Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-11-25 / 702. szám
360 . Beszéljék ki magukat. — Kossuth évenkinti országgyűlési kiván ítészéről, akár tetszik akár nem, a jelen körülmények közt szükségesebb teendőt nem ismer. (Tetszés.) Hogy a fejedelem magyarul szólt, — mi által a magyarság holtteste felébredt, — neki úgy tetszett, mintha egy drága halott ujját mozdította volna, jeléül hogy él. Szerinte a bizodalom nagyobb jele fekszik abban, ha alkotmányos tekintetben kiemeljük hazánkat mostani állásából, mert alig van egy szeg, melly új elhelyezést nem igényelne. (Tetszés.) Reménye, hogy még lesz valami belőlünk, a borús idők után szép remény mutatkozik , de ez nem teljesül máskép, mint kényelmes és évenkinti tanácskozás által. A háromévenkinti országgyűlés olly összefüggés nélküli, mint azon uraságoknak eljárása, kik a három calaturával felhagyva, minden rendszer nélkül angol módra űzik a földművelést. Olly háztartásban vagyunk most, mint hol csak minden három évben számolnak, ’s itt aztán természetesen — a csőd közel áll. (Tetszés). Egykor már tett említést politikai összeköttetésünkről. Nem tetszett. A kormány olly gyönyörű városban lakik, mellynek szelleme német, levegője pangó és alkotmányellenes. Már Cicero mondá, hogy az ember kénytelen azon levegőt színi, mellyben lakik. Hozzá kell éhez vetni, hogy nálunk növekedő, iránya — magyarság, haladás, alkotmányos szellem. ’S mi a czél? lehető legjobb eredmény. Mondják az ördög nem olly fekete, minőnek festik, valamint az angyal sem olly fehér mint képzelik. Ő az ördögöt legföljebb barnának, szőkének tartja (tetszés). Szükséges, hogy ezt szempontul vegyük. Mondjuk ki: onnan is , innen is máskint mutatkoznak a dolgok. Azt mondják: egy az igazság, Pest, Budáról laposnak, Buda, Pestről hegyesnek látszik. — Feladat, hogy egymás mellett álljunk, arról nem lehet szó, a válaszfeliratra nézve, hogy elhallgassuk , ami fájdalmas. Az országyűlés feladata, a dynastiának legjobb kedélyben tartása, de ez nem rekeszti ki,hogy a mi szívünkben fekszik, ki ne zárjuk. Az administratori rendszerben legnagyobb hibának tartják , hogy az administrátorok fizetést húznak a kormánytól ; mi a többit illeti: itt csak a quantitástól borzadhat az ember. Míg a kormány nyilvánosan fizet, ne panaszolkodjunk, hogy machiavellismus vegyül a dologba. Nem tudja magát a nagy hévben, melly a teremet eltölti, feltalálni; úgy van mint a rák, mellyet csupa humanitásból szürkéről veresre főznek. Minden oldalról szeretne hozzá szólani a tárgyhoz. Nem szeretné , ha a válasz feliratba keserűség öntetnék. Kossuthtól sokakban differál és indítványához nem járul, szeretné mindazáltal, ha Pesten évenkint jobb teremben kényelmesen lehetne tanácskozni nemzetünk dicsőségére ’s a trón erősítésére. Csuzy P. Zala köv.: Szellemi szabadság’s anyagi jólét előtte a czél, abból azonban ezért egy batkát sem áldoz. Míg a sérelmek nem orvosolják, a kir. előadásokba nem bocsátkozik. Sérelmes az új rendszer, abban nem törvény de alkotmány van megsértve. Tiszteli a rendet, de ezt önkényen nem kívánja megvásárolni. Mióta rendet akartak behozni, azóta több rendetlenség , pártoskodás, ellenségeskedés mutatkozik. A helyetteseknek ebben nagy a részök. Mosony köv. súlyt talál abban, hogy fizetésük nyilvános. Szóló erről diplomatice semmit sem tud. — Sérelmes a Részek vissza nem csatolása, ’s ezt megyéje már körlevelében kifejezte: folyamodott a kormányhoz , minek eredménye volt, hogy a Részek a diétára meg nem jelentek. A horvátországi sérelmeket is kívánná a válaszfeliratban megemlítetni. Különben pártolja Pest indítványát. Bónis S. Szabolcs köv.: A sérelmeket