Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-07-02 / 619. szám

legyünk rajta, hogy büszkélkedhessünk benne, miként bő sőt dús pénzeszközökkel rendelkezhetik. Hiszen tudjuk, hogy azon költségek, mellyek törvényesen és gyakorlatból a koronát terhelik, egyre szaporodnak. Ne legyünk tehát kisszerűek és szőrszálhasogatók; támaszkodjunk magunkra, é s ezen állás előnyeit meddig csak lehet, ne áldozzuk fel; tartsuk fel vitnde a korona jövedelmi forrásait; legyünk rajta menynyiben tőlünk függ, hogy bőven jövedelmezzenek; ha valamellyik neme, kifejlődésünknek útjában áll, pótoljuk más hason értékűvel; higyyük el, hogy érdekünkben áll, miszerint gazdag legyen a király ; és ha bizonyosak volnánk is benne, hogy a magyar korona fényéből néhány sugár vetődik azon koronákra, mellyeket a magyar királyok egyszersmind a miénkkel hordoznak, tudjunk lenni büszkék és nem irigyek. Ha azt mondják nekünk: csak úgy erős a magyar király, ha erős az ausztriai császár , ezt egész készséggel ismerjük meg, és valljuk be, de tegyük mindjárt utána: „igaz, azonban úgy erős egyszersmind az ausztriai császár, ha erős a magyar király, kinek számos drágakövekkel fénylik ugyan koronája, de ezer felett egy van, mi minden fényt felülmúl, mi tehát mindenek felett áll fontosságban: egy hű lelkű, alkotmányosan kifejlett, és szabad nemzet megelégedése, alkotmányos jogállásábani bizodalmának szilárdsága — és a magyar király erejének leggazdagabb forrása ezekben van.“ És íme ez volna a mi tanácsunk , ha azt kérdenék tőlünk, hogy a kormány irányában micsoda politikát kelljen az országnak financziális dolgokban követni. Hasonló őszinteséggel mondandjuk meg, hogy mi volna tanácsunk, ha kormányférfiak azt kérdeznék tőlünk : financziális dolgokban az ország irányában micsoda politikát legcélszerűbb követni ? Ez esetben ezt mondanék : egyszerűsítsétek és csökkentsétek lehetőségig a bonyolódott, drága és mégsem sikeres kezelést és költségét; álljatok elleni körömszakadtig a bureaucratia tovább terjedésének; invesziáljátok magatok is, mennyire bírjátok, ez országot, menjetek példával elő , és fordítsátok oda minden befolyástokat, hogy beruházások szükségéről az ország is meggyőződvén, ugyanezt tegye; ha pedig tenni akar, ne gátoljátok; kicsiségeken ne akadjatok fel, hanem mozdítsátok elő kitelhetőleg cselekvési szándékát. Több pénzre van szükségtek ? ne kérjetek többet, hanem csináljatok több jövedelmet azon forrásokból, mellyek kezeitekben vannak. Támaszkodjatok, míg csak lehet, magatokra, éreznetek kell a helyzet ezen előnyét. Terhes az adósság? soha se higyétek, hogy általveszszük, hanem igen is higyétek, hogy igen örömest látjuk, ’s örömest munkálunk közre a végből, ha mintólélünk gyarapodása mellett, jövedelmetek szaporodik. Nincs eléggé gondoskodva ez ország hadi erejéről, ’s e miatt a birodalom azon szilárd és büszke állást, melly terjedelménél, népességénél , helyzeténél fogva őt illetné, nem foglalhatja el a világ dolgaiban? mozdítsátok elő a közész gyarapodását, a nemzeti önérzet fejleményeit, teherhordási képességét, szóljatok aztán nyíltan, a kellő pillanatban, bizodalommal a nemzet, bizodalommal támagatok jó ügyéhez, és ne kételkedjetek, megértendi érdekeit az ország, belátandja, hogy a birodalmiakkal azonosak , és nemzethez illőleg fog gondoskodni. Azonban soha ne felejtsétek: az alkotmányos szerkezet, a vitatásnak, nyilvánosságnak szerkezete — ezen szabadságot nem szabad olcsón venni az alkotmányos népeknek; de bármilly magas legyen az ár, azt kisebbre szokták becsülni mégis annál, mit érette várnak. — Az öszves birodalom súlyát akarjátok növelni? növeljétek