Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-12-03 / 707. szám

Péntek 707. December 3. 1847. fizettetik.f­őfizetttetni^P­o­zsonban a kiadóhivatalban, föpiaczon Wigand (^.könyv­kereskedésében és Pesten hatvani utczai Horváth-ház­­ban 583-ik sz. a. földszint, és minden k.postahivatalnál.—Az­­ ausztriai birodalomba és k ül­­® földre menendő példányok csak a bécsi császári postahi­vatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csü­törtök., pént. és vasárn. jelen­nek meg. Előfizetési ár fél­évré­l­o­.sonthail helybenőft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft. 24 kr., négyszer küldve pedig 7 ft. 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr. a kettős ha-TARTALOM: Magyarország és Erdély. Egy futó pillan­tás az erdélyi országgyűlésre 1846/j ben II. Országgyűlés: XVI. kerületi ülés dec. 2kán (tárgy: a házi adó és az országos pénz­tár.) IV. országos ülés dec. adikán egyedül a mlzgos főrendeknél (tárgy: a földi naplót vizsg. bizottmány kinevezése; rdi izenetek.) Pozsonyi hirfü­zér. Czáfolat Biharból a P. Hírlap levelezőjének állí­tásaira. A Czegléd-kőrös-kecskeméti vaspálya ügyében Külföld. Nagybritannia. Olaszország. Schweicz. Hivatalos és magánhirde­tések. Loteriákban húzott számok. Váltókelet. Gabonaár. Status­­papírok és részvények árkelete. Dunavizállás. IHAG¥AUOK­KÍV és EHDÉLY. Egy f­u­­tópillantás az erdélyi országgy­­l­é­sr­e 1847­/jben II. Legnevezetesebb, legfontosabb és leg­­több tagadásába került feladása volt ezen országgyűlésnek az úrbér behozatala. Azért a 14 hónapból, mit e törvény­hozási folyam fölemésztett, fizet, legalább is, ezen munka nyertes. Ez azonban nem sok, ha meggondoljuk, hogy Erdély rendei e téren úgy állottak, mint az újvilág gyar­matosa a rengetegben : mindenfelől sűrűség és a bokrok az izmos törzsű fákkal úgy összefonódva az elődi növé­­nyek buja hajtási által, hogy eltalálni az irányt és utat, mellyen belőle ki­vergődhetni, — alig lehet, és csak nagy küzködésbe kerül. Erdélynek addig nem volt semminemű úrbéri rend­szere más, mint a tulajdonos önkénye, mellyet csupán tár­­sadalmunknak keresztényi szelleme és a kormány ismere­tes atyai indulata mérsékeltek. Azért is a legnagyobb kü­­lönféleség uralkodott az úrbéri viszonyokban az ország minden vidékein. Néhol az úrbéresek a legegyenetlenebb birtokért egészen egyenlő szolgálatot tettek, midőn más­utt közel egyenlő birtokért a legkülönbözőbbet. Négy napi robot és a mennyire szorgos időben még szükség volt, közönséges szolgálat volt, de — hozzá kell tennünk — csak azon vidékeken, hol a nép restsége munkájának becsét felére vagy harmadára szállítja, mint másutt, pl. a székelyföldön, hol három tenyeres napi szolgálat is már ritkaság volt. Ezen tulajdonosi szabadtetszésből származó egyenetlensége az úri szolgálatoknak és úrbéri birtokoknak, volt az egyik sűrű, miből nagy rontás és önsértés nélkül kivergődni volt a nehéz feladás; másik az úrbéri­­ség alapjának bizonytalansága, minek összekeveredését nagyon segítette elő az erdélyieknek egy saját vár­ása, mit azért tartunk megemlítendőnek, mert jól kimagyarázza azon a trrrodalmat, mellyben az erdélyi földesurak általá­­ban szenvedtek. — Erdélyben a gazdagság fogalmában egy kis különbség van a magyarországitól. És ez szembetűnő. Midőn