Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-09-16 / 662. szám
100 1 terjesztessék, mikép a várakozásunkat kielégítő aratásunk következtében az okok, mellyeknél fogva a katonaságot e megyébe rendeltetni kértük, megszűnvén, azt jövendőre is nélkülözhetjük. — Utóbb felvétettek a nagy magy. kir. helytartó-tanács kegy. intézményei. Az egyikben jelentéstétel hagyatik meg , vájjon a községek számadásai a törvény értelmében vizsgáltatnak-e? — A szolgabirák újabban utasitottak az illy jelentések minél előbbi beadására. A másikban felvilágosítás kívántatik arról, vájjon az adózók vonattak-e a kebelbeli koldusok és nyomorékok ellátásául megajánlott tizezer pftnyi sommához hozzájárulásra, és hogy ezen segedelemből részesittettek-e a szegényebb nemesek ? — Válaszoltatni fog, hogy a tehetős nemnemesek , úgymint kereskedők, kalmárok és mesteremberek közöl többen az említett czim alatt illetményükön felül is egész készséggel fizettek ; hogy a gazdák , úrbéri és szabadlelki zsellérek minden különbség nélkül részesülettek a segedelemben; a szegényebb nemesek pedig csak a segedelemhezi kötelező hozzájárulástól mentettek fel. A harmadik intézmény legfelsőbb rendeletnél fogva a pénzhamisítók felöli bíráskodásra vonatkozik ; ez minden hozzászólás nélkül elfogadtatott. A negyedik kegyűintézményben figyelmeztetik a megye a sáskák országunkba érkezésére , és ha e megyébe is behatnának, a kellő rendelések megtételére. Mentsen a mindenható ez ostortól! Hogy azonban készületlenül ne találtassunk, felolvastattak az 1748dik évben kibocsátott, és több más ezt tárgyszó rendeletek, e felől pedig határoztatott, hogy egy merényi zsák sáskáért 20 kr. p. p. fog fizettetni nemnemesnek a honi, nemesnek pedig a nemesi pénztárból. — Másnap szőnyegre kerültek a levelezések. B. Vay Miklós ő excllja értesíti a megyét, hogy fenséges cs. kir. főherczeg István Magyarország királyi helytartója teendő körútjában October 8kán határunkra lépni kegyeskedendik. A már kinevezett üdvözlő választmányon kívül, még kettő neveztetett, mellyek egyike első alispán elnöklete alatt a magas vendéget Árvamegye határán fogadandja; — a másiké pedig Stureczre másod-alispán vezérlete alatt elkisérendi ő fenségét. A kivilágításra szükséges költségek a nemesi pénztárból kirendeltettek. — Hunyadmegye és Marosszék levelei Erdélynek Magyarországgali egyesülése iránt, az országgyűlési utasítások készítésével foglalkozandó választmányhoz utasíttattak azon kijelentéssel , hogy a részek iránti hozott törvény foganatosításának erélyes sürgetését a megye elmellőzhetlennek tartja. Ugyanazon választmányra bízatott Gömörmegye levele, a gabonának országbéli kivitelét az abbéli pályinka- és serfőzésnek megtiltását ’sat. tárgyazó. — Gr. Apponyi György fökanczellári exclljának, ki ínségeskedőink fölsegélésére legközelebb 500 pftot megküldött, köszönő felírás határoztatott; a megküldött pénz pedig első alaj/au IuJUmIiijtViu »* uiugtdliuh uiu j/jA 111 flri Jl Sluliia »ondolf p_ tett, az e tárgyban kinevezett választmánynak kötelességéül tétetvén, hogy a felállítandó magtár tervét legközelebbi közgyűlésre adja be. A Főispán ő mltga értesítő a rrket, hogy October elején körükbe jövend és felszólítja, hogy addig az országgyűlési utasítások kidolgozásával megbízott választmány erélylyel foglalatoskodjék, a tisztépítészék határidejének kitűzését minél előbb ígérvén, mit a rrk örömmel fogadván, a választmány üléseit mindjárt a törvényszék befejezése utáni időre, vagyis f. hószkére határozók és az elnöklő alispánt megbizák, hogy a mint ő mltga a tisztujítási határidőt kitűzi, ő azt azonnal, nemkülönben az országgyűlésre meghívó-levelet