Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-28 / 532. szám
helyeztették, hogy az elkerülhetlen ínség miatt az emberiség irgalmasságában kénytelenek iszápot keresni. A marha- és borjúhúsnak ára 1. hó 25től kezdve 10 krra, a mennyiben pedig martitól hízott marhák vágatni fognak, a marhahúsé 11 krra emeltetett. Országbíró Majláth György ur őnmagának a Horvát-féle könyvtárnak a nemzet részéről megszerzése iránti felszólítása pártolhatott, és e végett az országgyűlési követek a szükséges utasítással el fognak láttatni. Ma főispánunk ő méltósága vezérlete alatt reggeli 10 órakor a helybeli főtemplomba menénk, hol a helybeli katonai kar, a városi tanács, a tanuló ifjúság és számos közönségnek, a magas boldogultnak örök nyugalmaérti ájtatos fohászkodásai közt főtiszt, apát és szepesi kanonok Biacsovszky Domokos ur által a gyász áldozata mindenhatónak bemutattatott. Még folyamatban lévő közgyűlésünk további érdekes tárgyait később közlendem. BUDAPESTI HÍRHARANG. A Kisfaludy-társaság ez évi jutalmának ügye már el van döntve; a széptani külön jutalmat Lakner Sándor értekezése nyerte, a Hangzatka elméletéről ; a népszerű költői beszélyre kitűzött pályadíjt Arany János, és a Marczibányiné jutalmát „Bosnyák Zofiát“ tárgyazó legendája Garay Jánosnak, ki e nagylelkű hölgy jutalmát már múlt évben is elnyerte. Néhány nap múlva az új tagok választása menend véghez, még pedig háromé , mert Kis János és Vajda Péter helyei is betöltendők az egy rendes választáson kivül. E társaság eddig olly szerencsés sikerrel működött, minővel nagyobb anyagi erő fölött rendelkezhető társulatok is alig dicsekedhetnek, ’s azért igen kívánatos, hogy választásainál ezentúl még óvatosabb legyen, mint eddig vala , és ne csupán neveket halászni, hanem inkább valóban munkás és közbecsültetésben részesülő tagokat választani iparkodjék, mert ez egyik legbiztosb eszköz arra, hogy a nagy közönség részvétét számára megtarthassa , melly nélkül épen olly kevéssé boldogulhatna, mint más nagyobb társulatok , mellyek fonák választások ’s egyéb gyarlóságok által népszerüségöket elveszték, ’s azóta pangó helyzetükből kiemelkedni nem bírnak.—Múlt szombaton ’s vasárnap a rég várt „Csikós“ Szigligetitől szerencsésen följutott színpadunkra , ’s mindkét este színig megtölte a teremet, mit hihetőleg gyakran fog meg ismételni, és ennek méltán örvendhetünk , mert ez többi közt azt tanúsítja, hogy nem kell mindjárt az eredeti színművek hitelét félteni, ha néhány újdonság megbukik is , miután most már világos, hogy a közönség , bukástóli félelem daczára is, inkább megy új előadásra , mint legjobb régi ismétlésekre. Egyébiránt Szigligeti ezen legújabb népszínművét mindenesetre jobbjai mellé sorozhatni , habár ebben is elég apró gyarlóságot mutathatna ki a részletes és szigorú bírálat, mi azonban népszínművek irányában igen engedékenyek vagyunk, ’s már annak is örvendünk, ha ezek sem ízlést, sem erkölcsöt nem rontanak és e mellett a színházat derekasan megtöltik, mire nagy szüksége van olly intézetnek, melly nincs olly nagy tökével ellátva, hogy a közönség ízlését egészen mellőzhetné. Az előadás dicséretes szorgalommal ment véghez, különösen Lászlóné, Füredy és Réthy részéről; csak azt jegyezzük meg, hogy köznépünk körében minden leány kendezi az ökölnyi legényt is, ez pedig le-nek szólítja őt, mit a szerelmes hajadon sem szokott soha viszonozni. Ezen két este ismét meggyőzhető a közönséget, hogy Lászlóné eltávozása (mert egy évre Olaszországba utazik), ha a viadaljátékokat mellőzzük is, igen érzékeny csapás lesz színházunkra,mellynek enyhítésére még eddig semmi kilátásunk, ámbár a magyar vándorszínészet majd valamennyi