytartónkról ideiglenesen gondoskodjunk. Ehez képest fenséges császári királyi örökös főherczeg ISTVÁN-t kedves öcsénket fenemlitett elfelejthetlen bátyánknak nemcsak fiját, hanem lelke ’s szivének már is kitüntetett dicső jelleméről ítélve — örök emlékezetű atyja magas erényeinek méltó örökösét is, mind azon igazokkal, kiváltságokkal ’s előjogokkal, mellyekkel valaha Albert Jens, saxoniai hg’s annak példájára fentisztelt dicsőültbátyánk mint kir. helytartó birt, és igy Pest, Pilis és Zsolt törvényesen egyesült megyék főispánságával, és a jászok és kunok biróságával együtt kegyelmesen kineveztük és kihirdettettük Miről TARTALOM. Magyarország és Erdély. Másolata a kir. helytartót kinevezők kir. leiratnak. Halálozás: Pesti nőegyesület. — Vámszövetség (IVdik czikk vége). Megyék: Közgyűlések Mosony- és Nyitrában. — A temesvár-szegedi vaspálya-társaság alapitó gyűlése. — Jótékony czélu tánczvigalmi jelentés. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Portugália. Ázsia. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahozások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavízállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle. Bevezetés. Nép és Irodalom. Malom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. BEVEZETÉS. Kép és Irodalom. A szellemi felvilágosodás ragyogó napja leolvaszta a tudatlanság rideg szikláinak jegét. Milánt csörgedő patak ömledez a folyó tömege a völgyekbe, és kezdi megtermékenyítni az alsóbb réteget. Az irodalom folyama mind szélesebb kezd lenni, — mind szélesebb, de tovazúgó felületességében még sok iszapot — vastag iszapot hempelyget magával. Azonban ne essünk kétségbe ! E folyamnak meg kell egyszer tisztulni — és áldásdúsan tovakigyózva,’átlátszó, vidáman susogó hullámiban a kék eget az ő napjával, minden csillagaival és békésen fönlebegő holdjával visszatükröznie. Irodalom és nép!? — E kettő még nálunk jócskán idegenen áll egymás ellenében. A nép keveset törődik az irodalommal , és az irodalom — csep figyelemmel sincs a népre, hanem haszontalan magánczivódással bibelődik , kicsinyes gyűlöletességgel foglalkozik. Úgy tetszik, mintha irodalmunk erőnek erejével félreismerni akarná kötelességeit, mintha bekötött szemekkel — hallaná maga körül zúgni az igazság fékmenekült folyamárjait; mintha a haladás enyhe szellőjétől legyeztetni érezné arczait, mintha az olly kemény és olly hosszú — hosszú tél után beköszöntő irodalomtavasz egész kábító harmóniájától lenne meghatva , mintha a világosság égető sugárit érzené — de vak türelmetlenségében mind e szép , áldásdús változásokat észrevenni még sem akarná. Nálunk a sajtó legnagyobb része még mindig úgy tesz, mintha az irodalom nem volna egyéb, mint időtöltő foglalkozása néhány szőrszálhasogató szobaörzőnek; mintha az irodalom egyenesen csak azért volna, hogy elmondhassuk: „nekünk is vannak költőink!“ — Az irodalom nálunk még mai napig sem jön a nép tulajdona. Nem egyéb az mindmáig, mint kizáró szabadalma néhány szabadalmasoknak, kik bármint mennydörögnek is minden egyedáru ellen, mégis szeretnének valami bűnös elv- és vélemény-monopó- fiumot igényleni maguk számára a tudás országában. És ez az oka , hogy tán a világ egy irodalmában sem uralkodik olly nagy kritika-iszony, mint epén a miénkben. A kritikában nem látnak mást, mint a nép szövetségesét, ki a sok érdemetlenül nyert előjogokat illető tulajdonosaiktól elrabolni törekszik, hogy csak a meztelen érdemet lássa méltányoltatni. Bármennyit