Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-07 / 692. szám

816 saga ezen szavakat ejtvén „ha én a képességeket tekintem, azt kell mondanom „Makaj Szerenyi­lu melly nyilatkozata ál­tal magát a másik párt főnökévé tette, — ’s ez oka, hogy Petrovics pártja eltávozott“ — kérvén nyilatkozó táblabiró, hogy valamint e nyilatkozata, úgy az egész történet beiras­­sék.Magos főispáni helytartó úr Balogy László táblabiró urnak kívánságát teljesíthetőnek és teljesítendőnek nyilvánítván, kívánta egy­úttal, hogy az eltávozottak legalább számszerint jegyzőkönyvbe iktattassanak, és ne­hogy a beszéd egy részé­nek kiemelése által, ennek a valódinál más értelem adathassák, mire abban jön a köz­megállapodás, hogy Petrovics Tivadar követjelöltnek a tegnapi ülésben tartott beszéde és elnök­i méltóságának válasza híven jegyzőkönyvbe irassék, és ez eltávozottak név szerint feljegyeztessenek; — ezen megállapodás nyomán itt feljegyeztetik, hogy Makai Sán­dor úr követül felkiáltás útján elválasztatván, Szörényi Fe­­rencz és Petrovics Tivadar közötti kérdésre nézve pedig el­nök­i méltósága szavazást rendelt, mire azon indítvány lé­tetett, hogy a szavazás mint többször már gyakorlatban volt, nyilvános legyen. Ezen indítványt többen, jelesül pedig azok, kik Petrovics Tivadar mellett buzogtak, ellenzették, erősít­vén, miszerint abban morális erőtetést látnak; a másik olda­lon lévők pedig az indítványt erélyesen támogatták; sokan is szólottak már, és a gyanúsítást, mintha bármilly erőtetesnek magukat alá­rendelnék, visszautasították, és még számosan jegyeztették föl magukat a szólásra és a szavazás módja fö­lötti tanácskozás közben felállott ismét Petrovics Tivadar táb­labíró úr, és a resumáltakat idézve föl, visszavezeté a kir. és rr. emlékét mult 1833 évre, midőn t. i. ő az alig 24 éves fiatal férfiú, elnök ő méltóságának , akkori főjegyzőnek el­lenében vivá ki követi megválasztatását, őszinte megváltván , hogy ha azon időben olly higgadt gondolkozásmóddal birt volna mint jelenleg, elismerve akkori vetélytársának mostani elnök­i méltóságának saját személye irányábani szellemi fensőségét, a követségről lemondva, e fényes de nehéz fela­datú tisztét vetélytársának átengedendette; mivel azonban a fiatal kor egyik gyöngéje szokott lenni a dicsvágy, elragad­tatva azért e rendkívüli megtiszteltetés fényének nimbusától, a kir. és rr. akkoron személyében helyeztetett nagybecsű bi­zalmukkal élve, a követséget elvállalta, ’s mint iilyen tisztében tettlegesen is eljárt. Előadá továbbá, hogy midőn elnök ő méltósága e megye főkormányzójává neveztetett ki, szólón­­kívül mindenki örült, szónok azonban azon viszályok miatt, mellyek ő méltósága, ’s közötte régibb időkben fenforogtak, mélyen elszomorodott; azonban nyugalma helyre állítatott ő méltóságának főkormányzói tisztében lett ünnepélyes beik­tatása alkalmával tartott azon beszéde által, mellyben ő mél­tósága kinyilatkoztatta, hogy ő a pártok fölibe emelkedve, a barátságot és egyetértést kívánja fentartani. — Áttért ezután szónok némelly magán-körökben állítólag történt beszédek körülményes előadására — minek befejezte után előterjesz­tő, hogy az óhajtás követté választatnia nem tőle eredett, ha­nem ez eszme mások impulsusának és buzditgatásainak eredménye vala,mi ha nem történik, vetélytársul ez alkalom­mal föl nem lépendett; bátoritá továbbá e lépésre őt is mél­­­tóságának iránta tanúsított szívessége , és e barátságos vi­szony folytában fölkérte is méltóságát, hogy miután hallo­másból tudja, mikép elnök ő méltósága azt nyilatkoztatta többeknek, hogy előtte mind a három követjelölt egyiránt kedves, tehát a régi szokást követve, a titkos szavazást tartsa fen, és ne engedje e régi szokást épen akkor megváltoztatni, midőn