részletesebben kivánta volna megemlítetni a v. feliratban, mint P. követe; de miután indítványában benne áll, hogy ezekről később külön ir fel a tábla, megnyugszik. Baranya követének előadására , ki az ellenzék, conservativ párt ’s a kormány érdemeit elősorolva , örvendezett, hogy a haladási téren egymással találkoznak , szóló megvallja, hogy előre örvendeni nem szokott s a napot nyugtán dicséri. Elhiszi, hogy a kormány haladni akar, de milly irányban — nem tudja. Említi az administrator rendszert, Horvátországban a magyar nemzetiség megzsibbasztása a részek vissza nem kapcsolása, kétséget támasztanak benne a szép szavak iránt. Ez küldőinek és saját meggyőződése.—Végre B. köv.nek előterjesztésére, miszerint a kezdeményezési jogot félteni nem kell, mert minden kir. előadás mellé törvényjavaslat nem lévén csatolva, a nemzetnek is hagyatott tér indítványozásra, a szóló azt tartja, hogy az indítványozási jog nem is volt kétségbe vonva. Szóló az előterjesztések mellé ragasztott törvényjavaslatokat oda magyarázná , miként ez hévmérője a kormány szándékának, mellyből kivehető , mit akar szentesíteni, Pest indítványára szavaz. Pázmándy D. Komárom m. k. előre engedőlmet ’s bocsánatot kérve hosszas beszédéért, ez értelemben nyilatkozik . Tagadhatlan u. m., hogy a kir. előadásokban, mint Szabolcs követe megjegyzé, sok szép elem rejlik , ki van azokban fejezve a király kegyelme, miről soha nem kétkedőnk, ’s múltkor is benne volt, mikint ő felsége népeinek nemcsak királya, de atyja ; ’s ezért a k. előadásokra olly választ látok szükségesnek , melly szabad nemzethez illő. Tisztába kell jönünk az iránt, hogy a viták szélesek legyenek, de a felirat rövid, tisztába az iránt is, hogy a válaszfeliratra nézve nem állunk alkudozási téren, ezért szükség nyíltaknak lennünk , mint gróf Széchenyi mondá. Pest követe által előszámláltattak azon akadályok, mellyel a haladási téren előbukkannak. — És noha szóló , mint Pest követe, nem kíván a külön kérdések sérelmi tárgyalásába bocsátkozni , nem tart mégis Mosony követével, miszerint a feliratba semmi keserű ne öntessék, mert ha a hálálkodó modornak sikere nem volt, szükség azt megváltoztatni és kimondani, mi a szívekben fekszik. Az administratőri rendszerre nézve csak annyit szeretne szóló ezúttal megemlíteni, miszerint ennek felállítása a törvényhatóságok mellőzése miatt aggasztó. E tárgy törvényes oldalát illetőleg, úgy hiszi, hogy a főispáni hivatal olly magas, mikint a főispánokat csak panasz esetére, törvényes után, kihallgattatásuk után mozdíthatni el; az administratorok pedig törvényeink előtt ismeretlenek ’s a 62 administrator kinevezését hallgatással mellőzni nem lehet. Törvény szerint főispán nem létében, rögtön más nevezendő ki, ’s ha az örökös főispán a teljes kort el nem érte volna, akkor sincs szükség administratorra, mert a megyei kormányzás az alispán ’s a rrk kezére száll vissza. A horvát sérelemre ’s az évenkinti diétára nézve egyetért szóló Pest követével. ViIl. kerületi ülés nov. 2 - án (Elnökök : Semsey A. és Simon J. Sáros és Soprony m. követei, jegyző Szentkirályi M.: Tárgy a válasz felirat fölötti viták folytatása.) Tomcsányi .1. Békés köv.: Két indítvány létetett tegnap ; egyik Baranya, másik Pest m. részéről. E két indítvány egy részben megegyezik, más részben különbözik egymástól. Baranya csak az előleges sérelmek említését akarván megemlitetni a válaszföliratban, Pest azokat kívánja meg érintetni, mellyek még föl nen terjesztethettek. Mosony k. kettőből választván , a pestit szép, alkotmányos , és férfiasnak találta, de egyszersmind ollyannak, melly azon levegőt, mellyre hatnia kell, ki nem állja. De