Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-25 / 548. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n. m­. kedden, csütör­tökön, pénz. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Bu­da­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 0 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soráért 5 (ut) ez. kr. fizettetik Csütörtök 548. Februarius 25.1847. — Előfizethetni helybe? 1 kiadóhivatalban, hatvani u » Olai Ilonáit)-házban )S.­ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Elő­léptetések. Halálozás. Honvédelem. — Újévi merengés (folyt. és vége.) Megyék. Közgyűlés Honnban. Budapesti hirharang. A József-emlék ügyében. Külföld. Poroszország. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magyar kir. Helytartótanács számvevő-hivatalában Illés János számjegyző, számvevőtisztnek, — Hulényi János járulnok, számjegyzőn­ek, — Sebők József és V­a­n­c­s­ó János díjas gyakor­lók, járulnokokká neveztettek ki; továbbá Szépey Károly és Hal­ma­y József díjtalan gyakorlók díjas gyakornokságra érdemesittettek. A nagy magyar kir. udv. kincstár a Felsőbányán megü­resült erdő­gondnoki állomásra Steyrer József oláhlaposbányai erdőgondnokot, továbbá a verebélyi kir. sóhivatalnál ürességben lévő sótárnokságra Mayer­hoffe­r Ignácz ottani ellenőrködő sómázsamestert, végre a chinováni kir. sóhivatalnál ujan­ rendszeresitett mázsáséi állomásra Enslin József pozsonyi sópajtnőrt alkalmazta. Filkovics Szilárd temesvári k. harminczadnál áruvizsgáló meg­­határozott. A ,Jelenkor" ezévi 9dik száma egy, nagy figyelemre méltó czikket közöl a ,H­o­n­v­é­d e­l­e­m­ről, mellyet méltónak tartva, hogy olvasóink tudomására jusson és felette gon­dolkozzanak , ime közlünk: HONVÉDELEM. Vannak ügyek, és pedig olly végtelen fontosságúak, hogy helyes elintézésük e hon lenni vagy nem lenni e fölött határoz, ’s mellyekről mindamellett nem szól senki, mivel a hagyományos megyei álláspont szemléletkö­­rén kívül esnek, ezen álláspontból egyátalában meg nem ítélhetők, a közbirodalmi álláspontból való felfogástól pedig nem egy, ha rá képes volna is felemelkedni, sajnálkozásra méltó elfogultságában fázik, nehogy a hazafiaktól magyar­talan érzeményünek bélyegeztessék.Programmunk azt tartja: kimondani az igazat „bár tessék, bár ne," mivel azt a nem­zetnek tudnia kell, ha ügyeit belátása szerint akarja intézni ’s mivel barát barátjától nem tagadja meg az őszinte szót ’s hí­zelegni csak nagy uraknak ’s asszonyoknak szokás, ha őket czélaink elérésére használni szándékozunk. Szólandok tehát e tárgytól tartózkodás nélkül, őszintén és pedig nemcsak azért, mivel minden végtelen fontossága mellett politikai journalistikánk róla eddig hallgatott, hanem azért is, mert csupán közbirodalmi álláspontból tekintve fogható fel helyesen, hogy ezen specialitás által is újra kimutassam, milly képtelenségekre tévedünk, legragyogóbb tehetség mel­lett is, ha a politikai ügyeket ferde szempontból szemlélgetjük. Európa álladalmai a római birodalom romjaiból emelked­tek fel a népek költözése idejében. Kard szerzé a hazákat és a hódító nemzet hadi szerkezete veté meg a keletkező orszá­gok politikai szerkezetének is alapját, így történt ez hazánk­ban is. A ki eziránt bővebb felvilágosítást kíván, olvassa meg Piringer munkáját: Über Ungarns Banderten. Wien 1810 ’s kivált Horváth Mihály jeles történetírónk akadémiai székfoglaló beszédét. „A magyar honvédelem történeti rajza," melly az