szónoknak személye forog kérdésben, — mert külön­ben szónok, elnök fi magának irántai barátsága, és a szónok személyeinek a más két követtel egyenlő kedvességére vo­natkozó , és többek előtt kimondott nyilatkozatának őszinte­ségét vonja kétségbe ’s habár szónok fájlalni is fogja­, de személyét a méltóságától ez által el fogja idegeníteni. — E beszéd végeztével elnök­i méltósága az előtte szólóhoz in­tézve szavait előterjesztette, hogy igen gyöngének hiheti őt előtte szóló, ha azt képzeli, hogy beszédének hozzá intézett utószaka ő méltóságát mintegy tévútra vezetve arra kivondja, miszerint a határozatot előtte szólónak kívánsága szerint, és nem a kifejtendő többséghez képpest fogná kimondani; be­széde folyamatában beszövé ő méltósága, miszerint neki igen fáj, sőt mélyen sértve érzi magát Petrovics táblabiró urnák illegális nyilatkozata és gyanúsítása által, miután azt tőle semmikép sem érdemlé,­­s mennyire legyen Petrovics táblabiró urnak ezen eljárása méltatlan, kitünteti azon szivesség és lojalitás, mellyel ő méltósága előtt szólónak irányában viseltetett; ugyanis elejétől fogva, az utolsó perczig mindenkinek, ki nála a követválasztás iránt kér­dést emelt, mindig csak azt válaszold, hogy neki mind a három jelölt egyiránt kedves lévén, mindegy akár mellyik fog követnek közölök megválasztatni,­­s midőn igy tett, a loyalitást talán túl is hajtotta, mert meg kell ismernie, hogy ha a képességeket tekinti, képesebbeknek tartja Makajt és Szerényét. — Erre Gyika Szilárd táblabiró urnak felszólítá­sa következtében az ellenfél számos­ tagjai, kiknek névso­rát ők magok írásba foglalva átnyujták. Jelesül: báró Bru­­kenthal Mihály birtokos és táblabiró, Piácsek Pál, Petrovics Tivadar, Gyika Szilárd, Kápra Sándor, Milenkovics György, Milenkovics Sztoján, Milenkovics Dániel, Milenkovics István, Molenkovics Szilárd, Dragosy János, Jagodics Pál, Deszpinics Balázs, id. Szívós Pál, Szívós Miklós, Szívós András , Szívós Lajos, ifjabb Frummer Zsigmond , Fogarasy Tivadar , Faur Gergely birtokosok és táblabírók , Joannovics András birto­kos és főpénztárnok, Stojanovics István csereszemesi birto­kos, ifjabb Balogh Ferencz, Balogh László tbiró, Athanasze­­vics György ügyvéd, Asboth Adolf tbiró, D’Ellevaux László birtokos a teremből eltávoztak. — A képességre vonatkozó fenebbi nyilatkozatot Balogh László tbiró úr, és a teremből távozottak ekkép tettnek erősítvén: „ha a képességet tekin­tem, akkor Makai Szerényi, mit a távozottak (mint állítják­ eldöntő felkiáltásnak vévén, hagyák oda a teremet, — ezt azonban elnök ii méltósága kereken tagadta, ’s állította, hogy válaszának vezérfonalából­ is kitetszik, mikép fentebbi nyilatkozatát igy nem is tehette , mert azon nyilatkozatával csak Petrovics Ibiró iránti lojalitását akarta feltüntetni; — továbbá fel nem foghatja, hogy lehet az ellenfél részéről íme nyilatkozatát decisumnak, eldöntő irányi­ mutatásnak venni, miután a nyilatkozat megtétele előtt bocsátotta már a kérdés eldöntését szavazásra; — elnök­i méltóságának eb­­beli állítását ’s a képességre vonatkozó fentebbi nyilatkoza­tának e szavakban! „képesebbeknek tartom Makai és Sze­rényiy általa tett kijelentését, egyébiránt az igen nevezetes többség is szinte elismerte, és megerősítette.