az er­délyi gazdagságát akarja kifejezni, igy szól : ennyi meg ennyi emberem van ; a magyarországi pedig : ennyi meg ennyi hold földem van. Ezért, mikor az erdélyi jószágot vagy birtokot vásáról, annak belbecsét többnyire ember számban is fejezi ki és inkább is részén szolgálatot, mint föl­det. A földnek ára általában kisebb is, mint Magyarorszá­gon. — Ezen saját fogalomból és illetőleg hajlandóságból következett az is, hogy az erdélyi földesúr szívesen telepí­tett, és osztogatta el földét, csak akadott legyen, ki egy kis szolgálatot adjon érte. Innen van, hogy, mint közön­ségesen állítják, Erdélyben a földbirtok kétharmada úr­béres kézen van, midőn tudjuk, hogy nálunk épen ellen­kező az arány. Tehát nem volt alaptalan, sőt méltánylani is lehet az erdélyi birtokos osztály aggodalmát a felett, nehogy egy meggondolatlan rendelkezés által tulajdoná­ból , mellyel, a jövendő előérzetének hiányában, talán előrelátás nélkül is bánt, kiforgattassék. — Egyformaságot és arányt hozni az úrbéri javalmak és terhek közé, korlátot emelni a földesúr lehető önké­nyének és határozottan kimutatni az urbériség alapját, a nélkül, hogy a tulajdon iránt tartozó tisztelet sérelmet szenvedjen — a­mi nagyon kellemetlen következések hosszú lánczsorának szokott mindig kezdő szeme lenni : e hármas szirt volt az , mi között a törvényhozás hajójának , minden ellenszelek daczára is, vonako­dás nélkül el kellett vitorlázni. Dicsőségére legyen mondva az országgyűlésnek és kivált annak intézőinek : e bajos utat nagy szerencsével tette meg a törvényhozás. Mellőzvén azon részint h­imerikus, részint vakmerő terve­ket, mellyek ha elfogadtatnak, a földbirtokot a legnagyobb zavarnak és az országot a legbizonytalanabb és kétesebb állapotnak teszik ki, legelőbb is azon volt, hogy az urbé­riség alapját az illetők érdekének és jogainak sérelme nél­kül szabja ki. Jelen statusquot fogadni el ? annyi lett volna, mint törvénynyé tenni a zavart , véghetetlen kárára a kisebb földbirtokos osztálynak, vagy egy régibb statusquot fogadni el? ez meg­tökélyesítette volna azt is az erősebb­nek és önkénynek adott volna szabad kezet. Egy olly be­­végzett tény pedig, mint nálunk a theréziai úrbér, hiány­zott. De szerencsére volt egy tényleges pont, mihez a tör­vényhozás, jobbnak hiányában, támaszkodhatott. Ez azon lo­giodiki összeírás, mellyet felsőbb parancsra királyi biztosok vittek véghez Erdélynek minden hatóságaiban. Ez lett tehát az urbériség alapja.—De a közhiedelem és a dolog természete szerint, ezen összeírás nem lehetett ment minden szemrehányástól; mert az erdélyi adórend­szer azon sajátságából, miszerint az úrbéres földre állandóul ki van róva az osztályok szerint különböző adó­részlet, önkényt származhatott mind földesúr-, mind úr­béresnél azon törekvés, hogy az összeírásból is követke­zéskép adó alól, valami kimaradhasson. Az ebből követ­kezhetett hibát ekép igazította ki a törvényhozás : Elfogadván alapul az 18­21/2­,diki összeírást ’s a föld­nek azon helységenkinti osztályozását, mellyet a főkor­mány, magoknak a törvényhatóságoknak előterjesztésére, határozott meg 1821/2-ben ’s melly szerint minden hely­ség különösen valamelly osztályba van sorozva, — továb­bá, ugyan ezen munkálatokból szerzett tapasztalás nyo­mán, úgy szabván ki