Évkönyvek 6ik kötetében áll. E munkákból az ol­vasó meg fogja tudni, mikép a magyarok ős hadi szerkezete az Atelközből kivándorlott 108 nemzetség frigyrendsze­rén alapult, hogy ezt e hon elfoglalása után a várszer­kezet váltá fel, mellyből hazánk felosztása megyékre keletkezett ’s a fő- és alispánok hivatalai (eredetileg váris­pánok ’s ezeknek udvarbiráji), megtudandja továbbá, mikép az ősiség behozása után az Anjouk alatt, a bande­­rialis rendszer (bandiera-zászló) lépett életbe ’s végre Illőben, Europa többi országai példájára, az álló had. Történetet írni nem akarván, ezeket csak röviden emlitem és átmegyek e védelmi rendszerek bírálatára. A vezérek alatt a magyar nemzet hadi csudákat tett. Fő­nökei felszólítására felrobog a fegyverfogható szabad magyar nép nagyobb része (a többi a várak őrizetére hátra maradt, nehogy Magyarországban is úgy járjanak mint Atelközben, hol hazájok, Szalopluk elleni háborúban távollétök alatt, a bolgároktól kiraboltatott­ felrobog mondom és sebes keleti lo­vakon zsákmányra kirohan. A közlekedés hiányai miatt köze­ledésük hire alig terjedhetett még el Magyarország határain kívül ’s ők már Németország szélén állnak; a nyakra főre fegyverre szólított hűbéres csapatok, egyesülésük elött, egyen­­kint szétverelnek, az ország kiraboltatik ’s a rohanó szélvész már Francziaország határin áll, mielőtt a közeledő pusztítás­­ellen sikeres védelmi módokról gondoskodhattak volna. A francziák is úgy járnak, mint a németek ,s a rohanó magya­rokat csak az atlanti tenger állítja meg. Pusztítva mint kiro­hantak, térnek vissza, Olaszországon keresztül. És e csu­dák többször ismételtettek, korunkban hitelt alig találandók, ha a középkor nyomorult hűbéri védrendszerét fontolóra nem veszszük ’s a száguldó magyarok sebességét. De fájdalom! e nyomorult hűbéri rendszer sz. István óta nálunk is életbe lépett ’s az Anjouk alatt teljesen képeztetett ki. Nyomorultnak nevezem azt ismételve, mivel nemcsak a nemzetek hadverő erejét csökkenté, hanem átalában az ál­­ladalmi hatalom fogalmával, sőt az álladalom czéljával is el­lentétben állt. íme sz. István óta két, érdekében egy­mástól különböző, hadat látunk életbe lépni, a ki­rályét és a nemességét; amaz országon kívül is hasz­nálható, ez csak országon belül. Ezentúl két hatalom áll az országban és pedig fegyveres, egymással czivakodó, melly minden perezben öszszecsapni kész ’s valóban öszsze is csap. És most fussatok nemzetünk históriáján keresztül, nemcsak kül- de belharcz is örökös sorsa ’s ennek következtében, egy pár erőteljes fejedelmet kivéve, ki az olygarchákat fékezni tudta, nyomor belsejében ’s erőtlenség külsőre nézve; mert ha az olygarchia győzött, megsemmisité a királyi hatalom­mal együtt az ország hatalmát is, és nevezetes, hogy illy időkben a haza sírja szélén állott azonnal. A királyi hatalmat leggyengébbnek látjuk Ildik András alatt, midőn a nemes­ség tőle az arany bullát kicsikarta ’s erre fia idejében azon­­nal bekövetkezett Sajó. Még mélyebben sülyedt a király ’s igy az ország hatalma Ildik Lajos idejében ’s felnyílt a nemzet „gyásztemetője, Mohács." Természetesen az embe­rek társadalmakba menekültek, hogy az álladalom hatalma által életüket ’s vagyonukat biztosítsák. Az álladalom hatal­mának ennélfogva ellenállhatlannak kell lenni, máskép bel­sőre ’s külsőre nézve meg nem felelhet e czéljának ,s hogy ez lehessen, versenytárs nélkül kell állnia. A régi hűbéri rendszer tehát nemcsak a