“ — Eddig a Jegyzőkönyv. Elemezzük most a megyei határozatot, lássuk, mi belőle a tanulság? Első tekintetre, és minden fejtörés nélkül ki­vonhatja belőle és meggyőződhetik mindenki, miszerint 1) a végzés úgy, a­mint van, nem egyedül a többségnek műve, mert az valamint tartalomra, úgy szerkezetre nézve a kisebb­ség által is helybenhagyatott; 2) hogy azon párt, melly Sz. F. főjegyzőt pártolta, 113, P. T. pártja pedig összesen 34 egyénből állott; 3) hogy midőn a kisebbség a túlnyomó több­séget elég méltatlanul arról gyanúsította, miszerint jelöltjét olly egyének hozzájárulásával is kívánja megválasztatni, kik szabad választási jogukat és meggyőződésöket mások tekin­télyének és befolyásának alárendelték, ugyanakkor maga ezen kisebbség ereje egész megfeszítésével titkos szavazás mellett szó- és hitszegőket szerezni törekedett, ’s ezek sere­gével reménytette a­ jelöltjét és ez maga magát megválasz­tatni, és szándéka lehetett a szép mesterséget a képzelhető legnagyobb mértékben űzni, mert hogy többségre verőd­hessék , több egyénre volt még szüksége, mint a mennyiből egész pártja állott; 4) hogy a kisebbség jelöltje e dicső el­­járásban annyira ment, miszerint főisp. helyettesünket hízel­géssel , méltatlan gyanúsítással, fenyegetéssel akarta gyenge lábon állott ügyének istápolására erkölcsileg kényszeríteni, és kényszeríteni, mint nem ok nélkül sejdítjük **), meggyő­ződésének megtagadására , vagy legalább a meggyőződése elleni kijelentésre , és pedig kényszeríteni akarta azon főisp. helyettest, ki, mint maga is nyilván elismerte, iránta min­dig a legnagyobb szívességgel viseltetett, kinek barátságá­val, különös kitüntetéseivel olly méltán büszkélkedhetett; azon főisp. helyettest, ki nemcsak választás előtt minden kérdezőskedőnek — pedig ezek, mint képzelni lehet, sokan voltak— határozottan azt mondá, hogy neki mindhárom je­lölt — tehát P. T. is — grata persona, hanem magát a vá­lasztást is félreismerhessen, és a felkiáltásból is igen világosan kitűnt többsége ellenére azon pártnak, melly őt minden al­kalommal pártolni szokta, és semmikép sem tagadható ked­vezésére azon pártnak, melly , hol lehet, gáncsot vet, sza­vazatra bocsátotta; 5) hogy a brassói kisebbség főisp. he­lyettes ur szavai értelmezésének olly igen elferdített voltát még akkor sem akarta belátni, midőn annak magyarázata a napfénynél világosabban, és pedig a legkiengesztelőbb és leglegálisabb nyilatkozatok s­ellett előterjesztetett; és hogy e kisebbség igen nemesen fizet főisp. helyettes ur ő magának iránta tanúsított azon engedékenységeért, mellynél fogva a másik pártnak olly félreismerhetlen, világos és a felkiáltásból olly tisztán kitűnt nagy többségét ki nem mondotta, hanem kedvéért voksolást rendelt — Többen. BUDAPESTI HIRHARANG.­­—ban a postamester meg­halt , s mivel a temetés némelly közbenjött akadályok miatt nem mehete véghez, a rokonok ezek iránt az illető hatósá­gokhoz folyamodtak, ’s egyszersmind jégvermet bérlettek ki, hová az elhunytat behelyezék, hogy épségben várhassa el a baj elhárítását. Azóta három hét telt el, s a szerencsétlen postamester még most is jégen fekszik! — A német szín­házban egy lisztárust a guta halálra sújtott, néhány pillanattal az előadás előtt. Különben színházakban csak előadás után szokta az ember magát rosszul érezni.­­ Czigány zenészink most már azt is nyilvánosan jelentik, hogy hány külföldi ki­rály előtt hegedültek; ezen dicsekvéshez még azt is csatol­hatnák, hogy hány helyütt ettek valóságosausztrigát. Egyéb­iránt mivel ők azt is jelentik, hogy egyenruhában fognak föl­lépni, minek különben jeles játékukra nem igen nagy befo­lyása lehet, tehát mi viszont örömest hirdetjük, hogy meg is *) *) *) *) Milly hiú remény olly megyében, hol sem kortes, sem megvehető voks nincs ! — Többen. **) Sejtelmünk onnan ered, mert magos főisp. helyettesünk, ha ez meg nem ütközik meggyőződésével, amúgy is már P. irá­nyában túlhajtott lovagiasságát még erre is kiterjeszti kétségte­lenül, mert, mint ismerjük, egészen szeret cselekedni, és mert ismerve éles felfogását, nem hihetjük, mikép elkerülhette volna figyelmét, hogy a titkos szavazás a milly üdvös, felkiáltás előre­bocsátása nélkül, mert a nem függetlent, a szellemileg