Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-09-16 / 662. szám

100­ ­­1 terjesztessék, mikép a várakozásunkat kielégítő aratásunk következtében az okok, mellyeknél fogva a katonaságot e megyébe rendeltetni kértük, megszűnvén, azt jövendőre is nélkülözhetjük. — Utóbb felvétettek a nagy magy. kir. hely­tartó-tanács kegy. intézményei. Az egyikben jelentéstétel hagyatik meg , vájjon a községek számadásai a törvény ér­telmében vizsgáltatnak-e? — A szolgabirák újabban utasi­tottak az illy jelentések minél előbbi beadására. A másikban felvilágosítás kívántatik arról, vájjon az adózók vonattak-e a kebelbeli koldusok és nyomorékok ellátásául megajánlott tiz­ezer pftnyi sommához hozzájárulásra, és hogy ezen se­gedelemből részesittettek-e a szegényebb nemesek ? — Vá­­laszoltatni fog, hogy a tehetős­ nemnemesek , úgymint ke­­­reskedők, kalmárok és mesteremberek közöl többen az em­lített czim alatt illetményükön felül is egész készséggel fizet­tek ; hogy a gazdák , úrbéri és szabadlelki zsellérek minden különbség nélkül részesü­lettek a segedelemben; a szegé­­­nyebb nemesek pedig csak a segedelemhezi kötelező hozzá­járulástól mentettek fel.­­ A harmadik intézmény legfelsőbb rendeletnél fogva a pénzhamisítók felöli bíráskodásra vonat­kozik ; ez minden hozzászólás nélkül elfogadtatott. A ne­gyedik kegyű­intézményben figyelmeztetik a megye a sáskák országunkba érkezésére , és ha e megyébe is behatnának, a kellő rendelések megtételére. Mentsen a mindenható ez ostortól! Hogy azonban készületlenül ne találtassunk, fel­olvastattak az 1748dik évben kibocsátott, és több más ezt tárgyszó rendeletek, e felől pedig határoztatott, hogy egy merényi zsák sáskáért 20 kr. p. p. fog fizettetni nemne­mesnek a honi, nemesnek pedig a nemesi pénztárból. — Másnap szőnyegre kerültek a levelezések. B. Vay Miklós ő excllja értesíti a megyét, hogy fenséges cs. kir. főherczeg István Magyarország királyi helytartója teendő körútjában October 8kán határunkra lépni kegyeskedendik. A már kine­vezett üdvözlő választmányon kívül, még kettő neveztetett, mellyek­ egyike első alispán elnöklete alatt a magas ven­déget Árvamegye határán fogadandja; — a másik­é pedig Stureczre másod-alispán vezérlete alatt elkisérendi ő fen­ségét. A kivilágításra szükséges költségek a nemesi pénz­tárból kirendeltettek. — Hunyadmegye és Marosszék le­velei Erdélynek Magyarországgali egyesülése iránt, az or­szággyűlési utasítások készítésével foglalkozandó választ­mányhoz utasíttattak azon kijelentéssel , hogy a részek iránti hozott törvény foganatosításának erélyes sürgetését a megye elmellőzhetlennek tartja. Ugyanazon választmányra bízatott Gömörmegye levele, a gabonának országbéli kivitelét az abbéli pályinka- és serfőzésnek megtiltását ’sat. tárgyazó. — Gr. Apponyi György fökanczellár­i exclljának, ki ínséges­­­kedőink fölsegélésére legközelebb 500 pftot megküldött, kö­szönő felírás határoztatott; a megküldött pénz pedig első a­­laj/au IuJUmIiijtViu »* uiugtdliuh uiu j/jA 111 flri Jl Sluliia »ond­olf p_ tett, az e tárgyban kinevezett választmánynak kötelességéül tétetvén, hogy a felállítandó magtár tervét legközelebbi köz­gyűlésre adja be. A Főispán ő mltga értesítő a rrket, hogy October elején körükbe jövend és felszólítja, hogy addig az országgyűlési utasítások kidolgozásával megbízott választ­mány erélylyel foglalatoskodjék, a tisztépítészék határidejé­nek kitűzését minél előbb ígérvén, mit a rrk örömmel fogad­ván, a választmány üléseit mindjárt a törvényszék befeje­zése utáni időre, vagyis f. hó­szkére határozók és az elnöklő alispánt megbizák, hogy a mint ő mltga a tisztujítási határ­időt kitűzi, ő azt azonnal, nemkülönben az országgyűlésre