nemzet erejét szállította le külhá­­borúban felére, mivel a nemesség hada hátramaradt, hanem ezen szerkezete által, a közbátorságot nemhogy fentartotta volna, de veszélyeztette is, maga adván belháborura al­kalmat , mit a históriák múzsája Európa évkönyveibe vér­­betűkkel iktatott. Hogy illy társadalmi állapot mellett polgá­­risodásról szó sem lehetett, ezt bizonyítani szükségtelen. Iszonyú lett a magyarok helyzete, kivált akkor, midőn a tö­rök országunk egy részét elfoglalta, Erdély elvált hazánktól ,s hogy semmi ne hiányozzék, a vallási viszályok is beálltak. Milly fokra vadultak el ekkor a keblek, ezt tessék Forgách nagyváradi püspök kora históriájából megtudni. Zrínyi Mik­lós, a szigeti hős, egyike a legjobbaknak, saját veje jószá­gait dúlta szét; második feleségét, a gazdag Zaynét, csupán pénzéért vette el ,s mihelyest kincsét megkaparttá, elűzte magától. Palóczy László históriai emlékezetű országos jegy­zőnk azért teljes igazsággal mond a múlt országgyűlésen, hogy e korbeli nagyaink ollyan cape rape-féle emberek voltak. Ezen minden polgárisodást és jóllétet lehet lenn­e,állapot­­ból kiragadák a nemzeteket az álló seregek. Általok a fejdelmek, az igaz, korlátlanokká lettek , de ezen absolutis­­mus szükséges volt a századokon át patvarkodó ököljog meg­fékezésére. Mit vesztettek a nemzetek általa? A hűbéres monarchiákban sem szabadság nem uralkodott, sem rend, a haladás e két nélkülözhetlen kellékei, hanem csak zabo­­látlanság, szolgaság, zavar és nyomor. A korlátlan fejedel­mek által legalább a rend állíttatott helyre, ez alapon kez­dődött az európai országok polgárisodása ,s belőle fejlődött ki később a szabadság is. Az álló seregek fontosságát azonban azonkívül kür­­hatásra nézve is fontolóra kell vennünk. Az európai emberiség haladása egy részről a munkafelosztás elvéből keletkezett. Ha az ember egész erejét, idejét, gondját csupán egy specialitásra fordítja, bizonyosan jobban kimentheti azt, mint ha erejét, idejét, eszét száz tárgyra darabolná szét. Mi­óta a katonai rend a polgáritól elvált ,s minden idejét tudo­mánya tökéletesítésére­­használta, keletkezett a művelt világ tactica és stratégiája ,s azon túlnyomó hatás, mellyet korunk­ban a tűzfegyver czélszerű használása eszközlt. Időnkben a barbárok olly romboló pusztításai, mint hajdan a mongo­lokéi , lehetetlenek; egy másik Omár többé nem égetheti el az alexandriai könyvtárt, Sajó és Mohács nem következhet­nek be’s ez oldalról teljesen igaz, mit a németek legnagyobb történetírója Müller János mond, hogy t. i. a hadtudomány szárnyai alatt virul a keresztény világ minden polgárisodása ’s jóléte, minden tudomány és művészet. Többet mondok: e fejdelmi tudomány alkalmazása által vilta ki Európa ural­kodását a többi világrész fölött, terjesztvén a polgárisodás jótéteményeit világszerte szét. Amerika meghódíttatott, észa­ki és déli Ázsia, Afrika és Ausztrália partjai, szóval az álló seregek és a hadtudomány főtényezők lettek a világ polgá­risodása történetében. De súlyuk nyomasztó az álladalmakra nézve, mondjátok? És valóban szóltok valamit. XHd. Lajos óta az álló seregek száma Európában mindig szaporodik. Hd. Fridisk aránylag még nagyobbat állított fel ,s Napóleon felülmúlta minden ha­talmasságokét. Ez így nem mehet végtelenig. E progressiót maguk a progressisták is sokalják; baj pedig azonkívül még az is, hogy az állósereg más által mindig legyőzhető, te­hát az ország függetlenségét teljesen nem