vagy jel­lemző gyöngét fentartja joga ’s meggyőződése gyakorlatában, a független erőst pedig megóvja a gyűlöletesség és kellemetlenség­től, e mellett a társas élet viszonyait kíméli és fentartja; úgy más részről felkiáltás előrebocsátása mellett erkölcstelenítővé és félrevetendővé válik, mert adott és felkiáltással már gyakorlatba is vett szó törésére, a csábítót és csábítottat egyiránt bélyegzőre nyújt alkalmat, holott a nyilvános voksolás mellett a nem füg­getlen csak szabad tulajdonát, t. i. szabad szavazatát, másnak rendeli alá, mi különben is alkotmányos országban, míg gyönge és erős lesz , ki nem kerülhető. Egyébiránt ez általános elmélet,­­s nálunk most az alkalmazásra eset nincs , mert épen azok, kiket a kisebbség leginkább buzgóit a függés gyámjával terhelni, leg­határozottabban utasiták azt vissza, ds legerélyesebben sürgették a szavazásnak nyilvánosságát, mint természetes folytatását a szinte olly nyilvános felkiáltásnak. — Többen. ***) De hiszen iilyen e párt hálája, ’s ezt főisp. helyettesünk a múlt tisztújításkor is tapasztalhatta , és tanulságot vehet, hogy ez urakat soha meg nem nyugtatandja , soha ki nem elégítendő, hacsak vak eszközükké nem akarja magát oda­adni, és ismerve férfias egyéniségét, jellemszilárdságát és erős akaratát, bizonyos­sággal mondhatjuk, hogy azt nem teendi. — Többen­ voltak csinosan mosdva és beretválkozva. A természet illy derék egyszerű fiaihoz nem illik a nyegleség. — Ismét bot­rány történt az irodalomban, hatvankét ifjú párviadallal fe­nyegeti a Honderű szerkesztőjét, ha Petőfi ellen ezentúl is ■Írni fog! Ezen ifjak „Petőfit védő társadalom“ czim alatt egye­sültek. Azt hiszszük, hogy az egész csak tréfa, és nincs köz­tünk ember, kinek komolyan juthatna eszébe illy társulatot alapítani. Költői művek önmagokat védik, ’s kardra vagy fütykösre egyáltalában nem szorulnak. Az esélének aztán vé­leményszabadság a neve Magyarországban! — Albonn Bécs­­ben hallata magát, ’s legnagyobb elragadtatást idézett elő gyönyörű hangjával; írják, hogy mind előadása, mind hang­ja sokat nyert utóbbi ittléte óta. Nemzeti színházunk látoga­tói tehát rendkívüli élvezetet várhatnak. Alboni távozása után két új daljáték fog színpadra kerülni, ’s általában olly intéz­kedések tetettek, hogy minden héten legalább egy újdonság jusson színpadra, ’s ezzel csakugyan meg lehet elégedni, húsvétra pedig hihetőleg még érdekesb változatosság fog az előadásokban uralkodni. — Egy magyar író nem rég nem talált munkájának kiadót; előfizetést­­hirdető tehát, ’s másfél ezer előfizetőt kapott, és most a könyvárus vakarja fejét. Máskor mohón megveszi majd a kéziratot, ’s talán is­mét vakarni fogja fejét. — Egy külföldi lap azt mondja Pest hölgyeiről, hogy a németek hi­ven szeretnek, a magyarok el­lenben valamint könnyen hódithatók, szintolly könnyen ismét máshoz pártolnak. Ezen szomorú tapasztalást alkalmasint magán tévé a német levelező, nem bírván olly feles tulaj­donokkal, mellyek valamelly derék magyar hölgy szivét ál­landóan lebilincselhetnék. — Bécsi lapok annyi gyógyszert közlenek a cholera ellen, mintha fogfájás volna , némellyek hideg, ’s mások meleg fürdőt ajánlanak; ha egyikként hasz­nál, ’s a beteg mégsem hal meg, úgy még száz­szer várakozik rá, ’s ha ezeket is legyőzi, aztán a cholerával magával is­ meg­­küzdhet. —Budavárából a lejárások olly rosz állapotban van­nak , hogy folytonos gyakorlat nélkül alig kerülhetni el a nyaktö­rést. Legjobb lejárás volt a nádori kert mellett, de a lépcsők melletti karfák elkorhadtak ,’s elhányattak, és újakkal máig, sem pótoltattak; mihelyt tehát nedvesek, vagy fagyosak a lépcsők, egymásután potyognak le az emberek, ’s csak az a szerencse, hogy van közel borbélyműhely, hol a megsérülte­ket