tőletek telhetőleg ezen hazáét, mert már a nagy Eugen megmondta: itt van az öszves birodalmi erő valódi súlypontja. Egy szóval gazdagítsatok , ha gazdagodni, éleszszetek , ha magatok is éledni , erősítsetek, ha magatok is erősödni akartok. Ez volna tanácsunk, ha azt kormányférfiak tőlünk kérdenék. És íme ez a mi fogalmunk kormány és nemzet viszonyos financziális politikájának szükségeiről. Minden kormány és ország közötti viszony csak úgy nyugszik szilárd alapokon, és kedves egyaránt mindkét résznek, ha tiszta és átlátszó, ha egy szóval ezen szabályban találja sarkkövét: dara pacta , boni amici. És ez oka, hogy illy nyíltan és tartózkodás nélkül születtünk, mert hiszen ezekkel végre tisztába kell jönni, ha el akarunk igazodni. És épen azért, conservativ ember feladásának kelle tartanunk egész őszinteséggel szólani, miután elég jeleit adván annak , hogy a kormány barátjai vagyunk, hogy azon számos nehézségeket, mellyekkel küzdenie kell, igen nagyon értjük, jó szándékait legőszintébben méltányoljuk,bízvást gondoltuk kimondhatni nézetünket anélkül, hogy félreértethessenek, és ezért hiszszük is, hogy azon ügynek tettünk ezzel szolgálatot, mellyel gyenge tollunk és tehetségeinkkel gyámolítani, határozottan megállapodott szándékunk. Mi egyenesen azt hiszszük, hogy jelenleg nincs fontosabb az eldöntésre váró kérdések között a financziálisnál. Csak ha meg tudjuk mutatni, hogy értjük helyzetünket és a századot, mellyben élünk, szóval feladásunkat, csak ez esetben kívánhatjuk , hogy megértsék azt mások is. Majd minden nagyot, mit a század fölmutathat, a pénz és az értelmesség szövetkezésének köszönhetni. Ezen irányt kell vennünk, ezen lehetőséget előidéznünk financziális alakításainkban. Kettő legyen e tekintetben a vezéreszme: ne zavarjuk öszve a korona financziáját a magunkéval; ekép minden támadható aggodalmakat megelőzünk, és tettleg mutatjuk meg, hogy , magunkra kívánunk támaszkodni, nem gyengíteni akarunk bármit is, hanem mindent szilárdítani Ez legyen az egyik, a másik pedig következő: a legelső financziális kísérlet, mellyel teszünk, tegye le talpkövét egy egészen új teherhordási rendszernek. Foglalja magában a közteherviselés elvét, az indirect adó alkalmazását, szerezzen a törvényhozásnak nemzethez illő financziális hatáskört,és terjedelme által nyújtson módot, nevezetes és öszvefüggő javítások eszközlésére és hitelszerzésre, mind az ország mind magánosak javára. Azonban még ez némi bővebb értelmezéseket kíván, mellyeket a jövő számra halasztunk, hogy ma ne legyünk túl a rendén hosszasak. Megyék. CSANÁDBÓL. Midőn f. hó 14-én főispáni elnöklet alatt megkezdett közgyűlésünkről akarom a tisztelt közönséget tudósítani, méltányos sőt figyelmes akarok lenni azok iránt, kik a közgyűlés nevezetességét olly fokra emelték, hogy nekem is önkénytelen akaratommá vált magamat e lap becses bizalma által a közönség figyelmébe ajánlani; mert ha az olvasó közönség Csanád körülményeit elég türelmes volt ez , ideig figyelmére méltatni, ma ismét csak a rég elmondott modornak uj illustratiókkal piperézett, de tényleg igaznak vallható állását kell előadnom; 's ha a praeludiumok hosszúsága a közlésekben le nem járta volna idejét, ’s ha nem kívánnék az ezen lapnak hézagit betöltő közérdekűbb és fontosabb tárgyak iránt méltányos lenni, talán elmondanám a gyűlés előtti napon vagy jobban mondva reggelén történt előzményeket is.