a külállomány mekkoraságát, hogy egy egész telekre az első osztályban 4 —10 ezerhatszáz­a l öles hold szántóföld és 2­-4 hold kaszáló jusson, a másodikban 11—12 sz. föld és 3—5 kaszáló, a harmadik­ban és —hol létezik — a negyedikben 7 —14 szántóf. és 4—6 kaszáló *) — melly minimum- és maximumnak az állomány mekkoraságában czélja az, hogy csak általá­nosan egy-egy osztályba sorzott helységekben is a föld­minőségi különbségekre tekintet lehessen­­­­ kimondotta, hogy a­mi ezen összeírásban foglalt mennyiségből a föl­desurak által törvényes utón kívül netalán elvétetett vol­na, az visszahassék; ha az úrbéres telki illetősége ezen összeírásbeli mennyiségből ki nem telnék, az a netalán el­titkolás által be nem irt és az ő vagy más úrbéres kezén maradt és illetőségén kivüli feleslegből, de semmi esetre sem a földesúr által majorsági birtoknak bebizonyítható földből, legyen pótlandó, a mi ezen pótlásra fordítandó földeken kivil az említett összeírásban foglalva — és még­­ az úrbéres kézen volna, az tovább is ott lenne hagyandó; mi legyen pedig kinek kinek illetősége ? azt a jelen szol­gálat mértéke határozandja meg. E szerint az eddig két igás napot szolgált úrbérest egész telek illeti ,s a többit ehez képest. Hanem az egész telek után járó szolgálat ez­után nem kettő, hanem egy igás nap lesz és aránylag a többi. — Úrbéri telkek számilag mindazok maradnak, mellyek az emlitett összeírásban fel vannak jegyezve, vagy az abba irt telkekből szaporodtak és a mellyek en­nélfogva külsőséggel is ellátandók. — Legelői és erdölcsi gyakorlatukban az úrbéresek ezután is megmaradnak; a legelő-elkü­lönités és tagositás megengedtetik. — Az úr­béri apró tartozások 30 piron évenkint megválthatók; a tized egyezkedés utján, valamint az egész úrbéri szolgá­lat is. — Mindezen szerződéseknek az úrbéri tábla előtt kell megtörténni, melly­ekbe tartozandnak minden úrbéri ügyek. Ezen úrbéri táblák, mellyeknek elnöke a főispán, főtiszt vagy főkapitány, jegyzője a hatósági jegyző, ’s tagjai az alispán, főbiró vagy alkirálybiró, kik a fentebbiek jelen nem létében elnökösködhetnek is, és hat ülnök — minden hatóságban tisztujitásilag választatnak ’s felsőbb megerő­sítés alá tartoznak; fizetésük a hatóságok terjedelme és az úrbéres osztály népességéhez képest különböző, 120— 160 és 200 párt között változván. Ekint oldotta meg a törvényhozás nagy feladását ezen munkálata által, mellynek csak kitűnőbb pontjait érinthetők e helyen. Mi meg vagyunk győződve , hogy e megoldás szerencsés volt, mert a nélkül, hogy a tulajdon alapjában megrendítetett volna, törvényes korlát emeltetett az önkény ebbe, szigorúan meghatároztattak a jogok és kö­telességek mindkét oldalról, még pedig úgy, hogy az úrbéres javalmai kitágitottak és a törvény utalma alá helyeztettek, a földesuréi pedig megszórhattak és invasivus természetök­­től megfosztottak, a szolgálat és jutalom egymással arány­ba hozattak, még­pedig ol­yformán, hogy az egész úrbéri viszony egyik eleme , az úri szolgálat, az egész országban egy mértékre szabatott, a­mi különösen fogja előmozdí­­tani ezen viszony további tökéletesítését, midőn egyszers­mind az úri tartozások megváltásának megengedésével a jelenkor emancipatioi törekvéseinek is elég létetett. Országgyű­lés. IV. Országos ülés a