meghívó-levelet is , ha October 5-ére most már kitűzött köz­gyűlés előtt ide érkeznék , elnökileg köröztesse. — Mindez legkisebb ingerültség és a legpéldásabb egyetértéssel történt meg. Az itt szállásozó katonaság nélkülözhetése vagy nem nélkülözhetése iránti kiáltásait a köznemességnek elnöklő al­ispán kevés szóval lecsendesité. De a mint némelly magán­­érdekű fontosabb tárgyak fordultak meg, a zajongó indula­toskodás, habár a többi vitatkozásra ki nem terjeszkedve, mindjárt mutatkozott. Ilyeket említeni elég. Chez nous com­­me par tout. U. i. Az aratás nálunk igen lassan halad előre; még az őszit sem takarítottuk be, a gyakori esőzések igen hátrál­tatják a munkát’s hegyeink ormait ma fris hó fedi. Mi a bur­gonyát illeti, az itt is rothad; de ezen baj közhiedelem sze­rint nem annyira kiterjedt ’s nem is aggasztja annyira népün­ket, mint tavai, melly alig lesz most olly könnyelmű, mi­szerint a burgonyának nagy részét olcsó áron adja el csupán félelemből, hogy el ne romoljék , mikép 1846ban tett. Már a szomorú tapasztalás megtanította őt, hogy a rothadás nem általános, ’s hogy a burgonya gondos válogatás mellett egész újig épen fentartathatik. BUDAPESTI HIRHARANG. Mindent oda adnánk, mit bírunk, azon szerencséért, hogy most élünk,’s nem egy század előtt, és még azt is oda adnók, a mit nem bírunk, ha nem most élnénk, hanem majd csak század múlva , mert a milly roppant haladást ten a világ száz év óta , annyival roppan­tabbat fog tenni száz év múlva. Hajdan a világtörténetet és bölcsészetet fejjel tantják , most Lola Montez és Elster Fáni könnyedén tánczolják e két nehéz tudományt; hajdan a leg­derekabb ember is örvendő, ha csak jóféle posztót viselhe­tett , most a leghaszontalanabb golyhó is Napóleonból szabat magának nadrágot és O’Connellből Irakot, kik e szerint már hazai gyárainkban is halhatlanok, hajdan csak nagy embe­reket csodált a világ , most ezekre nem szorul, hanem pénz­ért bámulja a nagy látcsövet, még nagyobb hordót és leg­nagyobb ökröt. Legnagyobb haladást azonban mindenesetre a zene teny­elannyira, hogy ezen roppant haladásnak leg­egyszerűbb leírása is majdnem a legnagyobb vakmerőségek közé tartozik. Hallottunk már zongorán nyáréji álmot, vasár­napi mulatságot a havas északi hegyeken, hogy szinte dider­get az ember tőle ; első szerelmi vallomást, hogy még siket szép szomszédnénk is megérté, midőn lábára hágtunk ; hal­lottuk hegedűn az óriási világfájdalmat, ’s hogy klarinéton a fűnek szende növését, trombitán a szűz első szerelmi mo­solyát és huszonnégy dobon a tavaszi szellő jégolvasztó ha­talmát hallottuk, az mind olly csekélység, hogy említést is alig érdemel ahoz képest, mit legközelebb hallottunk. Meg­kísértjük a hallatlan csodának gyönge, rövid és tökéletlen leírását. A budai Horváth-kert vala színhelye ezen megren­dítő elemtusának , melly zenével adatott elő, illy czim alatt: „A gratzi várhegy ostroma, vagy 1809. év vészes napjai.“ Először is a roppant szerénységet kell magasztalnunk, melly illy hosszú czimmel magyarázá a történendőt, holott a zene olly világosan kifejező mind­ezt, h­ogy egyetlen magyarázó szóra sem volt szükség. A kezdet ugyanis csöndes volt és emelkedett lassan kint, épen mint bármelly várhegy , igen, de utóbb a harsonya sajátszerű riadása, párosulva a kis dob kedélyes pörgésével olly világosan jellemzetes volt, hogy a siker is megtudható, mikép itt csak a gratzi várhegy foroghat szőnyegen,­­s hogy nem nászü­nnep , hanem ostrom készül, azt a fogót aggályos hangjai minden kétségen túlemelék; a második czim pedig ezen elsőből önkint világosan követke­zett , ’s azért szinte elmaradhatott volna. Ezen rövid beve­zetést az első szakasz követi: „esti szürkület, hét óra, esti imádság, hírnök érkezése, hozott üzenetének elterjesztése.