kiabálunk is szabadságról és után, mind e napig még csak az első lépcsőre sem léptünk , melly a szabadsághoz vezet, s még mindig nem tudjuk tűrni az ellenvéleményt. Hol volna pedig nagyobb szükség minden vélemény iránti hí m z e tr e a törékenységre , mint épen nálunk , hol az irodalmat a legeldirboltabb nyelvelemek környezik. Hányféle nyelv nem zeng nálunk ugyanazon légben! Nem minden, kit a hazaszeretet érczláncra fűz Hunnia hazaföldéhez, beszél magyarul, és azért mégsem szereti hazáját kevésbbé mint azok, kik jól magyarul éltetik a magyarok Istenét, így hát a nyelv nem volna épenségesen szükséges , hogy a nemzeti érzelem középpontját képezze, hogy valamelly nép benső erejének emeltyűjéül szolgáljon, hogy valamennyi nemzeti érdekek egységének feloldhatlan köteléke legyen. — Mennyire szükséges a nyelv e szent háromsághoz, melly nélkül még nép nagygyá nem jön , és nagyságra emelkedni nem birt soha — saját viszonyainkban igenis világosan, és mély fájdalommal látjuk. Hiányzik nálunk középpontja a nemzeti érzelemnek. Az , mellyet magunknak alkotunk , külégalji növény csak, mellyet a legcsekélyebb durva szellő lehervaszthat, mert nem gyökeredzik az egyetemes nép szivében. Hiányzik e szerint a benső erő emeltyűje. Törekedjünk bármi után , min magunk közt találjuk föl az ellenséges erőket , mellyek a cselekvéstől visszatartanak , a javulásban gátolnak bennünket; a szakadás legmérgebb magvát mi a magunkban hordjuk. Hiányzik tehát nálunk az egység is. Nemcsak hogy nem létezik számunkra köznemzeti érdek , legtöbbször min magánnézetünket tukmáljuk föl az egészre. Minden egyes szeretné magát az egésznek központjává tenni, és ekép gyengíti az egyesült törekvés minden hatását, akadályoz minden sikert, mellyet az értelemvezelte öszves akarat okvetlenül elérne, ha egyszer elkezdene valami komolyat akarni. Az egyetlen kötelék, melly egymáshoz közelebb fűzhetne bennünket, volna — a nyelv. De a nyelv, szárazon véve, egy nép továbbművelésére nem elegendő; a nyelv magában nem egyéb, mint holt eszköz; az agyag , mellyből istenalakot idomíthatni ugyan, de mellybe előbb lelket kell belehelni; a nyelv mint eszköz a szent czélnak mindig alája van vetve — reszelni , idomitni, faragni kell rajta ; varázsnokra van szüksége, ki a képzele tarka szárnyain — szellemet, termékenyítő és elevenítő szellemet öntsön bele , — ki villámmá kovácsolja , vagy leghalálosb fegyverré köszörülje. E varázsnok, e fegyverkovács, ki a legegyszerűbb szavakat az értelem tündöklő üllőjén a phantasia tüzének segélyével hegyes nyilakká edzeni képes .... az iró. — Az írók a nép legszentebb tulajdonát juttatják a tiszta, mosolygó napvilágra a fürkészetek, kutatás és elmélet mély bányáiból , mikint bányász a föld rejtett ereiből a tündöklő aranyat és ezüstöt. — Az írók egyszersmind pénzverők , kik az eszmearanyat folyamatba hozzák; e cursusban levő eszmearany perse ismét visszafoly a köz kincstárba, mellynek neve — irodalom, hogy ezt mindinkább és inkább gazdagítsa . . . Jaj tehát azoknak , kik hamis pénzt dobnak a nép közé; ők roszabbak mint a hamis pénzverők ! — kétszeresen jaj azoknak, kik a népet gazdagságukkal elámítni ügyeketnek, hogy az hamis bálványokat imádjon — ők alávaló népcsábítók ! — és háromszor jaj azoknak, kik a kincset csak saját javokra bányászszák ki, kik visszavonást vetnek , hol egyetértést lehetne előbűvölniök , kik rémárnyak fölött villonganak , hol képesek volnának vért és életet önteni a holtakba , kiknek a legszentebb — szabadság zeng ajkaikon; — de hajthatlan intolerantia fészkel szivökben, kik minden ellen ellenzéket alkotnak, mi a közjót előmozdíthatná. Az irodalom — e szellemi kincskamrája a népnek — hogyan kezeltetik minálunk? Mit tesznek a kincstárnokok, pénzkezelők és aranyverők ? — czivakodnak. Itt egyik hamis pénzét hozza piaczra , ’s szeretne rajta valódi gyanánt túladni, ’s ha csalárd szándékát szemére vetik, kiszidja az egész világot és törvényeit; viszszavonul hamis petákjaival, megveszteget velök egy pár embert, ’s gazdag embernek tartatja magát. — Nálunk nem abban vetélkednek , hogy az arany átalában átalánosjóra fordittassék: nem, mindenki azt akarná, hogy parányi gaz is Hűséglehet szükséges tudomás, egyszersmind pedig a végett is értesítjük, hogy említed kedves öcsénknek fenséges cs. kir. örökös főherczeg Istvánnak e szerint ideiglenesen a legközelebbi országgyűlés tartásáig Magyarországunkban kir. helytartónkká lett kegyelmes kineveztetését minden egyházi és világi törvényhatóságokkal tudatni és közhírül bocsátani siessetek. Kikhez egyébiránt cs. kir. kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Pécsben Ausztriában, Boldogasszonyhó 15ik napján az Ur ezer nyolczszáz negyvenhetedik esztendejében. Ferdinánd m. k. Gr. Apponyi György mk. Paziazzi Mihály m. k. Múlt évi dec. 22 én zilahi Sebes László cs. k. ezredes, miután királya és hazájának 53 évig, ’s utóbb nevezetesen a magyar testőrseregnél tántorilhatlan hűséggel szolgált, Bécsben, szélhüdés következtében élte 71 ik évében, öszves rokonai ’s atyafiainak, kik benne nemzötöket vesztek, gyászos fájdalmira jobb létre szenderült. Áldás poraira. A magyar királyi tudományos egyetem részéről ezennel közhírré tétetik hogy 184- idik évi néhai Schwartner Márton jutalomkérdésre kitűzött díjt Révész Imre felsőbb tudományok hallgatója a debreczeni helvét vallású főiskolában nyeré el, minek következtében az érdemesitett jutalmának felvétele, a többi pályázók pedig dolgozataiknak elvihetésére ezennel felszóliltatnak. Pesten 1846dik évi december hó 31 -én tartott magyar királyi tudományos egyetemi tanács rendes ülése megbízásából. — Vargay Károly m. k. Egyetemi helyettes tanácsjegyző. A PESTI NŐEGYESÜLET csütörtök január 21étől kezdve minden héten háromszor, tudniillik hétfőn, csütörtökön és szombaton naponként 600 valódi szegényeknek feltételt fog kiszolgáltatni következő helyeken: a Lipóttemplom melletti városi mázsaház udvarában, az evangel, és a református tanodák épületében, végre az úgynevezett czédulaházban a kerepesi utón. A kenyörtelenségre jutottak tehát oda utasittatnak, hogy a senkitett napokon délelőtti 10 órakor Derra Irma nőegyleti másodelnöknő lakjon , a lánczhíd melletti Nákó-féle házban nyerendő utalvány végett magokat jelentsék, hogy igy a fenkijelölt helyeken délben 12 fős liga magok ételilletményét átvehessék. A tisztelt közönség pedig megkéretik, hogy az éhező szegényeknek, kik olvasni alig ha tudnak, ezen hírt mielőbb tudtára adni szíveskedjék. Ugyanazon egyesület egyszersmind arról is gondoskodott, hogy a hajlék nélküli szegények fűtött szobákban alvóhelyet találhassanak, mihez a t ez. polgármester és főkapitány urak legnagyobb készséggel segédkezeket nyújtani szíveskedtek. Pesten, január 14én 1847. A pesti nőegylet meghagyásából Károly Lajos, titoknok. IGAZÍTÁS. Kedvetlenül vettük észre tegnapi lapunkban , hogy annak főczikke adik sorában cs. k. főherczeg Ferencz Károly megemlítése után a kéziratban létezett mutató jegyek elnézése következtében ,,’sat.