nagy ferjnél, dec. 2kán, déli 12 órakor. (A primási palota belteremében.) (Elnök: Nádor ő fensége. T­ár­gy : a főrendi naplót vizsgáló bizott­mány tagjainak kinevezése, rendi üzenetek felolvasása.) — Nádor elnök ő fensége: Több rendbeli izenetek kül­detvén át a t­­riktöl, azokat az itélőmester urak felfogják ol­vasni. — A főrendi naplót vizsgáló küldöttséghez, a mélt. főrik ki­­vonata nyomán, még a következő tagokat nevezem ki, névsze­­rint: Szerencsy I. kir. főpohárnok mestert; Ocskay A. kas­sai-, Rudnyánszky I. beszterczei megyés- és Zsivkovits Pánt. temesvári n. e. görög püspököket; Marczibányi A. trenesini­, Czindery L. somogyi, gr. Csáky T. szepesi, b. Vécsey M. *) A belső telek 400—1200 Q ölre szabatott. A mini­mumon alól kipótoltatik, a maximumon felül pedig külsőség­be számíttatik. Mind­ezen belső és külső telki illetőségek ná­lunk igen kicsinyeknek fognak tetszeni, mire csak azt jegyez­zük meg röviden, hogy Erdélyben puszták nincsenek , a föld­birtok meglehetősen el van aprítva és a zsellérség nincs úgy elszaporodva, mint nálunk az urbériek korábbi behozatala ál­tal, melly körülmény midőn egyfelől az úrbéri birtok felosz­lását némileg gátolta, másfelől és leginkább az allodium urbé­­resitését akadályozta meg. szatmári, Péchy I. zágrábi főispánokat; b. Ambrózy L., gr. Forgách­ A., b. Horváth J., b. Orczy Gy., gr. Ráday G., b. Vay L., gr. Waldstein J. és gr. Zichy M., a kik az eddigi gyakorlat szerint egymást felváltva fognak működni, az orszá­gos naplót Kováchich József az ország levéltárának igazgatója szerkesztvén. — Egyébként jelenti ő fensége, hogy a gyors­írókra nézve a szükséges rendelések már megtétettek. H­u­b­a­y J. országbírói, és Ghyczi K. nádori itélőmes­­terek olvassák izenetét a kir. és rrknek. 1) József nádorispán ő cs. k. főherczegsége félszázados hivataloskodása által a nemzet előtt szerzett érdemeinek tör­vényeink közé iktatása, és nevét viselendő jótékony intézet létesítése általi nyilvánítása iránt a múlt. ferikhez. 2) István nádor cs. kir. főherczeg e fenségéhez az or­szággyűlési tárgyalásoknak minden lapok által híven, szaba­don, megszorítás nélkül közölhetésének kieszközlése iránt. 3) Országgyűlési lap létesítése iránt, a törvény­­javaslat közlésével. 4) "A főrendi táblához gróf R­h­édey Jánosnak meg nem hivatása tárgyában, — felirási javaslat mellékletével együtt. 5) A k. k. előadások II. pontja, a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában, — felirási javaslattal együtt — és végre 6) A kir. előadásokra teendő felírás tárgyában, — fel­irási javaslattal egyetemben. — Nádor elnök ő fensége : Az átküldött izenetek fontos tárgynak lévén, azoknak felvételére a holnaputáni napot — szombatot tűzöm ki, a midőn tanácskozásainkat, a kir. elő­­■ adásokra teendő felírás tárgyalásával kezdendjü­k meg. ’S ez­zel a mai ülést eloszlatom. XVI. kerületi ülés. Dec. 2án. (Elnökök: Ber­­náth és Bacho (Ung és Trencsén m. k.), Jegyző: Szent­­királyi Móricz; Tárgy: A házi adó ’s az országos pénztár). Bernáth Zs. elnök: A naplóvizsgálók neveit olvassa föl, mellyek ki fognak nyomatni. A napi­renden lévő adó kérdését tanácskozás alá tűzi ki. Kossuth Lajos Pestmegye követe: Elfogadtatván — fájdalom nem egészen — a közös teherviselés elve , a házi adó és országos pénztár