Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-28 / 532. szám

helyeztették, hogy az elkerü­lhetlen ínség miatt az emberi­ség irgalmasságában kénytelenek iszápot keresni. A marha- és borjúhúsnak ára 1. hó 25től kezdve 10 krra, a mennyiben pedig mart­­i­tól hízott marhák vágatni fognak, a marhahúsé 11 krra emeltetett. Országbíró Majláth György ur ő­nmagá­­nak a Horvát-féle könyvtárnak a nemzet részéről megszer­zése iránti felszólítása pártolhatott, és e végett az ország­gyűlési követek a szükséges utasítással el fognak láttatni. Ma főispánunk ő méltósága vezérlete alatt reggeli 10 órakor a helybeli főtemplomba menénk, hol a helybeli katonai kar, a városi tanács, a tanuló ifjúság és számos közönségnek, a magas boldogultnak örök nyugalmaérti ájtatos fohászko­dásai közt főtiszt, apát és szepesi kanonok Biacsovszky Do­mokos ur által a gyász áldozat­a mindenhatónak bemutat­­tatott. Még folyamatban lévő közgyűlésünk további érdekes­ tárgyait később közlendem. BUDAPESTI HÍRHARANG. A Kisfaludy-társaság ez évi jutalmának ügye már el van döntve; a széptani külön ju­talmat Lakner Sándor értekezése nyerte, a Hangzatka elmé­letéről ; a népszerű költői beszélyre kitűzött pályadíjt Arany János, és a Marczibányiné jutalmát „Bosnyák Zofiát“ tár­­gyazó legendája Garay Jánosnak, ki e nagylelkű hölgy ju­talmát már múlt évben is elnyerte. Néhány nap múlva az új tagok választása menend véghez, még pedig háromé , mert Kis János és Vajda Péter helyei is betöltendők az egy rendes választáson kiv­ül. E társaság eddig olly szerencsés sikerrel működött, minővel nagyobb anyagi erő fölött rendelkezhető társulatok is alig dicsekedhetnek, ’s azért igen kívánatos, hogy választásainál ezentúl még óvatosabb legyen, mint eddig vala , és ne csupán neveket halászni, hanem inkább valóban munkás és közbecsültetésben részesülő tagokat választani iparkodjék, mert ez egyik legbiztosb eszköz arra, hogy a nagy közönség részvétét számára megtarthassa , melly nél­kül épen olly kevéssé boldogulhatna, mint más nagyobb társulatok , mellyek fonák választások ’s egyéb gyarlóságok által népszerüségöket elveszték, ’s azóta pangó helyzetükből kiemelkedni nem bírnak.—Múlt szombaton ’s vasárnap a rég várt „Csikós“ Szigligetitől szerencsésen följutott színpa­dunkra , ’s mindkét este színig megtölte a teremet, mit hihe­tőleg gyakran fog meg ismételni, és ennek méltán örvend­hetünk , mert ez többi közt azt tanúsítja, hogy nem kell mindjárt az eredeti színművek hitelét félteni, ha néhány új­donság megbukik is , miután most már világos, hogy a kö­zönség , bukástóli félelem daczára is, inkább megy új előa­dásra , mint legjobb régi ismétlésekre. Egyébiránt Szigligeti ezen legújabb népszínművét mindenesetre jobbjai mellé so­rozhatni , habár ebben is elég apró gyarlóságot mutathatna ki a részletes és szigorú bírálat, mi azonban népszínművek irányában igen engedékenyek vagyunk, ’s már annak is ör­vendünk, ha ezek sem ízlést, sem erkölcsöt nem rontanak és e mellett a színházat derekasan megtöltik, mire nagy szüksége van olly intézetnek, melly nincs olly nagy tökével ellátva, hogy a közönség ízlését egészen mellőzhetné. Az előadás dicséretes szorgalommal ment véghez, különösen Lászlóné, Füredy és Réthy részéről; csak azt jegyezzük meg, hogy köznépünk körében minden leány kendezi az ökölnyi legényt is, ez pedig le-nek szólítja őt, mit a sze­relmes hajadon sem szokott soha viszonozni. Ezen két este ismét meggyőzhető a közönséget, hogy Lászlóné eltávozása (mert egy évre Olaszországba utazik), ha a via­daljátékokat mellőzzük is, igen érzékeny csapás lesz színházunkra,melly­­nek enyhítésére még eddig semmi kilátásunk, ámbár a ma­gyar vándorszínészet majd