is , ha October 5-ére most már kitűzött közgyűlés előtt ide érkeznék , elnökileg köröztesse. — Mindez legkisebb ingerültség és a legpéldásabb egyetértéssel történt meg. Az itt szállásozó katonaság nélkülözhetése vagy nem nélkülözhetése iránti kiáltásait a köznemességnek elnöklő alispán kevés szóval lecsendesité. De a mint némelly magánérdekű fontosabb tárgyak fordultak meg, a zajongó indulatoskodás, habár a többi vitatkozásra ki nem terjeszkedve, mindjárt mutatkozott. Ilyeket említeni elég. Chez nous comme par tout. U. i. Az aratás nálunk igen lassan halad előre; még az őszit sem takarítottuk be, a gyakori esőzések igen hátráltatják a munkát’s hegyeink ormait ma fris hó fedi. Mi a burgonyát illeti, az itt is rothad; de ezen baj közhiedelem szerint nem annyira kiterjedt ’s nem is aggasztja annyira népünket, mint tavai, melly alig lesz most olly könnyelmű, miszerint a burgonyának nagy részét olcsó áron adja el csupán félelemből, hogy el ne romoljék , mikép 1846ban tett. Már a szomorú tapasztalás megtanította őt, hogy a rothadás nem általános, ’s hogy a burgonya gondos válogatás mellett egész újig épen fentartathatik. BUDAPESTI HIRHARANG. Mindent oda adnánk, mit bírunk, azon szerencséért, hogy most élünk,’s nem egy század előtt, és még azt is oda adnók, a mit nem bírunk, ha nem most élnénk, hanem majd csak század múlva , mert a milly roppant haladást ten a világ száz év óta , annyival roppantabbat fog tenni száz év múlva. Hajdan a világtörténetet és bölcsészetet fejjel tantják , most Lola Montez és Elster Fáni könnyedén tánczolják e két nehéz tudományt; hajdan a legderekabb ember is örvendő, ha csak jóféle posztót viselhetett , most a leghaszontalanabb golyhó is Napóleonból szabat magának nadrágot és O’Connellből Irakot, kik e szerint már hazai gyárainkban is halhatlanok, hajdan csak nagy embereket csodált a világ , most ezekre nem szorul, hanem pénzért bámulja a nagy látcsövet, még nagyobb hordót és legnagyobb ökröt. Legnagyobb haladást azonban mindenesetre a zene tenyelannyira, hogy ezen roppant haladásnak legegyszerűbb leírása is majdnem a legnagyobb vakmerőségek közé tartozik. Hallottunk már zongorán nyáréji álmot, vasárnapi mulatságot a havas északi hegyeken, hogy szinte diderget az ember tőle ; első szerelmi vallomást, hogy még siket szép szomszédnénk is megérté, midőn lábára hágtunk ; hallottuk hegedűn az óriási világfájdalmat, ’s hogy klarinéton a fűnek szende növését, trombitán a szűz első szerelmi mosolyát és huszonnégy dobon a tavaszi szellő jégolvasztó hatalmát hallottuk, az mind olly csekélység, hogy említést is alig érdemel ahoz képest, mit legközelebb hallottunk. Megkísértjük a hallatlan csodának gyönge, rövid és tökéletlen leírását. A budai Horváth-kert vala színhelye ezen megrendítő elemtusának , melly zenével adatott elő, illy czim alatt: „A gratzi várhegy ostroma, vagy 1809. év vészes napjai.“ Először is a roppant szerénységet kell magasztalnunk, melly illy hosszú czimmel magyarázá a történendőt, holott a zene olly világosan kifejező mindezt, hogy egyetlen magyarázó szóra sem volt szükség. A kezdet ugyanis csöndes volt és emelkedett lassan kint, épen mint bármelly várhegy , igen, de utóbb a harsonya sajátszerű riadása, párosulva a kis dob kedélyes pörgésével olly világosan jellemzetes volt, hogy a siker is megtudható, mikép itt csak a gratzi várhegy foroghat szőnyegen,s hogy nem nászünnep , hanem ostrom készül, azt a fogót aggályos hangjai minden kétségen túlemelék; a második czim pedig ezen elsőből önkint világosan következett , ’s azért szinte elmaradhatott volna. Ezen rövid bevezetést az első szakasz követi: „esti szürkület, hét óra, esti imádság, hírnök érkezése, hozott üzenetének elterjesztése.