küszint bekötözhetik. A halászvárosi lépcsőről ugyanez áll, csakhogy ennek alsó része még a...székül használ a félutczá­­nak, a kertek közti utat pedig az agyag többnyire szinte jár­­hatlanná teszi. A födött lejárás lépcsői, a második osztály­ban, olly kopottak már, ’s olly fonákul állanak, hogy minden ember, ki először botorkál le rajtok , megáll, visszanéz,’s nem győz eléggé bámulni, hogy ugyan mikép jöhetett le nyaktörés nélkül ? Az egész sikátor kisebb ’s nagyobb mé­lyedésekből áll, mikben bizonyára a legügyesebb ló is ki­törhetné lábát; mivel azonban arra lovaknak járni tilos, te­hát semmi egyengetés­e nem történik , hiszen az embernek több esze van, vigyázhat magára. Az iskolák melletti lejá­rás „Új lépcső“ elnevezést kapott, hihetőleg a törökök elű­­zetése alkalmával, a melly hölgy ezen lépcsőkön hatszor le­megy, soha többé illedelmes apró lépésekkel lebegni nem fog, és a főlépcsőket követő könt és fiók-lépcsők ollyanok, hogy a középkorban bizonyára harmadik fokozatú vallató eszköznek használták volna. A Krisztinavárosba vezető már­ványl­épcsőn csak nem rég törte ki lábát egy asszonyság, ámbár sem eső, sem fagy nem volt, a márványlépcők után következő agyag és falépcsők pedig számos embert kiván­dorlásra kényszerítettek már azon városrészből. Az gondol­ják talán az illetők,­­hogy azok, kik fön vannak, úgysem szeretnek lemenni, minek tehát jó lejárásról­­gondoskodni? De mégis csak jobb lemenni, mint lebukni, tehát egy jó és biztos lejárásért esedezünk, a nádor­kert mellett igen kevés költséggel lehetne ismét karfákat készíttetni. Hát még a Duna partján! Mihelyt a hidat kiszedik, rabok vágnak lép­csőket a földbe,­­s azokon kell a csónakokba botorkáznunk, és midőn esni, vagy olvadás van, egyszerre másfél étet csú­szunk a sárban; ez azért van így, hogy ne legyen kedvünk Pestre menni, és pénzünket ott elkölteni; jól tennék tehát a pesti vendégfogadósok, dohányárusok m sat­, ha a szükséges néhány forintot garasonkint összeadnák, és éjjel titkon be­­csületes falépcsőt állíttatnának föl a budai parton, mert igy mindennap legalább kétszázzal több ember menne Pestre, részint pénzt költeni, részint pénzt kölcsön venni. 2 A MAGYAR NEMZETI MUSEUM TÁRGYÁBAN. /. A könyv­­tárba továbbá részint ajándékoztattak, részint megvétettek. 19) H .. fiák János ájtatos rendi oktató­ ,Ötödik füzet Természetrajzi ’sat. Hanák Keresztelő János Pest 1847. 20) Rum­y Ágoston Gyula, néhai édesatyja Rumy Károly György esztergomi papnöveldéi jogtanitó után fijára maradt nagyszámú kéziratban levő, tulajdon 15 csomóra menő munkák­kal szaporitó m. nemz. museumunkat. — 21) Szönyi Pál ne­velő a) a Pesten felállítandó protestáns praeparandia terve , ké­szítette Szönyi Pál Pesten 1846/7. b) Alaktan magyar szülők, nevelők és tanítók számára készité Szönyi Pál Pesten 1846.7. munkákkal.— 22) A pesti növendék papság magyar iskolája munkálatai 14dik évfolyamával Pest 1847.— 23) Tö­rök János magy. gazd. egyesület titoknoka­ ,A magyar mezőgazdák egyesületének örömnapja Pesten 1847.­ — 24) Néhai Rácz Alajos pestmegyei orvos által véginté­­zetileg hagyott,Conspectus Regrorum in Clinico Chirurgico Pra­­­ctico Regiae Scientiarum Universitatis Hung.,tulajdon kéziratával. — 25) Oroszhegyi Józsa .Magyar nyelvtan Pesten 1847., és ,Honleányok könyve e lső és 2dik füzet, tulajdon munkáival. — 26) Mészáros Károly ügyvéd ,Gerley Andreae Tenta­­men Juris Ecclesiastici Evangelicorum’sat.‘ — 27) Schultz Ágoston ügyvéd: ,Világtörténeti elbeszélések ’sat.‘ szerk. Schultz testvérpár Pest 1846.— 28) Erdélyi János szer­kesztő: ,Magyar szépirodalmi szemle ’sat. 1847.‘ — 29) Gal­­góczy Gábor: ,Tévedések a nyelv körül­ az egész magyar irodalomban, tulajdon munkájával. —30) Apostol Pál mis- —

Next