ha a pesti indivány férfias, szóló logikája szerint azon következtetés helyes, hogy azon levegő tisztitassék meg, nem pedig, hogy a levegőnek pangó volta miatt az indítvány elejtessék. Szólónak a baranyai indítvány nem tetszik, mert abból azt lehetne kihúzni, hogy uj sérelmeink nincsenek, pedig vannak ollyanok, mellyek a régiekkel a versenyt kiállják. Szólóban a kir. előterjesztések nagyszerű reményeket gerjesztettek,mellyeket a csatolmányok sem oszlattak el. Korszakot alkotnak azok , s örömest hiszi, hogy a bennök foglalt korszerű kérdések nemcsak biztatásul pendittettek meg, mert illy kérdéseket kitűzni s elhalasztani nem lenne jó politika, miért a kormányban jó szándékot föltételez. — Igaz, hogy azok akkor is kerültek volna tanácskozás alá, ha nem a kormány álltal tűzetnek valaki. Örvend szóló, hogy a nemzet óhajtása a kormány akaratával találkozott, mi a fölirat elején hálásan kiemelendő. De e mellett a törvényhozókhoz , a szabad nemzet képviselőihez nem látná méltónak azt, ha eltitkoltatnék a fájdalom, mellyet a sérelmek nevelnek. Mi a részeket ’s az évenkinti országgyűlést illeti, szóló ezekben is elfogadja Pest követének inditványát. Lukács, Temes követe : Hajdanában a magyar nemzetnek egész rendszere a hódításban állott, ’s majd minden polgári intézetei akép valának szerkesztve, hogy a harczi erőt kifejthesse, ’s igy újabb ’s újabb hódításokra utat nyisson; — ma, a szelidebb század e korszakában, a belső erők kifejtése — ’s a nemzet anyagi úgy mint szellemi emelkedése tárgyai a politikának, ’s a nemzetnek törekvései oda irányozvák , hogy a közjólét minél inkább biztosittathassék. — A béke ez idejében lefolyt harca néhány év előtt egy még most is érdemlett tiszteletben álló, ’a jelenleg közöttünk lévő férfiú által egy figyelmeztető szó hangoztatott meg hazánkban, melly a nemzetnek egy inkább külföldrül hozott mint honi tütkárt tartván elibe, számos hiányba figyelmeztető , ’s megrázva az előítéletek hosszú sorát, azt a képzelt boldogság álmaiból akaratlanul is felébresztő. — E hang, e szózat szülte újabb eszmék terjedésével véve kezdetét hazánkban a békés politikai átalakulásnak még a legnagyobb szerencse mellett is olly nehéz, ’s annyi akadálylyal járó korszaka; ’s noha nem tagadhatni, hogy e czél megközelithetésének egyenes gátak nem tétettek; noha nem tagadhatni továbbá, hogy írattak hazánk évkönyveiben a haladásnak , ’s hazánk egykori jövendőjének aranybetűket érdemlő egyes vonásai, — ’s a nemzetiségnek, melly a nemzet legnagyobb kincse, ’s melly egy még most is népszerűségben álló hazánkfiának 1832ik évi orsz.gyülésen elmondott szavai szerint minden népeknél a polgári létnek azon lehelete, melly a nemzetnek egyedül már halálhidegség lepte testét csak mint utolsó pára hagyhatja el, és azon frigynek angyala, melly szabad polgári intézetek segitségével, méltathat egyedül emberek csoportját nemzetté, — ’s a lélekismeret szabadságának, melly minden egyes polgárnak eltulajdonithatlan lelki sajátja, szent ügyeiben örök időkre megalapittatott urunk királyunknak dicsősége, halhatatlansága; meg kell azt mégis egész őszinteséggel vallani, ’s átalakulásunk eddigi szakát végig tekintve, a legóvatosabb, ’s az országnak szükségtelen megrázkódtatását gondosan kerülő egy honfi sem tagadhatja, hogy a haladás széjjelszórt ezen egyes intézetei mellett hiányzott mégis valami, mi nélkül alkotmányos országban, alkotmányos uton, egy régi alkotmányos nemzetnek átalakulása lehetetlen, hiányzott t. i. mindenkor azon okszerű meggyőződés, hogy váljon a kormány — mellynek közbenjötte nélkül hazánknak vélekedésem szerint átalakulnia lehetetlen — kivánja-e maga