“ Ennél világosabbat képzelni sem lehet. A zene lankadtan hangzott, mintha a napi munka után izzadt homlokát törlené,’s közben közben a fagótok egyet dörmögtek, mi azt jelenté, hogy az asszonyok igy morogtak otthon : mégsem jön a munkáról az apjok! azaz, hogy már hét óra, világos! A zene szórakozott, értelem nélkül egyes hangokat adnak a hangszerek, mellyek egész dallammá összeolvadni nem tudnak ; ez az esti imádságot jelenti, melly igy szokott a többség üres kebléből, csak szokásnak hódolva, kifakadni. Most lassú lódobogás hallik, mellyet néhány tigrisszáju öreg trombita olly élethiven utánzott, hogy némelly jobbszemü hallgatók még a fényes patkókat is látták, minek igazságáért azonban kezeskedni nem merünk; mivel pedig ezen dobogás lassú volt, tehát csak postalótól, vagy gyors hirnök lovától származhatott. Ezután a hangszerek összevissza csodálatos pontossággal játszottak, mert világosan kitünteték, hogy a gyors hirnök lováról leszálloit, ’s az udvaron végig ment a parancsnokhoz, ott tarsolyát csattanva fölnyitá, (épen úgy, mint szomszédunk burnótszelenczéjét), és az irományt átadá, egy alapos zeneismerő azt is kiérte a zenéből világosan , hogy a hirnök igen poros volt; meglehet, hogy mi pillanatnyi szórakozottság miatt nem vettük észre ezen érdekes részletet. Az oboa nyílt hangja elmondd az üzenet tartalmát, mit természetesen csak a parancsnokhoz közelálló szabális tisztek értettek meg, de meghallotta egy öreg aszszony is, a leghosszabb fogót, és ez azonnal elterjeszté az üzenetet,’s fél perez múlva már az egész hangászkar csak erröl bonvó«. a második szakasz tárgyai, „az asperni csata diadalünnepe, katonai ’s polgári díszmenet.“ Itt a hangszerző feladata igen könnyű volt, mert miután a hallgatóság az előzményekből tudta, hol van, csak katonai tempó kellett a zenében, ’s a győzelmi hit jellemzésére mindenféle ellenkező hangok és nagyitó riadások, mi által egyszersmind a hírlapok hadi hírei híven utánoztalak. 3dik szakasz: „tanácskozása és esküvése a gratzi polgároknak , az ausztriai gyalogos lovas katonaság eltakarodása.“ Egy tisztes klarinét fölszólalván, mint polgármester, nyomban utána nyilatkozik egy öblös trombita, bizonyosan a szószóló, mire a sok oboa, p’ccola ’sat. mind helybenhagyólag és egyhangúlag szól, jeléül , hogy békés polgárok tanácskoznak Gratzban, erre egy ünnepélyes általános riadás, mi nem jelenthet eskünél egyebet. Ezután a dobok igen aggályosan kezdnek működni, és az egész zene a gyalogos lovas katonasággal halad, mi azon gyanút ébreszti a hallgatóban, hogy a francziák már közelítnek , ami csakugyan teljesül is, mert a 4-dik szakaszban : „az ellenség váratik , a francziák megérkeznek.“ Ezen szakasz is igen világos volt, eleinte valamennyi hangszer korlátlanul zajlott, és még a kis piccola is kihívólag kiáltó, hogy ki a legény a csárdában, mi azt jelenté, hogy a francziák még meglehetősen távol vannak; lassankint azonban a riadó zene tetemesen megszelídült, ’s egymásután elhallgattak a hangszerek, eleinte természetesen a legkiáltóbbak némultak el, ’s a komor tárogatók és tapasztalt öreg fagótok legutoljára maradtak; végre ezeknek szava is gyöngén kezde rezgeni, ’s ki ne értette volna ebből világosan, hogy a francziák immár valósággal megérkeztek? Már magunk is furcsa szívdobogást éreztünk, ’s lábainkba olly szerény érzelem szállott, mintha azt hinnék, hogy jelenlétünkre itt épen nincs szükség, ’s már körültekintettünk,hogy — a hírlapok tudósítási modora szerint — merre lehetne „ügyesen kiszámított visszavonulási mozgalmat diadalmasan kieszközlenünk ,“ midőn szerencsére