valamennyi kitünőbb tagjait is­merjük. ’S hány van még színházunknál, kinek helyét csak megközelitőleg sem tudnék betölteni! Sokszor mondottuk már, ’s most is ismételnünk kell azt, hogy alig van az igaz­gatóságnak sürgetőbb teendője, mint körültekinteni az or­szágban, és alkalmas helyettesekről, növendékekről gon­doskodni , különben színházunk igen hamar ismét elárvul­hatna. — A Duna budai partján egy helyen a jég leszakadt, ’s e hely nem volt éjjel kivilágítva,­ sem megközelithetlenné téve, minek következtében egy budai kőfaragó legény, este kilencz órakor Pestről hazatérvén, leszakadt és a jég alatt eltűnt. Halálát neje és két árva, ínséggel küzdve gyászolják. Nem akarunk vádolni senkit, de annyi bizonyos, hogy a jég­ösvényre nálunk mindig igen kevés figyelem és gond fordít­­tatik , mivel a bérlőt nem akarják költekezésre szigorúan szorítani. Ha ez már így van és nem lehet máskép , tehát az illy életveszélylyel járó ügyeket inkább házilag kellene a városnak kezeltetnie, mert senki nem fogja tagadhatni, hogy minden évben vesztünk el gondatlanságból néhány embert a mostani rendszer mellett.­­ A nyilvános tánczteremek meg­nyíltak és ugyancsak telvek, miután magánvigalmak e far­sangon át csak igen gyéren tartatnak; ugyanez okból az ál­­arczosok száma is sokkal nagyobb, mint más években, kik azonban többnyire hallgatnak, hogy bölcseknek tartassa­nak. Az étel e vigalmakon rendkívül drága és rosz, é s mégis úgy fogy, mintha ingyen adnák, habár áruk sok esetben reggel még a zálogház pénztárában hevert is. — Furcsa tör­ténetket hallottunk: egy menyecske ötven forintot kért új köpenyre férjétől, a­mit ez, jövedelmének csökkenése és a drágaság miatt, tőle megtagadni kényszerült. A nő tehát két selyemruháját öt ezüst forintban elzálogositá,­­s egy zon­­gorakölcsönzőtől zongorát vett kölcsön, mellyért az öt pen­gőt egy hónapra azonnal le is fizette. Ezután, mielőtt még férje haza jöne , a zongorát nyolczvan forintért eladó zsib­­árusnak , az óhajtott köpenyt egyéb piperével együtt meg­vette, selyemruháit kiváltotta, és leleményes eszének ugyan­csak örvendett, férjét pedig azzal nyugtatá meg, hogy a pénzt­­ utczán találta. Ámde a hónap eltelt, a zongoraköl­csönző megjelent, és a boldogtalan férj kénytelen volt az el­harácsolt zongoráért százhúsz forintot fizetni, hogy kedves nejének becsületét megmenthesse. Ez intésül szolgálhat a házasulandóknak, hogy hitveseik „szerény“ kivánatait­ min­dig teljesíteni siessenek! — Petőfi minden eddig megjelent versei, mintegy száz egészen ujjal szaporítva, sajtó alatt vannak, előfizetési ár Emich könyvkereskedésében három ezüst forint. — Halljuk, hogy számos kő tisztelője a művé­szetnek ismét hatályosan meg akarja kezdeni a színpad el­árasztását virágokkal, művésznők és művészek tiszteletére, ha már csakugyan zöldség kívántatik arra, hogy valaki iránt tiszteletünket nyilvánítsuk, tehát legalább a mostani szűk időkben úgy kellene azt eszközleni, hogy a lelkesült tiszte­lők a haszon nélkül hervadó virágok helyett inkább petre­zselymet , sárgarépát, káposztát ’sat­ vásárolnának, mert a zöldség most igen drága, ’s ezzel bizonyára nagyobb örömet szereznének az illető művészeknek, már csak azért is, mivel illy megtiszteltetésben lovak és egyéb állatok legalább még nem részesültek, mig ellenben a virágokat és koszorúkat már rég meg is unták! — - ----------­VÉLEMÉNY A TÓT-MAGYAR SZÓTÁR ÜGYÉBEN. A múlt évi Pesti Hírlap decemberi számaiból értésére esett a t. közön­ségnek az, miszerint a magyar tudós társaság maga költségein szándékozik kiadni a Jancsovics úr által munkába vett „tót-ma­gyar“ szótárt. A t. társaság , mint hinni szeretem , jó szándék­tól vezéreltetik ; hiszi, hogy e