biztosítja. Ezt átlátván a fejedelmek és nemzetek, lassan-lassan a népet kezdik ismét felfegyverzeni, mert a felfegyverzett és állóse­­regtől segített nemzetet győzhetlennek lehet tartanunk, mi­vel korunk el­haladott polgárisodása mellett már most egy nemzet a másikat teljes számában nem támadhatja meg, mint ez a népvándorlás idejében történt, hanem csak seregével, és ez ha megverheti is az ellenség álló seregét, benyomulván az ellenség földjére, a siket nem tarthatja meg a fegyverbe lépett és seregével egyesült nemzet ellen. Ez eszme úgy lát­szik a kormányoknál a népfelfegyverzésnek barátokat szer­zett; ámde uraim, ezt, ha valamit, cum grano salis kell al­kalmazni , hogy a régi zavar sírjából fel ne keljen é s az or­vosság ártalmasabb ne legyen a bajnál. Itt eszményi handa­­banda épen nem áll helyén, hanem fel kell nyitnunk sze­münket igazán, amúgy realistice, a status­ quot élesen szem­­ügyre vevén. Népfelfegyverzés azért eddig egyedül Fran­­cziaországban sikerülhetett, mivel ott a rendek külön érde­keikkel eltöröltettek és teljes egyenlőség uralkodik a törvény előtt. Angliában, hol még hatalmas aristocratia áll fen, egye­dül a kis birtokosokat (yeomanry) merték felfegyverzeni El­lenben Poroszországban és Ausztriában az állóseregből ki­lépett vitéz szükségeseiben tovább is köteles szolgálni, amott az Aufgebolhban, itt a Landwührben. Az álladalom rá bízza a fegyvert, mert szolgálat idejében jolly (erkölcsi nevelésben részesült, melly őt az álladalom hű szolgájává képezte. “­­ És most alkalmazzuk a mondottakat némi honvédelmi tervek útbaigazítására, mellyek nálunk az országgyűléseken és journalistika utján nyilváníttattak. Tulajdonképen ezért óhajtottam e tárgyról szólani. Több országgyűlésen szóba hozatott a nemesi felkelés állandósítása. Ez szer­fölött naiv ötlet. Vájjon mit szólnának nemes honfitársaim, ha valamelly kópé a jobbágyság fölfegyverezte­tését indítvá­nyozná? A terv pedig már egyszer megkísértetett a keresz­tes háború idejében Dózsa alatt, mint egykor a rómaiak is felfegyverzék később Spartacus vezérlete alatt; de a próba, ha jól emlékszem, nem a legüdvösebben ütött ki ,s okos em­berek azon tanulságot vontak belőle, hogy egy országban csak egy érdekű hadat tanácsos tartani, és pedig csupán az álladalomnak. A háború­s béke joga úgyis minden or­szágban egyedül a koronát illeti, tehát a katonatartás is. Ne­mesi állóhad az álladalom serege mellett visszaidézhetné a középkori belvillongásokat és zavart, jobbágyi fölfegyverzés pedig előrebocsátott felszabadítás nélkül egy kis legújabb lengyel históriát. És ezzel, úgy hiszem, eligazítottam volna a régi Pesti Hírlap azon indítványát is, melly szerint eszméinket valami nemzeti őrsereg iránt kellene tisztára hoznunk. Tisz­tában vagyunk már, köszönjük ezt is! és­pedig mindaddig, míg az indítványozónak legalább „Adózzunk" vezérczikke tartalma teljes mértékben nem létesül; mert a meddig az álladalomban a nemzet és kormánya, úgy mint a néposztá­lyok ellentétei egymás közt olly teljesen ki nem elégittetnek, hogy összeütközésök lehetetlen, addig népfelfegyverzésről szó nem lehet. Mit mondjak végre a kk. és rrk azon többször pengetett kívánságára, mellynélfogva a magyar ezredeknél csupán magyar születésű tisztek, és hivatalosan a ma­gyar nyelv volnának alkalmazandók. Azt, uraim, hogy ez, helyes szempontból tekintve, teljesithessen kíván­ság. Gondoljuk meg, hogy az ausztriai birodalom több, nyelvben ’s