észrevettük, hogy nem Gratzban vagyunk, hanem a budai Horváth-kertben. Erre még nyolcz szakasz következett, miknek leírásával nem akarjuk a t. olvasó figyelmét fárasztani, és csak azt jegyezzük még meg, hogy az egyik szakaszban „Gratz város ünnepélyes kivilágítását“ láttuk, vagyis inkább hallottuk zene által előadatni! !! Mivel azonban még erre sem ugrott ki bőréből az öreg Gellérthegy , sőt a Duna sem fordult visszafelé a nagy elragadtatásnak miatta, tehát mi is eltűrhetjük békével e világcsodát, ámbár még most is kápráznak szemeink a fényes kivilágítás hallásától! Egyébiránt a zene, mint zene, igen jó, és szerzőjének valóban becsületére válik, kinek már különben is sok zeneélvezetet köszönhet a fővárosi közönség, de az istenért, ugyan hová fog végre vezetni ezen bohóskodás a zeneművek elezimezésében ? Bizony megérjük még, hogy Shakespeare szomorújátékait is zenekarra fogják lefordítani,és Lear király vagy húsz nagy dob hangjával fogja átkait kimennydörgeni! És milly érdekes lesz, ha majd két karcsú fiatal klarinét Romeo és Julia szerelmi fohászait fogja nyögdécselni, réz tányérok és egy pár olvadozó dob kíséretében! Hát még ha majd egy görbe postasíp Hamlet híres magánbeszédét fogja eltrombitálni! Mindez igen szép lehet ugyan , de alkalmasint senkinek nem fog tetszeni, ki a zenét valódilag érti és szereli. — © MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Közgyűlés aug. 26-án 1847. Elnök gr. Károlyi György önltga üdvözölvén a közgyűlésen számosan megjelent közönséget, felolvastatott a nmlgy m. kir. helyt.tanács k. leirata, mellyben az egyesület tudósíttatik, hogy a len- és kenderipar érdekében az egyesület részéről álladalmi költségen külföldre utazandó egyének csak a jövő 148iki esztendőben küldethetnek ki, ’s az azoknak adandó utasítás pótlólag a legfelsőbb helyről időközben le fog érkezni, melly kegyes leirat a korm. választmánynak kiadatott avégett, hogy annak tartalmáról az illető egyéneket értesítse. — Olvastatott 2) a korm. választmány f. évi augustus 22-én tartott ülésének jegyzőkönyve, mellynek első pontjában a megürült előadói állomásra a három folyamodó, név szerint: Sztrinkay György, Reök István és Kapitány Sándor urak közöl az e hivatalra szükséges tulajdonok tekintetéből, mint egyedül alkalmas csak a legutóbbi ajánltatik. Ezen ajánlatában az alapszabályok értelmében járván el a korm. választmány, az annak nyomán teendő választás tett indítvány következtében felfüggesztetett azon okból, minthogy azon módosított választási rendszert, mellyet a múlt júniusi közgyűlés végzése nyomán életbe léptetni szándékozik, az egyesületi tisztviselők választására is alkalmazni határozó. — ’S hogy ez mielőbb meg is történhessék, miután az ez érdemben megbízott küldöttség a jelen közgyűlésre javaslatot nem terjesztett elő, melly a kitűzött választás alapjául szolgálhatott volna , — a közgyűlés színén ’s a jelenlevők köréből három ide vonatkozó indítvány létetett, mellyek közöl az , melly a felhozott indítványok szélszőségeit leginkább közvetité ’s a szétágazó véleményeket leginkább egyeztetni látszott, bocsáttatott szavazás alá, minek következtében 31 szavazattal 14 ellenében, tehát a megelőző közgyűlés végzésében kikötött kétharmadrészű többséggel elfogadtatott, hogy a jövő választásokat illetőleg: a) előforduló választások alkalmával minden rendes tag egyenlő szavazati joggal bír. —b) egyesületi tagok választása az egész éven keresztül csak két előre meghatározott és kihirdetett közgyűlésen történhetik.