“ áll, holott szerencsénknek tartottuk kijelenteni, miszerint Károly Ferdinand ’s Leopold cs. k. főherczegek is jelen valának. VÁMSZÖVETSÉG. (IVdik czikk vége.) Ezen indítvány előnyei a fölebb érintett felett következők: a vámkezelés nem csupán egy hivatalra szorítkoznék, hanem az örökös tartományokbeli bevitelnél Magyarországba egészen megszűnnék , ez irányban tehát a vámsorompó tényleg lerontatnék. Négy áruezikken kívül, mellyek azonfelül — kivéve a dohányt — eddigi kivitelünk tetemes tárgyát nem képezték, egyéb terményeink mind vámmentesen jutnának Ausztriába, és — mit legtöbbre becsülünk — hónunkban a rég óhajtott adóegyenlőség keresztül vitetnék. De e terv mellett határainkon különböző kezelés támadna, mi fájna minden hazafinak,és a részakaratunknak aggodalmakra nyújtna alkalmat. A Magyarországba jövő ausztriait sehol sem tartóztatnák fel, nem jőne vizsgálat alá, rá nézve a közbenső vámvonal nem léteznék; ellenben az Ausztriába utazó magyar nem tekintve arra, ki legyen és mit visz magával, kivétel nélkül mind vámtiszti kezelés alá kerülne annak constatkozása végett, vájjon a négy vám alá eső áruczikkből, különösen a kis mennyiségben is tetemesen terhelt dohányból nem visz-e ki magával valamit? ’S végre nagy kérdés , vájjon a pénzügyigazgatóság illy nemű szerződésbe beleegyezhetnék-e. A magyar koronás jövedelmek vesztesége a kiváltságos földbirtok adóbevétele által kártalaníttatnék ugyan, de az ausztriaiak majdnem 1 */s milliónyi vámbevételt vesztenének minden egyéb kárpótlás, sőt anélkül, hogy az igazgatási költségekben valami tetemes öszveget megtakarítnának. A dohánycsempészet megakadályozása végett a közbenső vámvonalnál ausztriai részről a hivatalokat ’s ötcsapatokat továbbra is mint eddig fen kellene tartani ’s legfölebb, ha az elsők személyzetét lehetne némileg kisebbíteni. Tekintsük tehát bármelly oldalról a dolgot, a közbenső vámvonal teljes megszüntetése — legfölebb pálinka, sör és húsért a kiegyenlítő adó megtartása mellett — mindig nemcsak a legnagyobbszerű, hanem a legczélirányosabb és legkivihetőbb marad, mit a dolgok jelen közkártékonyságú helyzeténél tehetni, előre föltéve, hogy az egyedüli, valóban nagy nehézség elhárítására — az ausztriai dohányregale veszélye ellen — alkalmas eszköz találtatik föl. Végül még csak egyet, hogy a dolgok és személyek valódi helyzetét feltüntessük, ’s magunkat határozatlanság ’s félszegség vádjaitól megóvjuk. Mi jelen előadásunk folyamában a conservativ táborsereg némelly töredékei ellen szálltunk csatasikra ,s az ellenzék élesen elkülönzött bizonyos részének formaszerinti szövetségeséül nyilvánítottuk magunkat. Mellyik tehát a mi tulajdonképeni álláspontunk a közbenső vámvonal kérdésében - mert más tekintetbeni gondolkozásmódunk iránt nem igen lehet kétségeskedni — a conservativ, vagy az ellenzék táborába tartozunk-e? Büszkén mondhatnék: mindent megfontolva és közbenjárólag a pártok felett állunk; de az nem volna helyes , az igazság nem a középen van, hanem ott, hol a törvényes jog áll — a kormány, az alkotmány, a többi örökös tartományokkali elválaszthatlan politikai oldalon , ’s ez állásponttól soha sem távoztunk el, és ha a „Pesti Nirlap“pal a jelen vámviszonyok czélszerűtlensége s azok átalakítására szükséges eszközök nagyobb része iránt megegyezünk is , mindamellett azok törvényessége tekintetében, egyátalában ellenkező véleményben vagyunk.