részéről ? és pedig milly arányban és mértékben a reformot ? minek azon szomorú következése volt eddigelé, hogy a nemzet, csakhogy keveset is elérhessen, igen sokat követelt, ’s midőn kívánságai onnan felülről alább szállittatának, a sokat időközben megállapította utasításokkal megkötve, a keveset már többé nem fogadhatta el, ’s igy kívánt eredményre ritkán vergődhetett. — Most azonban egészen máskint állnak a dolgok ; mert ime a k. k. előadások a nemzet kívánságaival lényegben találkoznak, sőt némelly kérdésekre nézve a törvényhozás egyik tényezőjének kívánságai is tudják, — illő, szükséges és méltányos tehát, hogy midőn a törvényhozó hatalom egyik része eddigi eljárását illyképen jobbra változtatta, a másik rész is ahoz képest idomítja a maga fellépését. — És miután hazánk politikai átalakulásának küszöbén alig ha fog találkozhatni hazájához hiv, ’S annak érdekeit kellően felfogni képes gondolkozó férfi, kinek keblét — a magyar alkotmány eredeti typusának alapján eszközlendő haladási vágy, az erre vezető kérdéseknek czélszerű ’s jótékony megoldhatása, ’s hazánknak illyképeni boldogitltatása — nem melegítené át, ’s e szerint a vita tulajdonképen már nem többé az átalakulás szükségéről, hanem inkább allnak milly után, módon, fokozaton , ’s modorban leendő keresztülviteléről folytattatik, vájjon nem tartozunk-e nemzetünknek, nem minmagunknak e azzal, hogy a midőn említettem szent vágy beteljesithetésére a legszebb tér nyittatott meg előttünk, akkor arra azonnal kilépni, ’s a nemzetnek bennünk helyezett hő reményeit közegyetértéssel teljesitni siessünk, véleményem szerint igen; azért is hazafius buzgósággal óhajtom , hogy a nemzet előmenetelét tárgyazó k. kir. előadások haladék nélkül tárgyaltatás alá vétessenek, — ’s fez a válaszfelíráltcán jelentessék ki. — De e kijelentésemnél még nem állapodhatom meg, mert utasításomhoz híven, elleneznem kell bármelly sérelemnek válaszfeliratunkhozi csatoltatását. — Igaz ugyan az, hogy három százados történetkönyveinkben az önkényes felülről jött sérelmeknek elég nyomára akadunk , mellyek bánattal tölték el a hazafi keblét; most azonban uralkodó házunknak kitűnő szelíd szelleme az önkény ’s absolutismus aggályától tökéletesen megment, megment pedig annyival is inkább, mert volt, van, ’s leend elegendő erő nemzetünkben megőrzeni alkotmányunkat azon esetre, mennyire az ellen a jövendő méhében valamelly kisérlet rejtenék ; a jövőben mondom; mert most, midőn legjobb fejedelmünk hiv magyarjaihoz anyai nyelvükön szólott, ’s midőn a nemzetnek forró szeretettel ’s osztatlan bizodalommal ápolt kegyeltjét olly szives készséggel erősité meg a haza első méltóságában, már ez által is csalhatatlan bizonyságát adó atyai szeretetének, és hő ragaszkodásának, — ’s ha igaz az , hogy nagyszerű tények a feledékenység örvényébe nem merülhetnek, úgy bizonyára az 1847. évi nov. 12-e kitörülhetlen vonásokkal maradand történeti lapjainkon feljegyezve, ’s méltán: mert ezen nagy napon avattattunk még csal? fel igazán nemzetté, ezen napon ültük meg századok óta nem élvezett diadalos azon nagy ünnepet, melly a legtisztább hazafiui lelkesedés szülte örömkönnyekben fénylett , — ne vegyítsünk tehát ürmöt azon kehelybe, mellyet a legtisztább hazafiui öröm- ’s hála érzéssel telten nyujtandunk legjobb fejedelmünknek által, — ne kisérjük, ne kisebbítsük örömünket panaszokkal, — ’s ne adjunk a legszebb legnagyobb ajándékért keserű köszönetet cserébe! — Ennek folytában miután nem puszta — bármelly részről nyerendő — pártdiadalnak siker nélküli dicsőségét, hanem a hazára hasznos, időszerinti, ’s a jólétet biztositó törvényeket óhajtanék ez országgyűlésen