-----Elég kivonatául szolgálhat annak, hogy a már nálunk megszokott, de a mostoha év körülményeit tekintetbe vevő nemesebb lojalitású egyénektől meg is várható illy módoni megvendéglése nemes barátinknak ma is foganatba vétetett. — Begyülénk tehát számosan ’s okokkal fölszerelve mindenki föllépett azon térre, hol működési körében polgári állása ’s jogai sorompói közt várja véleménye méltánylását. — Üdvözölvén főispán ur ö mltga a riket előadá a fontos tárgyak összegét, mellyek e gyűlés elemét képezni fogják ’s a higgadt tanácskozásra fölhiván megkezdett gyűlésünk tárgyai sort vevének. — Fölolvastatott a főmagy m. k. udv. kanczellariának némelly,P. F.fősz.biró hivatalos kihágásai ellen fölterjesztett panaszok folytán érkezett kegyes udv. rendelete, melly szerint említett P. F. főbíró a fegyelem emberibb alkalmazására és a szóbeli pörök körüli eljárást szabályozó 1836. és 1840. törv. czikkek rendeleteinek jövendőben leendő szoros megtartására utasittatik. Melly kegyes rendelet tudomásul vétetvén a kérdéses szolgabirónak hivatalos eljárása irányául kiadatni rendeltetett. Ezután a fő- I mirgy udv. kanczellaria azon kegyes rendelete tárgyaltatott, melly szerint a törvényhatóságok olly intézkedések tételére hivatnak föl, mikint a közlakosokat azon rászedésektől, mellyek a gabonatermés előre és gyakran igen olcsó árom lekötelezésiből a szükség kényszerítő alkalmával visszaélő kereskedők által gyakoroltatnak, az illy szerződések gátlása és megsemmisitése által is megőrizni igyekezzenek. — A kir. és rrk . cs. k. fölségének és a főmagy udv. kanczellárjának ezen rendeletét a köznép érdeke fölött tapasztalt atyáskodása újabb tanúságául fogadták; azonban a szerződések megsemmisitése által a kereskedés korlátozása ezen a leginkább gabonatermesztményekből élő vidéken, hol egyébként is a kedvező időjárat a szükség félelmétől egészen fölment, kártékony hatását látván előre, egyedül a lehető visszaéléseket a népnek elöljárók és lelkészek általi figyelmeztetése és elemzéseivel kívánták megelőzni. Az említett tárgyak befejeztét nem várható M. A. ellenzéki táblabiró előterjesztő , miszerint a megyének szükségessé válván a megürült főjegyzői hivatalt betölteni, kötelességének érzé e részben a főispán jogát erre felhasználtatni, és ő méltóságát e kinevezés ideje iránt figyelmessé tenni, mire ő méltósága kijelenté, hogy a tárgy bővebb megfontolást igényelvén ’s különben az önkénynek , sőt saját nézetének sem lévén vak hódolója, a kívánt kinevezés teljesítését a rrk józan ajánlata után fogja kötelességének ismerni, melly válasz több feleletre okot nem adhatván a tárgyak folyama előbbi sorába esett vissza; miglen a napi gyűlés végéhez közeledvén, ő mirga felszólitá a riket azon ünnepélybeni részvétre, mellyet a közbirodalmát , megérdemlett István főlg kir. helytartónak reményeink elismeréséül ’s félszázadon át dicsőn uralkodott atyja érdemeinek nemes örökösébeni méltánylat és hálanyilvánilásaul országszerte kitüzetett. — Melly előterjesztés általános örömmel üdvözöltetvén ’s tagjául Lonovics József megyés püspök ő excllja jelenléte ohajtalván, elnökéül főispán ur ő méltósága a kir. és rrk által fölkéretett. Az indítvány folytán a tisztelkedés helyéül némellyek Budát és egy szónok ur Debreczent kívánta; végzés szerint ezen lelkesedéssel teljesítendő polgári tisztelet nyilvánítása helyéül Buda városa választatott, és ezen örömhatározat befejező e napi működésünket 's zene és egy vig kedélyérül ismert táblabirónk művészi furolyakisérete mellett, főispán ő méltósága barátságos asztalánál ülték diadalát ezen utolsó határozatnak. Másnap a tegnap tárgyalt kir. udv. kanczellária rendelete folytán , melly szerint S. S. táblabiró P. F. főbírónak szóbeli bíráskodási eljárása ellen nyújtott panasza következtében, a már egy ízben fölkivánt pöriratok fölterjesztése szorgalmaztatok , ’s melly iratok közöl