kitünőbb tagjait ismerjük. ’S hány van még színházunknál, kinek helyét csak megközelitőleg sem tudnék betölteni! Sokszor mondottuk már, ’s most is ismételnünk kell azt, hogy alig van az igazgatóságnak sürgetőbb teendője, mint körültekinteni az országban, és alkalmas helyettesekről, növendékekről gondoskodni , különben színházunk igen hamar ismét elárvulhatna. — A Duna budai partján egy helyen a jég leszakadt, ’s e hely nem volt éjjel kivilágítva, sem megközelithetlenné téve, minek következtében egy budai kőfaragó legény, este kilencz órakor Pestről hazatérvén, leszakadt és a jég alatt eltűnt. Halálát neje és két árva, ínséggel küzdve gyászolják. Nem akarunk vádolni senkit, de annyi bizonyos, hogy a jégösvényre nálunk mindig igen kevés figyelem és gond fordíttatik , mivel a bérlőt nem akarják költekezésre szigorúan szorítani. Ha ez már így van és nem lehet máskép , tehát az illy életveszélylyel járó ügyeket inkább házilag kellene a városnak kezeltetnie, mert senki nem fogja tagadhatni, hogy minden évben vesztünk el gondatlanságból néhány embert a mostani rendszer mellett. A nyilvános tánczteremek megnyíltak és ugyancsak telvek, miután magánvigalmak e farsangon át csak igen gyéren tartatnak; ugyanez okból az álarczosok száma is sokkal nagyobb, mint más években, kik azonban többnyire hallgatnak, hogy bölcseknek tartassanak. Az étel e vigalmakon rendkívül drága és rosz, é s mégis úgy fogy, mintha ingyen adnák, habár áruk sok esetben reggel még a zálogház pénztárában hevert is. — Furcsa történetket hallottunk: egy menyecske ötven forintot kért új köpenyre férjétől, amit ez, jövedelmének csökkenése és a drágaság miatt, tőle megtagadni kényszerült. A nő tehát két selyemruháját öt ezüst forintban elzálogositá,s egy zongorakölcsönzőtől zongorát vett kölcsön, mellyért az öt pengőt egy hónapra azonnal le is fizette. Ezután, mielőtt még férje haza jöne , a zongorát nyolczvan forintért eladó zsibárusnak , az óhajtott köpenyt egyéb piperével együtt megvette, selyemruháit kiváltotta, és leleményes eszének ugyancsak örvendett, férjét pedig azzal nyugtatá meg, hogy a pénzt utczán találta. Ámde a hónap eltelt, a zongorakölcsönző megjelent, és a boldogtalan férj kénytelen volt az elharácsolt zongoráért százhúsz forintot fizetni, hogy kedves nejének becsületét megmenthesse. Ez intésül szolgálhat a házasulandóknak, hogy hitveseik „szerény“ kivánatait mindig teljesíteni siessenek! — Petőfi minden eddig megjelent versei, mintegy száz egészen ujjal szaporítva, sajtó alatt vannak, előfizetési ár Emich könyvkereskedésében három ezüst forint. — Halljuk, hogy számos kő tisztelője a művészetnek ismét hatályosan meg akarja kezdeni a színpad elárasztását virágokkal, művésznők és művészek tiszteletére, ha már csakugyan zöldség kívántatik arra, hogy valaki iránt tiszteletünket nyilvánítsuk, tehát legalább a mostani szűk időkben úgy kellene azt eszközleni, hogy a lelkesült tisztelők a haszon nélkül hervadó virágok helyett inkább petrezselymet , sárgarépát, káposztát ’sat vásárolnának, mert a zöldség most igen drága, ’s ezzel bizonyára nagyobb örömet szereznének az illető művészeknek, már csak azért is, mivel illy megtiszteltetésben lovak és egyéb állatok legalább még nem részesültek, mig ellenben a virágokat és koszorúkat már rég meg is unták! — - ----------VÉLEMÉNY A TÓT-MAGYAR SZÓTÁR ÜGYÉBEN. A múlt évi Pesti Hírlap decemberi számaiból értésére esett a t. közönségnek az, miszerint a magyar tudós társaság maga költségein szándékozik kiadni a Jancsovics úr által munkába vett „tót-magyar“ szótárt. A t. társaság , mint hinni szeretem , jó szándéktól vezéreltetik ; hiszi, hogy e szótár , hatalmas