Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-22 / 529. szám

Péntek 529. Januarius 22. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyhez a kiadóhivatalban, hatvani út M­ezal Hlorváth-házban 4­3 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökig, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ér félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. KAST­IRORSZÁG és ERDELY. Másolata ISTVÁN főherczeg k. k. kineveztetését tár­gyaló­­s a fömirgi m. fz. helytartótanácshoz kegyelmes­kegyesen kibocsátott királyi leiratnak: 13. es sz. ELSŐ FERDINAND Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik, Halics- és Lodomér-országok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illíria királya, Ausztria föherczege ’sat. Fötisztelendő, Tisz­telendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos és Vitézlő ked­velt Híveink! Minekulánia az örök gondviselésnek megfejt­hetetlen végzése szint annyira szeretett, mint hőn tisztelt bátyánkat fenséges császári királyi örökös főherczeg Jó­­zsefet, Magyarország nádorát és királyi helytartónkat, és benne egyszersmind leghívebb barátunkat Magyarországunk alkotmánya felett mindenkori éber gondossággal őrködő leg­­becsesb tanácsadónkat, ’s felséges kormányunk gondjaiban átalában, különösen pedig azokban , mellyek kedves Ma­­gyarországunkra , ’s az ahoz kapcsolt részekre vonatkoznak, legállhatatosbban osztozó munkatársunkat, szivünk sajgó fájdalmára , e világból kiszólitotta; azon szilárd akarat, mellyel kedves Magyarországunk javát ’s boldogságát min­­­­denkor öregbíteni törekszünk, mit sem igényel élénkebben Tőlünk, minthogy e súlyos veszteséget, legalkalmatosb ’s atyai szándékunknak leggyorsabban megfelelő módon pótol­juk , és ugyan azért — miután a nádori és királyi helytartó­sági méltóság megürült — addig is, míg a nádor-választás a legközelebbi országgyűlésen következni fog, Magyaror­szágba rendelendő királyi helytartónkról ideiglenesen gon­doskodjunk. Ehez képest fenséges császári királyi örökös főherczeg ISTVÁN-t kedves öcsénket fenemlitett elfelejthet­­len bátyánknak nemcsak fiját, hanem­­ lelke ’s szivének már is kitüntetett dicső jelleméről ítélve — örök emlékezetű atyja magas erényeinek méltó örökösét is, mind azon igazokkal, kiváltságokkal ’s előjogokkal, mellyekkel valaha Albert Jens, saxoniai hg’s annak példájára fentisztelt dicsőültbátyánk mint kir. helytartó birt, és igy Pest, Pilis és Zsolt törvényesen egye­sült megyék főispánságával, és a jászok és kunok biróságá­val együtt kegyelmesen kineveztük és kihirdettettük Miről TARTALOM. Magyarország és Erdély. Másolata a kir. hely­tartót kinevező­k kir. leiratnak. Halálozás: Pesti nőegyesület. — Vám­szövetség (IVdik czikk vége). Megyék: Közgyűlések Mosony- és Nyitrában. — A temesvár-szegedi vaspálya-társaság alapitó gyűlése. — Jótékony czélu tánczvigalmi jelentés. Külföld. Nagybritannia. Fran­­cziaország. Portugália. Ázsia. Hivatalos és magánhirdetések. Loteria­­hozások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és rész­vények árkelete. Dunavízállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle. Bevezetés. Nép és Irodalom. Malom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. BEVEZETÉS. Kép és Irodalom. A szellemi felvilágosodás ragyogó napja leolvaszta a tu­datlanság rideg szikláinak jegét. Milánt csörgedő patak ömledez a folyó­ tömeg­­e a völgyekbe, és kezdi megtermékenyítni az alsóbb réteget. Az irodalom folyama mind szélesebb kezd lenni, — mind szélesebb, de tovazúgó felületes­ségében még sok iszapot — vastag iszapot h­empelyget ma­gával. Azonban ne essünk kétségbe ! E folyamnak meg kell egyszer tisztulni — és áldásdúsan tovakigyózva,’átlátszó, vidáman susogó h­ullámiban a kék eget az ő napjával, minden csillagaival és békésen fönlebegő holdjával visszatükröznie. Irodalom és nép!? — E kettő még nálunk jócskán idegenen áll egymás ellenében. A nép keveset törődik az iro­dalommal , és az irodalom — csep figyelemmel sincs a népre, hanem