szótár , hatalmas tényezője le­­end­ő a magyar nyelv tótok­ közti terjesztésének. Ha a t. társa­ság e hitben él, akkor én hazafias kötelességemnek tartom itt kijelenteni, hogy e hite nagyon is csalja; mert kik számára van írva e szótár? azon tót honfiakéra, kik magyar könyveket ol­vasnak , vagy kik a magyar nyelvet megtanulni akarják; más közönsége e szótárnak nem lehet; azonban legyen szabad e kö­zönségről , melly közt növekedtem é s hivataloskodtam is, mint kétségbevonhatlant, megjegyeznem, hogy rá nézve a kérdéses szótár felesleges munka , és világos veszteséggel öszvekapcsolt költség. Világi tót urak közt alig akad vevője e szótárnak , mert ezek , midőn pályájokon föllépnek , már tudják e nyelvet, mel­lyel tót szótár nélkül is szerencsésen megtanultak; tudják azért, mert diplomatikai nyelv, melly nélkül hiába igyekeztek a pályára; az aristocratia pedig, még legtótabb vidékeinken is a magyar nyelvet majdnem kirekesztőleg használja házaiban. A kereske­dők , és kivált a mesteremberek, tudják , hogy szótárak sege­delmével nem tanulják a nyelveket — ámbár ez óhajtható volna; a ki pedig tanulni akar magyarul a szótár segedelmével, meg­találja ezt már megirt szótárainkban. Az egyháziak egyedül azok, kikre számolhat a t. társaság; azonban mi a kath. papságot illeti, annak magyar nyelvbeni oktatásáról igen jól van gondoskodva a kath. tanodákban; e papságnak politikai állása és befolyása is van e hazában , és már ez egy maga is hatalmas ok arra , hogy tudjon magyarul; a lath. papságnak mindenike ex professo tud németül, mert academiai pályáján nem boldogulhatna, és ezek magyar stúdiumaikban haszonnal forgathatják magyar-német szó­tárainkat, mellyek igazán sűrűen forognak papságunk kezein ; ezekre nézve felesleges a magyartót, vagy tótmagyar szótár. Az iskolatanitók leginkább azok, kik vevői lehetnének Jancsovics ur szótárának; azonban méltóztassék a t. társaság tekintetbe venni azt, hogy iskolatanítóink közt is vannak — és pedig szép számmal — kik jól tudnak magyarul, nemcsak beszélni, hanem írni is. Vannak, kik, ha szótár kell, a meglevőt is tudják használni; azon csekély töredékecske pedig, melly németül nem tud, de melly már régóta tanitóskodik, Jancsovics szótárából sem fog tanulni magyarul, ezt nem kell okokkal támogatnom, mert mindnyájan tapasztaljuk; az ifjak pedig midőn tanítói pá­lyára föllépnek , már ellátvák a magyar nyelv tudásával, mert e nyelv tanodáinkban , úgyszólván kizárólag tanítási nyelv. De hogy is számolhat a t. társaság, az iskolatanítókra, midőn e nemzet olly hálátlan nagy munkások iránt, hogy még csak elég kenyeret sem kaphatnak utána ? E szótárnak okvetlenül drágá­nak kell lennie, mert közönsége felette csekély, a kiadási költ­ség pedig roppant nagy, és hiszi a t. társaság, hogy azon fa­lusi tót tanító, ki szegény családjával évrül évre rongyoskodik, éhezik , ínséggel és nyomorral véres veritek közt küzd , kiveti garasát e szótárért, melly nélkül eddig is elkuczorgott már a hálátlan hivatalban? És aztán a szótárból egyedül a nyelvet meg­tanulni nem lehet, ahoz még könyvek is szükségesek; pedig tanítóink közt sokan vannak, kik olly nyomasztó szegénységben élnek , hogy évenkint naptáron kívül más könyvet megszerezni nem képesek ; azonfelül e szótár nem classicus tót nyelven, ha­nem sturismusban van írva, és a magyar t. társaság a hír­lapokból is tudhatja , e nyelv ellen , kivált a luth. egyházban milly nagy resensus támadt, melly körülmény hatalmasan fog dolgozni oda , hogy e szótárt megbuktassa. Ezek szerint véleményem ez ügyben az , hogy Jancsovics úr szótára czélnélküli vállalat, mellyel gyönyörű csalódások fény­­özöne sugárzott körül, az academiának szegény erszényéből né­hány