tényezője leendő a magyar nyelv tótok közti terjesztésének. Ha a t. társaság e hitben él, akkor én hazafias kötelességemnek tartom itt kijelenteni, hogy e hite nagyon is csalja; mert kik számára van írva e szótár? azon tót honfiakéra, kik magyar könyveket olvasnak , vagy kik a magyar nyelvet megtanulni akarják; más közönsége e szótárnak nem lehet; azonban legyen szabad e közönségről , melly közt növekedtem é s hivataloskodtam is, mint kétségbevonhatlant, megjegyeznem, hogy rá nézve a kérdéses szótár felesleges munka , és világos veszteséggel öszvekapcsolt költség. Világi tót urak közt alig akad vevője e szótárnak , mert ezek , midőn pályájokon föllépnek , már tudják e nyelvet, mellyel tót szótár nélkül is szerencsésen megtanultak; tudják azért, mert diplomatikai nyelv, melly nélkül hiába igyekeztek a pályára; az aristocratia pedig, még legtótabb vidékeinken is a magyar nyelvet majdnem kirekesztőleg használja házaiban. A kereskedők , és kivált a mesteremberek, tudják , hogy szótárak segedelmével nem tanulják a nyelveket — ámbár ez óhajtható volna; a ki pedig tanulni akar magyarul a szótár segedelmével, megtalálja ezt már megirt szótárainkban. Az egyháziak egyedül azok, kikre számolhat a t. társaság; azonban mi a kath. papságot illeti, annak magyar nyelvbeni oktatásáról igen jól van gondoskodva a kath. tanodákban; e papságnak politikai állása és befolyása is van e hazában , és már ez egy maga is hatalmas ok arra , hogy tudjon magyarul; a lath. papságnak mindenike ex professo tud németül, mert academiai pályáján nem boldogulhatna, és ezek magyar stúdiumaikban haszonnal forgathatják magyar-német szótárainkat, mellyek igazán sűrűen forognak papságunk kezein ; ezekre nézve felesleges a magyartót, vagy tótmagyar szótár. Az iskolatanitók leginkább azok, kik vevői lehetnének Jancsovics ur szótárának; azonban méltóztassék a t. társaság tekintetbe venni azt, hogy iskolatanítóink közt is vannak — és pedig szép számmal — kik jól tudnak magyarul, nemcsak beszélni, hanem írni is. Vannak, kik, ha szótár kell, a meglevőt is tudják használni; azon csekély töredékecske pedig, melly németül nem tud, de melly már régóta tanitóskodik, Jancsovics szótárából sem fog tanulni magyarul, ezt nem kell okokkal támogatnom, mert mindnyájan tapasztaljuk; az ifjak pedig midőn tanítói pályára föllépnek , már ellátvák a magyar nyelv tudásával, mert e nyelv tanodáinkban , úgyszólván kizárólag tanítási nyelv. De hogy is számolhat a t. társaság, az iskolatanítókra, midőn e nemzet olly hálátlan nagy munkások iránt, hogy még csak elég kenyeret sem kaphatnak utána ? E szótárnak okvetlenül drágának kell lennie, mert közönsége felette csekély, a kiadási költség pedig roppant nagy, és hiszi a t. társaság, hogy azon falusi tót tanító, ki szegény családjával évrül évre rongyoskodik, éhezik , ínséggel és nyomorral véres veritek közt küzd , kiveti garasát e szótárért, melly nélkül eddig is elkuczorgott már a hálátlan hivatalban? És aztán a szótárból egyedül a nyelvet megtanulni nem lehet, ahoz még könyvek is szükségesek; pedig tanítóink közt sokan vannak, kik olly nyomasztó szegénységben élnek , hogy évenkint naptáron kívül más könyvet megszerezni nem képesek ; azonfelül e szótár nem classicus tót nyelven, hanem sturismusban van írva, és a magyar t. társaság a hírlapokból is tudhatja , e nyelv ellen , kivált a luth. egyházban milly nagy resensus támadt, melly körülmény hatalmasan fog dolgozni oda , hogy e szótárt megbuktassa. Ezek szerint véleményem ez ügyben az , hogy Jancsovics úr szótára czélnélküli vállalat, mellyel gyönyörű csalódások fényözöne sugárzott körül, az academiának szegény erszényéből