haszontalan magánczivódással bibelődik , kicsinyes gyű­löletességgel foglalkozik. Úgy tetszik, mintha irodalmunk erő­nek erejével félreismerni akarná kötelességeit, mintha bekötött szemekkel — hallaná maga körül zúgni az igazság fékmenekült folyam­árjait; mintha a haladás enyhe szellőjétől legyeztetni érezné arczait, mintha az olly kemény és olly hosszú — hosszú tél után beköszöntő irodalomtavasz egész kábító harmóniájától lenne meghatva , mintha a vilá­gosság égető sugárit érzené — de vak türelmetlensé­gében mind e szép , áldásdús változásokat észrevenni még sem akarná. Nálunk a sajtó legnagyobb része még mindig úgy tesz, mintha az irodalom nem volna egyéb, mint időtöltő foglalkozása néhány szőrszálhasogató szobaörzőnek; mintha az irodalom egyenesen csak azért volna, hogy elmondhassuk: „ne­künk is vannak költőink!“ — Az irodalom ná­lunk még mai napig sem jön a nép tulajdona. Nem egyéb az mind­máig, mint kizáró szabadalma néhány sza­badalmasoknak, kik bármint mennydörögnek is minden egyedáru ellen, mégis szeretnének valami bűnös elv- és vélemény-monopó- fiumot igényleni maguk számára a tudás országában. És ez az oka , hogy tán a világ egy irodalmában sem uralkodik olly nagy kritika-iszony, mint epén a miénkben. A kritikában nem látnak mást, mint a nép szövetségesét, ki a sok érde­­metlenül nyert előjogokat illető tulajdonosaiktól elrabolni törekszik, hogy csak a meztelen érdemet lássa méltányoltatni. Bármennyit kiabálunk is szabadságról és után, mind e napig még csak az első lépcsőre sem léptünk , melly a szabadsághoz vezet, s még mindig nem tudjuk tűrni az ellenvéle­ményt. Hol volna pedig nagyobb szükség minden vélemény iránti h­í m z e tr e a törékenységre , mint épen nálunk , hol az irodal­mat a legeldir­boltabb nyelvelemek környezik. Hányféle nyelv nem zeng nálunk ugyanazon légben! Nem minden, kit a hazaszeretet érczláncra fűz Hunnia hazaföldéhez, beszél ma­gyarul, és azért még­sem szereti hazáját kevésbbé mint azok, kik jól magyarul éltetik a magyarok Istenét, így hát a nyelv nem volna épenségesen szükséges , hogy a nemzeti érzelem középpontját képezze, hogy valamelly nép benső erejének emeltyűjéül szolgáljon, hogy valamennyi nemzeti érdekek egységének feloldhatlan köteléke legyen. — Mennyire szükséges a nyelv e szent háromsághoz, melly nélkül még nép nagygyá nem jön , és nagyságra emelkedni nem birt soh­a — saját viszonyainkban igenis világosan, és mély fájdalommal látjuk. Hiányzik nálunk középpontja a nemzeti érzelemnek. A­z , mellyet magunknak alkotunk , külégalji növény csak, mellyet a legcsekélyebb durva szellő lehervaszthat, mert nem gyökeredzik az egyetemes nép szivében. Hiányzik e szerint a benső erő emeltyűje. Töreked­jünk bármi után , min magunk közt találjuk föl az ellenséges erő­ket , mellyek a cselekvéstől visszatartanak , a javulásban gátolnak bennünket; a szakadás legmérgebb magvát m­i a m­a­g­u­n­k­b­a­n hordjuk. Hiányzik tehát nálunk az egység is. Nemcsak hogy nem létezik számunkra köznemzeti érdek , legtöbbször min magán­­nézetünket tukmáljuk föl az egészre. Minden egyes szeretné magát az egésznek központjává tenni, és ekép gyengíti az egye­sült törekvés minden hatását, akadályoz minden sikert, mellyet az értelemvezelte öszves akarat okvetlenül elérne, ha egy­szer elkezdene valami komolyat akarni. Az egyetlen kötelék, melly egymáshoz közelebb fűzhetne bennünket, volna — a n­y­e­l­v. De a nyelv, szárazon véve, egy nép továbbművelésére nem elegendő; a nyelv magában nem egyéb, mint holt eszköz; az agyag , mellyből istenalakot idomíthatni ugyan, de mellybe előbb lelket kell belehelni; a nyelv mint eszköz a szent czélnak mindig alája van vetve — re­szelni , idomitni, faragni kell rajta ; varázsnokra van szüksége, ki a képzele tarka szárnyain — szellemet, termékenyítő és ele­venítő szellemet öntsön bele , — ki villámmá kovácsolja , vagy leghalálosb fegyverré köszörülje. E varázsnok, e fegyverkovács, ki a legegyszerűbb szavakat az értelem tündöklő üllőjén a