— c) Egyeseknek megválaszthatása a korm. választmány ajánlatához kötve nincsen. — d) Illy közgyűléseken az egyesületi tagok csak személyesen gyakorolhatják választási jogaikat. — d) Megválasztandó egyesületi tisztviselőkre nézve a korm. választmány véleményt ad, ’s annak meghallgatása után a közgyűlés a tisztviselőt titkos szavazat útján, czédulák vagy golyóvetés által a folyamodók közöl szabadon választja. — f) Mind a tisztviselők választásánál, mind a korm. választmány szabályszerű megújításánál, a távollevő tagok szabadon gyakorolhatják választási jogaikat olly módon, hogy azokat hiteles megbízó levelek által valamelly megjelenendő rendes tagra ruházzák át. — g) Illy megbízatást vagyis képviseletet egy egy rendes tag csak 9 jelen nem levő tag részéről vállalhat el. — Fentartván egyébiránt magának a közgyűlés a teendő választásoknak részletes szabályozását, a közgyűlés folytatása másnapra halasztatott. (Folyt. köv.) ISMÉT SZENT GELLÉRT HEGYE. Midőn Döbrentei Gábor úrhoz intézett levelem néhány hét előtt a hírlapokban megjelent, mondák jóakaróim és barátim: no jól összeszedd magad, mert megvagdalnak most! De én ettől legkevésbbé sem rettegtem, azért lépvén föl nyílt homlokkal, hogy, ha találkozik ellenem, ki becsületes fegyverekkel jelenik meg a küzdtéren, azonnal rám ismerjen. Csak arra voltam kiváncsi, melly oldalról kezdik meg a támadást. Talán tagadni fogják állításom valóságát? talán kérni fognak bővebb adatokat annak bebizonyítására , hogy szent Gellért hegyét a keresztény magyarok mindenkor igy nevezték? avagy talán a dolog érdemét mellőzve, annak formájában fognak a gáncsra okot keresni ? vagy épen hallgatandóak, midőn a történetek, midőn az igazság és méltányosság harczolnak ellenök, ’s a nemakaráson, hogy ne mondjam türelmetlenségen kívül, semmi egyéb mellettük? ... így töprenkedém magamban, ’s vártam a válaszra. Azóta már több hét múlt el, és nem találkozott egyén, ki megmutatta volna az ország színe előtt, hogy sz. kir. Buda városának tanácsa jól cselekedett akkor, a midőn egy régi, díszes, tiszteletteljes, ’s nemcsak a magyar kath. egyház, hanem a kereszténység és polgárosodás tekintetéből az egész magyar nemzetre nézve emlékezetes ’s tökéletesen magyar hangzatu elnevezést, mellyet a százados szokás megerősített ’s a vallás megszentesített, a tudósok egyaránt használtak, ’s a nép magáévá tett, egy más , kevésbbé ismert, ’s kevésbbé emlékezetessel, minden igaz ok nélkül fölcserélt. Nem találkozott egyén, ki engem, ha hibáztam akkor, a midőn mondottam, hogy ezen névváltoztatás igen szerencsétlenül sikerült; mert helytelen, mert szükségtelen ’s mert vallásos érzelmeket sértő, útbaigazított volna tévedésemért. Nem találkozott egyén, ki megmagyarázta volna, miért történt ’s mikint történhetett, hogy a Tündérhegy alatti sziklából lett Vajdabércz, ’s szent Gellért hegyéből Kelembércz, ha csak nem azért, — mit én, ha mégis úgy volna, igen fájlalnék, — hogy az egyik protestáns tanár, ’s a másik kath. püspök volt! — Pedig úgy hiszem, levelemet ő nagysága Döbrentei Gábor kir. tanácsos uron kívül még mások is olvasták, legalább olvashatták; azok t.i., kiknek a névváltoztatásba befolyásuk volt, ’s érthették is, ha akarták. De ők, az illetők, jobbnak tárták a hallgatást. "S ez mindenesetre becsületökre válik, mert eképen megmutatták, hogy nem szándékoznak ollyan ügyet védeni, mellyet sem az igazság , sem a méltányosság szempontjából védeni nem lehet. Ámbár megvallom , igen óhajtottam volna még némi kis felvilágosítást szerezni magamnak a jegyzőkönyv 31 d. pontjára nézve, különösen aziránt, miért nem létetett ki a sokszor érdeklett jegyzőkönyv 31 d. pontjában a német Blocksberg mellett az eddigi magyar nevezet is, holott a 16 d. pont alatti Virányosról megjegyeztetik, hogy az eddig németül