Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-07-15 / 626. szám

pének leírását tárgyszó­­s egy emlékpénz kíséretében a nm. m. bír. helyttótanács utján beküldött nyomtatvány. — 4) Fenséges fö­­herczeg Károly azon rendelkezése, miszerint holta után még egy esztendőre az Egyesület gyámolitására ajánlott pénzmennyi­­­ség kifizettessék, a legszivesb köszönettel, ’s azon határozattal fogadtatott, miszerint a boldogult föherczeg fenséges utódja az üdvözölt atya által nyújtott segély kegyes folytatása iránt megkeressék. — 5) Nagy Majláth­ György ő excjának elnök gróf ö­ngáh­oz intézett azon kegyes tudósítása, miszerint a cs. k. felsége a köztelek talpkövének letételéhez legmagasb sze­mélyével járulni óhajtván, a kir. jelenlét képviseletét az egye­sület kegyelmes pártfogója távollétében ő excjára ruházni mél­­tóztatott, zajos tetszéssel fogadtatott. 6) Olvastatott a földészeti szakosztály június 2 án tartott ülésének jegyzőkönyve, és érdekes észrevételek és kiegészítések mellett tudomásul vétetett. ( 7) Olvastatott az állattenyésztési szakosztály f. é. június 4 én tartott ülésének jegyzőkönyve, az annak 31k pontjában foglaltató indít­vány 50 db arany jutalom kitűzésére olly ökör igafogat összeál­lításáért , melly az eddig szokásban levőnek lehetőleg minden hiányait elhárítsa , czéljának tökéletesen megfeleljen, ’s eléggé olcsó legyen a végre, hogy azt a szegényebb sorsú is megsze­rezhesse magának, elfogadtatott. ( 8) Hasonlóan magáévá téve a közgyűlés azon tervnek küldöttségi kidolgozását, melly egy országos ménes létesítésének legczélszerűbb módját magában foglalja; ’s e küldöttségnek tagjaiul gróf Károlyi Gyögy­ö­nga elnöksége alatt megkéretni határoztattak: gr. Hunyady József, gr. Széchenyi István, gr. Károlyi Lajos, gr. Zichy Miklós, gr. Lambert Rudolf, gr. Szapáry József, gr. Hardegg tábornagy, Csapody Pál, Csekonich Pál, Czindery László, Festetics Ágoston, Bohus János, Appel Gusztáv, Öllinger Mihály, Heinrich Nép, Já­nos , ’s egyesületi titoknok. ( 9) A műtani szakosztály f. é. június lső napján tartott ülésének jegyzőkönyve tudomásul vé­tetvén, el­ogadtatott azon javaslat, miszerint a hazai malomviszo­nyok küldöttségileg újólag meghányassanak,­­s a malmoknak mind technikai, mind pedig rendőri rendezéséről javaslat készi­tessék. E küldöttségnek tagjaivá neveztettek : Andrássy György gróf elnöksége alatt Czilbhert Róbert, Heuffel János, Magyar Imre, Fehr Vilmos, Havas József, Beszédes József, Hirschfeld Fülöp, és Korizmics László mint jegyző. 10) Olvastatván a korm. választ­mány f. é. ápril­isén tartott ülésének jegyzőkönyve is hitelesít­tetvén, a választmányi javaslatok közgyűlési határozatokká emel­tettek, nevezetesen. — 11) Hogy a jegyzőkönyvek a gyűlések után azonnal elkészítetvén, hitelesítessenek. — 12) Hogy a hi­telesítés alkalmával a hitelesítő bizottság többsége határoz,­­s egyes tag, vagy a kevesebbség külön véleményét a jegyzőkönyv alá iktatni feljogosítva nincs, eltérő nézetét azonban a legköze­lebbi közgyűlésen előterjesztheti. ( 13) Hogy a szakosztályi ülésekre a meghívás ne egyenként, hanem hírlapi hiraladás utján történjék. — 14) Hogy a szakosztályok állandó tagokból or­­ganizáltassanak ,­­s elfogadtatván a 40 tagokból álló számb­a végre, hogy minden tag mellyik szakosztályhoz óhajt járulni, a tagok körlevél által felhivassanak. — 15) Az előadó iránt f. é. augusztus lső napjára kitűzött csődhirdetés helyeseltetett. — 16) A választmányilag elfogadtatott pénztári utasítás különösen közgyűlésileg is helyeseltetik. Megállapittatott továbbá, hogy — 17) mindazok, kik tartozásaikat egy egész év alatt le nem fizet­ték, e fizet­ő teljesitéséig tagsági jogukat az egyesületi gyűlése­ken ne gyakorolhassák, fentartatván