arathatni, ’s úgy hiszem, hogy ezt, az öszves hazafiak ’s kormánynak becsületes közremunkálása által el is érhetem, — a legbiztosb, legczélszerűbb, a nemzet ’s fejedelem közötti tanácskozásokhoz leginkább illő ’s legalkotmányosb bizodalom útján kívánnék e czélhoz járulni, ’s azért, az eddig úgy is nem legjobb sikerrel folytatott politikáról lemondva, ezen országgyűlés drága idejét, sem mindenbeesőket vesztő szüntelen panaszokra, — sem pártok elleni reeriminatiókra, hanem az immár megérlelt reformkérdéseknek törvényszerű megoldására óhajtanám ’s vélném fordittatni. — Koránsem szándékom azonban ez által a nemzet valódi sérelmeinek orvosoltatását gátolni, sőt inkább ezt törvényes alkotmány nyomán magam is forrón óhajtván, igen is megegyezem abban, hogy az országnak valódi sérelmei, aggodalmai, ’s még ki nem elégített kivánatai egyé szerkesztve orvoslás, megszüntetés és teljesítés végett ő felsége elibe terjesztessenek, csak most ne tegyük ezt a válaszfelirathoz kapcsoltan , ’s igy levegyük koronáját azon diadalnak, mellyet olly hő lelkesedéssel megülni valánk szerencsések. — Ha azonban e kivánatom többséget nem nyerne, úgy Baranyamegye nagyérdemű követének indítványához, mint utasításomhoz legközelebb állóhoz csatlakozom.“ Rónay J. Csanád követe: A tárgyhoz kevés szólója van. Azt gondolja, hogy midőn alkotmányos nép királyához felszólal, azt csak bizalommal teheti, minek helye itt van, főkép most, midőn a király atyai szándékát magokban foglaló k. előadásainak bizalommal elfogadására szólitá a nemzetet, ’s szóló úgy van meggyőződve, hogy a bizodalomnak értelme nem az, miszerint a fájdalom elhallgattassék. Miért utasítása ’s meggyőződése szerint a kir. előadásokat örömmel föl karolva a sérelmek megemlítését kívánja ’s a pesti indítványra szavaz. — Szentiványi K. Gömör köv.: Hálás elismerést szavazva nemzetiségünknek legfénylőbb polctraállitásáért ’s a nádorválasztás megerősítéséért, mellyben a kormány akarata a nemzet osztatlan bizalmával találkozott, midőn egy részről köszönetet nyilvánít ő felségének, más részről panaszt kiván tenni; pártolja Pestet. Gál L. Tolna m. köv.: „Tek. kér. rik, mindenekelőtt kedves kötelességemnek érzem küldőim nevében itt kijelenteni azon örömöt, mellyet a lefolyó hó 12én élvezhetnem szerencsém volt . — Ez volt t. k.rik nap azon, melly után nemzetünk olly régóta sóvárogva epedett — ez azon esemény, melly nemzetünk történetében korszakot szülend — ez azon nemzeti ünnep , melly honunk minden polgárai szeplőtelen szivét örömmel tölté meg — ez végre azon nagy és nevezetes nap, mellyen ismét több század óta a magyarhoz kedves anyanyelvén szólott királya. — Koronás fejedelmünk jelentette újabb példája, az ország törvényeihez való lelkiismeretes ragaszkodásának , újabb tanúsága atyai gyengéd szeretetének, melylyel irántunk hű magyarjai iránt folytonosan viseltetik; a mit is minden kétségen kívül helyeznek a jelen országgyűléshez intézett kegyelmes királyi előadásai; legfelségesebb urunk kormánya soha sem fogta fel annyira — a kor, honunk igényeit és szükégeit , mint ez alkalommal, a midőn a királyi előadásokban a nemzet nagyobb részének méltányos és jogos kívánságai fejeztetnek ki. — Hazafius kötelesség itt azt istápolni, ernyedetlen munkás kitűréssel biztosítani és szilárdítani. — Ezen kir. javaslatok létesülésétöl függ nemzetünk és honunk felvirulása, boldogabb jövendője, polgári jóléte. — Miért is küldőim utasításaik szellemében szavazatom oda járul, hogy ezen üdv és áldást árasztó kegy. kir. előadásokért ő felségének fels. urunk ’s királyunknak egy jobbágyi hódolattal azonosult köszönő felírás küldessék az országgyűlés által.