phantasia tüzének segélyével hegyes nyilakká edzeni képes .... az iró. — Az írók a nép legszentebb tulajdonát juttatják a tiszta, mo­solygó napvilágra a fürkészetek, kutatás és elmélet mély bányái­ból , mikint bányász a föld rejtett ereiből a tündöklő aranyat és ezüstöt. — Az írók egyszersmind pénzverők , kik az eszme­aranyat folyamatba hozzák; e cursusban levő eszmearany perse ismét visszafoly a köz kincstárba, mellynek neve — iro­dalom, hogy ezt mindinkább és inkább gazdagítsa . . . Jaj tehát azoknak , kik hamis pénzt dobnak a nép közé; ők roszabbak mint a hamis pénzverők ! — kétszeresen jaj azoknak, kik a népet gazdagságukkal elámítni ügyeketnek, hogy az hamis bálványokat imádjon — ők alávaló népcsábítók ! — és háromszor jaj azoknak, kik a kincset csak saját javokra bányászszák ki, kik visszavonást vetnek , hol egyetértést lehetne előbűvölniök , kik rémárnyak fölött villonganak , hol képesek volnának vért és éle­tet önteni a holtakba , kiknek a legszentebb — szabadság zeng ajkaikon; — de hajthatlan intolerantia fész­kel szivökben, kik minden ellen ellenzéket alkotnak, mi a közjót előmozdíthatná. Az irodalom — e szellemi kincskamrája a népnek — hogyan kezeltetik minálunk? Mit tesznek a kincstárnokok, pénzkezelők és aranyverők ? — czivakodnak. Itt egyik hamis pénzét hozza piaczra , ’s szeretne rajta valódi gyanánt túladni, ’s ha csalárd szándé­kát szemére vetik, kiszidja az egész világot és törvényeit; visz­­szavonul hamis petákjaival, megveszteget velök egy pár embert, ’s gazdag embernek tartatja magát. — Nálunk nem ab­ban vetélkednek , hogy az arany átalában átalánosjóra fordittassék: nem,­­ mindenki azt akarná, hogy parányi gaz­ is Hűséglehet szükséges tudomás, egyszersmind pedig a vé­gett is értesítjük, hogy említed kedves öcsénknek fenséges cs. kir. örökös főherczeg Istvánnak e szerint ideigle­nesen a legközelebbi országgyűlés tartásáig Magyarorszá­gunkban kir. helytartónkká lett kegyelmes kineveztetését minden egyházi és világi törvényhatóságokkal tudatni és köz­hírül bocsátani siessetek. Kikhez egyébiránt cs. kir. kegyel­münk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Pécsben Ausztriában, Boldog­asszonyhó 15ik napján az Ur ezer nyolczszáz negyvenhete­dik esztendejében. Ferdinánd m. k. Gr. Apponyi György mk. Paziazzi Mihály m. k. Múlt évi dec. 22 én zilahi Sebes László cs. k. ezredes, miután királya és hazájának 53 évig, ’s utóbb nevezetesen a magyar testőrseregnél tántorilhatlan hűséggel szolgált, Bécs­­ben, szélhüdés következtében élte 71 ik évében, öszves ro­konai ’s atyafiainak, kik benne nemzötöket vesztek, gyászos fájdalmira jobb létre szenderült. Áldás poraira. A magyar királyi tudományos egyetem részéről ezennel közhírré tétetik hogy 184- idik évi néhai Schwartner Már­ton jutalomkérdésre kitűzött díjt Révész Imre felsőbb tudo­mányok hallgatója a debreczeni helvét vallású főiskolában nyeré el, minek következtében az érdemesitett jutalmának felvétele, a többi pályázók pedig dolgozataiknak elvihetésére ezennel felszóliltatnak. Pesten 1846dik évi december hó 31 -én tartott magyar királyi tudományos egyetemi tanács rendes ülése megbízásából. — Va­rg­a­y Károly m. k. Egye­temi helyettes tanácsjegyző. A PESTI NŐEGYESÜLET csütörtök január 21étől kezdve minden héten háromszor, tudniillik hétfőn, csütörtökön és szom­baton naponként 600 valódi szegényeknek feltételt fog kiszolgál­tatni következő helyeken: a Lipóttemplom melletti városi mázsa­­­ház udvarában, az evangel, és a református tanodák épületében, végre az úgynevezett czédulaházban a kerepesi utón.­­ A ke­­nyörtelenségre jutottak tehát oda utasittatnak, hogy a senkitett napokon délelőtti 10 órakor Derra Irma nőegyleti másodelnöknő lakjon , a lánczhíd melletti Nákó-féle házban nyerendő utalvány végett magokat jelentsék, hogy igy a fenkijelölt helyeken dél­ben 12 fős liga magok ételilletményét átvehessék. A tisztelt kö­zönség pedig megkéretik, hogy az éhező szegényeknek, kik olvasni alig ha tudnak­, ezen h­írt mi­előbb tudtára adni szíves­kedjék.