körüli részletek kidol­gozása szükséges, miszerint azon elvek életbe léptesse­nek. E szempontból szólván, megemlíti, hogy létezik olly vé­lemény, mintha a háziadó elvállalása az országos pénztár létesítését nehezítené. Szóló azt hiszi, hogy a nemességnek a háziadóban megosztakozása az országos pénztár megalapí­tását nehezíteni nem, de elősegíteni fogja, és csak a házi adó elvállalása szolgálhat irányul az egész financiális rendszer­nek. Téved az, a­ki azon eredménynél fogva, hogy az orszá­gos pénztárra nagyobb volt a többség, ennek elsőséget tulaj­donítana. Az illy számon alapult politikának iránya nem volna üdvös. Az adóvitatás története dicsőségére válik e nemzetnek, mert midőn Angliában az illy törekvést a szabad­sajtón kívül mind azon intézetek, mellyekkel egy alkotmányos szabad nemzet bir, sokkal inkább támogaták, mégis a rab­szolgaság eltörlesztése — a gabnabill kivívására 20 — 30 évi agitatio vola szükséges, noha azon segédeszközök mellett O’Connellnek háta megött 7 millió nép állott; nálunk az adóra nézve 6 évi küzdés után a párt­kérdés úgy áll, hogy midőn egy rész a nép terheiben ugyan osztakozni nem, de az országos pénztár megalapításához járulni kíván, a másik párt itt is ott is egyaránt kívánja a terheket viselni. Ez a kulcsa a többségnek. A kisebb rész e két adót ellentétben látja, a másik nem. S a­kik a terhekben nem subsidionális után, de a közös teherviselés alapján kívánnak osztakozni, vi­gyázzanak, nehogy ez alapot alólok kivegyék. Az adót egy párt is képes megakadályoztatni, midőn kivivására mind a két párt megegyezése szükséges. Annak bebizonyítására, hogy a házi adó elvállalása az országos pénztár létesítését elő­segíti és egyedül teszi lehetségessé, szóló számokkal áll elő, noha azokat csak például kívánja tekintetni. Vegyük fel a. m., hogy a nemesség 3 milliót akar adni, de a házi adóhoz járulni nem kíván , volna e szerint az országos pénztárban 3 millió, de ez által a nép érdekei ki nem egyenlíttetnének,és az országos pénztár tétele biztosítva nem volna. Míg a nemes­ség minden terhekben nem osztozik, a nép robot­ozó jobbágy­ság marad, és semmi politikai jogokban nem részesül, addig Magyarországot, ha veszély nem is fenyegeti, de fenyegetheti. Ha azonban a nemesség közösen viseli a terheket, többet ez­által fizetni nem fog, de a nép érdekei ki lesznek egyenlítve, mellyik mód jobb tehát, tanácsosabb és kedvezőbb? Ha ez utolsó alapot nem választjuk, önként fennakadunk. A direct kivetésre alapított adózás, ha a nemesség 3 milliót vállalt el, nem biztosít arról, ha 3 év múlva fog-e ismét fizetni. Fonák politika volt az, hogy eddig mindig csak tőkék szavaztattak meg; akár mihez fogott aztán az ország, állandó pénztár nem létében fen kellett akadnia, holott örökös időre biztosított országos pénztár segedelmével akár a gyáripar, akár a gazda­sági ipar­egyesület, fiumei hajós iskola­­stb. felvirulását kie­sz­­közleni lehetséges. A direct adóra nézve két tekintet áll elő. Tisztába kell jóni valah­ára, vájjon a status-financiális álla­pot, melly 24 millió körül forog , elegendő-e az ország szük­ségeinek fedezésére, ’s marad-e még fölösleg? Itt azonban sok akadály fordul elő 's midőn az ország szükségei olly sür­getések, kérdés: kell-e azoknak fedezését országunk alkot-

Next