“ Ennél világosabbat képzelni sem lehet. A zene lankadtan hangzott, mintha a napi munka után izzadt homlokát törlené,­­’s közben közben a fagótok egyet dörmögtek, mi azt jelenté, hogy az asszonyok igy morogtak otthon : mégsem jön a munkáról az apjok! azaz, hogy már hét óra, világos! A zene szórakozott, értelem nélkül egyes hangokat adnak a hangszerek, mellyek egész dallammá összeolvadni nem tud­nak ; ez az esti imádságot jelenti, melly igy szokott a több­ség üres kebléből, csak szokásnak hódolva, kifakadni. Most lassú lódobogás hallik, mellyet néhány tigrisszáju öreg trom­bita olly élethiven utánzott, hogy némelly jobbszemü hall­gatók még a fényes patkókat is látták, minek igazságáért azonban kezeskedni nem merünk; mivel pedig ezen dobo­gás lassú volt, tehát csak postalótól, vagy gyors hirnök lovától származhatott. Ezután a hangszerek összevissza cso­dálatos pontossággal játszottak, mert világosan kitünteték, hogy a gyors hirnök lováról leszálloit, ’s az udvaron végig ment a parancsnokhoz, ott tarsolyát csattanva fölnyitá, (épen úgy, mint szomszédunk burnótszelenczéjét), és az irományt átadá, egy alapos zeneismerő azt is kiérte a zenéből vilá­gosan , hogy a hirnök igen poros volt; meglehet, hogy mi pillanatnyi szórakozottság miatt nem vettük észre ezen érde­kes részletet. Az oboa nyílt hangja elmondd az üzenet tartal­mát, mit természetesen csak a parancsnokhoz közelálló szabális tisztek értettek meg, de meghallotta egy öreg asz­­szony is, a leghosszabb fogót, és ez azonnal elterjeszté az üzenetet,’s fél perez múlva már az egész hangászkar csak er­­röl bonvó«. a második szakasz tárgyai, „az asperni csata diadalünnepe, katonai ’s polgári díszmenet.“ Itt a hangszerző feladata igen könnyű volt, mert miután a hallgatóság az előzményekből tudta, hol van, csak katonai tempó kellett a zenében, ’s a győzelmi hit jellemzésére mindenféle ellenkező hangok és nagyitó riadások, mi által egyszersmind a hírla­pok hadi hírei híven utánoztalak. 3dik szakasz: „tanácsko­zása és esküvése a gratzi polgároknak , az ausztriai gyalog­os lovas katonaság eltakarodása.“ Egy tisztes klarinét fölszó­lalván, mint polgármester, nyomban utána nyilatkozik egy öblös trombita, bizonyosan a szószóló, mire a sok oboa, p’ccola ’sat. mind helybenhagyólag és egyhangúlag szól, je­léül , hogy békés polgárok tanácskoznak Gratzban, erre egy ünnepélyes általános riadás, mi nem jelenthet eskünél egye­bet. Ezután a dobok igen aggályosan kezdnek működni, és az egész zene a gyalog­os lovas katonasággal halad, mi azon gyanút ébreszti a hallgatóban, hogy a francziák már közelít­nek , a­mi csakugyan teljesül is, mert a 4-dik szakaszban : „az ellenség váratik , a francziák megérkeznek.“ Ezen sza­kasz is igen világos volt, eleinte valamennyi hangszer kor­látlanul zajlott, és még a kis piccola is kihívólag kiáltó, hogy ki a legény a csárdában, mi azt jelenté, hogy a francziák még meglehetősen távol vannak; lassankint azonban a riadó zene tetemesen megszelídült, ’s egymásután elhallgattak a hangszerek, eleinte természetesen a legkiáltóbbak némultak el, ’s a komor tárogatók és tapasztalt öreg fagótok legutol­jára maradtak; végre ezeknek szava is gyöngén kezde rez­­geni, ’s ki ne értette volna ebből világosan, hogy a fran­cziák immár valósággal megérkeztek? Már magunk is furcsa szívdobogást éreztünk, ’s lábainkba olly szerény érzelem szállott, mintha azt hinnék, hogy jelenlétünkre itt épen nincs szükség, ’s már körültekintettünk,hogy — a hírlapok tudósítási modora szerint — merre lehetne „ügyesen kiszámí­tott visszavonulási mozgalmat diadalmasan kieszközlenünk ,“ midőn szerencsére észrevettük, hogy nem Gratzban vagyunk, hanem a budai Horváth-kertben. Erre még nyolcz szakasz következett, miknek leírásával nem akarjuk a t. olvasó fi­gyelmét fárasztani, és csak azt jegyezzük még meg, hogy az egyik szakaszban „Gratz város ünnepélyes kivilágítását“ lát­tuk, vagyis inkább hallottuk zene által előadatni! !! Mi­vel azonban még erre sem ugrott ki bőréből az öreg Gellért­hegy , sőt a Duna sem fordult visszafelé a nagy elragadta­tásnak miatta, tehát mi is eltűrhetjük békével e világcsodát, ámbár még most is kápráznak szemeink a fényes kivilágítás hallásától! Egyébiránt a zene, mint zene, igen jó, és szerzőjének valóban becsületére válik, kinek már különben is sok zene­élvezetet köszönhet a fővárosi közönség, de az istenért, ugyan hová fog végre vezetni ezen bohóskodás a zeneművek elezimezésében ? Bizony megérjük még, hogy Shakespeare szomorújátékait is zenekarra fogják lefordítani,és Lear király vagy húsz nagy dob hangjával fogja átkait ki­­mennydörgeni! És milly érdekes lesz, ha majd két karcsú fiatal klarinét Romeo és Julia szerelmi fohászait fogja nyög­­décselni, réz tányérok és egy pár olvadozó dob kíséretében! Hát még ha majd egy görbe postasíp Hamlet híres magánbe­szédét fogja eltrombitálni! Mind­ez igen szép lehet ugyan , de alkalmasint senkinek nem fog tetszeni, ki a zenét való­­dilag érti és szereli. — © MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Közgyűlés aug. 26-án 1847. Elnök gr. Károlyi György ö­nltga üdvözölvén a közgyű­lésen számosan megjelent közönséget, felolvastatott a nmlgy m. kir. helyt.tanács k. leirata, mellyben az egyesület tudósíttatik, hogy a len- és kenderipar érdekében az egyesület részéről álla­­dalmi költségen külföldre utazandó egyének csak a jövő 1­­48iki esztendőben küldethetnek ki, ’s az azoknak adandó utasítás pót­lólag a legfelsőbb helyről időközben le fog érkezni, melly ke­gyes leirat a korm. választmánynak kiadatott avégett, hogy annak tartalmáról az illető egyéneket értesítse. — Olvastatott 2) a korm. választmány f. évi augustus 22-én tartott ülésének jegyzőkönyve, mellynek első pontjában a megürült előadói állo­másra a három folyamodó, név szerint: Sztrinkay György, Reök István és Kapitány Sándor urak közöl az e hivatalra szükséges tu­lajdonok tekintetéből, mint egyedül alkalmas csak a legutóbbi ajánltatik. Ezen ajánlatában az alapszabályok értelmében járván el a korm. választmány, az annak nyomán teendő választás tett indítvány következtében felfüggesztetett azon okból, minthogy azon módosított választási rendszert, mellyet a múlt júniusi köz­gyűlés végzése nyomán életbe léptetni szándékozik, az egye­sületi tisztviselők választására is alkalmazni határozó. — ’S hogy ez mielőbb meg is történhessék, miután az ez érdemben megbí­zott küldöttség a jelen közgyűlésre javaslatot nem terjesztett elő, melly a kitűzött választás alapjául szolgálhatott volna , — a köz­gyűlés színén ’s a jelenlevők köréből három ide vonatkozó indít­vány létetett, mellyek közöl az , melly a felhozott indítványok szélszőségeit leginkább közvetité ’s a szétágazó véleményeket leginkább egyeztetni látszott, bocsáttatott szavazás alá, minek következtében 31 szavazattal 14 ellenében, tehát a megelőző közgyűlés végzésében kikötött kétharmadrész­ű többséggel elfo­gadtatott, hogy a jövő választásokat illetőleg: a) előforduló vá­lasztások alkalmával minden rendes tag egyenlő szavazati joggal bír. —b) egyesületi tagok választása az egész éven keresztül csak két előre meghatározott és kihirdetett közgyűlésen történhetik.