az Egyesületnek ezen fölül a nem fizetők ellen mindazon eszközök alkalmazása , mellyeknek használatára bármelly tag az Egyesületet az aláírás alkalmával a kötelezett summa nem fizetésének esetére, feljogosítja. — 18) A köztelki alapkő letételével összekötött 's gr. Festetics György és az általa teremtett félszázados Georgicon emlékére megült mezőgazdasági ünnep díszes lefolyása i. é. junius 6an a korm. választmány által kijelölt szertartással, kedves és buzdító tudo­másul vétetett. — 19) Mgosgr. Károlyi István ur­á­ngának 2000 pftogi lelkes alapítványáért a közgyűlés által is meleg köszönet szavaztatott. — 20) A korm. választmány által az egyesületi tisztviselők számára tervezett utasítás helybenhagyatott. — 21) A „Magyar Gazda“ folyóiratra nézve a következők határoztattak: — a) A közgyűlés az Egyesület nevére szerzendő külön folyó­irat kivonatáról azon reménységben, hogy a „Magyar Gazda“ ezen szükségnek jövőre is megfelelend, ezúttal eláll é s egyelőre is. — b) A ,,Magyar Gazda“ czimű folyóiratot legközebbi fél­évre hivatalos közlönyének választja, a jövő novemberi közgyű­lésre bízván e tekintetben végkép határozni. — c) A volt martiusi közgyűlés határozata és a szerkesztő tulajdonos kívánsága közös értelmében a Magyar Gazdának azon firmája „kiadja a M. Gazd. Egyesület“ julius 1s. napjától megszűnik. — d) Az Egyesület hivatásának ismervén minden vállalatot, melly a mezőgazdasági ismeretek terjesztését czélozza, tekintélyével gyámolitni, örömmel teljesítő a „Magyar Gazda“ szerkesztő tulajdonosának azon ké­relmét, miszerint a M. Gazda czimében ezentúl kimondathassák, hogy e folyóirat a M. Gazda Egyesület pártfogása alatt áll. — e) A „M. Gazda“ szerkesztő tulajdonosának azon ajánlata, hogy az Egyesület hivatalos közleményeit 's minden egyebet, mit egye­­sületileg közlendőnek hisz, minden kárpótlás nélkül mindenkor teljes készséggel egy külön e czélra szánt rovatba felveend, vala­mint azon ajánlat is, hogy az Egyesület által kijelölendő testüle­teknek és személyeknek a kérdéses folyóiratból az eddigi szám­mal ingyen­ példányokkal szolgál, helyeslő tudomásul vétetett. f) Az egyesület 's illetőleg annak titoknoki hivatala egyedül az Egyesület köz- és választmányi ülései 's végzései által a lapba iktatni rendelt czikkekért és értekezésekért felelős, 's a lapnak egyéb tartalmáért csupán a szerkesztőség felel. — g) Magától értetik, hogy a szerkesztő tulajdonos a „Magyar Gazda“ tiszta haszna harmadrészének az egyesületi pénztárhoz való beszámo­lásától a f. é. elejétől kezdve végképen felmentetik. ( 22) Megegyezik a közgyűlés benne, hogy az Egyesület pártfogása alatt álló­­s külföldön utazó ifjaknak az uralkodó drágaság te­kintetéből 100 pftnyi segélypénz nyujtassék fejenkint az Egye­sület pénztárából, az utaztatási társulat tagjai ellenben aláírt ado­mányaik folytatására újabban felszólittassanak. ( 23) A Korm. Választmány ajánlatára az egyesületi kertész fizetése a folyó év­től kezdve havonkint 25 pftra emeltetett. — 24) A köztelki részvények sorshúzása kerülvén napirendre, kihúzatott : gr. Széchenyi István 96ik számú, gr. Károlyi Lajos 134 számú, gr. Károlyi György 162 sz. gr. Batthyány Lajos 269 sz. és 271 számú részvénye. — 25) A német mezőgazdák kiéli, ’s a­z orv. és természetvizsgálók sopronyi gyűlésére küldendő képviselők kinevezése, valamint még egyéb fenmaradt kisebb tárgy a korm. választmányhoz utasittatott. Szeged, julius 7. Mai napon a helybeli kir. képezde egy magasztos örömélvezetben részesült. Helytartósági ta­nácsos és kir. biztosunk Babarczy Antal *) ur­a nagysága ugyanis e hó­­kéről kelt tudósításunkban említett ígérete folytán ezen kir intézetet d. e. 10 órakor meglátogatta ’s az e napon kezdett