a panaszkodónál lévő idézőlevél P. F. főbírónak az erre adandó nyilatkozatával fölterjesztetni rendeltetett. D. J. tisztllt. aljegyző a rendek által kívánt nyilatkozatát mai nap nem írásban, hanem szóval terjeszte elő, mi kissé komoly ’s némellyek által a térről eltérő nyilatkozatra adott alkalmat, igazolván ugyanis említett aljegyző magát a jegyzőkönyv hiteles szavaival, melly eljárására őt tökéletesen feljogositá, sőt a körülmények szerint kényszerűé , de azt a felszólalt okok számosabbjai ’s a határozat következtében fontosabbjai szigorúan rosszasák. — Felhozatott ez alkalommal D. J. ur által a tisztviselőségnek osztó igazság iránti csekély figyelme is,’s szokott lelkesedése felforrott ugyan, de a tüztől elvonatott ’s okai elpárolgának. Most B. A.szólalt föl’s a jegyző viseletét fiskalisi eljárásnak keresztelvén, azt szinte roszaltatni óhajtá. Cs. S. főügyész által okai helyeseltettek, de ügyészi rangját általában olly pályának hallván leíratni, melly minden tényeknél, az itt meg nem nevezhető czim értelmére ad alkalmat; védeni látszott sorsosit B. A. kissé könnyelmüleg fölhozott okai ellen; ’s magunk is átláttuk a kissé gyöngédtelen kifejezés eredményét; mert a rik közöl bár sokan párthívei, képteleneknek találták magukat e végső kifejezés okszerű pártolására. Most L. J. kir. tanácsos és a conservativek vezére eddig szokatlan hallgatását félbenszakasztván szót emelt ’s mulasztásul róván föl azt, hogy, ha az érdeklett jegyzőnek a kérdéses határozat értelme iránt kétsége volt, ezen körülményt a martiusi közgyűlet rajta hagyni , mikép senki sem lesz kénytelen arra tántorodni, hogy az embert emberi lénynek ne tartsa. Mert az eszményi azon szellemi fölfogásban rejlik , mellyel a művész művéhez lát, a valóságban, mellyet általában, egyéni teremtményére nyomni bir. Várjon már a költő az egyénihez az általánost keress-e föl, vagy az általánost az egyénben találja — az mindegy. Müvén azonban mindkettő bélyegének meg kell látszani, különben az mindig csak elhibázott kontármű marad. Ha az egyént mellőzi a művész, akkor könnyen nihilistává lesz, „ki az aethert, aetherben , aetherrel festi“ * *). Ép olly könnyül a valósági alapot elveszíteni, mint másfelől a művész, ha abba igen erősen kapaszkodik, az anyagit fődolognak tartani kényszerül..... 's a szelleminek elhanyagolása által materialistává leszen , ki aztán minden poesist kigúnyol, minden gyöngédebb eszmében, bálványát — az anyagot látja sértetni, e bálványra támaszkodva — természet után epekedve, mindenütt csak a megfogható külséget keresi föl, ’s könnyűnél is könnyebben a valóság prózai majmolásának útjára téved. — Vájjon mellyik út megrontóbb ? — mindenesetre az utolsó. Mig az írót az elsőbbik ösvényen költői ábrándoskodásba sülyedve, idealisticus álmodozásokban elveszve találjuk föl ismét, mig az az általános után törekedve, az általánosban elmerül: — a második után aljasság, trivialitás, bizarrság és teljes undorító esztelenségbe sülyed. Én végre is inkább olvasom egy Novalis *#) illatosan sopánykodó álmodozásit, mint egy Czakó izetlen aljasságait. A fönebb idézett nyilatkozat nyomán a Szépirodalmi Sz. fölött egyenesen palctát kellene törnünk, ha azt saját hasábjain elégszer megczáfolva nem találnék. De e czáfolatok és ellenmondások egy aestheticai lapot minden hitelétől megfosztanak. Az avatatlan, ki nálunk meg olly áldott vakságban sínylik, hogy saját gondolkodása által jót rosztól megkülönböztetni nem képes, egy illy lap elvei 's rendszerei által jót rosztól megkülönböztetni nem képes, egy illy lap elvei ’s rendszerei által aztán zavarba lő, ’s a problematicus matheoriák