néhány ezer forintot hasztalanul kimarkol, és világos veszteségnek érvényébe kidobja , mit nézetem szerint tennie nem szabad. Az igaz , a magyar tudós társaság a magyar nyelvnek tótok közti terjesztése ügyében egyenes után mindeddig még mit sem tett, tennie pedig kell, de a szótár kiadása által, nem ott fogja a dolgot, ahol kell; nézetem szerint az academia e feladásának legczélszerűbben úgy fog megfelelhetni, ha Melczer Lajos tótmagyar nyelvtanát, melly tót iskoláinkban nagyon szélesen elfogadtatott, megvizsgáltatja; falusi tót iskoláink állásához alkalmaztatja, kijavíttatja; jutalmat tűz ki olly magyar olvasókönyvre, miilyen görög és latin nyelven a Gödickeé, mellyhez egy kis magyar-tót szótár is ragasztva leend; e könyveket iskoláinkban superintendentiáink és püspök urak által behozatja, és pedig olly olcsó áron, hogy ezen ár csak kamatját hozza be a kiadásra belefektetett tőkének, mert e tőkét olly érdemben adta ki, és olly helyre is , mellynek hatásán örvendeni fog e haza és nemzet; e könyveket ingyen osztassa iskolatanitóinknak , és jutalmakat tegyen ki azon tanítók számára, kik e könyvekből legtöbb gyümölcsöt fognak mutathatni a hazai közönség előtt. Szép pálya nyílik itt az acadamiának, szedhet virágokat, szépeket, érdemkoszorút fűzendő magának azokból. És ez véleményem ezen szótári ügyben, mellyel a tudós társaság komoly megfontolása és bölcs belátásábansendeltiszterektet ajánlok. Jeszenszky László, holdmezővásárhelyi eV. pap. (Beküldetett.) AZ EGYESÜLETI HIRDETMÉNYEK lRÁN¥ a Festi Hírlap 's Pester Zeitung szerkesztőségei lapjaik legújabb számában következőleg nyilatkoznak . „A közszellem fejlődésének örvendetes jelenségei a honszerte , de főleg fővárosunk kebelében naponkint alakuló társulatok és egyesületek. Nem kevésbbé örvendetes azon törekvés, miszerint ügykezeléseikben a lehető legnagyobb nyilvánosságot keresvén , midőn eljárásaikat a közvélemény ellenőrzése alá helyezik, ez után igyekszenek maguk iránt közrészvétet ébreszteni. Tudva van, mennyiben közremunkáltak e czélra nyilvános orgánumaink , a hazai hírlapok. Azonban mi az egyesületekre nézve olly kívánatos, olvasóink nagy részében gyakori panaszokat idézett elő. A hivatalos szerkezetű, száraz és körülményes tudósítások sokszor csupán a részvényesek kis körét érdeklik , annál többször fordul elő eset, hogy egyedül helyi érdekkel bíró közlemények lapjaink szűk hasábjait általános érdekű tárgyaktól foglalják el. E körülmény kényszerít bennünket, hogy a külföldi lapok példájára hivatkozva, az érintett hivatalos szerkezetű egyesületi közleményeket a főlapból ki, a hirdetményi rovatba utasítsuk. Kijelentjük mindazáltal, mikép a hazai egyesületek mozgalmait valamint eddig, úgy ezután is éber figyelemmel kisérjük,s hogy ezt tehessük, minden, az egyesületi életbe vágó mozgalmakról örömest fogadunk el adatokat és olly ismertetéseket, mellyek olvasóinkra nézve általános érdekkel birnak. Csupán a hivatalos szerkezetű közleményeket kérjük ezentúl nem szerkesztői, hanem kiadói hivatalunkba utasittatni, melly lapjaink hirdetményi rovatát kezeli,s hol a beiktatási dijra nézve is méltányos egyezkedésre léphetni. Kijelentjük végre, miszerint a kiadó késznek nyilatkozott, tisztán jótékony czélú intézetek és egyesületek közleményeit ezentúl is díja nélkül venni fel a hirdetményi rovatba.