népiességben különböző országból áll, mellyek egységét végelemzésben csak az állóhad egysége biztosítja. Tegyük magunkat a kormány helyébe ’s érezvén, hogy kötelességünk elseje s minden egyébnek alapja: a köz­birodalom fentartása, merni fogjuk-e csak gondolni, mit Sándor czár hatalma túlbecsülésében tett? Teljesen különvált nemzeti sereget adott­­ a lengyeleknek. ’S mi volt követke­zése? Belháboru. Igen uraim, jó seregben égni kell a harcz­­vágynak, ezt igyekszenek vezérei benne éleszteni, fentartani, máskép a tartást sem érdemlené meg. Illy seregben ennél­fogva ellentételeknek, külön érdekekhez kötött osztályoknak nem szabad lenni, mert ez nyílt puskapor­ tál volna, melly­­ben egy szikra fellobbanást okozhatna. Napoleon olaszor­szági seregének hivatalos nyelve szintúgy franczia volt, mint a franczia seregé. Anglia a világ mind öt részében tart ka­tonát’s Keletindiában többet mint saját szigetén, ’s minda­mellett a seapoy (indiai) ezredek, még Chinában is, szint­­azon parancsszék után forognak, mint az angol gárda Lon­donban vagy Windsorban. Legyünk tehát e tekintetben nyu­godtak. Ha német tisztek áttételnek magyar ezredekhez , át­tételnek magyarok is viszont a németekhez, és sem itt, sem ott nincs rövidség; a németek magyarul tanulnak a ma­gyarok németül, ez az egész; kárára pedig ez a magyar ál­ladalomnak nincs, mert a sereg a politikai szerkezettől külön vált test, mellynek ennélfogva erre nemzetiségi tekintetben nem lehet tetemes befolyása. Az ezredbeli nyelv, mellyen a tiszteknek a vitézekkel kell szólniok, úgy is minden ma­gyar ezrednél a magyar s így elnemzetlenítésről nem lehet szó. A mondottakból kitetszik, mikép nálunk eddigelé, nem­zeti életünk ki nem egyenlített ellentételei mellett, még csak állósereg lehetséges. Ne higye azonban senki, hogy az állósereg a honvédelemnek pusztán ideiglenes és múló alakja. Nem, a világ haladó polgárisodása mellett, a nemzeti felfegyverzés számra nézve azt csökkenteni fogja, de m­a­g­­köve megmaradand, mert a munkafeloszlás elvén alap­szik , melly maga a polgárisodás haladásának alapja. A tu­dományos testületek, mint: a hadvezéri kar, pattantyusság, hidászok (pontonier-k) , ásászok (pionier-k), árkászok (sa­­peurök) megmaradandnak, ápolva ’s tovább művelve a hadi tudományokat, az uj találmányokat védelemre használva, mert az állóseregnek nem annyira száma, mint müveltségi foka ’s erkölcsi ereje biztosítja a nemzetek függetlenségét. E tekintetben tehát egy álladalomnak sem szabad hátra marad­ni, máskép első rangjából azonnal másodikra száll le, mert az európai hatalmasságok egyensúlyát végelemzésben, a hadseregek tartják fen; egyetlen egy fontos új találmány egy seregtől rögtön alkalmazva és a másiktól elmulasztva olly fel­­sőbbséget szerezhetne amannak, hogy az által a nemzet füg­getlensége koc­káztathatnék. De ha nálunk egyedül az állósereg lehetséges, mit csi­náljunk tehát a nemesi felkeléssel? Az, uraim, időnkben al­­kalmazhatlan, azt már nagyobbára eltörölte a török is, nem hogy még keresztyén álladalomban helyt foglalhatna. A mel­lett az, ha adót fizetünk, szükségkép magától szűnik meg, mert a magyar nemesség eddig azért nem fizetett adót, mivel személyes fölkelésre köteleztetett. Adót fizetve pedig termé­szetesen fölkelni nem köteles. Mi tehát nem fogunk fegyvert? Sőt igen! a nemességen megmarad azért folyvást az általános honvédelmi kötelesség, melly minden polgárt mint polgárt egyaránt illet.

Next