tévegéből kiigazodni nem képes. Ha a kritikus valamelly elvből — mint mi a szelleminek az érzékivel öszveolvasztási elvéből — indul ki, akkor mindig lesz szilárd támaszpontja, mellyen elleneinek minden csapását saját maga,s a művészet és költészet javára képes lesz fordítani, mellyet tanai által előmozdítani, magának föladatul tűzé. — Mert ha, mint a Szépirodalmi Szemle, csak az egyénités mellett szavaznánk a művészetben , úgy a mostani már magában igen durva, anyagi irány mellett, irodalmunkban semmi reményünk nem lehetne valódi szép műteremtményekhez — azokból mindig hiányzanék egy mélyebb eszme. — A Sz. Sz. azt mondja, hogy saját, a régibb műphilosophokétól egészen különböző úton halad. — Ez itt a Rum ohré, ki ,,Italienische Forschungen“ cz. munkájában sokkal élesebben és nagyobb következetességgel harczol a szép műtani eszményítés ellen; csakhogy Rum ohrnak ép olly kevéssé volt helyes fogalma az aestheticusok sajátképi eszméjéről, mint ez eset a Sz. Szemlénél is lenni látszik.... A Sz. Sz. például (275.) az eszményítést következőkép magyarázza: „H u n y a d y sokkal világosabb , érthetőbb, tartalmasb, (mert egyéni), mint — hadvezér. — Már, mond a Sz. — a költő azon esetben, ha generice jár el drámája szerkesztésében, személyét csak mint „hadvezér“-t léptetné föl; ellenben a ki egyéniség elve után fogja föl Hunyadyt, úgy festendi őt, hogy az ő lesz maga“ (t. i. Hunyady). De, kérdjük, mi adott jogot a költőnek , hogy Hunyadyt harertársai közöl kiemelje? Az ő egyénisége, mellyben a szellemi szabadság általános fogalmát föltalálni képesek vagyunk. A fődolog az előállító művész előtt tehát mindenesetre az lesz, ezen Hunyadyban a hadvezért kitüntetni, tehát mindazon szellemi tehetségek és erőkkel kell őt diszítnie, mellyeket csak egy „hadvezér“ elvont fogalmában képzelhetni. Tehát nem az egyénités a fődolog. Mert a költőnek a hős Hunyady fölfogásában , ha őt való művészileg akarja előállitni, nem szabad az egyén Hunyadyról határozatlan eszmékbe befogódznia, azáltal műve egyáltalában határzatlan, önkényes tartalmú lenne; hanem a hős határzott eszméjéből kell kiindulnia,s akkor aztán igen könnyen rá fog akadni annak esetleges alkatrészeire. — Mig egyfelől a fogalom, azaz: az általános (a hadvezérség) határzottá é s egyénné — (Hunyadyvá) lesz; — másfelől viszont ugyanazon egyént (Hunyadyt) ismét a fogalom önmagában : — azaz: az általánosban újra föltaláltatja ; igy állítja helyre az általános az önmagávali egységet az egyénben. A művész teremtőtehetségének tehát az eszme vagy általános elve által épen semmi korlát nem állíttatik eléje. Továbbá csak is az eszme a csupán és egyedül való; minthogy minden tünemény, minden szellemi és anyagi létezése daczára is, csak akkor leszen valósággá , ha e valóság a fogalomnak megfelel. Vájjon Hunyady — Hunyady maradna-é, ha et mint magyart, hadvezért, családatyát rajzolnék , de a hős fogalmát figyelem nélkül hagynák ? Nem; ő csak akkor nyer jelentéket, ha külső, egyéni cselekvényeiben a „hős“ fogalmát valósággá teszi. — Mert mi Hunyadyt tulajdonképp Hunyadyvá teszi, az csak a „hős“ fogalma; ha ezt elveszszük tőle, akkor elveszti szellemi jelentőkét, ha csak netán azt egy más általános eszmében vele újra föl nem találtatnám. Az eszményítés tehát nem teszi, mint a SzSz. véli, az egyénitést fölöslegessé, mert „azon hatalma van a fogalomnak, hogy az elszórt tárgylagosságokban általánosságát el nem veszti, hanem ezen egységét épen a valóság által és valóságban nyilvánitja.“ (Hegel.) — (Vége köv.) *) Jean Pani. **) Szerzője „Heinrich von Ofterdingen ‘ cz. hyperpoeticus, szerencsére töredékben maradt regénynek.