próbatétel jelenlétével két teljes óráig sze­­rencsésítvén, ezáltal azt valódi ü­nnepélylyé emelte. A tizen­kettőt ütve, prépost-igazgató ur a próbatétet megszüntetett­nek nyilvánitá, folytatását délutáni órákra tevén át. Mire k. biztos ö nsga a zeneteremet tekinté meg, hol orgonán egy növendék adá ügyességének jeleit, ’s a „Tartsd meg Isten Ferdinándot“ nép­ének a növendékek egyeteme által bő lel­kesedéssel énekelteték. Ennek végeztével a nsgos látogató a növendékekhez kevés, de velős szókat intézett, melyek­ben hivatásuk fontosságát emelé ki ,s őket pályájokon állha­tatos szorgalomra és kitörésre buzditá. Ezu­tn a másik tan­terem ’s az ebből nyíló museum megtekintésére indult az in­tézet ügyei iránt minden lépten legéberebb figyelmet ’s rész­vétet tanúsítva. A búcsút venni szándékozónak prépost­igazgató úr az intézet nevében köszönetet mondott, ’s ennek dolgait’s tanszemélyzetét pártfogásába ajánlá, mire k. biz­tos ur a növendékek éljen-kiáltásai közt eltávozott. Ő msga előtt e hely kitűnő érdekű lehetett, minthogy et ehez a leg­­kegyeletesb ’s szentebb emlékek kötik. Édesatyja ugyanis e ház lakója volt egykoron ’s 6 darabig ebben nevelkedik, itt tölté gyermekéveit gond nélkül, boldogul, közepette nyájas, ártatlan örömüknek, mellyek képei az ittlét óráiban olly hús­édesen újulhattak meg a komolykeblü férfiú emlékezetének tükrében. ’S mig a kir. képezde jelenleg ez épületbe van he­lyezve, hol egykor kir. biztos ö­niga zsenge éveit töltötte, más részről ismét meglepőleg különös a sors azon játéka, melly szerint ö niga most azon házban von lakást, mellyben ezen kir. intézet kezdetben i s igy zsenge korában szállásolt. Képezdénk egyébiránt még sokáig édesen fog a jeles férfiú ime látogatására emlékezni, mellynek becsértéke annál ma­­gasb, minél inkább sietett ő naga az erre ajánlkozó alkalmat megragadni. — Legközelebbi tudósításunkban a városi ka­tonák évi fizetését 80 p­ontról 160ra említők rugtatottnak; ezen díjjavitás azonban csak négy hónapra terjed ’s okoz rá a mostani szivárványvilág *#) szolgáltatott. A PEST-VÁCZI VASUT-VONALON folyó évi julius 5kén utazott 775 személy; 6kán 970 sz.; 7kén 814 sz.; 8kán 810 sz.; 9kén 570 sz.; 16kén 512 sz.; 11 kén 1782 személy. ’S igy julius őkétől bezárólag 11 kéig öszvesen 6233 személy. KÜLFALD. NAGYBRITANNIA. L­on­don. Jul. 2. A parlamenti gyűlés lassan és unalmasan húzód­­ tovább, és a kormány számos apró kudarczokat vall, mellyek hitelét már meglehe­tősen csonkították. Mindenki átlátja, hogy az ügyek tökélet­lenül vezéreltetnek, és még a szabadelvű párt kebelében is hallható egynél több hang, sir Robert Peel nagyobb ügyes­ségének jelen nemlétéről panaszkodók. Ezen kitűnő stí­­lusférfiú állása nevezetes és érdekes. Ámbár hivatalróli le­­lépésekor, üldöztetésében előbbi híveinek gyűlölsége által, nyilvánitá, hogy a ministeri hatalmat örökre leteszi, e foga­dás azóta régen eltűnt, és sir Robert kétségkívül bizonyosan, ne mondjam szenvedélyesen tart számot visszatérésére An­glia tanácsába. De kivel? az a kérdés. A torykkal­ megha­­sonlása nagyobb mint valaha volt. Egyik töredékök sem árulta még el, hogy a másiknak megbocsát, Peel még keve­sebbé, mint az általa elhagyott töredék. Az egyház és az aristocratia, még Izlandban is, hajlandók elismerni, hogy lord John Russell olly conservativ minister, a­mi ilyent csak kíván­hatnak, és feltétlenül többre becsülik a wigheket, mint a ram­­worki árulót, mikint az 1841 ki cabinet főnökét nevezik. E körülmények közt Peel kétségtelenül jobban haladhat előre szabadelvű után, mint a jelen ministerek, és meg fogjuk látni, nem fogja-e már elvonni a wigh nemességtől a maga függet­len barátjainak pártolását. Ha p­p. Cobden úr ismét elfoglalja