­­ Ugyanazon egyesület egyszersmind arról is gondos­kodott, hogy a hajlék nélküli szegények fűtött szobákban alvó­helyet találhassanak, mihez a t ez. polgármester és főkapitány urak legnagyobb készséggel segédkezeket nyújtani szíveskedtek. Pesten, január 14én 1847. A pesti nőegylet meghagyásából Károly Lajos, titoknok. IGAZÍTÁS. Kedvetlenül vettük észre tegnapi lapunkban , hogy an­nak főczikke adik sorában cs. k. főherczeg Ferencz Károly megemlítése után a kéziratban létezett mutató jegyek elnézése következtében ,,’sat.“ áll, holott szerencsénknek tartottuk kijelenteni, miszerint Károly Fer­dinand ’s Leopold cs. k. főherczegek is jelen valának. VÁMSZÖVETSÉG. (IVdik czikk vége.) Ezen indítvány előnyei a fölebb érintett felett következők: a vámkezelés nem csupán egy hivatalra szorítkoznék, hanem az örökös tartományokbeli bevitelnél Magyarországba egészen meg­szűnnék , ez irányban tehát a vámsorompó tényleg lerontat­­nék. Négy áruezikken kívül, mellyek azonfelül — kivéve a dohányt — eddigi kivitelünk tetemes tárgyát nem képezték, egyéb terményeink mind vámmentesen jutnának Ausztriába, és — mit legtöbbre becsülünk — hónunkban a rég óhajtott adóegyenlőség keresztül vitetnék. De e terv mellett határainkon különböző kezelés támadna, mi fájna minden hazafinak,és a részakaratunknak aggodal­makra nyújtna alkalmat. A Magyarországba jövő ausztriait sehol sem tartóztatnák fel, nem jőne vizsgálat alá, rá nézve a közbenső vámvonal nem léteznék; ellenben az Ausztriába utazó magyar nem tekintve arra, ki legyen és mit visz magá­val, kivétel nélkül mind vámtiszti kezelés alá kerülne annak constatk­ozása végett, vájjon a négy vám alá eső áruczikk­­ből, különösen a kis mennyiségben is tetemesen terhelt do­hányból nem visz-e ki magával valamit? ’S végre nagy kér­dés , vájjon a pénzügyigazgatóság illy nemű szerződésbe bele­egyezhetnék-e. A magyar koronás jövedelmek veszte­sége a kiváltságos földbirtok adóbevétele által kártalaníttat­­nék ugyan, de az ausztriaiak majdnem 1 */s milliónyi vám­bevételt vesztenének minden egyéb kárpótlás, sőt a­nélkül, hogy az igazgatási költségekben valami tetemes öszveget megtakarítnának. A dohánycsempészet megakadályozása vé­gett a közbenső vámvonalnál ausztriai részről a hivatalokat ’s ötcsapatokat továbbra is mint eddig fen kellene tartani ’s legfölebb, ha az elsők személyzetét lehetne némileg kisebbí­teni. Tekintsük tehát bármelly oldalról a dolgot, a közbenső vámvonal teljes megszüntetése — legfölebb pálinka, sör és húsért a kiegyenlítő­ adó megtartása mellett — mindig nem­csak a legnagyobbszerű, hanem a legczélirányosabb és legki­­vihetőbb marad, mit a dolgok jelen közkártékonyságú hely­zeténél tehetni, előre föltéve, hogy az egyedüli, valóban nagy nehézség elhárítására — az ausztriai dohányregale ve­szélye ellen — alkalmas eszköz találtatik föl. Végül még csak egyet, hogy a dolgok és személyek valódi helyzetét fel­tüntessük, ’s magunkat határozatlanság ’s félszegség vád­jaitól megóvjuk. Mi jelen előadásunk folyamában a conser­­vativ táborsereg némelly töredékei ellen szálltunk csata­­sikra ,s az ellenzék élesen elkülönzött bizonyos részének formaszerinti szövetségeséül nyilvánítottuk magunkat. Mellyik tehát a mi tulajdonképeni álláspontunk a közbenső vámvonal kérdésében - mert más tekintetbeni gondolkozásmódunk iránt nem igen lehet kétségeskedni — a conservativ, vagy az ellenzék táborába tartozunk-e? Büszkén mondhatnék: mindent megfontolva és közbenjárólag a pártok felett állunk; de az nem volna helyes , az igazság nem a középen van, hanem ott, hol a törvény­es jog áll — a kormány, az alkot­mány, a többi örökös tartományokkali elválaszthatlan poli­tikai oldalon , ’s ez állásponttól soha sem távoztunk el, és ha a „Pesti N­irlap“pal a jelen vámviszonyok czélszerűtlensége s azok átalakítására szükséges eszközök nagyobb része iránt megegyezünk is , mindamellett azok törvényessége te­kintetében, egyátalában ellenkező véleményben vagyunk.

Next