— c) Egyeseknek megválaszthatása a korm. választmány ajánlatához kötve nincsen. — d) Illy közgyűléseken az egyesületi tagok csak személyesen gyakorolhatják választási jogaikat. — d) Megválasz­tandó egyesületi tisztviselőkre nézve a korm. választmány véle­ményt ad, ’s annak meghallgatása után a közgyűlés a tisztviselőt titkos szavazat útján, czédulák vagy golyóvetés által a folya­modók közöl szabadon választja. — f) Mind a tisztviselők válasz­tásánál, mind a korm. választmány szabályszerű megújításánál, a távollevő tagok szabadon gyakorolhatják választási jogaikat olly módon, hogy azokat hiteles megbízó levelek által valamelly meg­jelenendő rendes tagra ruházzák át. — g) Illy megbízatást vagyis képviseletet egy egy rendes tag csak 9 jelen nem levő tag részé­ről vállalhat el. — Fentartván egyébiránt magának a közgyűlés a teendő választásoknak részletes­ szabályozását, a közgyűlés folytatása másnapra halasztatott. (Folyt. köv.) ISMÉT SZENT GELLÉRT HEGYE. Midőn Döbrentei Gábor úrhoz intézett levelem néhány hét előtt a hírlapokban megjelent, mondák jóakaróim és barátim: no jól összeszedd magad, mert megvagdalnak most! De én ettől legkevésbbé sem rettegtem, azért lépvén föl nyílt homlokkal, hogy, ha találkozik ellenem, ki becsületes fegyverekkel jelenik meg a küzdtéren, azonnal rám ismerjen. Csak arra voltam kiváncsi, melly oldalról kezdik meg a támadást. Talán tagadni fogják állításom valóságát? talán kérni fognak bővebb adatokat annak bebizonyítására , hogy szent Gellért hegyét a keresz­tény magyarok mindenkor igy nevezték? avagy talán a do­log érdemét mellőzve, annak formájában fognak a gáncsra okot keresni ? vagy épen hallgatandóak, midőn a történetek, midőn az igazság és méltányosság harczolnak ellenök, ’s a nemakaráson, hogy ne mondjam türelmetlenségen kívül, semmi egyéb mellettük? ... így töprenkedém magamban, ’s vártam a válaszra. Azóta már több hét múlt el, és nem találkozott egyén, ki megmutatta volna az ország színe előtt, hogy sz. kir. Buda városának tanácsa jól cselekedett akkor, a midőn egy régi, díszes, tiszteletteljes, ’s nemcsak a ma­gyar kath. egyház, hanem a kereszténység és polgárosodás tekintetéből az egész magyar nemzetre nézve emlékezetes ’s tökéletesen magyar hangzatu elnevezést, mellyet a százados szokás megerősített ’s a vallás megszentesített, a tudósok egyaránt használtak, ’s a nép magáévá tett, egy más , ke­­vésbbé ismert, ’s kevésbbé emlékezetessel, minden igaz ok nélkül fölcserélt. Nem találkozott egyén, ki engem, ha hi­báztam akkor, a midőn mondottam, hogy ezen névváltozta­tás igen szerencsétlenül sikerült; mert helytelen, mert szük­ségtelen ’s mert vallásos érzelmeket sértő, útbaigazított vol­na tévedésemért. Nem találkozott egyén, ki megmagyarázta volna, miért történt ’s mikint történhetett, hogy a Tündér­hegy alatti sziklából lett Vajdabércz, ’s szent Gellért hegyé­ből Kelembércz, ha csak nem azért, — mit én, ha mégis úgy volna, igen fájlalnék, — hogy az egyik protestáns tanár, ’s a másik kath. püspök volt! — Pedig úgy hiszem, levelemet ő nagysága Döbrentei Gábor kir. tanácsos uron kívül még mások is olvasták, legalább olvashatták; azok t.i., kiknek a névváltoztatásba befolyásuk volt, ’s érthették is, ha akarták. De ők, az illetők, jobbnak tárták a hallgatást. "S ez minden­esetre becsületökre válik, mert eképen megmutatták, hogy nem szándékoznak ollyan ügyet védeni, mellyet sem az igaz­ság , sem a méltányosság szempontjából védeni nem lehet. Ámbár megvallom , igen óhajtottam volna még némi kis fel­világosítást szerezni magamnak a jegyzőkönyv 31 d. pontjára nézve, különösen aziránt, miért nem létetett ki a sokszor érdeklett jegyzőkönyv 31 d. pontjában a német Blocksberg mellett az eddigi magyar nevezet is, holott a 16 d. pont alatti Virányosról megjegyeztetik, hogy az eddig németül

Next