“ A felnevezett lapszerkesztőségek ezen nyilatkozatát a Budapesti Híradó is magáévá teszi. A PEST-VÁCZI VASUTVONALON f. évi január 18án utazott 430 személy; 19én 415 sz.; 20án 336 sz.; 21én 375 sz.; 22én 263 sz.; 26án 240 sz.; 24én 392 sz.; öszvesen tehát 18ától 24keig bezárólag utazott 2451 személy. KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A külügyministeriumban jan. 13. és 14én hosszas cabineti tanácsok tartattak, mellyekben valamennyi ministerek jelen valának. Az izlandi tudósítások borzasztók. Kivált az ország déli részében.p. o.Cork grófságban naponkint egész családok halnak el éhen és az inségszülte betegségekben; a meghatálozottak koporsók nélkül hányatnak nagy sírgödrökbe. E mellett a kenyér ára folyvást növekszik. London, jan. 13. Jól értesült körökben azt beszélik, hogy a ministérium nem sokára a parlamenti gyűlés megnyitása után a parlamentnek indítványt leead, hogy az idegen gabonát még terhelő ideiglenes vám — melly a búza quarterjénél 4 shillinget, a többi gabonanemeknél pedig aránylagos öszveget tesz — végkép eltöröltessék ’s egyszersmind a hajózási törvény is — melly szerint a bevitel csak angol hajókon történhetik — felfüggesztessék. Túlzás lenne ugyan feltenni, hogy sir Robert Peel tavai az idei szűk időt, melly most egész Európát sújtja, előrelátta, azonban lehetőségét mégis számba vette,és e szerint kereskedési reformjai által kétszeresen szerencsés fogást tett. Bármilly nagy haragot és szemrehányásokat szült tavai a gabonatörvények eltörlése, a legkonokabb protectionisták sem merik már állítni, hogy a jelen drága időben magukat fentarthatnák. Elsodorta volna őket az ár, de nem anélkül, hogy az ország legdrágább érdekeiben súlyosan megrendíttetett volna, holott most ideje volt, idegen élelmiszerekkel magát ellátni. Peel politikájának e hasznos eredményei olly szembeszökők, hogy alkalmasint számosan visszatérendnek zászlója alá azok közöl, kik eszméinek nagyságától és az erőtől, mellyel azokat keresztülvitte, megijjedőnek vala. Sir Robert olly állásba tette ugyan magát, mintha semmiféle pártnak feje nem volna (a barátaihoz intézett körlevelet, hogy az országgyűlés első napjaiban a gyűlésben jelen legyenek , Peel titoknoka az ő tudta nélkül küldötte szét), azonban meglehet, annál közelebb áll a hozzá illő helyhez, a kormány éléhez. Az általános parlamentválasztásig hátralevő néhány hónap még egynémelly dolgot fog tisztába és rendbe hozni; mindamellett kétséget szenved, megjavulandnak-e a whigvezér kilátásai, és nem fog-e inkább öregbedni az oszág kívánsága a nagy vetélytárs erősebb kormánya iránt. Jan. 12én reggel a parlament utoljára halasztatott el pro formáján, lükéig, melly napon a gyűlés megnyitandó volt. Olozaga spanyol exminister és megválasztott cortesköveinek elfogatása ellen az angol sajtó keményen kikelt. A Times e mellett alkalmat vesz magának, a spanyol kormányt kíméletlenül megdorgálni, mondván róla, hogy a franczia udvarra támaszkodva, egyenesen visszaesésnek engedi át magát, mit az absolutista Viluma senatusi elnökké kineveztetése is bizonyít. A Times egyébiránt olly véleményben van, hogy Olozaga elfogatását nem Isturiz, hanem a királyné férje rendelte. FRANCZIAORSZÁG. A pakkamara válaszfelirati bizottsága szombatig, janiuáig, még folyvást a miniszerek kihallgatásával foglalkozott, és az elkészített feliratot hétfőn vagy kedden fogta közülésben előterjeszteni. Tehát az Alig. hg jövendölése, hogy a pakkamara válaszfelirati vitái az angol parlamenti gyűlés megnyitását megelőzvén arra és átalában az angol közvéleményre jótékonyan fognak hatni, füstbe szállott. Sőt, ha igaz, mit a whig ministerium ellensége, a Standard mond, hogy Palmerston lord a parlament színe előtt bebizonyítni szándékozik, mikép Lajos Filep személyes magaviselete Anglia és Francziaország egyetértését feltetlenné tette, úgy igen nagy fontosságú parlamentáris eseményekről várhatunk tudósításokat. — Beütésben, Leuclostreben, ’s több helyeken jan. elején nagy csendzavarások