székét a parlamentben, nem lesz-e hajlandóbb azon minis­ter részére állni, ki a gabonatörvényeket eltörülte, mint azon kormány részére, melly nem ereszkedett le arra, hogy a lea­gue fejét a hivatalba felvegye? Ugyanez áll a vasúti érde­kekről is, ezek teljes és határozatlan Peellel tartó pártot képezendnek az új parlamentben. Peel maga elhagyta a vá­rost, de szokatlan öröködéssel iparkodik minden osztályú és állású férfiakkal kibékülni. Dreytan-Manorban nyüzsögnek a látogatók , és minden arra mutat, hogy tulajdonosa korán­­sem mondott le a szándékról, ez ország ügyeit vezérelni. Constantin porosz nagyherczeg Jul­­lén Dreyton-Manor­­ból, hol sir Robert Peelnél látogatóban van, kirándulást tett Birminghamba, az ottani gyárak és intézetek megtekintésére. Sir Robert Peel, sir James Graham ’s Lincoln és Villiers lor­dok a nagyherczeg kíséretében voltak , és az egész társaság este ismét visszatért Dreyton-Manorba. FRANCZIAORSZÁG. A pairszék július 1 jén a vádleve­let Cubiéres, Teste, Pellapra és Parmentier urak ellen ezek­kel közögetvén, a törvénytétel kezdetét július 8-ára tűzte ki. A vizsgáló­bizottság terjedelmes jelentéseiből és csatolvá­nyaiból kitetszik, hogy 1826 ban Parmentier, Grillet ,stb. egy társaságba állottak össze, mellynek 2 és­­0 millió franknyi, 100 részvényre oszló tőkéje a Goudenansban és a körülötte 13 és 3/5 kilométernyi körben fekvő helységekben találtatott kőszénrétegek kibányászására volt szolgálandó, mire 1828- ban a kért engedelmet meg is nyerték. Az ásásnál a kőszén alatt kősóréteget találtak, és ennek kibányászására is enge­delmet kértek. A kormány megtagadta az engedelmet, a tár­saság mindamellett ásta és eladta a sót. Ebből pör támadt a királyi haszonvételek igazgatósága és a társaság közt is tar­tott 1844ig, azzal végződvén, hogy a társaság közel 148.000 frank kárpótlásra ítéltetett. E pör következtében 1834 ben a sóbánya itéletileg és karhatalommal bezáratott. A társaság 1840 ben ismét engedelemért folyamodott a só áshatására. Parmentier átlátván a nehézségeket, mellyek a hatóságok által a társaság törvénytelen eljárása után útjába gördíttetni fognak, a vállalatbani részvétre szólita fel Cubiéres tábor­nokot , kiről az volt a hír, hogy hadügyminister lesz, é s ki 1839ben a társasághoz egy 25 ezer frankos részvény meg­vétele által csakugyan hozzá is csatlakozott. A társaság 1840- diki júliusban nyújtotta be folyamodását, mivel azonban a ka­marákban épen az illy engedményeket szabályozó törvény­­javaslat tárgyaltatott, a pénzügyminiszer javaslatára az el­határozás akkorra halasztatott, midőn e törvényjavaslat tör­­vénynyé emelve és kihirdetve lenne, azaz 1841 iki mártiusig. Ugyanezen időben más folyamodók is csődültek ugyanazon vidék kibányászhatására, mi kétségessé tette, hogy az el­határozás a Parmentier-féle társaságnak részére fog kiütni, annyival inkább, mivel ez a terület törvényes maximumát, 20 kilométert kért. E körülmény szerényebbé tette igényeit ,s első kívánságát 13—14 kilométerre mérsékelte. Azonban e szerényebb kívánság teljesülése sem volt bizonyos, miért is Cubiéres tábornokot, ki ugyan már nem volt minister, de befolyására mégis számítottak, szorosabban csatolták ma­gukhoz egy új részvénynyel, mellyet számára 20 ezer fran­kon vásároltak. Most Cubiéres és Parmentier sürgették ügyö­ket a közmunkák ministerénél, ki hajlandó volt ugyan kíván­ságuk teljesítésére, de Haman pénzügyminister ellenzette. Alig vette Parmentier ez ellenzést észre, arra szób­ta fel 1841 aki septemberben a tábornokot, hogy a pénzügyministert a vállalatbani részvét javaslata által megnyerjék. Ezen első megvesztegetési szándékot keresztül nem vitték, mert Human időközben meghalt. Cubiéres mindamellett mohón