ezer forintot hasztalanul kimarkol, és világos veszteségnek érvényébe kidobja , mit nézetem szerint tennie nem szabad. Az igaz , a magyar tudós társaság a magyar nyelvnek tótok­ közti terjesztése ügyében egyenes után mindeddig még mit sem tett, tennie pedig kell, de a szótár kiadása által, nem ott fogja a dolgot, a­hol kell; nézetem szerint az academia e feladásának legczélszerűbben úgy fog megfelelhetni, ha Melczer Lajos tót­magyar nyelvtanát, melly tót iskoláinkban nagyon szélesen elfo­gadtatott, megvizsgáltatja; falusi tót iskoláink állásához alkal­maztatja, kijavíttatja; jutalmat tűz ki olly magyar olvasókönyvre, miilyen görög és latin nyelven a Gödickeé, mellyhez egy kis magyar-tót szótár is ragasztva leend; e könyveket iskoláinkban superintendentiáink és püspök urak által behozatja, és pedig olly olcsó áron, hogy ezen ár csak kamatját hozza be a ki­adásra belefektetett tőkének, mert e tőkét olly érdemben adta ki, és olly helyre is , mellynek hatásán örvendeni fog e haza és nemzet; e könyveket ingyen osztassa iskolatanitóinknak , és ju­talmakat tegyen ki azon tanítók számára, kik e könyvekből leg­több gyümölcsöt fognak mutathatni a hazai közönség előtt. Szép pálya nyílik itt az acadamiának, szedhet virágokat, szépeket, ér­demkoszorút fűzendő magának azokból. És ez véleményem ezen szótári ügyben, mellyel a tudós társaság komoly megfontolása és bölcs belátásába­nsendeltiszterektet ajánlok. Jeszenszky László, holdmezővásárhelyi eV. pap. (Beküldetett.) AZ EGYESÜLETI HIRDETMÉNYEK lRÁN¥­ a Festi Hírlap 's Pester Zeitung szerkesztőségei lapjaik legújabb számá­ban következőleg nyilatkoznak . „A közszellem fejlődésének ör­vendetes jelenségei a honszerte , de főleg fővárosunk kebelében naponkint alakuló társulatok és egyesületek. Nem kevésbbé ör­vendetes azon törekvés, miszerint ügykezeléseikben a lehető legnagyobb nyilvánosságot keresvén , midőn eljárásaikat a köz­vélemény ellenőrzése alá helyezik, ez után igyekszenek maguk iránt közrészvétet ébreszteni. Tudva van, mennyiben közremun­káltak e czélra nyilvános orgánumaink , a hazai hírlapok. Azon­ban mi az egyesületekre nézve olly kívánatos, olvasóink nagy részében gyakori panaszokat idézett elő. A hivatalos szerkezetű, száraz és körülményes tudósítások sokszor csupán a részvénye­sek kis körét érdeklik , annál többször fordul elő eset, hogy egyedül helyi érdekkel bíró közlemények lapjaink szűk hasábjait általános érdekű tárgyaktól foglalják el. E körülmény kényszerít bennünket, hogy a külföldi lapok példájára hivatkozva, az érin­tett hivatalos szerkezetű egyesületi közleményeket a főlapból ki, a hirdetményi rovatba utasítsuk. Kijelentjük mindazáltal, mikép a hazai egyesületek mozgalmait valamint eddig, úgy ezután is éber figyelemmel kisérjük,­­s hogy ezt tehessük, minden, az egyesületi életbe vágó mozgalmakról örömest fogadunk el ada­tokat és olly ismertetéseket, mellyek olvasóinkra nézve általános érdekkel birnak. Csupán a hivatalos szerkezetű közleményeket kérjük ezentúl nem szerkesztői, hanem kiadói hivatalunkba uta­­sittatni, melly lapjaink hirdetményi rovatát kezeli,­­s hol a be­iktatási dijra nézve is méltányos egyezkedésre léphetni. Kijelent­jük végre, miszerint a kiadó késznek nyilatkozott, tisztán jóté­kony czélú intézetek és egyesületek közleményeit ezentúl is díja nélkül venni fel a hirdetményi rovatba.