felfogta e gondolatot, ’s 1841 és 42ben számos levelet irt Parmentier­­nek, mellyekben annak szükségét, hogy Teste közmunka­­minister ügyek iránt 45 részvény neki ajándékozása által hajlandóvá tétessék, hovatovább sürgető hangon mutogatta. Hogy pedig ennyi részvénynyel rendelkezhessenek, a nélkül hogy arról az egész társaságnak számot adjanak, Cubiéres és Parmentier javaslatára társasági gyűlés tartatott,mellyben kisebb-nagyobb világossággal mutogatták, mikép a vállalat sikerülésére bizonyos számú részvények szükségesek és fel­­használásra Parmentier és Cubiéres uraknak adandók által. A gyűlés erre elhatározó, hogy a 100 részvény 525re osz­­tassék fel ’s illy 5000 franknyi uj részvényekből 25 a neve­zett uraknak az ügy előmozdítása végett átadassák. Cubiéres és Parmentier e részvényeket átvevén, azokat Pellapra tő­­zsérnek adták el 200,000 frankon olly feltét alatt, hogy e sommán ismét visszavásárolhassák. Ez összeggel Cubiéres, úgy mondatik, biztosította a minister hajlandóságát. Mialatt a való vagy állított megvesztegetésre e készületek létetné­nek, a társaságnak folyamodása egyik hatóságtól a másikhoz vándorolt, mellyek valamennyien az engedmény megadását javasolták, bizonyos megszorítások mellett. A bányaigazga­tóságban és a stálustanácsban a többség 13, a kisebbség 6—7 kilogramm mellett volt. Teste minister, ki e két ülés­ben elnökölt, nem szavazott, utóbb a kisebbség véleményé­hez állott; ’s ekép a társaság végre a pénzügyminister el­lenzésének daczára 1843 iki martius 23kai kir. rendelet által szabadalmat nyert, a goudenansi sóbányákat művelhetni. Alig volt azonban Parmentier zsebében a rendelet, uj leve­lezés kezdődött közte és Cubiéres közt, mellyben amaz ettől visszakivánja azon részvényeket, mellyekre Pellapra meg­vesztegetésre szolgálandó 100 ezer frankot előlegezett. Cu­biéres úr nem akarja ügytársa leveleit érteni, mig végre Parmentier átlátszó világosságot ad kívánságai és okainak, é s egyenesen azt irja a franczia pairnek, mikép­p soha sem hitte, hogy a 100 ezer frank megvesztegetésre fordíttatott legyen, hanem eleitől fogva meg volt győződve, hogy őt a tábornok azon ürügy alatt, mintha a pénzt a ministernek adta volna, ez összegben simpliciter meg akarta csalni; ha tehát a részvényeket vissza nem adja, levelei nyilvánosságra fog­nak bocsáttatni. Ez sokkal világosabb , hogysem a tábornok meg nem értette volna, és ez engedett is derék ügytársa kí­vánságának és a részvényeket Pellapra úrtól visszaváltotta. Ezalatt a vállalat elvesztette a hitelt, Parmentier hiába ko­pogtatott a tőzséreknél, a bánya művelésére szükséges ösz­­szegeket megszerezni nem volt képes. Elvesztette tehát ked­vét ,s azon, magában igen egyszerű gondolatra jött, hogy az egész vállalatot volt ügytársának, Cubiéres-nek akaszsza nyakába. Parmentier úr nem ollyan ember, ki igen sokáig vajúdnék valamelly jó gondolattal, ’s vette magát és kö­vetkező levélkét irt a tábornoknak: „Kedves barátom! Kegyed ollyan jól tudja, mint én, hogy a goudenansi vállalat felséges vállalat, azonban én már beléfáradtam, ’s ezennel azt javaslom kegyednek, vegye át az egész dol­got két millión , minden terheivel és adósságaival együtt. Ha kegyednek azon ajánlatom nem tetszik, nem tehetek róla, visszatérek előbbi eszmémre, kegyed érdekes leveleinek közrebocsátására.“ Erre a tábornok azt feleli, hogy az egész vállalatot át nem veheti, mert annyi pénze nincs, mi pedig a levelezés nyilvánítását illeti, arra becstelenítési váddal fogna felelni. E fenyegetés Parmentier urat nem ijesztette volna vissza, ’s ő alkalmasint még 1845ben szolgál vala az * c) Nem Imre , mint előbbi tudósításunkban hibásan áll. **) Szegedi szójárás 's annyi mint: szűk idő, drágaság. 87

Next