“ A felnevezett lapszerkesztőségek ezen nyilatkozatát a Budapesti Híradó is magáévá teszi. A PEST-VÁCZI VASUT­VONALON f. évi január 18án uta­zott 430 személy; 19én 415 sz.; 20án 336 sz.; 21én 375 sz.; 22én 263 sz.; 26án 240 sz.; 24én 392 sz.; öszvesen tehát 18ától 24keig bezárólag utazott 2451 személy. KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A külügyministeriumban jan. 13. és 14én hosszas cabineti tanácsok tartattak, mellyekben vala­mennyi ministerek jelen valának. Az izlandi tudósítások bor­zasztók. Kivált az ország déli részében.p. o.Cork grófságban naponkint egész családok halnak el éhen és az inségszülte be­tegségekben; a meghatálozottak koporsók nélkül hányatnak nagy sírgödrökbe. E mellett a kenyér ára folyvást növekszik. London, jan. 13. Jól értesült körökben azt beszélik, hogy a ministérium nem sokára a parlamenti gyűlés meg­nyitása után a parlamentnek indítványt leead, hogy az ide­gen gabonát még terhelő ideiglenes vám — melly a búza quarterjénél 4 shillinget, a többi gabonanemeknél pedig aránylagos öszveget tesz — végkép eltöröltessék ’s egy­szersmind a hajózási törvény is — melly szerint a bevi­tel csak angol hajókon történhetik — felfüggesztessék. Túlzás lenne ugyan feltenni, hogy sir Robert Peel tavai az idei szűk időt, melly most egész Európát sújtja, előrelátta, azonban lehetőségét mégis számba vette,és e sze­rint kereskedési reformjai által kétszeresen szerencsés fogást tett. Bármilly nagy haragot és szemrehányásokat szült tavai a gabonatörvények eltörlése, a legkonokabb protectionisták sem merik már állítni, hogy a jelen drága időben magukat fentarthatnák. Elsodorta volna őket az ár, de nem a­nélkül, hogy az ország legdrágább érdekeiben súlyosan megrendít­­tetett volna, holott most ideje volt, idegen élelmi­szerekkel magát ellátni. Peel politikájának e hasznos eredményei olly szembeszökők, hogy alkalmasint számosan visszatérendnek zászlója alá azok közöl, kik eszméinek nagyságától és az erőtől, mellyel azokat keresztülvitte, megijjedőnek vala. Sir Robert olly állásba tette ugyan magát, mintha semmiféle pártnak feje nem volna (a barátaihoz intézett körlevelet, hogy az országgyűlés első napjaiban a gyűlésben jelen le­gyenek , Peel titoknoka az ő tudta nélkül küldötte szét), azonban meglehet, annál közelebb áll a hozzá illő helyhez, a kormány éléhez. Az általános parlamentválasztásig hátra­levő néhány hónap még egynémelly dolgot fog tisztába és rendbe hozni; mindamellett kétséget szenved, megjavuland­­nak-e a whigvezér kilátásai, és nem fog-e inkább öregbedni az oszág kívánsága a nagy vetélytárs erősebb kormánya iránt. Jan. 12én reggel a parlament utoljára halasztatott el pro formáján, lükéig, melly napon a gyűlés megnyitandó volt. Olozaga spanyol exminister és megválasztott corteskö­­veinek elfogatása ellen az angol sajtó keményen kikelt. A Times e mellett alkalmat vesz magának, a spanyol kor­mányt kíméletlenül megdorgálni, mondván róla, hogy a franczia udvarra támaszkodva, egyenesen visszaesésnek en­gedi át magát, mit az absolutista Viluma senatusi elnökké kineveztetése is bizonyít. A Times egyébiránt olly véleményben van, hogy Olozaga elfogatását nem Isturiz, hanem a királyné férje rendelte. FRANCZIAORSZÁG. A pak­kamara válaszfelirati bizott­sága szombatig, jan­­iuáig, még folyvást a miniszerek ki­hallgatásával foglalkozott, és az elkészített feliratot hétfőn vagy kedden fogta közülésben előterjeszteni. Tehát az Alig. hg jövendölése, hogy a pak­kamara válaszfelirati vitái az an­gol parlamenti gyűlés megnyitását megelőzvén arra és áta­­lában az angol közvéleményre jótékonyan fognak hatni, füstbe szállott. Sőt, ha igaz, mit a whig ministerium ellen­sége, a Standard mond, hogy Palmerston lord a parlament színe előtt bebizonyítni szándékozik, mikép Lajos Filep sze­mélyes magaviselete Anglia és Francziaország egyetértését feltetlenné tette, úgy igen nagy fontosságú parlamentáris ese­ményekről várhatunk tudósításokat. — Beütésben, Leuclos­­treben, ’s több helyeken jan. elején nagy csendzavarások

Next